Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-16 / 165. szám

1983. június 16., csütörtök Dunántúli llaplo 5 A szliveni pártküldöttség szerdai programja Aliiligédia helyszínén A szliveni pártküldöttség megkoszorúzza a bolgár hősök harkányi emlékművét. Erb János felvétele Koszorúzás Harkányban mmmm A Bolgár Kommunista Párt Szliven megyei Bizottsága első titkára, Velicsko Petrov által vezetett bolgár testvérmegyei pártküldöttség Rajnai Józsefnek; az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkárának a kísére­tében tegnap reggel az MSZMP Siklós városi-járási Bizottságára látogatott, ahol Ledvináné Kosztén Erzsébet, a pártbizottság titkára tájékoztat­ta a vendégeket a siklósi járás gazdasági és kulturális életé­ről, a pártbizottság tevékenysé­géről. A tájékoztató után a bolgár küldöttek a vendéglátók kísé­retében felkeresték az I. bolgár 'hadsereg hősi halottainak em­lékművét, s koszorút helyeztek el annak talapzatán. Ezután saját csokraikat tették hozzá­tartozóik megtalált sírjára. A koszorúzás után a harkányi múzeumba" vezetett útjuk. A hősi harcok tárgyi emlékeit tartalmazó tárlók megtekintése után átadták ajándékukat a múzeumnak. A kegyelete* helyszínek után a harkányi fürdő mindennapi életével ismerkedtek a bolgár vendégek, majd Villány, ott is a borkombinát szerepelt a programban. Halmai János, a Villány-Mecsekaljai Borgazda­sági Kombinát vezérigazgatója, Óhegyi János, a villányi üzem igazgatója és Marth Ferenc párttitkár üdvözölte a szliveni küldöttség tagjait, mutatta be nekik a pincészetet, a palac­kozó-üzemet, s a tavaly elké­szült új üzemcsarnokot. A kom­binát legjobb borainak kósto­lása közben Velicsko Petrov felkínálta annak lehetőségét, hogy szorosabb munkakapcso­lat jöhessen létre a szliveni és a villányi borkombinát között. A villányi program után a nagyharsányi szoborpark alko­tásainak megismerése követke­zett. Az idei szobrász szimpo- zion egyik résztvevője, a bolgár Dimcso Pavlov adott tájékoz­tatást honfitársainak a térfor­máló együttműködés munkála­tairól. A szliveni pártküldöttség ez­után a Magyar—Bolgár Test­vériség Termelőszövetkezetet kereste fel: itt régi ismerősként üdvözölte a küldöttség vezető­jét és tagjait Bors László elnök és Tomkó Miklós pártvezetősé­gi titkár, hiszen e termelőszö­vetkezet már évek óta gyümöl­csöző kapcsolatban áll egy Szliven megyei termelőszövet­kezettel, melynek révén már több alkalommal is találkoz­tak. A szliveni küldöttség vezető­jét különösen érdekli a mező- gazdasági üzemek szervezeti felépítése: a Bikali Állami Gaz­daságban is hasonló kérdése­ket tett fel kedden, mint teg­nap Máriagyűdön: alaposan megismerni igyekszik ittléte alatt a magyar mezőgazdaság, az állami és a szövetkezeti gazdaságok szervezeti felépí­tését, termelési struktúráját és az értékesítés lehetőségeit. A szliveni küldöttség ma foly­tatja ismerkedését Baranya éle­tével. Maróthy László Prágában Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első tit­kára, aki hétfő óta küldöttség élén Prágában tartózkodik, szerdán délelőtt megtekintette a strahovi sportkomplexumot Antonin Himl, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség elnöke kíséretében. A küldöttség ezt követően fel­kereste a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Fizikai Kutató Intézetét, délután pedig ellá­togatott az Avia Praha autó- buszgyárba. A budapesti pártbizottság de­legációja kedden megbeszélést folytatott Frantisek Stafával, Prága polgármesterével, aki is­mertette a csehszlovák főváros mostani ötéves fejlesztési ter­vét. Tájékoztatott arról is, hogy Prága miként készül a jövő hé­ten sorrakerülő béke-világtalál­kozóra. A budapesti vendégek Prága főépítészétől részletes tájékoz­tatást kaptak az új lakókörze­tek építési terveiről. NSZK-beli szakszervezeti küldöttség hazánkban A SZOT titkárságának meg­hívására szerdán Budapestre