Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-18 / 167. szám
Gyorsan, szervezetten A Hunyadi úti példa Három hét alatt elkészült a csomópont Reméljük nem megismételhetetlen... Of «areale « ueaétésben Három közgazdász Három új vezetőt neveztek ki nemrég Pécsett három olyan munkahelyre, amely sokféle formában érintkezik a lakossággal. Mindhármuktól két kérdésre kértünk választ. Az első: mai gazdasági helyzetünkben mint vezető hogyan kíván lépni? A másik: a fegyelmet vezetői munkája során miképpen kívánja erősíteni? Út. és közműépítések úgy hozzátartoznak a pécsiek életéhez, hogy szinte el sem tudják képzelni, milyen lenne nélkülük. Sok-sok kedvezőtlen tapasztalat után üdítően hatott az a három hét, ami alatt egy bonyolult munkát nagyfokú szervezettséggel végeztek el. A Hunyadi út és az északi érintő út csomópontján nagyon rövid idő alatt kellett a közműveket átépíteni, majd az új burkolatot elkészíteni. Akik figyelemmel kísérték ezt a három hetet (márpedig nagyon sokan voltak az itt hosszú perceket eltöltő járókelők), valami mást láttak, mint amit megszoktunk. Mindenki percre pontosan tette a dolgát, semmire sem kellett várni, mindig volt anyag és gépkocsi és azt sem lehetett észrevenni, ha néha valamelyik munkagép felmondta a szolgálatot, mert villámgyorsan állt a helyére a másik. Hogyan lehetett ezt a munkát így megszervezni, lebonyolítani? Vajon szolgált-e olyan tanulságokkal, amik a jövőben hasznosíthatók? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ azon a kerekasztal-beszélqetésen, amelyre a Hunyadi út újbóli megnyitásának a másnapján hívtuk meg a szerkesztőségünkbe dr. Szőke Zsuzsát, a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya városüzemeltetési csoportjának a vezetőjét és Lacz- kó Bélát, a csoport előadóját, dr. Dómján Róbertét, az UNI- BER mélyépítési osztályának műszaki ellenőrét, a munka szervezőjét és irányítóját, Bodnár Józsefet, a generálkivitelező Hídépítő Vállalat pécsi ép- tésvezetőjét, valamint Berger Rudolfot és Ébert Vilmost, akik a Gázmű itteni tevékenységét szervezték és irányították. Előkészítés Egy viszonylag kis területre összpontosított munkáról volt szó, amely azonban a város nagyon kritikus pontján van: Pécs észak—déli tengelyén, a Mecsekre vivő úton. Az északi érintő út építése szükségessé tette a térségben lévő közművek felújítását, hiszen itt — ha majd az alagút is elkészül - egy nagyforgalmú csomópont lesz, ahol nem lehet évekig bíbelődni a közművekkel. Az út nyugati szakaszát augusztus 20-ra szándékoznak forgalomba helyezni. Az előkészítése már hónapokkal korábban megkezdődött. Egyetlen kritikus pont volt: a nyugati járda alatt felszínközeiben futó hírközlő kábelek tömegének a sorsa. A posta legkorábban novemberre vállalta volna az áthelyezési tervek szállítását. Mivel ebbe nem lehetett belemenni, hosz- szas vita után fordítottak a dolgon: a kivitelezés során el. HÉTVÉGE helyezik az összes védőcsövet, s ehhez a nyomvonalhoz igazítják az áthelyezési terveket. Fontos kérdés volt előre tisztázni, hogy kinek menyi időre van szüksége. így pl. a Gázmű vállalta a két hetet, s arra is biztosítékot kaptak, hogy a Bányaműszaki Felügyelőség soron kívül elvégzi a vezeték vizsgálatát. A kivitelezés megcsinálni, hogy a szokottnál jóval szilárdabb betont használtak. S hogy a munka befejező szakasza zökkenőmentesen menjen, a Közúti Építő Vállalat már pénteken felvonultatta a gépeit, hogy bármely pillanatban indulhassanak. Ekkor született az elhatározás, hogy ha már itt van a komplett gépsor, le kell aszfaltozni az északi érintő utat is a Hunyadi úttól a püspökségi bejáróig terjedő szakaszon. Egybehangzó vélemény: másként nem lehetett volna ezt így megcsinálni, ha nem azzal kezdik, hogy a burkolatot és a felső talajréteget mintegy félméter mélységig teljes egészében intenzív gépi munkával szedik le. Ez egy rendkívül gyors, bár fölöttébb nehéz munkaszakasz volt, aminek a végeztével gyorsan lehetett dolgozni a közműveken. A talaj leszedése után meglepő magasságban kerültek elő a várt középkori falmaradványok, feltehetően az itt volt északi városkapu, az ún. vaskapu maradványai. A leleteket rögzítették, a mélyreható, alapos régészeti kutatástól azonban el kellett tekinteni, ez ugyanis hallatlanul meghosszabbította volna a munkálatokat. A három hét alatt általában 50 ember dolgozott ezen a kis területen, de volt olyan nap, amikor 65 ember számára volt munka. Általában nyújtott műszakban dolgoztak, s az utolsó hét végén — június 11-én — is teljes üzem volt. Egybehangzóan állapították meg: nem volt civakodás, nézeteltérés a cégek, illetve a dolgozóik között, kifogástalan volt az összhang és - ez is természetes volt — ahol tudtak, segítettek egymásnak, A legkényesebb munka, a gázvezeték tökéletesre sikerült — a szilárdsági és tömörségi próbák elsőre ezt bizonyították. Könnyen elképzelhető, hogy az esetleges hibák itt napokban kifejezhető csúszást jelentettek volna. A vezetéképítések után érthetően rövid idő maradt a burkolat elkészítésére, nem lehetett kivárni a beton szokásos kötési idejét. Volt, amikor a szinte friss betonra került az aszfalt. Ezt csak úgy lehetett Felvetődhet: mi van akkor, ha a három hét alatt nem ilyen, túlnyomórészt száraz, napos idő van? Megnyugtattak: ha nagyon fontos a munka, esőben is kell dolgozni, ahogy közben tették is. Sokkal fontosabb az emberi tényező: itt mindenki igyekezett a legtöbbet és a legjobbat nyújtani, s ezért mindenkit elismerés illet. Külön kiemelték a munkálatokat a helyszínen közvetlenül irányító Pettermann János személyét. A tanulságok A legfőbb tanulságot azonnal és kertélés nélkül ki kell mondani: ez a munka nem lehet jellemző a pécsi út- és közműépítések, -felújítások végtelen sorában. A hatékonyságnak ugyanis ára van. Pl. az, hogy nagyobb szilárdságú, tehát jóval drágább betont kellett felhasználni. A Hídépítő Vállalat az északi érintő úton szüneteltette minden egyéb munkáját, hogy az embereit koncentráltan itt foglalkoztassa. A Gázmű a másik fontos munkáján, a Rákóczi úton csak az innen történt levonulás után tudta az erőit összpontosítani, hogy a hét elejére átahdassa a forgalomnak a nehezen nélkülözhető útszakaszt. (A Gázmű egyébként is abba a helyzetbe jutott a pécsi vezetéképítéseivel hogy beszorult a belvárosba és akármelyik utcában kezd munkát, mindenütt a forgalom részleges vagy teljes kiiktatása mellett vállalkozhat rá.) De ezt a háromhetes bravúrt a Hunyadi úton talán mégsem kellene egyszeri — tehát megismételhetetlen - jelenségként kezelni . . . Hársfai István Siffr Sándor Sik Sándor, a Pécsi Posta- igazgatóság gazdasági igazgatóhelyettese (49 éves), a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1957-ben. Legutoljára a Hunor Kesztyűgyár főkönyvelője volt. — A postán is új szelek fújnak, hiszen a posta is gazdasági szervezet, vagyis nyereségre kell törekednie. A szolgáltatás ugyan közvetlenül lakossági igényeket elégít ki, de nem mellőzheti a gazdaságosságot. A nyereséges gazdálkodás nem áremelést, hanem költségcsökkentést jelent. Sok szakterület van még, ahol a posta nem elég költségérzékeny. Egyáltalán: a költségérzékenység hiánya a magyar gazdaság egyik alapos hibája volt és az élesedett most ki. Függetlenül attól, hogy nyílt gazdaság vagyunk, nem hiszem, hogy olyan mértékben függenénk a külvilágtól, mint amennyire hangoztatjuk. De kiéleződtek azok a belső feszültségek, amelyekre mi hosszú éveken át nemigen figyeltünk.- Tervem, hogy vezetőtársaimmal és a posta dolgozóival az eddigiektől eltérő költségelemzést végezzünk, új költséggazdálkodási területeket keressünk. Néhány tervünk: megszervezzük a gyógyszerszállítást olyan felvakba, ahol nincsen patika, közvetlenül a betegnek. A nagyobb összegű pénzszállítás ezután fegyveres lesz. Aztán a nyilvános telefonok javítását, karbantartását a posta most alakítandó gazdasági munka- közössége végzi majd. Nagy erőfeszítéssel bővítjük a pécsi telefonhálózatot. A 7500 pécsi igénylőből az idén 1300 megkapja a készüléket. Felvettük a kapcsolatot a főiskola magyar nyelvi tanszékével, hogy a posta egyes helyein helyes szép magyar beszédre tanítsuk az alkalmazottakat. A fegyelem? Azt hiszem, az utóbbi időben kissé eltúloztuk azt a szemléletet, hogy mun- munkahelyi. tevékenységet csak külön juttatásért lehet elvárni. Az anyagi ösztönzés mellett ha kell, akkor fegyelmezzünk is. Kasza Tibor Kasza Tibor a Baranya megyei Szövetkezetek Szövetségének az elnöke (44 éves), a Pécsi Közgazdasági Technikumban , érettségizett 1957-ben. Utána mindjárt a kereskedelembe került, s ennek a munkának legalsóbb fokától a legfontosabb beosztásokig mindenféle területén dolgozott. Közben elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, majd a Közgazdaság- tudományi Egyetemen piackutatást tanult. Időközben a Pécsi Városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökeként a gazdasági élet több ágával meqismer- kedett. — A mai gazdaságban alapvető gond az integrálódás és a vállalati gazdasági önállóság egymás ellen ható irányának egyeztetése. Ezen belül a fogyasztási szövetkezetek munkájában a saját erőforrások növelése. Továbbá az ágazatok között — kereskedelem, vendéglátóipari, felvásárlás — a rugalmasabb összhang kialakítása. Legidőszerűbb feladatunk, hogy jobban figyeljük a falu ellátását. A mai közlekedésiszállítási árak mellett ez különösen fontos. A baranyai lakásszövetkezetek Komló nagyságú várost jelentenek, annyi tagjuk, lakásuk van. Ezért- a területelőkészítésre, az építőkapacitásra, anyagellátásra, karbantartásra a jó gazda gondosságával kell felkészülnünk. A takarékszövetkezetek viszonyai a korábbi évek munkája nyomán a legrendezettebbek. De a lakosság alacsonyabb jövedelme miatt kissé csökkent a takarékszövetkezetek lehetősége. Ugyanakkor a háztáji és kisegítő gazdaságok, vállalkozások növekedése ellensúlyozza majd a lefelé ívelő pénzforgalmat. Mindezek megyei érdekképviseleti szerveként mindig a gondok elé megyünk rugalmas szervezőközpont módjára. A munkafegyelem és a szövetkezeti fegyelem? — Az élet arra késztet bennünket, hogy ugyanazért a jövedelemért most nagyobb teljesítményt nyújtsunk. Miután pedig a szövetkezetek tagokból állnak, ezért a tagok választott vezetőinek irányító szerepét növeljük majd, szemben a hivatalnok szellemű vezetéssel. Tóth András Tóth András (46 éves), a Déldunántúli Röviköt Nagykereskedelmi Vállalat új igazgatója, a Pécsi Zrínyi Miklós Kereskedelmi Technikumban érettségizett 1955-ben. Kétesztendei munkaviszony után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult tovább, ahol pénzügyi szakon 1961-ben szerzett diplomát. A Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályán, majd az elmúlt négy évben az MSZMP Baranya megyei Bizottságának gazdaság- politikai osztályán dolgozott. — Fontos feladatunk, hogy a tervezésben továbbfejlesszük a prognosztikát, tehát a várható piaci körülmények jó felmérését. A készletezés során pedig — mivel esetenként gondjaink voltak — arra törekszünk, hogy a beszerzés-értékesítés összhangját minél jobbá tegyük. Törekszünk a legjobb készletszintre, egyúttal arra, hogy az ellátás ne romoljon, Sőt! Még jobban ki kell majd elégítenünk — a városi ellátás mellett — a kis települések áruigényét. A behozatali lehetőségek ugyan csökkentek, ezért az úgynevezett nullaszaldós ügyleteket fokozzuk. Mindenképpen együttműködünk majd Jugoszláviával, de szóba jöhet többek között Ausztria, esetleg Spanyol- ország is. Utóbbi országgal már tárgyaltunk, sőt, ki is választottuk az árut. Nemrég készült el a kaposvári raktárház bővítése, most pedig majd a pécsit bővítjük, s fenntartási munkát végzünk a szekszárdi lerakat épületén. A lerakatot, a raktárházakat önelszámoló egységgé szervezzük át, vagyis a megtermelt javaktól a saját eredményeik szerint részesednek. Szükséges lenne a vállalatok közötti szerződéses fegyelem szigorítása. A kereskedelmi életben nem minden vállalat tartotta be szerződéses kötelezettségeit, s ez néha zavart is jelentett. Ezen változtatni kell, mert tervszerű munkát csak előzetes tervszerű szerződéskötési háttérrel lehet megvalósítani. Egyetértek azzal is, hogy az alapbérért is elvárható a színvonalas munka, nemcsak minden módon kicsikart prémiumokért. Földessy Dénes Energiaelnyelő vasúti ütközők A Diósgyőri Gépg'yár nagy energiaelnyelő-képességű vasúti ütközők licencét vásárolta meg a francia Domange Jarret cégtől. A francia fél átadta a gyártási rajzokat a DIGÉP szakembereinek, és megkezdődött a tervek honosítása. Ezzel párhuzamosan Diósgyőrben készülnek a gyártásra, a DIGÉP évente tízezer olyan vasúti ütközőt készít a MÁV-nak, amely a világon a legkorszerűbbnek számít., A gurítópályaudvarokon a, vasúti kocsik osztályozása, a szerelvények összeállítása közben jelenleg évente több tízmillió forintos kár keletkezik a kocsikban, és a szállított árukban, mert az ütközők nem kellő energiaelnyelő-képessé- gűek, rugalmatlanok. Az Elastomer nevű speciális, plasztikus anyaggal töltött új ütközők alkalmazásával ezt a kárt kívánja csökkenteni a magyar vasút. A szerződés értelmében az Unicupler nevű osztrák cégen keresztül a DIGÉP több európai és közel-keleti országba is exportálhatja a terméket. Az első Elastomerrel töltött ütközők várhatóan az év végén hagyják el a Diósgyőri Gépgyárat.
