Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-07 / 125. szám

1983. május 7., szombat Dunántúlt napló 13 Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. Megtárgyalta a szakszervezeti mozgalomnak az ifjúság körében végzett munká­ját, a továbbfejlesztés lehető­ségeit, és úgy határozott, hogy a kérdést — tekintettel annak fontosságára és társadalmi je­lentőségére— a Szakszervezetek Országos Tanácsának legköze­lebbi ülése elé terjeszti állás- foglalásra. Tárgyalta továbbá az 1984. évi üdültetéssel össze, függő kérdéseket az egyes üdülési típusokkal kapcsolatos költségek és az üdülésben részt­vevők létszámának alakulását. Az elnökség áttekintette a szo­cialista brigádok vállalati ta­nácskozásainak tapasztalatait összegező tájékoztató jelentést. A testület megtárgyalta és el­fogadta a jogsegélyszolgálatok helyzetéről, továbbfejlesztésük lehetőségéiről készült előter­jesztést, megállapította: a szakszervezeti jogsegélyszolgá­latok - a megalakításra köte­lezően előírt területeken — lét­rejöttek és előírás szerint, fo­lyamatosan működnek. Tevé­kenységüket nagy társadalmi figyelem, elismerés övezi, és munkájukkal eddig igazolták a szakszervezeti érdekvédelmi te­vékenység iránt támasztott vá­rakozást. Víz, villany, út Közművesítik az új lakóterületet Kozármislenyben Augusztusban megkezdhetik a telekértékesítést Napokon belül megkezdik Kozármisleny-újlelepen o lakás­építésre alkalmas telkek közmű­vesítését. A héten egyeztették terveiket és a munka ütemezé­sét a kivitelező vállalatok, s eszerint szeptember végén át­adják az építkezőknek a terüle­tet. A 84 telek iránt már most rendkívül nagy az érdeklődés. S o jelentkezők számára legfon­tosabb hírünk: a községi tanács megrendelésére a DTV átdol­gozta a részletes rendezési ter­vet, mert az építkezők többsége az egyedi családi házas telket választja, így felhagytok a lánc­házas, csoportos lakóházak terv- javaslatával. A területet közművekkel: víz­zel, villannyal, úthálózattal ad­ják át a magánépítkezőknék o megállapodás szerint szeptem­ber 30-án. Az UNIBER szerve­zésével elsőként a DÉDÁSZ kez­di meg a villamosvezeték-háló- zat és a transzformátorállomá­sok építését, mintegy hétszáz­ezer forintos költségből, majd június 15-én áll a tereprende­zésnek, illetve az útépítésnek a Pécsi Köztisztasági és Útkar- karbantartó Vállalat, amely mintegy kétmillió forintos költ­séggel 5400 négyzetméternyi út­felületet épít. Vállalta a másfél kilométer hosszú, nyílt vízelve­zető árok megépítését is az AGROBER tervei alapján. A Ba­ranya megyei Vízmű június 1.és július 30. között építi ki a víz­vezetéket. A terviezés-kisajátí- tás-felosztás díjaival együtt vdlamivel kevesebb mint tízmil­lió forintba kerül a telekközmű­vesítés. Bár a kivitelezők szeptember 30-ra ígérik a terület átadását, a telkek, értékesítését már augusztusban megkezdheti a kozármislenyi községi körös ta­nács, s a házépítést pedig ok­tóberben a vállalkozók. G. M. Kiváló Vállalat a Mecseki Erdőgazdaság Tizenharmadszor Tizenharmadszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet a Mecse­ki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság. Az oklevelet tegnap Pé­csett, a Szliven étteremben tar­tott ünnepségen Tömpe István, a Központi Bizottság fogja, oz Állami Rádió és Televízió Bi­zottság elnöke adta át Csanádi Bélának, a gazdaság igazgató­jának. Az ünnepségen részt vett Lu­kács János, a megyei pártbi­zottság első titkára és Királyi Ernő, a MÉM Erdő- és Fagaz­dasági Hivatalának vezetője. A Mecseki Erdőgazdaság ta­valy T28 millió forint értékű exportot valósított meg — ez 30 millióval több, mint egy év­vel korábban, termelését szin­ten tartotta, értékesítését öt százalékkal növelte és 7,6 szá­zalékkal a