érkezett a Német Szakszerve­zeti Szövetség (DGB) vezető szintű küldöttsége Lothar Zim- mermann-nak, a DGB ügyve­zető elnöksége tagjának veze­tésével. A küldöttség megbe­szélést folytat ai SZOT vezetői­vel a két ország szakszerveze­teit, valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat fog­lalkoztató időszerű kérdésekről, a két szakszervezeti szövetség kapcsolatainak továbbfejlesz­téséről. Hatan életüket vesztették, négyen életveszélyesen, hatan különböző mértékben megsérültek Június 14-én, kedden 20 óra 30 perckor a komlói Béta­bányán tragikus kimenetelű bányaszerencsétlenség történt (szénporrobbanás, vagy sújtó­légrobbanás?), amelynek so­rán Füzesi Márton 33 éves komlói, Ömböli Márton 45 éves hidasi, Sziebert László 48 éves mázaszászvári vájár, Dómján János magyaregregyi bányalakatos, Szabó József 20 éves komlói és Kalányos Sán­dor 20 * éves kovácsszénáját csillés életét vesztette. A bá­nyaszerencsétlenség térségé­ben különböző mértékű sérü­léseket szenvedtek György Ist­ván, Szabó Ferenc, Fodor Mi­hály, Óvári Béla, Kormos Jó­zsef, Solymár Antal, Barhauser Henrik vájárok, Papp Zoltán segédvájár és Pákozdi Ferenc bányalakatos. Az üzemi ügyeletes bánya­mentők néhány Dere múltán a helyszínre értek. Rövidesen az István-aknai és Zobák-bányai bányamentő állomások újabb három bányamentőraja szállt le, hogy segítséget nyújtsanak sérült társaiknak. A délutános műszakban 139-en dolgoztak a föld alatt Béta-bányán, közülük 22 bá­nyász abban a légosztályban, ahol a robbanás volt. Az egyes védelmi zónákat elválasztó sújtólégbiztos ajtók, vízfüg- qönyök jól működtek, ennek köszönhetően az iszonyatos erejű robbanás a bánya más térségeiben dolgozó bányá­szok életét nem veszélyeztette. * A kora reggeli órákban a bányakatasztrófa színhelyére érkezett dr. Menyhárt László, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnöke és Ko­vács László, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezetének főtit­kára. Dr. Kapolyi László ipari mi­nisztériumi államtitkár, Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója, Gerő György, Béta-bányaüzem vezetője és Tormássy Loránd, az üzem vezető geológusa éppen le­szálláshoz készülődtek. Meg­kértem őket, hogy minden ed­digi biztonsági szabályzattól, szokásoktól eltekintve, velük tarthassak. A Keleti-aknán szálltunk le a hetedik szintre. Előtte a diszpécser a bánya­térképen megmutatta a sze­rencsétlenség központját. A bánya hetedik szintjén, a fő- keresztvágattól nyugatra egy elővájási csapat dolgozott a 16-os telepi alapvágaton, a­(Munkatársunk telefonjelen­tése). Vasárnap elindulnak a diá­kok az ország valamennyi tája felé, ezzel 26. alkalommal megnyílnak a hagyományos nyári önkéntes építőtáborok. Az elmúlt 25 év hagyományait megőrizve, sok új vonással gaz­dagodott idén ez az egyik legnépszerűbb diákmunka-for­ma. Az új, esetenként kísérleti törekvésekről tartott tegnap sajtótájékoztatót Nagyistók László, a KISZ KB építőtáborok bizottságának titkára:. Ezen a nyáron 60 000 magyar és 6000 külföldi diákot várnak a táborokba. A számokhoz még hozzá kell tenni, hogy eb­ben az évben túljelentkezés volt. Minden jel azt mutatja, hogy a korábbi éveknél sokkal jobban megszervezték az építő- táborozást, mégpedig oly mó­don, hogy a döntések nem köz­pontiig születtek. A -megyék kereiszámot kaptak és minde­nütt helyben mérték fel a gaz­Építőtábori úidonságok üoságok, vállalatok igényeit. Az előzetes felmérések alapján tá jékoztatlók a középiskolásokat, így mindenki kiválaszthatta c neki legjobban tetsző tábort. Ugyancsak új vonás, hogy a megyék turnusonként szerződést kötöttek a munkáitatóval. E kétoldalú megállapodás elő­nye, hogy mindent előre konk­retizálni tudtak. A kereset 20 százalékát az iskolák KISZ-szervezetei kapják meg, a fennmaradó 80 száza­lékot a diákok, de nem bér, hanem jutalom formájában. S hogy a pénzzel mit