Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-10 / 128. szám
1983. május 10., kedd Dunantult Tlanlo 3 Baranyai energiakörkép (3.) A felújítás előtt álló 10. sz. kazán a pécsi hőerőműben. Szokolai István felv. Gépek-szocialista összeköttetéssel? A Dunántúli Nap'ló április 19-i számában két cikk is érinti a Sopiana Gépgyárat. Nevezetesen a „Több üdítő ital hazai alapanyagokból" című cikk megemlíti, hogy a Sopiana Gépgyár importkiváltó palackberakó- és -kirakó gépek prototípusait gyártja, melyek kipróbálására a Pannónia Sörgyár biztosít lehetőséget. A két gyár ilyen irányú kapcsolatának publikálása kellemesen érintett bennünket, amelyért ezúton köszönetét mondunk. A másik „Egy dinamikus iparág, gondokkal" című cikk (cikkünk egy élelmiszeripari kerekasztal-beszélgeté- sen elhangzottak alapján készült. A szerk.) következő megállapítása: „A Sopiana Gépgyár csak szocialista A Sopiana Gépgyár válasza összeköttetéssel vállalja el 2 darab tengely elkészítését, vagy még úgy sem, mert ez neki nem széria. Ha a Sörgyár berendezkedik ezek legyártására, akkor a Sopiana is gyártson le 50 hektó sört nyáron, amikor nagy a sörhiány ..." — egyáltalán nem indikált köszönetét kiváltó érzést. A figyelmesebb újságolvasónak nyilván feltűnik, hogy a két megállapítás között valamiféle ellentmondás lappang. Ha ugyanis a Sörgyár lehetőséget biztosít a Sopiana Gépgyár prototípusainak kipróbálására, akkor nem valószínű, hogy' a Sopiana Gépgyárban csak szocialista összeköttetés révén sikerülne a Sörgyárnak két darab tengelyt legyártatnia. Ez alapvetően ellentmondana a közismert „hocí-nesze” alapelvnek is. Nyilván, más kijelentések is elhangzottak a kerekasztal- megbeszélésen, melyek „fontosságukat" figyelmébe véve nem kerültek közlésre. De a szubjektív érzéseket félretéve, beszéljenek a számok. A Sopiana Gépgyár 1983. első három hónapjában pécsi illetőségű vállalatoknak — a cserkúti Mezőgépnek, a Viliány—Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinátnak, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnak, a 12-es Volánnak, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak, a XíV-es sz. Alfitnok, a Pécsi Dohánygyárnak, a Baromfi- feldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatnak, a Pécsi Bőrgyárnak csak a 10 ezer forintot meghaladó rendelései alapján — tehát az apróbb, a néhány ezer forintos tételek figyelmen kívül hagyásával — összesen 302 530 forint értékű bérmunkát végzett. Ugyanezen időszak ilyen jellegű szolgáltatásainak teljes összege 1,84 millió forint. Ez a tevékenység egyértelműen bérmunka jellegű, és főleg a Pécs vonzáskörzetében levő vállalatok igényeit elégítette ki. Váradi Imre kereskedelmi főosztályvezető Dél-Dunántúl legnagyobb „kályhája” Gyenge energetikai szénből értékes villamos és hőenergia Rekonstrukció előtt a Pécsi Hőerőmű — Olcsó, a pécsi hőerőműben még gazdaságosan felhasználható tüzelőanyag az energetikai szén, melyet sehol másutt nem lehet áramtermelésre, távhőszolgáltatásra fogni rendkívül alacsony kalória- tartalma miatt. Erre alapozva indult az első turbina 1959. december 22-én .. . — ... és erre alapozva helyeztük üzembe a 100 megawattos pécsi alaperőművet 1963—64-ben. Egyenként 60 tonna/óra teljesítményű kazánok látták el az alaperőmű három 30 megawattos turbináját, és a 22,5 megawattos fűtőgépet. Ezek termelték országos hálózatba a kondenzációs villamosenergiát, illetve Pécs ellátására a távfűtés forróvízét, mivel a régi erőműtől ezt a szolgáltatást 1961 - ben átvettük. Újabb fejlesztést 1964— 66 között hajtottunk végre, két 50 megawattos turbógenerátort állítottunk be két 220 tonna/ óra teljesítményű kazánnal, ezekkel együtt értük el a 200 megawattot. Tüzelőanyagkö'ltség terén azóta is a nagyön olcsón termelő erőművek közé tartozunk, hangsúlyozom, olyan energetikai szenet használunk, mely adott, és amelyet másutt nem lehet elégetni. — A rohamléptekkel fejlődő megyeszékhely mind több távhőt kér, és mivel a pécsi hőerőmű a város legnagyobb „kályhája”, így kénytelen bővíteni teljesítőképességét. — A második nagy fűtőrend_ szer építését 1974-ben kezdtük, az erőmű fűtőkapacitásának növelésével. Az első 22,5 megawattos turbina villamosenergia mellett 80 megawattnyi hőenergiát szolgáltat a forróvízrendszerbe, ugyanok, kor gőzt 's ad, emellé állítottuk be 1975-ben a 130 megawatt hőszolgáltató forióvízes rendszert. A pécsi erőműben 1 kJ hőt 1>5 kJ hőfelhasználással állítunk elő tehát nagyon gazdaságosan. Tartja még magát az a tévhit, hogy a távhőt a semmiből, hulladékhőből nyerjük. Ez nem egészen igaz. A harmadik nagy hőszolgáltató rendszert 78—80 között hozTőke és síeltem! energia parlagon Még kevés kisiparos dolgozik exportra Nem ismerik a kedvezményeket Alkalmi termelő közösségek Szép Lehel keramikus feleségével és munkatársával kerámia szemes különböző méretűre építhető cserépkályhát készít, más művészi munkája mellett. A Dél-Dunántúlon még mindig kevés kisiparos dolgozik o gyárakkal együttműködve, exportra. Számuk Baranya, Somogy és Zala megyében mintegy fél száz, az előállított éves termelési értékük megközelíti a 40 millió forintot. Néhány éve ez az átlag nem változik, pedig az exportért főként o vasipari termékek és alkatrészek gyártásában komoly verseny folyik a fogyasztási szövetkezetek és a tsz-ek ipari üzemei, valamint a kisiparosok között. Az újpetrei és a Zala megyei kapornoki tsz ipari egységei verhetetlenek, de hamarosan ez mondható el a Pécsett, Mohácson és Kaposváron szerveződött vállalati és önálló fémipari gazdasági munkaközösségről is, mert gyors az alap- és ségéd- anyagok beszerzése, a műszer- és berendezésállományt magas színvonalra hozták és képesek akár pár hónap olatt nemcsak alkatrészt, de önálló terméket is előállítani. Az exportra termelő állami cégnek természetes, hogy a legolcsóbban és leggyorsabban gyártó partnerre esik a választása. Ma már egyre nagyobb gond a bedolgozók közé bejutni. Ha egy kisiparos versenyképes akar maradni, elmegy a gyárba, és ott készíti el a kívánt cikket, ezzel is csökken a szállítási költség. Mind gyakoribb, hogy teljesen az iparosra bízzák az anyagbeszerzést, ami most rendkívül körülményes feladat, éppen a fémmegmunkálást illetően. Az újszerű feladatok jelzik az együttműködés formáinak a változását is: például jelentősen csökken a bérmunka vagy divatba jött a modern gépek kölcsönzése. A felsorolt tényeket, mint a meqújuló üzleti és gazdasági élet természetes következményeit, így a verseny és a piac kihívását — elfogadták a kisiparosok. Nyugtalanító viszont, hogy az új, vagyis a saját termék kifejlesztése akadozik és csak alkatrészek, részegységek kialakítására kérik fel őket. A sojáterős újdonság elfogadását egyebek között késlelteti a hosszadalmas bürokrácia, vagy a jelenlegi adórendszer nem ösztönöz komolyabb műszaki fejlesztési beruházásra. Pedig nem egy helyen jelentős magántőke halmozódott fel, kifejezetten erre a célra. Az is igaz, hogy számos kedvezménynek méa hiányzik a hatékony népszerűsítése. így például, ha a bedolgozó iparos éves termelési értékének legkevesebb 40 százaléka az exportban realizálódik, akkor adókedvezményben részesül, amennyiben ezt sikeresen megpályázza. A KIOSZ innovációs irodát nyitott, hogy az újítások, műszaki ötletek megvalósításában jutányos áron segítséget nyújtson, felkarolja az exportra dolgozó szakembereket. Ezenkívül erőfeszítéseket tesz azért, hogy a külföldi alopanyagok előteremtése zavartalan legyen. A Kisipari Termeltető Vállalat dél-dunántúli kirendeltsége pedig szeretné elérni, hogy a Baranya—Somogy megyei határmenti Árucsere-forgalmi Társaság útján többet exportálhasson önálló termékből, vagy jugoszláv bérmunkát közvetíthessen. Az egyedi, kistételes export felfuttatásában még számít a Külkereskedelmi Minisztérium most szerveződő Baranya megyei képviseletének a támogatására is. A KTV kihalt szakmákat is népszerűsít, így a cserépkályhacsempe- és a lószerszámkészítést, ugyanis nagy keletjük van Nyugat-Európában ezeknek az áruféleségeknek, de a régi mesterek száma sajnos egyre csökken. Az említett, csaknem fél száz fémmegmunkáló szakember: esztergályos, forgácsoló, lakatos, marós többsége importpótló tevékenységet is folytat, ami munkájuk rangját csak emeli. Egyikük sem hátrált meg a mind feszítettebb gazdasági körülmények közepette, s jó termelő kapcsolatot alakított ki a folyamatos megrendeléseket biztosító Ganz-MÁVAG-gal, az ÉPGÉP mohácsi gyárával, a pécsi Zsolnay gyárral, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal, a Sopianai Gépgyárral, a Somogy megyei Kaposgéppel, a Simontornyai Ipari Szövetkezettel, a kaposvári Delta Ipari Szövetkezettel. Dél-Dunántúlról ezek a cégek veszik rendszeresen igénybe export esetében a kisiparosokat. Megfigyelhető, hogy alkalmi termelő közösségeket alkotnak a bedolgozók, ugyanis egyedül szinte lehetetlen vállalni a nagytételes megrendelést. Ilyen formában készülnek Nagy Gábor irányításával vasúti kocsikba elektromos kapcsolószekrények. A hosszúhetényi Dömös Károly és testvére, Tibor, ener- giatakorékos kazánokat, csőelzáró szerkezetet fejlesztett ki többed magával. Gasparik József importkiváltó bőrlyukasztóit 10—15 kollégája készíti sorozatban. Most tettek ajánlatot az újdonság exportálására. Labdakivágó szabászkést kínál Kaposvárról Borda György és Törő Gyula. A velük kooperáló Delta Szövetkezet afrikai értékesítés lehetőségeit keresi. Olyan példákat soroltunk fel, ahol az alkalmi munkabrigádok gazdasági munkaközösséggé alakulhatnának át. Másképp aligha sikerül egy komolyabb exportakcióba bekapcsolódni. Csuti J. tuk létre, ugyancsak 130 M\Ai forróvíz-hőáram teljesítménynyel. így ma távfűtésre megközelítően 100 MW gőzhőt termelünk 22 nagyvállalatnak, o több mint 26 ezer lakás és c közintézmények fűtésére pedig 340 MW forróvíz hőáramot. Illetve, a hálózat miatt nem i> tudjuk mindet kiadni csal 1985-re. Ez az erőmű csúcskapacitása. A városnak hosszú távon ennél is több hő kell. — Milyen lehetőségei lesznek a távhőszolgáltatás fejlesztésének? — Joggal beszélhetünk a szén és a hőszolgáltatás kényszeréről. Az nem járható út, hogy csak hőszolgáltató erőmű legyünk, mert éves szinten a szénbányáktól kapott mintegy 1,5 millió tonna és az újhegyi szénmosó meddőhányójából ál tálunk kitermelt mintegy 300 000 tonna energetikai sze. net fel kell használnunk, azt készletezni nem lehet, elszállítani meg nincs hová. Ha csak hőt állítanánk elő, akkor fél évig majdhogynem állhatnánk. Meg kell maradnunk mindenképpen kondenzációs villö- mosenergia termelő erőműnek és távhőszolgáltatónak. Az energetikai szén nagyon alacsony fűtőértékű rendkívül magas hamutartalmú, nehezen gyullad meg, ezért csakis tűz- támasztásra — tehát, hogy a kazánokban ki ne aludjék a tűz — évente megközelítően 25 000 tonna pakurát is használunk. Hosszú távon mindenképpen szükséges a pécsi hőerőmű: a széntüzelés kényszere, a pécsi hőszolgáltatás biztosítása és azért is hogy az esetleges országos üzemzavar esetén közvetlenül láthassuk el villamosenergiával a szénbányát az ércbányát, a bere- mendi cementgyárat és Pécs várost. Az erőműveket, berendezéseit általában 25 évre ter_ vezik azalatt elavul a technológia, elöregszenek, kifáradnak a mechanikus és elektromos berendezések, tönkremenA baranyai tudományos hetek kétnapos energiatanácskozásán a hőerőműves villamosenergia-termelés és távhőszolgáltatás jelenéről és a rekonstrukcióval biztosított jövőjéről tartott sokakat érdeklő előadást Ficzkó Sándor, a Pécsi Hőerőmű Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. nek a kazánok. Feladatainkat csak üzembiztos működéssel tudjuk folyamatosán teljesíteni. — Szükségessé vált tehát a rekonstrukció. — Első helyen áll az üzem- biztonság, mégpedig hosszú távon. A rekonstrukció első ütemét július 1-én kezdjük: kicseréljük a két elavult — bár nem is a legöregebb — 220 tonna/óra teljesítményű kazánunkat, a legjobb ugyancsak 220 tonna/órós membránfalasra a legkorszerűbb irányítás- technikával ellátottra. A két csehszlovák gyártmányú kazánblokkot számítógéppel ellenőrizzük, irányítjuk. Az első ütem az Erőmű Beruházó Vállalat lebonyolításában, a csehszlovák sza kém berek (kivitelezésében, vállalatunk és a szak- vállalatok — a Ganz, a Láng gépgyárak és mások —< összehangolt munkája eredményeként 1986 októberére fejeződik be. A két új kazán, a turbinák. generátorok, villamos és gépészeti segédberendezések felújítása, kicserélése várhatóan 1,5 milliárd forintot tesz ki. A rekonstrukció második ütemének indítását 1987- re tervezzük, a meglévő régi alaperőmű 8 darab 60 tonna/ órás kazánjának cseréjével. Még nem eldöntött hogy mi lesz a hőszolgáltatás távlata. Eldöntésére tanulmányterv készül. Kaján ajánlató kát kértünk lengyelektől, csehszlovákoktól és a Magyar Hajó- és Daru- gyártól. Tavaly 1360 gigawattóra villamosenergiát szolgáltattunk 4,5 százalékkal többet, mint amennyit vártak tőlünk. Ezt úgy értük el, hogy a rendelkezésre állásunk a korábbi 97—98 százalékos helyett az elmúlt évben 99 százalékos volt. (Az országos erőművi átlag 87 százalékos). A rekonstrukció teljesítménynövekedést nem, csak üzembiztonságot fog növelni. Július 1- ével feállunk a 10-es kazánnal, azt a 9-es követi majd. — A komlói erőmű milyen szerepet játszik a bányászváros energiaellátásában? — A komlói csak fűtőerőmű és folyik a rekonstrukciója. A várost ellátó kommunális hőközpont 1985-ig készül el, a plusz 10 megawattal elérjük a kazánkapacitás csúcsát. Jelenleg négy darab 25 tonna'óra tellje^sftményű kazán üzemel', kettő szénnel, és kettő pakurával. Ez év végére már mind a négy széntüzelésű lesz. Bővítenünk kell a komlói erőművet: 1985—87 között és 1989- re is újabb kazánt kap. Nemcsak forróvízzel, de gőzzel is ellátjuk a komlói lakásokat, kommunális intézményeket és az üzemeket. A DÉDÁSZ területén — négy megyében — a fogyasztói igények mintegy -36 százalékát, és a csúcsfogyasztás 31 százalékát fedezte tavaly a Pécsi Hőerőmű. Murányi László