bérszínvonalat. Az erdőművelésben dolgozók bére 14 százalékkal nőtt. Ma 49 550 forint az erdőgazdaságnál az átlagkereset. Szociális célokra egy év alatt 36 millió forintot költöttek. A munkaversenyben 129 szocialista brigád vett részt, vállalását 90 brigád teljesítette. — Amit itt önök tettek, az alátámasztja a Központi Bizott­ság legfontosabb megállapítá­sait — mondotta üdvözlő beszédében Tömpe István. — Hazánkban szorgalmas munka folyik, nemzetközi hírnevünket ez a munka alapozza meg, és megvan az elhatározás, hogy ezen az úton továbbmenjünk. Az erdőgazdálkodás orszá­gos eredményeit ismertetve el­mondotta, hogy ez 3,6 milliárd forinttal járult hozzá a költség- vetés egyensúlyához. Export­ját 11 százalékkal növelte és bérszínvonalban is felzárkózott a többi népgazdasági ágazat­hoz. A harmadik ötéves terv dinamikus fejlesztési program­ja fenntartó és rekonstrukciós programmá alakult át. A fej­lesztés eredményeként termé­keinkét világpiaci színvonalon adhatjuk el. — Még mindig vannak fel­tárandó kincseink, s megfelelő embereink, akik azokat feltár­ják — mondotta az ágazat egykori vezetője. — A Központi Bizottság határozatának meg­felelően azt kérem, hogy oko­sabb, racionálisabb, minőségi­leg még jobb munkával járul­janak hozzá az 1983. évi terv teljesítéséhez. Lukács János, a megyei párt- bizottság első titkára a megye vezetésének elismerését fejezte ki a gazdaság dolgozóinak, akik a termelés és gazdálko­dás legfontosabb mutatóiban kiemelkedő munkát produkál­tak. Hangsúlyozta: ez a dolgo­zók szorgalma és a magas ter­melési kultúra mellett a kiváló vezetésnek köszönhető. „A kri­tikai szellem, amelyet a beszá­moló tükrözött, a holnap ered­ményeinek kovácsolója. Jogos büszkeséggel szóltak munkájuk­ról, de azt is nézték, hogyan lehetne jobb, hol vannak még tartalékok, amit még mozgósí­tani lehet." — Az ország gazdaságában elfoglalt arányunknál jóval ma­gasabb számban jött hozzánk kitüntetés — mondotta a me­gyei pártbizottság első titkára. — Érdemes volt a jobbra töre­kedni. A munka hatékonysága irányában nagyon jelentős el­mozdulás van, most az áruter­melésnek kell bővülnie. Több baranyai gazdaság ugyanis ka­pacitása alatt dolgozik. A Köz­ponti Bizottság határozatára építve az élen járókat példaként mutatva a baranyai gazdasá­gok haladjanak előre a terme­lés mennyiségi feljesztésében is. Az ünnepség miniszteri ki­tüntetések és pénzjutalmak át­adásával fejeződött be. Volt jobb, lehet majd jobb is! Körtánc a májusfa körül Fotó: Proksza László Lakótelepi majális Béke-szolidaritási ifjúsági gyűlés Bélyban Csizmadia Sándor politikai dalos énekére gyűltek össze tegnap este a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát előtti té­ren a helyi fiatalok, hogy részt vegyenek a KISZ Mohá­csi járási Bizottsága által szervezett béke-szolidaritási ifjúsági gyűlésen, s innen vo­nultak át csoportosan zász­lókkal és transzparensekkel a szabadtéri színpad környé­kére. A gyűlés — amelyen részt vett Kovács Dezső, a KISZ Baranya megyei Bizottsága első titkára és Devecseri Jó­zsef, az MSZMP Mohácsi já­rási Bizottságának első tit­kára — John Lennon „Őrizd a békét” című dalával kezdő­dött, majd Rétházi Csaba, a KISZ Mohácsi járási Bizottsá­gának titkára mondott kö­szöntőt. Ezt követően a gyűlés szó­noka, Änderte Ádám, az Or­szágos Béketanács tagja szólt a béke és a szolidaritás mai aktualitásáról, szólt a mana- guai konferenciáról, melyet április 21. és 23. között tar­tottak, s amelyen Közép- Amerika szabadságáért küz­dő népei kiáltvánnyal fordul­tak a világ népeihez, mintegy figyelemfelhívásul az USA agresszív politikája ellen. A gyűlés vendége, Éva Conrado Flores, Nicaragua magyaror­szági nagykövete, szólt a ni- caraguai forradalomról, népe szabadságvágyáról, s arról, hogy mi volt a fiatalok sze­repe a függetlenség kivívá­sában. Utalt a jelenlegi hely­zetre — Nicaraguát északról támadás érte —, s a béke kibontakoztatásának lehető­ségeiről. A gyűlés a latin Combó együttes műsorával ért véget. B The Perth helyett a MÉTA együttes Lokótelepi majális a Kertvá­rosban: Az ötlet rokonszenves, a kivitel bizony még gyakorlás­ra szorul. Fél órával a kezdés meghir­detett időpontja után még ta­nácstalanul lézengenek a fia­talok a Nevelési Központ körül. Végre megjelenik a bejárat mellett néhány zenész — a MÉ­TA együttes tagjai — hangolni kezdenek, majd feszes csárdás és ugrás dallamokat csalnak ki a hangszerekből. Felállnak a tánchoz az apró gyerekek, ek­kor tompán és recsegve, az arab kazettaárusok zsivajára em­lékeztető módon megszólal va­lami alig felismerhető délszláv zene. A kislányok lépést válta­nak, kálózni kezdenek, ügyesen próbálják kikerülni a májusfa állványának lemezeit. A közön ség legnagyobb része föl-alá ténfereg. Néhány erős fiú szo- tyolát köpködve szellemeskedik. Bent az aulában időközben tű­vé teszi a gitárt a hangokért egy rock-zenekar, törzsközönsé­ge unatkozva üldögél. — Ez nem az a zenekar, aki. re számítottunk a The Pertő lemondta a szereplést — tájé­koztat az egyik rendező. — A kollégium tűzvédelmi okokból nem engedte meg, hogy kive­zessük a villanyt, így az utca­bál is az aulában lesz. A kis­motorverseny pedig elmarad, mert nem gyűlt össze megfele­lő számú jelentkező — teszi hozzá. A táncház lassan befejező­dik, még néhány bizonytalan lépés és következhet a kakas- ütés. Szabályok közismertek: be­kötött szemmel kell cséphada- róval agyonütni egy földbe ásott kakast. Szerencsére itt nem veszik olyan szigorúan a sza­bályokat, megteszi egy virág­cserép is egy bot is. A díj azon. ban egy valódi kakas. A feladat néhéz, a verseny alighanem lapzártáig elhúzódna, ha köz­ben nem kezdődne el az aulá­ban a majális, minden gyenge­ségét jótékony hangerővel el­borító diszkó. H. J. Édesanyákat köszöntöttek' V alószínűleg lassan múlt az idő tegnap az óvo­dákban. Már kora reg­gel ünneplőben indultak útnak a kicsinyek, hogy majd este, ami­kor más napokon hazafelé in­dulnak, most műsorral, maguk varrta, formázta ajándékszívek­kel, virágcsokorral köszöntsék édesanyjukat. Pécsett, a Hajnóczy utcai óvodában izgatottan szoron­gatnak kezükben macit, babát, cumisüveget a gyerekek. Még elpróbálják utoljára a hetek óta tanult dalokat, versikéket, körjátékokat, hogy pár perc múlva minél tökéletesebben hangozzék, lássék produkció­juk. Pár perc szünet az ünnepség előtt: — Milyen a te anyukád? — kérdezem találomra az egyik szöszke kislánytól. — Előbb nagy, csodálkozó szemeket mereszt, majd szégyellősen a padlóra szögezi a tekintetét. — Milyen a te anyukád? — kérdezem egy kisfiútól, de ő is megszeppenve áll, s az ajtó felé vet segélykérő pillantáso­kat. Egy rövid hajú, barna kis­lány magabiztosan jelenti ki: barna. Ezután gyorsan felso­rolnak a gyerekek mindenféle lehetséges hajszínt... Az egyik kisfiú hosszas gondolkodás után szólal meg: palacsintát szokott sütni nekem. Erre már megoldódik a többiek nyelve is, s egymást túlharsogva so­rolják, mi minden finomat szo­kott sütni-főzni nekik édesany­juk: tejbegrízt, sült krumplit, tortát, babfőzeléket, szilvás- gombócot. Aztán megint el­csendesednek, de az egyik kislánynak mentő ötlete támad: nézd meg a rajzainkon, ha kí­váncsi vagy az anyukánkra! Előkerülnek a labda, ház, gomba, falevél „névjegyű” kar­tonok. S igaza volt a kislány­nak, ezek a rajzok tényleg többet elárultak a gyermekek érzelmeiről, mint amennyit szó­ba tudtak önteni. A csillagsze­mű, nyuszifülű, nagy nevenincs gyümölcsre emlékeztető; fülig érő