kezdenek, azt ők maguk döntik el. A tá­borok vezetősége is átalakult: eddig egy diák volt csak a ve­zetőség tagja, ettől az évtől kezdve egyenlő arányban lesz­nek a diákok és felnőttek a vezetésben. A korábban egy személyre jutott átlag napi 81 forintos keresetet idén 96— 100 forintra emelték. Először kísérleteznek azzal, hogy a leszedett gyümölcsöt maguk a diákok fogják árusí­tani a kereskedelmi áraknál ol­csóbban. Ezt a siófoki, a buda­pesti és -a törökbálinti építőtá- borozók vállalták, és ha bevá­lik, jövőre szélesebb körben el­terjesztik. Lesz környezetvédel­mi építőtábor. Az ide jelentke­ző fiatalok a Balaton déli part­szakaszának tisztítását vállal­ták. Próbálkoztak városvédő építőtáborral is, erre csak Pécs­ről jelentkeztek, de egyéb okok miatt sajnos nálunk sem lesz, majd talán jövőre. Nyílnak szakosított építőtáborok, ezek­ben a szabad idő eltöltése egy adott tevékenységre korlátozó­dik. Például Tápiószelén orosz, angol és német nyelv tanulásá­ra ... Pár szó a külföldi építőtábo­rokról: Lengyelországból 4000 diák érkezik, innen 200-an utaznak oda. A többi ország­nál azonos létszámú a csere­táborozás, így Bulgária 600, az NDK 400, Jugoszlávia 200, Csehszlovákia 100 főt küld és fogad. Az egyetemisták és főiskolá­sok önállóan szervezték meg hazai és külföldi nemzetközi táborokban való részvételüket. A Szovjetunióba 900-an, Cseh­szlovákiába és az NDK-ba 400—450-en, Bulgáriába 240- en utoznak, s ezenkívül nyu­gati építőtáborokba is men­nek, és Nyugat-Európából is várnak diákokat. D. Cs. közelben fenntartási munkák is folytak, és egy omlasztásos fejtésben is dolgoztak. Ebben a térségben volt a körülbelül 50 méter hosszú, 16 fokos dő­lésben levő szalaggurító, és annak végében a 3500 milli­méter átmérőjű, acélívekkel biztosított, kútszerű bunker, amelyből alul engedték ki a szenet. Ebben a térségben dolgozott 22 bányász. Jó né­hány metánérzékelő műszer, amelyet a felszínen a diszpé­cser állandóan ellenőrizni tu­dott. vigyázta az emberek biz­tonságát. Június 14-én 20 óra 29 perckor a regisztráló ada­tai szerint 0,6—0,8 százalék között volt a térségben a me­tánkoncentráció, amely ve­szélytelen. (A levegő és a me­tán 2,5—5 százalék közötti aránya alkotja a sújtóléget.) Egy perccel később a térség­ben levő valamennyi INOR metánmérő műszer felmondta a szolgálatot, a diszpécser egy pillanat alatt rádöbbent, hogy a bányában baj van. * A hetedik szinti főkeresztvá- gaton az első sújtólégbiztos ajtót alig tudjuk kinyitni. Jó néhány ezer köbméter levegő nyomását kell legyőznünk, de az is bizonyos, hogy a kedd esti robbanás ereje is defor­málta az ajtót. Amikor „átme- gyünk, látjuk, hogy a nyolc­centiméteres tölgyfából ké­szült, mindkét oldalán acélle­mezzel burkolt ajtó valósággal behorpadt. A vagonettekben összetört műanyaq edények: a robbanás Ledöntötte a vizes­edényeket, valóságos vízfüg­göny állt az esetleges tűz to­vaterjedésének útjába. Beljebb megyünk a bánya­mezőbe. Szénmonoxid-vizsgáló fiolákért siet kj egy bányász. Aztán egy aknásszal találko­zunk. aki jelenti, hogy húsz bányász és a munkát irányító műszakiak tartózkodnak a bá­nyatérségben. Éppen a pihenő bányászok csoportiával talál­kozunk. Egvre több összedőlt biztosítószerkezet, leszakadt légcsatorna, összetört turbó- lámpa, felgyülemlett víz nehe­zíti a járást, amíg a szalaq- gurítóhoz érünk. A leszakadt, harmonikaszerűen összehaj- lott. 600 milliméter átmérőjű acél légcsatornarakat helyébe építenek másikat. Felfelé mászunk, talán 8—10 méterre lehet a kútszerű bun­ker. A szénmonoxid-mérő mű­szer uqvan nem mutat veszélves koncentrációt, de Hoffmann Bé­la. a vállalat terme'éri osztá­lyának vezetőie egy léDé-u sem enqed tovább menni. Úiabb kétméte-es léqcsatornát szerel­nek fel, aztán méa egyet. Úiabb mérés! Néav métert me­hetünk kapaszkodhatunk, buk_ dácsolhatunk a gurítóban. Alig van leveaő. a hőmérséklet