Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-02 / 151. szám

1983. június 2., csütörtök Dunántúli napló 3 DIÁKTUDÓSOK TDK - belülről A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Állam- és Jog- tudományi Karának öt diákja kiemelkedő sikert ért el a XVI. országos tudományos diákköri konferencia marxizmus—le- ninizmus szekciójában. Az egye­tem egyik tanári szobájában ezekről a dolgozatokról és diákköri tevékenységükről be­szélgettem velük. Czuczay Ma­rianna, Maczonkai Mihály, Fenyvesi Csaba, Bosnyákovits Laura és Hatos Ottó diákok mellett részt vett a beszélgeté­sen dr. Lehoczky Judit és dr. Kiss György, az egyetem két oktatója, egyben a diákkör két patronáló tanára is. A két pedagógus elmondta, hogy az országos TDK-konfe- renciákat kétévenként rende­zik meg. Az idei — Níyregyhá- zán megrendezett — konferen­ciára 160 dolgozat érkezett be az ország felsőoktatási intéz­ményeiből. A 120 elfogadott pályamunka között ott volt a pécsi JPTE-ről beküldött öt dol­gozat is. Mind az ötöt díjaz­ták. Külön érdemes kiemelni, hogy a pécsi TDK-tagok egy- töl-egyig joghallgatók, dolgo­zatuk mégis jórészt közgazda- sági problémákkal foglalkozott. A dolgozatok értékét növelő tényezőnek kell tekinteni azt, hogy az idei országos TDK- konferencia az átlagszínvona­lat messze meghaladó telje­sítményt kívánt nneg a pályá­zóktól. Beszélgető partnereimet arra kértem, ismertessék röviden a dolgozatuk tartalmát és egy­ben világítsák meg, hogy jog­hallgatók lévén miért érdekli őket ilyen intenzíven a közgaz­daságtudomány. * CZUCZAY MARIANNA: — Dolgozatomnak ezt a cí­met adtam: Gondolatok az ag­rárexport lehetőségeiről. A hely­zet elemzése után arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy az exportot akadályozó, korlátozó problémák jó része „házon be­lül" megoldható volna a szűk keresztmetszet megszüntetésé­vel, a tároló-, hűtő- és szállító- kapacitások bővítésével, vala­mint a módszeresebb, haté­konyabb piackutatással. — Közgazdasági érdeklődé­semet alapvetően meghatároz­ta az, hogy közgazdasági szak- középiskolába jártam. Ezt az érdeklődésemet a tantárgy ta­nulmányozásán túl a diákkör­ben igyekszem kielégíteni. Itt nemcsak a legszűkebb érte­lemben vett politikai gazda­ságiam témákat tárgyaljuk meg, hanem foglalkozunk a társadalomtudományok más területeivel is. Számomra pél­dául igen élményszerű volt az az összejövetelünk, amelyen Hankiss Elemér: ‘Diagnózisok című művét elemeztük és vi­tattuk meg. Egyébként gyakor­lati szakembernek készülök. Az a véleményem, hogy az ál­talános szakmai műveltséghez nélkülözhetetlenek a diákkör nyújtotta politikai gazdaságta- ni ismeretek. FENYVESI CSABA: — Én A mezőgazdaság és a háztáji aktuális kérdései cím­mel írtam dolgozatot. Ebben az általános helyzetkép meg­rajzolása és elemzése után — a baranyai baksai tapasztala­tok, felmérések alapján — fog­lalkoztam többek között az ér­dek—érdekeltség formáival, a felvásárlási rendszerrel, a nagy- és kisüzem kooperáció­jával, valamint az állami adóz­tatás kérdéseivel. Megkísérel­tem felvázolni a közeljövő fel­adatait, lehetőségeit ezen a téren. — Az én érdeklődési körö­met elsősorban édesanyám ha­tározta meg, aki maga is köz­gazdász. Húszéves prakszisa van. így — mivel én elmélettel foglalkozom — beszélgeté­seinkben szerencsésen ötvö­ződik ez a két szféra, azaz az elmélet és a gyakorlat. Itt az