szájú alakok, szép, kedves, nyugalmat, biztonságot adó vidám anyukákról szóltak. Nincs több idő a rajzok né­zegetésére: kezdődik az ün­nepség. A folyosón sorba áll­nak az apróságok, s az óvó néni intésére csengő ének kí­séretében vonulnak be. Nya­kukban már ott lógnak a nagy gonddal készült anyag- és pa­pírszívek. A versikék olykor még megakadnak, az ének he­lyenként elhalványul, de a kö­zönség — az édesanyák —su­gárzó arcán ez mit sem változ­tat. Egyszer csak százszorszép­csokrok teremnek a kis kezek­ben, s a műsort befejezve fel­szabadultan, ujjongva szalad­nak a gyermekek édesanyjuk­hoz. FILMJEGYZET Művészet? Oly természetességgel hasz­náljuk a filmművészet kifejezést, mintha a film feltétlenül és magától értetődően művészet lenne valóban. A művészet fogalma fellazult, s ennek eredményeként elmér­gesedhetett a művészfilm—szó­rakoztató film olykor késhegyre menő vitája filmkészítők, kri­tikusok és a közönség között. E vita következtében lassan­ként mindenféle vélemény, íté­let váddá alakul, sértéssé —, s mivel a kritikus az, aki megfo­galmazza ezeket, az ostor raj­ta csattan. Ha azt írja egy si­keres filmről, hogy nem művé­szi, a közönség érzi magát sértve ízlésében, ha pedig azt egy másikról, hogy művészi, ak­kor a közönség ijesztegetésnek véli, intézményesített lebeszé­lésnek. Pedig, ha valami nem művé­szeti alkotás, még nagyon sok minden hasznos lehet, s nem feltétlenül üldözendő, silány fércmű: vegyük példának az irodalmat, ami ugye lehet az iroda lomálól kezdve a Háború és békéig sok minden. Újság­cikkeken senki sem szokta szá- monkérni a művészi sajátossá­gokat — mindamellett senki sem vonja kétségbe létezési jo­gukat; Pistike pénzkérőlevele sem sorolható a szorosan vett irodalom körébe, mégis hasz­nos célt tölthet be (legalábbis Pistike száma). Létjogosultsága van a tanulmánynak, a jelen­tésnek, a jegyzőkönyvnek, az is­kolai dolgozatnak — ezek mind mind írott dolgok, végsősoron tehát „irodalmak” .. . Ahogy az írás egyike a kife­jezési formáknak, úgy a filme­zés is: nagyon sokféle formája létezik, nagyon sokféle cél ér­dekében. Ezek egyike azonban különleges státusra tart igényt, ez pedig a nagyjátékfilm, amellyel kapcsolatban kialakult egy olyan hallgatólagos köz- megegyezés, hogy minden nagyjátékfilm művészi mércével mérhető. Az első hibát talán a kritiku­sok követték el, egyre inkább valóban művészi mércével kezd­tek el nagyjátékfilmeket mérni, akkor is, amikor erre nem lett volna szükség. Volószínűleg eb­ben közrejátszik az, hogy a film, mint kifejezési eszköz, még mindig meglehetősen fiatal, s így még sok mindent kell kita­lálnia, kifejlesztenie. így a nem művészeti alkotásokban is talál­hatók olyan momentumok, amik valamilyen szempontból művé­szi jelentőségűek, azaz lehető­séget adnak művészi kifejezés­re. Ilyen művészeti jelentőségű dolog például a különféle plá­nok „feltalálása", a vágás le­hetősége, a kamera mozgatá­sa, az optika mélységélességé­nek tudatos alkalmazása stb. A kritikusok tehát örültek egy- egy választékos, kifejező, a film szótárát gazdagító momentu­mért, mint a film művészeti le­hetőségeinek gazdagítójáért: s ebbéli örömükben kiterjesztet­ték az adott film egészére a művészi jelzőt és kategóriát, pedig hát nem a forma részle­tei tesznek valamit alkotássá a szó művészeti értelmében. Ez a szemlélet azután, elterjedt a filmkészítők és közönség köré­ben is: a „ha az művészi volt, akkor ez miért nem” — jelszó­val. Ám, ha valami még nem mű­vészet, még lehet nagyon jó mestermunka a maga műfajá­ban: sajnos, e hét bemutatói közül — Névtelen vár, Dutyi­dili — egyik filmre sem mond­ható el még ez sem. B. L. Százszorszép-csokrok Ms kezekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents