Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-08 / 126. szám
magazin Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin • r pjan re - ifjú anya és gyermeke - a fej zív alakjába hajlik: szelíden gyászt. Ezen a májusi vasárnapon az portrékat közölnek le, amelyek az ta tekintetű asszonyi arcot, vagy jnap még bakfis — kismamát, akik jaik súlyában ugyan különbözhet- 3s minden arcon fellelhető: a csőin szép jele. örökérvényű közhely: i - amihez e főnév kapcsolódik - - csak egyetlen egy lehet, a szó hogy kéznyújtásnyira ne látnám, ben karéj kenyér, a másikban hűs tném a vállát is akár, fakóvá mo- lecsíphetném dús fehér kontyáról em szült, de aki őt hozta világra, idő kékes-zöld ködébe; hangjára rozaikokból kell összeraknom apró írsát-életét. Alma illata volt, örök- riselt, színeset, vidám cifrát soha, -, mondotta. Nagy - de ritka csa- innepén ... - a faragott sarokpad í főhelyen nagyapám, a szemközti sen. Félreült a kisszékre, ölében a tál az asztalon, hogy aztán fürgén Ijen és rétest vágjon fel. Ö fújta el magas parasztágyra, a sötétben ózsafüzért, amellyel áttekerte gyösztalfőn, lényükkel, melegségükkel dörökké. Csak figyeld meg, hogy a íiként lábatlankodnak a lakásban, >e, nem találják a helyüket, enniök t: „Várjatok, míg Anyátok hazarendez mindent és nyugalom száll i Őt? Soha senki és semmi, an, a térítők, ágyneműk friss illa- , a vázák virágcsokrában, a kony- ben sajdul fel az aggodalom és a ság tölti el, mert mindent megoszt s, de a mama szerepét a nap egy- '), a napközis tanár néni, az óvó bet nyújtanak a gyermeknek, mint iondos munkájuk kelt a „dolgozó ádi együttlétig. Ezekben a napok- mamának; Öt komponálják meg, >gy ül az asztalnál, megy az utcán, >zi a csomagot, vezeti a gyereket, át. A világ legszebb grafikái. Rab Fsrenc Fiatalító kúrán esik át a New York-i szabadságszobor A New York-i szabadságszobor, ez a csaknem egy évszázada Franciaországban született és hajón az Egyesült Államokba szállított impozáns hölgy fiatalító kúra előtt áll. 1984- ben ideiglenesen lezárják a látogatók elöl, megrozsdásodott vázát fel kell újítani, hogy a vashölgy századik születésnapján, 1986-ban ismét szilárdan álljon a lábán. A Hudson-öböl egyik szigetén, a New York-i kikötő bejáratánál emelkedő szobor bizonyára a világ egyik legismertebb emlékműve. Évente 1,8 millió ember mássza meg a koronát a szobor fején, melyről páratlan kilátás nyílik New Yorkra. A szobor 50 méter magas, tekintélyes derékbősége 11,6 méter, klasszikus orra pedig 1,5 méter hosszú. Azonban felette sem múlt el nyomtalanul az idő. A levegőszennyeződés és a savas esők pusztító munkát végeztek rajta. A fémvázat, mely a rézlemezekből álló külső burkot tartja, lassan szétmarja a rozsda. A helyreállítás körülbelül 30 millió dollárba kerül. Ronald Reagan elnök egy magánszervezetet bízott meg azzal, hogy gyűjtsön pénzadományokat a fiatalító kúra költségeinek fedezésére, mert az amerikai kormány nem vesz részt a vállalkozásban. A szobor belsejében összesen kétezer acélmerevítőt — Gustave Eiffel konstrukciója — kell újjal pótolni. Ezeket most rozsdamentes acélrudakkal pótolják. És a szabadságszobor jobb kezét, mellyel magasra tartja a fáklyát, átmenetileg amputálni kell, mert egyetlen összekötő alkatrész rozsdás maradványa tartja. A feljárót a fáklyához — egy keskeny lépcsőt — biztonsági okokból már 1916-ban lezárták. Fekete fazekasremekek A harmincas évek derekától a gyáripar mind az égetett, mind pedig a mázas edényeket kiszorította a piacról. Vasból, üvegből nagyüzemi keretek között gyártották, ami kellett. Ám az 50-es evek végétől feltámadt, ismét divatba jött a fazekasság mestersége, szép termékei, a cserépedények. Nincs olyan lakás, ahol ne lenne található egy-két szép cserépedény, s nincs olyan otthon, amelybe ne illenének a fazekasremekek. Persze csak ott lehet űzni e míves mesterséget, ahol rendelkezésre áll az alapanyag, az agyag. A fazekas, ha ad magára, még ma is maga bá- nyássza-kubikolja vagy legalábbis választja ki a megfelelő agyagot. Hazaszállítván finom szitán áttöri az egészet, majd a bőrkeményré szikkadt „sarat" a pincébe hordja, hadd pihenjen. A jó agyag legalább egy esztendőt „alszik". Felhasználás előtt azután alaposan megtapossák, s mindig csak akkora darabot hasítanak le belőle, amekkorára aznap szükség van. Az egykor lábbal hajtott, ma már többnyire villanymotorral forgatott korongon egyenletes ütemben köröz az anyag, mígnem korsóvá, vázává, köcsöggé nemesedik a szürke masz- sza a mester ügyes és avatott mozdulatai nyomán, fürge, erős ujjoinak irányításával. A megformált edénynek ezután pihennie, száradnia keli — legalább 8—10 napig —, hogy a „rejtélyes" mázakkal díszítve, kiégetve váljék az otthonok díszévé. Az agyag mesterei különböző tájegységi hagyományokat követnek. A képünkön látható fekete edények például Mohácson vagy Nádudvaron készültek. A fekete cserép füstöléskor nyeri a színét, mégpedig attól, hogy fenyővel tüzelnek a kemencében. Mintázata akként készül, hogy még kiégetés előtt, az olajospetróleummal való végigkenés után folyami kavicsdarabbal „dörzsöli bele” a mester a mintákat a felületbe. Vízszintes 1. Áprily Lajos: A somvirágos oldal című verséből idézünk „Elment a gond a hóval .. . (Folytatás itt és a függőleges 16. számú sorokban. Zárt betűk: F. S. V.) vízszintes .- 1. (Beküldendő.) 14. A felsőbb hatóság küldi. 15. Származása. 16. Véd. 17. H20. 19. Fohász. 20. Igeképző. 21. Talál. 23. Fagy. 26. Indítéka. 27. Gyógynövény-kivonat- 29. Rege. 30. Erezett. 31. Roham, támadás. 33. G. C. K. 34. Betakarító. 35. A pincébe. 36. . . . -zúg. 38. Az USA politikai rendőrségének rövidített neve. 39. Atom egynemű betűi. 4L. A munkabér valóságos értéke. 43. Rajtaütésszerű rendőri ellenőrzés. 46. Vaskalapos. 49. Helyhatározó. 50. Férfinév. 52. Kinyit. 53. Rigófajta. 54. Rovar. 56. Mardosá. 57. . . . -gara, vízesés. 58. Vastag falú fém öntőforma. 60. Kezd kigondolni! 61. Y. R. 62. Levest szed. 63. Dísze. 64. Szolmizációs hang. 65. Ázsiában és Afrikában honos kérődző állatfaj. 68. Női név. 69. Segélykérő jelzés. 70. Régi hosszmérték. FÜGGŐLEGES: 2. Elfecsérelte. 3. A pincébe. 4. Szólít. 5. Véd. 6. . . . Hikmet, török költő és író. 7. Az olasz és a thaiföldi gépkocsik jele. 8. A vas vegyjele. 9. ... gabona (Petőfi). 10. Latinul senki. 11. Y. D. A. 12. Tiltószó. 16. Az idézet befejező része (Zárt betűk: T\. L. T.). 18. 1848-ig a legfontosabb óllamügyeket intéző királyi hivatal Magyarországon. 22. Lengyel légiforgalmi társaság. 24. Og-.;. 25. Európai állam. 26. Hatvan perc. 28. Dudva, gyom. 30. Becézett Erika. 32. Előteremt. 34. Szemes takarmány. 37. G. E. A. 38. Kémiai elem. 40. Község Pest megyében. 42. Csermely. 44. Kézjeggyel ellátni. 45. Tíz betűi keverve! 47. Versvég összecsengése. 48. Ti- vornyáz. 50. Kenyérsütő mester. 51. Rábukkan. 54. Pörög. 55. Sor. 59. Fekete István írása egy gólyáról. 59. Szándékozik. 62. Ki . . . tud. 66. Úton egynemű betűi. 67. A perui autók jele. 69. Egyforma betűk. Beküldendő: a vízszintes 1. és a függőleges 16. számú sorok megfejtése, legkésőbb május 16-án (hétfő) déli 12 óráig be- érkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Az április 23-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Aki nehezebben ír, mint a többi emberek I Könyvjutalmat nyertek: Hirth István, Pécs, Mezőszél u. 4„ Herbai Zoltán, Pécs, Páfrány u. 41 B., Illés Józsefné, Sásd, Felszabadulástér 6., Túri Zoltánné, Pécs-Vasas II., ,,B” u. 13., Voj- csek Éva, Pécs, Tettye u. 15. A könyveket postán küjdjük Éles anyanyelvűnk Mélyen meghajolt hogy napirendre térhessenek fölötte. A Meteorológiai Intézet jelenti: derült égből villámcsapás. Emlékét is rács mögött őrizzük. A természetes gyógymód híve: kapkod fűhöz, fához. Tudományos dolgozatában mindent egy lapra tett föl. Igényes vállalkozó híján önmagát múlta fölül. Kerekes László Megkezdődött az őzbak vadászata Május 1-től ismét vadászható leggyakoribb trófeás nagyvadunk, az őzbak. Minden vadászterületen van belőlük, így hát vadászatában valamennyi vadásztársaság érdekelt. Mit kínál és mit kíván az őzbak vadászata? Tavasztól őszig kellemes vadászati lehetőséget nyújt, ez kétségtelen. De vadászatával egyúttal elő is kell segíteni vadgazdálkodásunk egyik alapvető követelményét: világhírű őzállományunk minél kedvezőbb mennyiségi és minőségi helyzetének megteremtését is. Az immár 18 éve tartott világrekord és őzagancsaink előkelő besorolása a világranglistán, egyaránt ezt kívánják. Vadász- társaságaink az idén 16 557 őzbak lelövését tervezik; ebből 5900-at a vadászturizmus (bérkilövés) céljaira ajánlották fel, míg a többit maguk kívánják elejteni. A bérkilövésre szánt őzbakok több mint háromnegyedére a MAVAD már szerzett külföldi vadászt, de remélhetőleg, a többi is elkél. A vadász- társaságok tagjai pedig minden bizonnyal vadászörömök közepette „hozzák majd terítékre” a vadászturizmusra szánt menynyiségen felüli, 10 000-et meghaladó őzbakot. A vadászörömök mellett azonban vadászgondok is kötődnek az idei „őzbakozáshoz". Hogy miért, az kitűnik a következőkből. Tavaly, az ideinél valamivel több — 16 765 — lelövésre tervezett őzbakból csak 14 540 került terítékre, ezek közül 103 arany-, 268 ezüst-, 383 bronzérmes, az összes „érmes” száma tehát 754 volt, míg az 1981- ben lőtt 15 323 őzbakból 257 arany, 584 ezüst és 711 bronz, összesen 1552 „érmes” került ki. Ami pedig még tetézi a gondot, az 1982-ben terítékre került 14 540 őzbakból 8,4 százolék volt mínusz pontos, hibás kilövés, míg az előttevaló, 1981-ben lelőtt 783-mal több őzbakból csak 4,7 százalék nyert mínusz pontos minősítést. Idén ügyeljünk jobban rá, hogy amit lelövetünk vagy lelövünk, az valóban megfelelő korú, arra való őzbak legyen. Ha ezt figyelembe véve vadászunk idén az őzbakra, minden bizonnyal jobb eredményt érünk el a tavalyinál, amit feltétlen elősegít az őzek idei kedvező áttelelése és az eddig látottak szerint jónak mondható agancsfelrakása is. Rádió mellett. „Házon kívül...?” A fővárosban — amint a rádió erről beszámolt — fölmérést végeztek: az ügyfelek milyen mértékben élnek azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos hivatalok ügyintéződ a késő délutáni órákban is rendelkezésükre állanak. Vagyis, az ügyfél saját munkaideje letelte után is betérhet a Hivatalba, elmondhatja óhaját, bemutathatja saját iratait, míg a másikat kitölti, rányálazza az okmánybélyeget, kap rá néhány pecsétet és mehet a következő szobába, emeletre vagy éppen a másik Hivatalba, hogy ügyeit intézhesse, elvégre ideje van rá anélkül, hogy saját munkaidejét csorbítaná. Anyagilag is jó! jár. A felmérést végző szakemberek kiderítették, hogy a hivatali „záróra-hosszabbítás” mint — különben ragyogó ötlet — nem hozta meg a várt eredményt: az ügyfelek zöme még most is napközben kilincsel — zsebükben a gyári kilépő cédulával — aminek részben az az oka, hogy nem is tudnak az „ügyvitel” eme forradalmi vívmányairól, vagy ha igen, nem biztos, hogy a rendelkezésre álló két órában mindent elintézhet. Hogy mást ne mondjak: kérdezzék meg azokat, akik telekvásárlásba, majd házépítésbe kezdenek a sok utánajárás mennyi és mennyi órát rabolt el saját munkaidejükből?! Ahány papír, annyi pecsét és annyi hivatal, ahányféle építőanyag, szerelvény, faanyag, annyi kiutalás, bolt, tárgyalás, pult alatti protekció és „kenés” . . . Köny- nyebb példát is tudnék említeni. Barátom felesége kislányt szült, ám az anyuka magas szintű vizsgára készült, amely gyakorlati feladatokat is igényel, úgy döntöttek hát, hogy élnek a törvényadta jogokkal: apuka a „gyes" egy részét átvállalja, ő gondozza, ápolja a kicsit, amíg anyuka biflázza a leckét. Közel három hónap telt, míg az érdekelt hivatalok a kérelemre ráütötték az utolsó pecsétet és a postás kihozta a pénzküldeményt. Mindezt csak azért mondom el, hogy a bürokratikus folyamatokat is lehetne — a jelenleginél még jobban ... — egyszerűsíteni, amellett, hogy fönntartjuk a hivatalok nyújtott nyitvatartási idejét. Vagy egyes hivatalnokok munkaidejét. Hogy érthetőbb legyen: alig hogy kitavaszodik, egyre gyakrabban halljuk a telefon túlsó végéről: „X kartárs házon kívül van . .” Ezt pénteken halljuk már a déli óráktól kézdve. Valóban házon kívül van, kint, egészen a város zöldövezetének valamelyik kertjében. (Hazánkban közel kétmillió kiskerttulajdonos van...) Természetesen nem a hivatal- segéd, vagy a gépírónő, vagy a kisfizetésű előadó piszkálja a kerti gyümölcsfák rügyeit, hanem aki beosztásánál fogva könnyedén „leléphet”, akit a jóisten sem fog kérdőre vonni, hol és merre járt szabad szombat előtti pénteken, a munkaidő közepén. Megteheti, hogv kiruccan a telekre, kiszellőzteti a vityillót, előszedi a szerszámokat — a kertben mindig van tennivaló — ha meg hétvégi háza van csupán a Balatonon, akkor is jobb ha a még viszonylag gyér forgalmú országúton utazik és akkor a teljes szabad szombat az övé, nem kevés időt nyerve. És ez így megy az egész nyári szezonban, és majd csak őszszel — amikor a szőlőt kell leszedni, vagy a gaztól, avartól a kertet megszabadítani —■ akkor kell még néhány péntek délutánt elrabolni az állami munkaidőből. Amikor megérkeznek a novemberi ónos-esős napok és hetek, akkor ismét teljes a létszám egészen február végéig. Mindenki „házon belül van”, a jólfűtott hivatalokból még is csak jobb kitekinteni, a zord és hideq külvilágra. R. F. J Tavaszi vers
