Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-18 / 167. szám

Az őrangyal, 1982

Raimo Kanerva finn grafikusművész kiállítása a Pécsi Galériában

Sietünk papírra vetni: Raimo Kanerva munkássága, az utóbbi hat év termését bemutató kiállítása sokféleképpen tanulságos. Nézőnek és művészkollégának egyaránt. Művek sora áll előttünk, olyan igénnyel elkészített grafikai lapok, melyeken nincs technikai hiba, olyan mondandót mozgósító munkák, melyeknek megértésében és feldolgozásában nem korlátoz egyetlen „befejezetlen mondat”, féligmeddig átgondolt gondolat sem. Különböző irányokból sz'nte tetszőleges műveltségi háttérrel közelíthet ezekhez a lapokhoz a néző, mindenfajta befogadói „kapacitás” számára kínál újdonságot ez a kiállítás.

Aki siratja a kortárs művészet káprázatos gondolati-formai összevisszaságában felmorzsolódó kompozíciót (a formálás biztonságát, az arányokat, tagolást, a színezés harmóniáit), az kompozíciót kap. Játékos, derűs, gyakorta a nosztalgiák és az emlékezés rózsaszínjében megfürdetett „színpadképet”, ahol a tárgyak és eszmék elrendezése nem mond ellent a legszigorúbb, klasszikus kép-építési szabályoknak sem.

Kanervát nem zavarja egy cseppet sem, hogy témái a „giccs-lexikon” címszavaiként is elképzelhetők. Nem zavarja, hogy kedvességét sokan gyer- metegségnek titulálhatják, és láthatóan az sem zavarja, ha az emberiség életének leginkább magasrendű „aspektusai” nem lüktetnek képeinek felületén filozófiai értékű állásfoglalásban. Aki „popos” szókimondást akar, annak viszont meg kell békülnie avval a ténnyel, hogy Kanerva elutasít, mindent, ami közvetlenül agresszív, azonnali, áttételek nélküli, amit nem meríthet meg képzettársításainak gazdag körében. Sajátságos dramaturgiát kényszerít lapjaira. Valamely valóságos térbeli és időbeli helyzet kontúrjait át-meg áttöri a gyermekkor vagy akár a felnőttek meséinek alakjaival, és az így miniatürizált kis világegyetemben kínál életfelfogáshoz modellt.

Milyen ez a modell, hitelesíthető-e a mindennapi élet közegében, s a képzőművészetnek kell-e ezt előállítania? — kérdezhetnénk. És ha közvetlen feloldást nem is találunk a kérdésekre, Kanerva munkáiban tárgyak, eszközök, színek, másodlagosan beépített képzőművészeti alkotások „működnek” egymás mellett. Elaggott fotográfiákon egy valamikori család portréja „épül” be avitt bútorok támláiba, a pamlagon a jogosan meseszerűvé vált idilli életforma rek- vizítumai vannak. A kezdet, a gyerekkor emlékei, a derűsen mosolygó őrangyal, a biztonság hangulata, a szabadság üzenetét hozó madársereg, vagy a kis hajók határozott érdeklődésről tesznek tanúságot. Kanervát az elfogulatlan és biztos kézzel megőrzött gyermekkor képei és gondolkodásmódja ülteti a rajzasztal mellé. Szigorúságot a korszerű grafikai technológiák, és az emlékek terének elrendezése kényszerítenek ró.

Raimo Kanerva grafikai munkái a finn művészet leginkább európai vonatkozásait hangsúlyozzák, olyan életforma megteremtése iránti vágyról „mesélnek" — nem véletlenül —, melynek már közelében is vannak.

Aknai Tamás

A dzsessz ma

Sztárok és tömegek

Manapság sokat beszélünk a munka minőségéről. Kevesebb szó esik azonban e minőség művészetekkel együttmozgó szükségéről. Pedig a felgyorsult információáramlás, az egyre tökéletesedő kommunikációs eszközök segítségével vitathatatlanul és ugrásszerűen növeli az igényeket. A tömegigény vi- szint differenciált minőséget kíván a művészetektől. Mindezt azért írom le, mert így köny- nyebb tájékozódni az olvasónak a napjainkban már-már követhetetlenül szerteágazó könnyűzenei világ értékrendjének a dzsessz irányába ható változásaiban.

Úgy gondolom, a dzessz hatása alól ma már nehezen vonhatja ki magát bárki is. Akkor sem, ha más zenei műfajok kedvelője. Hiszen a századunk zakatoló ritmusát kisugárzó megszólalás valamiképp önmagunk v'sszacsengése. A rögtönző (improvizációs) technika pedig a gyors helyzetfelismerés logikus reagálórendszerének olyan folyamata, amely szintén közös vonásunk. A dzsessz ma internacionális méretekben sokkal inkább az ember önkifejező eszköze és lehetősége, mint csupán az amerikai négerek népzenéjének továbbélése. Pa. lettája természetesen így is sokszínű, de színharmóniái mindig egységesek. Ezért lehetséges, hogv a ragtime-tól a hard bop-:g. a spirituálétól a free

jazz-ig, a dixielandtől a main stream-ig stílusjegyeik külön, bözősége ellenére is, feszültségben oldódó, sajátosan szuggesz. tív atmoszférát teremtenek. Ez a lehetőség egyaránt adött a játékos és a hallgató számára. Csupán a minőség határozza meg, hogy a kisugárzás és o befogadás azonos hullámhosz- szán találkozzanak.

Nálunk Magyarországon az utóbbi években nemzetközileg is számottevő lépéseket tett a dzsessz. A közel két évtizede működő budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszékén kiművelődölt muzsikus generáció éppen napjainkban tesz kísérletet a centrális szemlélet oldására és alakítja ki vidéken is (zeneiskolákban és szakközépiskolákban) a maga tanszakait. Az Országos Jazzklub Hálózat egyre több koncertlehetőséget teremt, és olyan partnerek segítségével, mint a Népművelési Intézet, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, nemzetközi és helyi dzsessz táborok létrehozását szorgalmazza. Az élvonalbeli

hivatásos dzesszelőadók mellett egyre inkább jelentős szerepet kap az amatőr mozgalom. Ma már mindkettőnek van országos vagy területi, ciklikusan ismétlődő, kisebb-nagyobb fesztiválja. Évente háromszor megjelenik a Gonda János szer- keztette „Jazz” című országos szaklap, folyamatos havi információt nyújt a székesfehérvári „Jazz inform”. Nemzetközi sztárok koncertjeire kerül sor Győrött, Miskolcon, Debrecenben és Nagykanizsán.

Régiónkból országos feltűA pécsi Royal dixieland

nést kelt Szekszárd pezső jazz élete, (a Kelemen trió és formációi, a Big-Band, a Spirituale és a Jazz Klub), újabban pedig Baranya és Pécs városa is bekerült az érdeklődés körébe. Az őszi II. Dél-dunántúli Dzsessztalálkozó után, idén első alkalommal rendeztek a közönség számára is nyitott, elméleti és gyakorlati kurzusokkal működő dzessz tábort Sikondán. A középiskolás diákokból ver- búválódott Pécsi Royal Dixieland Band pedig, alig egyéves működés alatt máris komoly sikerek birtokosa.

További reményeink forrása az a bevezetőben már említett minőség is, amelynek fundamentumán, az igényes könnyűzene barátainak biztatásával lassan, de biztosan növekszik a dzsessz tekintélye.

Bornemissza Géza

Beszélgetés dr. Kiss Attila új könyvéről

Mikor érkeztek Baranyába a magyarok?

Új kérdések a honfoglalás koráról

Vitákat provokál a majsi leletanyag

Baranyai vonatkozású régészeti munka az Akadémiai Kiadó új sorozatának első kötete. A sorozat a Magyar- ország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga címet viseli, első kö_ tete pedig dr. Kiss Attila régész könyve Baranya megye X—XI. századi sirleleteiről. A szerző több mint tíz évig végzett feltárásokat Baranyában a Janus Pannonius Múzeum régészeként. Most a Magyar Nemzeti Múzeumban, jelenlegi munkahelyén kerestük fel, hogy a könyv, a publikáció céljáról kérdezzük.

— Közgazdasági szemlélettel élő világunkban fontosnak érzem, hogy a kutató valamilyen formában, például egy könyv formájában visszaadja a támogatóinak a kapott hitelt. Sok ember működött közre annak idején különböző feltárásokon. Felhívták figyelmünket a leletekre, gazdaságok, intézmények támogatták a munkánkat. dolgoztak az ásatásokon, olvastak újságban a feltárásokról — nos, ők most képet kaphatnak mindennek a végeredményéről. Arról is voltaképp, hogy mit tud felmutatni a tudományos kutatás, ha megkapja a kellő támogatást.

— Ezen felül persze a könyv szeretne hozzájárulni Baranya történeti megismeréséhez, gazdagítani óhajtja a megyéről kialakítható képet, és bízom benne, hogy a hely. történészek is haszonnal forgathatják.

— A könyv gerincét láthatóan az 1137 siros majsi temető feltárása alkotja. Mit jelent Majs a tudomány számára?

— Amikor 1962-ben kezdő régészként Pécsre kerültem, sikerült megkapnom ezt a feladatot. Papp László tárta fel itt a hatvanas évek elején az első sírokat, majd 1963—67 között zajlott le 13 hónapos terepmunkával a kutatás. Ez az egyetlen ilyen méretű szisztematikusan feltárt X—XI. századi temető a Kárpát-medencében. Majson tulajdonképpen a baranyai köznépi temető modelljét sikerült megragadni. A tudomány számára igen jó volna, ha minden megyében létezne egy ilyen modell, mert akkor teljesebb képet lehetne kapni a korról, a X—XI. századról.

— Milyen népesség temetője a majsi?

— Györffy György 1963- ban szerepel egy kazárok Árpád-kori Magyárorszag történeti földrajza segített ennek megállapításához. A Szent László-kori határjárásban szerepel egy kazárok lakta falu. Térképre vetítve a falu helyét, az megegyezett a régészeti feltárás helyével, és ezzel kiderült, nogy .kazárok laktak a területen.

— Miiyen kérdéseket vet lel ez a feltárás?

— A majsi temető és a könyv legsúiyosabb problémája, hogy mikor kezdtek lakni a magyarok Baranyában. A történészek a helynév- cnyag és a logika alapján azt állítják, hogy őseink a 900. év táján, a honfoglalást követő években megtelepültek az egész történelmi Magyarország területén, így a központi szálláshelyektől tá- vo'cbb eső Baranyában is. Ezzel szemben a régészeti fonások azt mutatják hogy Géza fejedelem uralkodásánál korábban nem laktak magyarok Baranyaában. Hai a régészet keltezései jók, ekkor ezt a feltételezést ki kell terjesztenünk a több. határszéli megye, például Vas, Zala területére is.

— Dr. Kiss Attila könyve tehát vitára készteti a történettudományt és a társtudományokat, mégpedig egy közfigyelemre számot tartó probléma, a magyar honfoglalás kérdésében.

— A régészet, a törénettu- domány és a belynévkutatás közös nyelvét használva vontam le a következtetéseket, és egyszerűen nincs olyan tárgyi bizonyítékom, ami ne ezt támasztaná alá.

— Milyen a majsi leletanyag?

— Kevés az olyan tárgy a sírokban, ami kelet felé mutatna, azokra az időkre, amikor a magyarság még a délorosz sztyeppéken, Levédiá- ban élt. Baranyában tehát nem közvetlenül a honíogla. lás idejében települtek le a magyarok, hanem legalább két nemzedékkel később, amikor már átvették a középeurópai ékszereket, tárgyformákat. Elsősorban a Kárpát- medencében készült .női ékszereket találtunk a sírokban, a magyar királyok pénzeit és csak néhány olyan tárgyat, omi még kelet felé mutat. A temető legszéle, legkésőbbi része mór szinte lelet nélküli, hiszen a kereszténység erősödő hatására, a sírokból eltűnnek még a legegyszerűbb női ékszerek is. A XI. század végén, Kálmán király 1100-ban kiadott rendeletének eredményeként már a templomok köré temetkeznek őseink. Az akkori európai temetőkkel azonos vonásokat mutató keresztény temetkezési helyek is utalnak a magyarság életében bekövetkezett gyökeres változásokra. A kora-Árpádkort illetően ennél a terminusnál záródnak egyébként a mi kutatásaink.

— Egy ilyen tudományos tétel felvetése bizonyára a kutatóban is konfliktusokat ébreszt ...

— Mindig azt hittem, azért nincs adatunk a magyarság korai baranyai megtelepedésére, mert kevés a kutatás, kevés a leletbejelentés. Tíz év alatt azonban sok helyszínen ott voltunk Baranyában, és egyszerűen nem fordult elő olyan tárgy, ami a törne, ges korai megtelepedést támasztotta volna alá. - És ha lyen bizonyítékunk nincs, meg kell kérdeznünk, hogy mi ennek az oka.

— Kik laklak Baranyában a magyarok előtt?

— A tudomány mai állása szerint gyér szláv lakosságot találtak itt a honfoglalók. A leletanyag sajnos, nem segít ennek meghatározásában, megerősítésében, mert az igen szerény leleteknek nincs etnikum-meghatározó szerepük. A szlávokat itt nem lehet egyelőre régészeti eszközökkel megragadni, any- nyira általános, minden más itt lakott népre érvényes a leletanyaguk.

*

Dr. Kiss Attila idén a huszonegyedik régészeti szezont tölti Baranyában. Folytatja a Kölked—Feketekapun az avarkori telep és temető feltárását.-Idővel ebből a kutatásból is könyv születik.

Gállos Orsolya