egyetemen a jogi és a közgaz­daságtudományi kar még az épület elhelyezkedése szem­pontjából is szerencsés: egy­más mellett vannak. Ez mintha azt jelképezné, hogy az utóbbi években egyre közelebb került egymáshoz a 'jog és a közgaz­daságtan. Meggyőződésem, hogy mind nagyobb szükség van jogilag művelt közgazdá­szokra és közgazdaságilag mű­velt jogászokra. Ami a dolgo­zatban fölvázolt baksai gya­korlati példát illeti, úgy érzem, hogy ezt a mai magyar mező- gazdaságban széles körben alkalmazni lehetne. MACZONKAI MIHÁLY: Népköztársasági ösztön­díjas, mellesleg a népszerű érdekes közgazdasági hatásai vannak. Ezek továbbgyűrűzése határozza meg aztán a válla­latok magatartását. Az én köz- gazdasági érdeklődésem abból ered, hogy a pusztán jogászi nézőpontot kevésnek tartom a mai helyzet megítéléséhez. A vállalatok konkrét viselkedésé­nek a leírásához túl kell lépni magán a jogszabályelemzésen és közgazdasági nézőpontból is elemezni kell őket. Én a ké­sőbbiekben is ezekkel a kérdé­sekkel szeretnék foglalkozni akár úgy is, mint kutató. Mind­ebben és abban, amit a dol­gozatomban leírtam, elméleti­leg nagyon megalapozó volt vagyok — Komárom megye környezetvédelmi helyzetét, fel­adatait, eredményeit elemez­tem. örülök annak, hogy a nyíregyházi OTDK-n javasolták: az egyetem — hasznosítás cél­jából — küldje meg at dolgoza­tot a Komárom megyei Környe­zetvédelmi Hivatalnak. HATOS OTTÓ: — Én a magyar gazdaság mai problémáiból indultam ki és o „hogyan tovább" kérdésé­hez igyekeztem kapcsolódni A központi gazdaságirányítás né­hány közgazdasági és jogi kér­dése című dolgozatommal. Az irányítás objektív folyamatainak elemzésekor különös figyelmet kell szentelni az — egyéni ér­dekkel is bíró — ember szere­pére. Véleményem szerint o tár­sadalmi érdek, vállalati érdek, egyéni érdek érvényesítéséhez fejlett jogrendszer tartozik, amely' elősegíti a piaci játék­egyetemi lap, a Glosszátor egyik szerkesztője. — A vállalatok ,,alkalmazkodásának" néhány kérdése, a továbblépés egy al­ternatívája címmel írott dolgo­zatomban a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében működő vállalatok alkalmazkodási le­hetőségeit vettem szemügyre. A vállalkozás megjelenésének — a versenymechanizmusbeli — problémáinak elemzése mel­lett megpróbáltam felmérni, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a vállalatok — hosszú távon — gyorsan rea­gáljanak a piaci hatásokra. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről kialakítot­tam egy gondolati modellt. Foglalkoztam a szervezeti ga­ranciák kiépítésének a kérdé­sével és az információs rend­szerrel, továbbá azzal a prob­lémával, hogyan lehetne a pénz- és hitelszabályozást job­ban felhasználni a gazdaságos termelés érdekében. — Ez a téma a jogtudomány és a gazdaságtudomány határ- területén helyezkedik el. A probléma tulajdonképpen in­terdiszciplináris. A gazdaság- irányítás részben jogi eszkö­zökkel történik, ugyanakkor a jogi irányításnak is nagyon Kornai János: A hiány című műve. BOSNYÁKOVITS LAURA: — Már — mielőtt ez egye­temre kerültem — érdekelt a gazdasági élet és a mögötte rejlő összefüggések sokasága. Itt jó válaszokat kaptam o kér­déseimre, és mivel gyakorlati szakember szeretnék lenni, az elmélet is kifejezetten a maj­dani gyakorlat érdekében, a gyakorlat oldaláról érdekel. Közgazdasági érdeklődésemet nagyban serkentették a tárgyat oktató és a diákkört patronáló tanárok is. A diákköri viták kü­lönösen fontosak a számomra, hiszen ezeken a vitákon friss, általános tudományos informá­ciókhoz juthatunk, ugyanakkor közelebb kerülhetünk a valósá­gos folyamatok megismerésé­hez. Az én dolgozatom, amit A Komárom megyei környezet- védelem néhány gazdasági kérdése címmel írtam, szintén a gyakorlat és elmélet összekap­csolásával születhetett meg. A dolgozat első felében a környe­zetvédelem általános és jogi kérdéseivel foglalkoztam — kü­lönös tekintettel az e téren kí­vánatos érdekeltségi rendszer ellentmondásosságára, illetve hiányára. A továbbiakban pe­dig — mivel Komárom megyei szabályok normatív alkalmazá­sát. A gazdasági szervek és irányítóik viszonyát valódi jog­viszonnyá kellene alakítani, nö­velve ezzel a gazdaság és tár­sadalmi élet demokratizmusát. — Már a gimnáziumban ko­molyan érdekeltek a társadalmi kérdések, problémák. Kérdé­seimre az itteni politikai gazda­ságtan órákon és a diákkörben kaptam először megalapozott válaszokat. Én a diákkört azért is szeretem, mert sok egyéb mellett — egy jó szellemi mű­hely és baráti közösésg is. Mint a TDK titkára, többek nevében mondhatom, ebben a körben nemcsak szakmailag, emberileg is sokat fejlődtünk. — A dolgozatomban — mi­közben az irányítással foglal­koztam — talán azt is sikerült érzékeltetnem, hogy napjaink egyik legfeszítőbb kérdése ez. Különösen fontosnak tartom a jogi és közgazdasági irányítás összhangjának a megteremté­sét, ami jelenleg eléggé hiá­nyos a ayokorlatban és az el­méletben egyaránt. Akadozik a párbeszéd a jogászok és a köz­gazdászok között. Sokszor nem egy nyelven beszélnek. Holott továbblépni csak ennek a két oldalnak az összhangjával le­het. Bebesi Károly ■Iliire futottunk? Családi életre nevelés otthon és az iskolában Egy pedagógus beszélget or­vos ismerősével az ifjúságról, a családról, a családi életre ne­velésről. Elégedetlen az egész­ségügy szakembere. „Tíz esz­tendeje születeti a népesedés- politikai kormányhatározat — mondja. — Hat—hét év óta fo­lyik intézményesen a családi életre nevelés. Ti, pedagógu­sok továbbképzéseken vesztek részt, nevelési értekezleteken beszéltek róla. Legutóbb a csa­lád és az iskola kapcsolatáról volt szó .... És az eredmény?" Adatokat sorol veszélyeztetett gyerekekről, állami gondozottak­ról, ifjúsági alkoholizmusról, bűnözésről, a nemi betegségek terjedéséről, 14—17 éves lányok művi abortuszainak számáról. „Ám nem kell statisztikusnak lenni, hogy lássuk, mire jutot­tunk. Elég, ha megszólítasz ti­nédzsereket az utcán. Vagy be­lenézel az ifjúsági folyóiratok levelező rovatába. Elképesztő a tájékozatlanság a legelemibb biológiai, fiziológiai, egészség­ügy i kérdésekben". Az iskolai nevelőt zavarba ej­tik a vádak. Legutóbb éppen azt vetették szemére, hogy az iskolákban „túlbeszélik a té­mát", oktalan kíváncsiságot keltenek, feleslegesen szexuali- zálják az iskoláskorú fiatalsá­got, alig felserdült gyerekeknek olyan kérdéseket feszegetnek, amelyekre régen jószerivel csak a házasságkötés előtt vagy utá­na kaphattak választ. „És az eredmény?" — fogalmazza ő is. ,,Bizonytalanság az etikai kér­désekben, ez megmutatkozik a serdülők magatartásában. Cso­da-e, ha sok a házasságon kí­vül született gyerek, hogy nö­vekszik a válások száma?" A kétféle nézet két alapvető álláspontot jellemez, amelynek nyomai a pedagógusok szem­léletében is fellelhetők. Az egyik ■biologizáló. a másik moralizá­ló, ám mind a kettő — régeb­bi nevelési gyakorlatok örök­ségeként vagy tájékozatlanság- ból — tágabb összefüggéseiből kiragadva, egyoldalúan szemlé­li a nevelés e rendkívül fontos területét. A családi életre nevelés dek­larált célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében felké­szítse a felnövekvő nemzedéket a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek öröm­mel és tudatosan történő vál­lalására, s mindezek érdekében — természetesen — az egészsé­ges és felelősségteljes szexuá­lis magatartásra. Tehát a ne­velés hangsúlyos feladata, hogy Az ötlet nem új, évszáza­dokon át születtek remekmű­vek egy-egy mecénás meg­rendelésére. De ha föllapoz­zuk Kodály kórusgyűjtemé­nyeit, azokban is szép szám­mal akad ajánlás: X. Y. keze alá... Szinte minden kor ze­neművészei számára éltető inspirációt jelentett, ha szo­ros kapcsolatba kerültek egy- egy — amatőr vagy hivatásos - muzsikáló közösséggel. Ezt a szép és igen hasz­nos hagyományt az utóbbi néhány évtizedben mintha kissé elfelejtettük volna . .. Ezen kívánj változtatni a Kó­rusok Országos Tanácsa, amikor két évvel ezelőtt hat jónevű szerzőt fölkért: írja­nak „testreszabott" kórusmű­vet egy-egY amatőr együttes számára. A felkérést a „ki­szemeltek” személyes kap­csolatfelvétele követte, s a kórus és komponista termé­keny együttműködése nyo­mán alakult véglegessé a hat új kórusmű. Kis túlzással Kórusmű - felkérésre társszerzőknek is nevezhet­jük azokat az énekkarokat, amelyek az ősbemutatókkal pódiumra léptek Szombathe­lyen, a Vándor Sándor Fesz­tiválon — hátuk közül kettő baranyai volt: a Komlói Munkáskórus és a Pécsi Vo­lán 12. sz. Vállalat Bartók Béla Férfikara. Tisztelet és elismerés mind­két kórusnak, hogy vállal­ták — először „látatlanban", azután már nagyon is jól lát­va a művek nehézségét —: dobogóra viszik Jeney Zoltán és Sáry László egy-egy kom­pozícióját. A siker őket iga­zolta I Kálnoky László versére komponálta Jeney a Lányok árnyékában című, négytételes cappella kórusművét. Vers és zene tökéletes ötvözete ez a darab. Majdnem azt írtam: harmonikus ötvözete, ám ez a szó épp e darabra nem al­kalmazható. Mert a vers mondanivalója — és a zene szövege is —■ lényegileg disz­harmonikus, mint minden szenvedés. Az embertelen­ség, a kegyetlenség elleni kiáltás fogalmazódik meg a tételekben: pokoljáró disz- szonanciáiban, kilátástalan- ságot szuggeráló monotóniá­jában. Tóth Ferenc és együt­tese maradéktalanul oldotta meg a hangiakon kívül ke­mény pszichikai megterhelést is jelentő kórusművet. Szerencsésen talált egy­másra mű és előadója a Ká­nonban. A Bartók Férfikar egyedi színt képvisel férfi ka i i mozgalmunkban — részben számos ifjú tagja, részint az idősebbeket is magával ra­gadó, fiatalos vállalkozó kedve, könnyed rugalmas­sága okán. Lakner Tamás fiai is a békevágyat foglal­ták dalba, ám nem az iszo­nyat oldaláról. A „fény- csönd-béke" weöresi szójá­tékai, a véráramlást, szívdo­bogást imitáló, lüktető ritmus karcsú, mégis energikus hangzást követelt - és ka; pott is - meg. A kupolás szerkezet, a gyakori motí­vumismétlés „szétesésgya­nússá” teszi a partitúrát, de az előadás sistergő eleven­sége bebizonyította: a Kánon nagyon jó mű, de ilyen meg­győző interpretáció kell ah­hoz, hogy minden színe iga­zán érvényesüljön. C. Szalai Ágnes helyes erkölcsi szemléletet ala­kítson ki a nemek kapcsolatá­ról, a szexualitásról és a sze­relemről, a nemi élettel járó fe­lelősségről, a családról, a gyer­mekek vállalásáról és nevelésé­ről. A pedagógus ismereteket nyújt a család és a társadalom viszonyáról, formálja a felnö­vekvők érzelmi és értelmi életét, megalapozza a család minden­napi életének megszervezésé­hez, a család közösséggé fej­lesztéséhez, a házastársi, apai, anyai feladatok betöltéséhez, a családtervezéshez és a gyermek- neveléshez szükséges felelőssé­get, érzelmeket, ismereteket és készségeket. Ezen felül megis­merteti a nő és férfi biológiai, fiziológiai és pszichikai sajá­tosságait. Aktív egészségneve­lést folytat. Ezek után már nem az a kér­dés, hogy a szakemberek he­lyesen határozták-e meg az is­kolai családi életre nevelés te­matikáját, hiszen láttuk, hogy megfelelő. A legfőbb probléma: mennyire eredményes? A csalá­di életre nevelés nem külön tantárgy, minden osztályban né­hány osztályfőnöki óra foglal­kozik vele. Az iskola — a ma­ga sajátos eszközeivel — isme­reteket közvetít, megalapoz bi­zonyos készségeket, orientál a helyes erkölcsi elvek irányába. Bizonyára jobban is tehetné, amit tesz, de többet aligha. Csakhogy ez kevés. A válások egyre növekvő számáról olvas­ható adatok társadalmunk bio­lógiai folytonosságának szaka­dásai. a gyermeknevelés hiá­nyosságai — tények. A kérdés: csupán az iskola tehet róla? A pedagógus visszakérdezhe­tett volna: és mit tesz a család saját gyermekei későbbi bol­dogságáért? „Mit tehetnénk?" — válaszolják ilyenkor sokan. És a kissé ingerült visszautasí­tásban benne rejlik eay ideges reflex: a gyermek felvilágosí­tásának kényes feladatát vé­gezze csak az iskola. Valóban igaz, ez a pedagógus felada­ta. De nem is énről van szó. Fiatal szülők mindig meg­döbbennek, ha azt hallják, hogy mostani magatartásuknak, életvitelüknek, házasságuk ér­zelmi telítettségének, nevelési szokásaiknak szinte egyenes kö­vetkezménye gyermekük későbbi elégedettsége és boldogsága, de egyéni tragédiája is. Meg­határozó például a szeretet, amellyel a csecsemőt, a két— három éves kisgyermeket körül­veszik. Ha kimarad a korai me­leg és bizalmas kapcsolat a gyermek életéből, felnőtt korá­ban nehezen talál barátokat, szerelmet, tartós házasságot. A társas kapcsolatok képessége szenved kárt jóvátehetetlenül. Ugyanilyen fontos, hogy a szü­lők ne csupán gyermekeiket, ha­nem egymást is szeressék. A rossz házasság hatása közvet­lenül és azonnal megfigyelhe­tő: minden gyermeket bizonyta­lanná tesz, szorongást, bűntu­datot vált ki belőle, ha szülei veszekednek egymással. A szü­lők házastársi kapcsolatának mintája, mint valami „rejtett program" épül be a gyermek személyiségébe, és ez később aktivizálódik párkapcsola tóiban. Sorolhatnánk tovább, de feles­leges. A lényeg ugyanis az, hogy a család és az iskola nevelői funkciói eltérnek egymástól. Egyik sem pótolhatja a mási­kat. Legfeljebb kiigazíthatják egymás hibáit. A funkciómegosztás szép pél­dája lőhetne a családi életre nevelés. Csak először tisztáz­nunk kell pontosan saját fel­adatainkat, át kell éreznünk szerepünk jelentőségét. Az is­kola és a család teljesen egyen­rangúak a nevelésben. Semmi oka a bizalmatlanságnak. Meddig jutottunk? Ennek felismeréséig. És ez nem cse­kély. Miksa Lajos általános iskolai tanár, Kémes

Next

/
Thumbnails
Contents