is neayven fok felett lehet. Dr. Kaoolyi László államtit­kár a bányászokat megkérdi, saját tapasztalataik szerint mi történhetett. Bencze János bányamester, aki évtizedek óta dolgozik a bányában és mindössze fél esz­tendeje van a nyugdíjig, csak néhány perces gondolkodás után válaszol: — Az én véleményem szerint sújtólégrobbanás. A légcsőra­katon belül jött a láng. Itt a bizonyíték mutatja, hogy az ösz- szes tömítés kiégett. Gergő György üzemvezető vi. szont a lábunk előtt heverő, a vezetékekről leszakadt metán­mérőre mutat: — Akkor ennek', és a térség­ben /evő1 többi műszernek a pontosságában is kételkednünk kell — mondia. Közben a légcsatornát a bun­ker szájáig beépítik, egymásra ügyelve lenézünk a függőleges, aknaszerű bányatérségbe, ahol talán a legnagyobb valószínű­séggel kereshető a robbanás ki_ indulópontja. Minden összedől­ve, deréknyi gerendák felforgá- csolódva. Lemászunk a gurítóból, bel­jebb megyünk, egy vágatke­reszteződésben megállunk, csaknem csizmánk száráig ér a víz. a csorgák is eltömődtek. Hoffmann Béla szomorúan mu, tatja: — Itt hárman, ott ketten, és a túloldalon egy . . . Bencze János beljebb vezet a vágaton, kokszosodott szenet mutat a biztosító elemeken. A másik vágaton egy-egy méter 20 centis betongát volt. most 30 méterre beljebb találjuk a szétszóródott beton idomköve­ket. Kifele jövünk. Egy fiatalem­ber megállítja Tormássy Lorán- dot: — Akkor elmarad minden délután? — kérdi. — Nem! Megtartjuk a füst­kamra gyakorlatot és a hét vé­gén a bányamentő vizsgát is. Kettővel kevesebben lejzünk, ők itt voltak az éjszaka. Kinn találkoztam Batári Ár­páddal (aki egyébként Kapolyi László állandó tanácsadói közé tartozik), most is ügyeletben van, de az éjszakai mentésben is részt vett: — Huszonegy éve vagyok bá­nyamentő, de ilyen nehéz még sosem volt — mondja letörve. S lám, a héten is újabbak vállalják ismét a bányamentő szolgálatot. A mostani esemé­nyek is bizonyítják hogy a liászprogramra nemcsak annak megkérdőjelezhetetlen nép- gazdasági haszna miatt van óriási szükség, hanem a Me­csekben dolgozó csaknem tizen­négyezer ember életének biz­tonságáért is. Még a bányában mondta el dr. Kapolyi László: — Pótolhatatlan veszteség a hat bányász hősi halála. Nagy tapasztalattal rendelkező bá­nyászokat vesztettünk és olya­nokat is, fiatalokat, akik most nemrég választották hivatásul a bányász szakmát. A jól felsze­relt védelmi rendszerek ellené­re bekc/etkezett a kataszt-ófa. Az sem lehet vigaszunk, hogy a bányában dolgozó 139 fő naay többsége megmenekült. Ebben a bányában is alkalmaz­zuk a védőtelepes módszert, amelyben a gázdús telepek alatt lefejtjük a kevésbé gázo­sokat, így a feszültségek ki­egyenlítődnek. A Mecsek egyik leqnagyobb bányaveszélye, a gázkitörés így elhárítható. Az már most egyértelműen kije­lenthető, hogy gázkitörés nem volt. Alaposan elemezni kell a mostani szerencsétlenséget, hi­szen a mostani bányászkodás a liászprogram egyik modellje. Az alapos vizsgálat, annak ered­ményei sajnos nem adhatja visz- sza a szerencsétlenül járt bá­nyászok életét akiknek család­járól maximálisan gondoskodni fogunk. De tanulságul szolgál­hat, miként azoknak a bányá­szoknak munkája is, akikkel ma itt találkoztunk ... Mérei Emil vezérigazgató teg­nap már másodszor szállt ki a bányából, szomorúan mondja: — Emlékszel, éppen tíz éve, beszélgetésünk közben jelentet­ték a Kossuth-bányai második nagy tüzet. Ilyen szerencsétlen egybeesések... A bányaszerencsétlenség oká­nak kivizsgálására' különbizott­ság alakult, amelynek tagjai dr. Bodrogi Jenő, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség el­nökhelyettese, Pintér Lajos, ai BDSZ osztályvezetője, dr. Faller Gusztáv, az Ipari Minisztérium főtanácsadója és Sonkoly Ist­ván, az IPM Bányászati Egyesü­letének képviselője. Lombosi Jenő RaHanas nmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents