Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-29 / 147. szám

a Dunántúlt napló 1983. május 29., vasárnap Á szocialista brigád vezetők országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Pártunk Központi Bizottsága a közelmúltban elvégezte ha­zánk társadalmi és gazdasági helyzetének elemzését, amikor sokoldalúan értékelte a XII. pártkongresszus óta megtett utat, és meghatározta a to­vábbi tennivalókat. Külön is kiemelte a szocialista brigád­mozgalom, a munkaverseny fontos szerepét társadalmunk fejlődésében. A munkahelyeken még fellelhető szellemi és anyagi tartalékok feltárásában, hasznosításában minden eddi­ginél nagyobb feladat hárul a brigádmozga lomra. A Központi Bizottság hatá­rozata arra irányul, hogy erőn­ket összefogva túljussunk a szocialista építőmunka jelen­legi bonyolult szakaszán. Az új helyzethez alkalmazkodva foly­tatjuk a szocializmus építését, erősítjük szövetségi politikán­kat, a kölcsönös bizalmon ala­puló szocialista nemzeti egy­séget. Gazdaságpolitikai cél­jainkat a nemzetközi fizetési mérleg javításával, a teljes fog­lalkoztatottság fenntartásával kívánjuk elérni, és tovább tö­kéletesítjük a dolgozók lét- biztonságát szolgáló szociálpo­litikai intézményeink rendsze­rét, védelmezzük az elért élet- színvonalat. Mindezt ma ne­hezebb feltételek között kell vállalnunk és teljesítenünk. A világon olyan helyzet ala­kult ki, amely a szocialista or. szágckat nemzetközi méretek­ben újabb és nagyobb politi­kai, gazdasági és ideológiai erőfeszítésekre készteti. Nem kisebbek a feladataink hazánk határain belül sem. A tőkés világgazdasági válság hatása alól mi sem tudtuk kivonni ma­gunkat. Ugyanakkor szembe kell néznünk saját gyengesé­geinkkel is. Tudjuk, hogy a szocialista építés útja sohasem volt sima és gondok nélkül. Ma azonban minden vonatko­zásban nagyon magasra nőt­tek a követelmények. Az élet azt a kérdést állítja elénk, vajon hazánk meg tudja-e őriz­ni a társadalmi és gazdasági fejlődésben eddig elért ered­ményeinket, és fel tud-e emel­kedni egy magasabb színvo­nalra. A. legnagyobb nyíltsággal kell arról szólnunk, hogy ehhez csak egyetlen út van számunk­ra: a jobb, hatékonyabb mun­ka. Az elmúlt évtizedekben ta­lán soha nem volt ilyen élet­bevágó a munka hatékonysá­ga, mint ma. Csodára hiába várunk. Ezt a munkát senki nem fogja helyettünk elvégez­ni. A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz, hogy a mai igényeknek megfelelően, rugal­masan, hatékonyan és maga­sabb színvonalon segítse gaz­dasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújulás­hoz szükséges, hogy az ered­mények elismerése mellett be­széljünk a mozgalom gyenge­ségeiről is. Aki ismeri a szocialista bri­gádmozgalom előző konferen. ciáinak dokumentumait, az tud­ja, hogy a mozgalom tevékeny­ségét fékező formális jegyek­ről már akkor is szóltunk. Ma ez a gond erősebb lett. Élő üzemi demokráciát A gyakran formális megoldá­sok egy nagyon fontos elvet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját belső meggyőződésükből kell csele­kedniük. Ez pedig szorosan összefügg a szocialista demok­ráciának a munkahelyeken megfigyelhető jelenlegi helyze­tével. A szocialista brigádmoz­galom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi de­mokrácia fejlődése. Az elért eredmények ellenére a dolgo­zók gyakran szembetalálják magukat azzal a ténnyel, hogy gyakran többet beszélnek munkahelyükön a demokráciá­ról, mint amennyi környezetük­ben megvalósul belőle. A dolgozók tudomásul ve­szik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb ne­hézségeket. Ezeket nem is írják a szocializmus rovására. De azt elvárják, hogy a szocializ­must építő társadalomban ál­landóan erősödjék részvételük saját sorsuk alakításában. Gazdasági életünkben egyre több az olyan vezető, aki nem­csak gazdasági, hanem jó po­litikai vezetője is a kollektívá­nak. Aki segíti és gyakorolja a demokratizmust. Mind többen látják, hogy a demokrácia ér­vényesítéséből fakadó értékek sokkal nagyobbak, mint a „befektetett többletmunka". Vi­szont azoknak a vezetőknek, akik az üzemi demokrácia ér­telmét, létét időnként szeret­nék elfelejteni, tudomásul kell venniük, hogy nem vonhatják ki magukat a társadalmi el­lenőrzés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés alól. Sem­miféle elképzelés nem viszi előre dolgainkat, ha hiányzik a tömegek egyetértő cselekvést vállaló támogatása. A dolgo­zókban erősíteni kell kötele­zettségeik helyes megértését, a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlő­désében, hogy ismerjék a fej­lődésért viselt felelősségüket és fejlesszék aktivitásukat. Á megújulás feltételei Jelentős gyakorlati tapaszta­lata életünknek, hogy az embe­rek nemcsak „öntudatból” épí­tik a szocializmust. Az anyagi érdekeltség elvének alkalma­zása társadalmi fejlettségünk jelenlegi fokán a szocialista építés pótolhatatlan hajtóere­jét jelenti, ezért következete­sen kell megvalósítani a mun­ka mennyisége és minősége alapján nyugvó bérezési el­veinket. Jelenleg az anyagi érdekelt­ség alkalmazásában bizonyos zavarokkal küszködünk. Gondot okoz, hogy az egyes rétegek és szakmák közötti bérarányok gyakran nem fejezik ki a va­lóságos értékeket. Számos munkahelyen nem találkozunk a kiemelkedő munkateljesít­mények differenciált ösztönzé­sével. Helyenként szorosra zá­rul a bérolló a szakképzetlen, a szakképzett és a magasan kvalifikált munka között. A fel­felé irányuló társadalmi moz­gást, amelynek napjainkban a továbbtanulás az alapja, nem ösztönzik eléggé anyagi és er­kölcsi tényezők. Pedig a ter­mékszerkezet-változás, a mo­dernebb technológia alkalma­zása magasan kvalifikált, több szakmát ismerő munkásembert kíván meg — mind sürgetőb­ben. Olyan jövedelmek is kép­ződnek, amelyek semmilyen összefüggésben nincsenek a végzett munka minőségével és mennyiségével. Ezek csökkentik a tisztességes munka becsüle­tét. Mindezeken a gondokon tár­sadalmi méretekben nem tu­dunk egyszerre változtatni, de a munkahelyeken igen. A mun­kahelyeken több a lehetőség az anyagi ösztönzésre, mint amennyit a valóságban tapasz­talhatunk, de gyakran hiányzik a következetesség. Ezen változ­tatni szükséges. A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak körük­be vonták az üzemi dolgozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó mozgalommá kezdtek válni, változott a hely­zet. A munkahelyek gyakran nem tudtak reális célokat ki­tűzni és érvényesíteni, amelyek mindenütt élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gaz­dasági vezetés egy része gyak­ran munkaszervezési, irányítási problémáinak áthidalására, sa­ját vagy a gazdaság más terü­leteinek működési zavarait ki­küszöbölő segédcsapatként ke­zelte a szocialista brigádokat és a munkaversenyt. A brigádmozgalom megúju­lása alapvetően a megfelelő tudati és szervezett munkához szükséges feltételektől függ. Mindenekelőtt attól, tudunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátáson, a gazda­sági-műszaki vezetés színvona­lán. Ha valahol a munka fel­tételei nem felelnek meg a mi­nimális igényeknek, akkor mi­lyen önkéntes, kezdeményező cselekvést várhatunk el a dol­gozóktól? I Mielőtt a munkás dolgozni kezd, másoknak kell ellátniuk kötelességüket. Ha ez nem történik meg, a dol­gozók találékonysága, ügyes­sége, tenniakarása valamit se­gíthet a helyzeten, de aktivi­tása nem tud megfelelően ki­bontakozni. A nélkülözhetetlen feltételek között nagy súllyal esik latba, hogy különböző okok miatt nem kielégítő a tisztességes munka becsülete. Csökkent az érdekeltsége annak, aki jól dolgozik, aki tanul, képezi ma­gát, aki törődik a közösség dolgaival. Igaz, maguknak a dolgozóknak ellenérzései miatt is lassan tudunk előbbre lépni a munka szerinti differenciálás érvényesítésében, viszont jó­részt önmagunk munkájától függ, hogy megfelelő morális légkört teremtsünk a jól dol­gozó, a tanuló, a közösségi gondolkodású ember körül. Az anyagi és erkölcsi meg­becsülésben nagyobb beleszó­lásra kell lehetőséget teremte­ni a munkahelyeken a dolgo­zóknak. Az kapjon többet, azt ismerjék el, azt becsüljék, aki legtöbbet tesz a munkában, a közösségért, a társadalomért. Fontos feltétele a brigád­mozgalom fejlődésének, hogy a mozgalomban ne engedjük to­vább érvényesülni a bürokrati­kus, hivatalnoki szemléletet. Megérett az idő, hogy erő­teljesen csökkentsük a közpon­ti szabályozást. Néhány olyan elvet kell megfogalmazni, amely módot ad a rugalmasságra, a helyi lehetőségekhez, eredmé­nyekhez igazodásra, amely nem fékezi, hanem felszabadítja a mozgalom kezdeményezőkész­ségét, szüntelenül többre, jobbra törekvő erejét. Nagyobb teret kell adni a dolgozók, a brigádok vállalá­sában és munkájában az egyéni lehetőség, az egyéni ar­culat és képesség megjelenésé­nek. A gazdasági vezetőknek, a pártszervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek és a KISZ- nek nagy a felelőssége abban, hogy a brigádok zavartalan munkájához minden feltétel meglegyen. Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből szárma­zik a formális végrehajtás, a formális értékelés és elismerés. A brigádokon belüli szigorú­ság nemcsak a közösség érde­ke, az egyes dolgozók legsze­mélyesebb napi és távlati ér­deke is. Az erkölcsi elismerésnek rendkívül fontos ösztönző sze­repe van, ezért a szocialista brigád címek odaítélését az adott munkahelyen, ahol jól ismerik a brigádot, a dolgo­zók gyűlése határozza meg, ha lehet titkos szavazással. Cél­szerű lenne, ha a Szocialista Brigád cím elnyerése egy év­re szólna, és pályázattal lehet­ne — esetleg ismételten — elnyerni. A hármas jelszó ma is időtálló A szocialista társadalom nemcsak anyagi tekintetben emeli fel az embert, hanem megváltoztatja egész életét. Ezt a követelményt nagyon jól ki­fejezi a mozgalom hármas jel­szava: szocialista módon dol­gozni, tanulni, élni. Ez a jel­szó ma is időtálló. Ezért nemcsak az anyagiak­ban kell érdekeltséget teremte­ni, hanem a magatartás, a gondolkodás formálásában és a műveltség emelésében is. Főleg három területen kell növelni a lehetőségeket: a po­litikai művelődésben és a poli­tikai ismeretterjesztésben, az állampolgári és munkavállalói kötelességekre és jogokra való nevelésben, valamint abban, hogy a dolgozók szélesíthessék általános műszaki és gazda­sági ismereteiket. Gáspár Sándor a továbbiak, ban arról szólt, hogy népgaz­daságunk helyzetének javításá­hoz, feladatainak megvalósítá­sához minden olyan eszközt és módszert igénybe kelil venni, amely hazánk gazdasági erejét növeli. Ilyenek a gazdasági munkaközösségek is. Hiányt pótoknak, aktivitást hoznak fel­színre, kezdeményeznek. Tehát a konkrét társadalmi igény hozta őket létre. Nem szabad szembeállítani a munkaközös­ségeket a szocialista brigád- mozgalommal. Mindkettőnek más a rendeltetése, de ugyan­azt a céft szolgálják. A szocializmus építésének útján járunk, céljaink változat­lanok. A fejlődés új, még ma­gasabb színvonalára akarunk emelkedni. Modern, hatékony, erős szocialista gazdaságot és szocialista társadalmat építünk — mondotta. — A szocialista építőmunka eddigi eredményei sok örömet adtak, bizalmat, biztonságot teremtettek a dol­gozókban a szocializmus iránt. Amit elértünk az elmúlt 38 év alatt, de különösen 1957 után, az történelmi jelentőségű. Ha­zánkban szilárd a munkáshata. lom. Mindenki számára meg­teremtettük a kulturális és anyagi felemelkedés feltételé­it. Létbiztonságban élünk, fej­lett tcvsada lombiztosításunk, egészségügyi ellátásunk, okta­tási rendszerünk van. Szocialis­ta ipart és mezőgazdaságot teremtettünk amely tisztesség­gel állja —• a világ szemében is — a mai nehéz idők gazda­sági megrázkódtatásait Amit elértünk, nem kevés, de tudjuk, ez még nem a csúcs. Keressük, kutatjuk az utakat, módokat, formákat és eszközöket amelyek segítségével újra dinamikus fej­lődés indulhat meg életünk min­den területén. Ehhez erős, ösz- szeforrott társadalom, erős ösz- szeforrott kis kollektívák kelle­nek, a tehetség, a szorgalom, a fegyelem, a felelősségérzet belső követelményeivel. Hogy ez így legyen, abban a jövő­ben is nagy szerepe lesz a szocialista brigádmozgalom­nak. Azt akarjuk, hogy a tisztes­séges jó munkát becsüljék, is­merjék el erkölcsileg, ezt állít­sák követelménynek milliók elé. Azt n követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyúj­tania, a szakszervezetek önma­gukra is értik. Ezután is minden segtíséget megadnak a szoci­alista brigádmozgalomnak. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdasáqban is, a társadalmi viszonyokban is, az emberek magatartásában gondolkodá­sában is jelen van az átmeneti időnek minden velejárója. Bár­mihez fogunk, céljaink megva­lósítása közben, sok pénz, te­hetség, fegyelem, felelősségér­zet kell és a korábbinál jobb munka. Gazdaságunk ha las­san is, de már elindult azon az úton, hogy a fejlődésnek ezeket a nehézségeit leqyőzZe. Nem kétséges, hogy meglesz az eredménye — fejezte be beszédét a SZOT főtitkára. Gáspár Sándor előadói be­szédét széles körű vita követte. A szocialista brigád- és mun. kaverseny mozgalom eredmé­nyeit értékelve sokan rámutat­tak: a mozgalom negyedszáza­dos sikerei bizonyítják, hogy a brigádközösségek mozgató rú. gói^ motorjai a társadalmi és gazdasági fejlődésnek. Egyet­értve a mozgalom hármas jel­szavának. változatlan idősze­rűségével többen kifejtették, hogy az új követelményekhez való alkalmazkodás a korábbi­aktól eltérő módszereket, félté, teleket igényel. A felszólalók utaltak azokra a szélsőséges véleményekre is, amelyek sze­rint a szocialista brigádmozga­lom megtorpant, visszaesett. Mint mondták, visszaesés csak ott tapasztalható, ahol a gaz­dasági vezetés nem támogatja kellőképpen a mozgalmat, ahol a különböző feladatok kijelölé­sekor nem veszik számba a szocialista brigádok segítő­készségét, tenniakarását. A felszólalók sürgették a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom irányításának, érdekeltségi rendszerének kor­szerűsítését. A tanácskozáson felszólalt Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke is. értek akik felelősebb és szín­vonalasabb támogatást igé­nyelnek a gazdasági vezetéstől, akik sürgetik az értékelési mód­szerek, az erkölcsi és anyagi el­ismerés ma alkalmazott formái­nak korszerűsítését. Ugyancsak egyetértek azokkal, akik a bri­gádmozgalom és a munkaver­seny megújulásához is nélkülöz­hetetlennek tartják a jól műkö­dő munkahelyi-, üzemi demok­ráciát. A vélemények és javaslatok között bizonyára vannak, vagy lesznek olyanok amelyek vitát váltanak ki. Az azonban nem lehet vita tárgya, hogy amikor előrehaladásunk egyre fonto­sabb tényezője az emberi té­nyező, akkor nem mondhatunk le a szocialista brigádok tu­datformáló, példamutató és a munkaverseny semmi mással nem pótolható szerepéről. Kedves elvtársnők, kedves elvtársak! A vita — a mozgalom hír­nevéhez méltóan — számomra meggyőzően tanúskodik arról, hogy a párt és a kormány a jövőben is számíthat a szoci­alista brigádmozgalom folya­matosan megújuló előrevivő erőire. Jól esett hallani, hogy a szo­cialista briqádok értik a hely­zetünket, becsülik vívmányain­kat és vállalják azok megőrzé­sét, vállalják a több és jobb munkát a iövő feilődéséért. MegíqéHhetem, hogy az itt és a vállalati tanácskozásokon el­hangzott javaslatokat, észrevé­teleket a SZOT vezetőivel és a többi társadalmi szervezettel együtt gondosan megvizsoáljuk és azon leszünk hogy azokat a lehető 'legnagyobb mértékben hasznosítsuk. Amikor méa egyszer tolmá­csolom pártunk és kormányunk jókívánságait, felhasználom az alkalmat, hogy külön is kö­szöntsem azokat a brigádokat, eivtársainkat és barátainkat, akik példamutató munkájukért kitüntetésben részesültek; önök­nek pedig személy szerint is sok sikert és jó egészséget kívá­nok. Köszönöm figyelmüket. Lázár György miniszterelnök felszólalása után folytatódott a vita. A vitában elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt. Gáspár Sándor válaszbeszé­de után állásfoglalás-tervezetet fogadott el a tanácskozás, úgy határoztak hogy az állásfogla­lást a tanácskozáson elhang­zott javaslatokkal kiegészítik, majd nyilvánosságra hozzák. Ezzel befejeződött a szocialista brigádvezetők országos tanács­kozása. II kormány számít a szocialista brigádokra Lázár György beszéde Tiszteit tanácskozás, kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettségnek teszek eleget, amikor átadom a tanácskozás résztvevőinek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Ká­dár János elvtárs szívélyes üd­vözletét és a Miinisztertanács jókívánságait. Kérem önöket, hogy munkahelyükre visszatér­ve, a szocialista brigádok tag­jainak tolmácsolják az üdvöz­leteket és a jókívánságokat. Kedves elvtársak! Tanácsko­zásukat, politikai életünk e fontos eseményét, közvélemé­nyünk megkülönböztetett fi­gyelme kíséri. Ami ebben a teremben ma elhangzik, annak súlya és je­lentősége van. Erre — a tisz­teletet parancsoló múlton és a nemes szándékon túl — a szo­cialista brigádok azzal szol­gáltak rá, hogy tetteikkel ma­radandó hatást gyakorolnak a közgondolkodásra. Mindig és mindenütt élenjárnak a mun­kában, ösztönzést adnak az_ általános és szakmai műveltség gyarapítására, mindig készek rá, hogy önzetlen munkával hozzájáruljanak a közösségi szükségletek kielégítéséhez, vagy a segítségre szorulók gondjainak enyhítéséhez. A tanácskozáson fölszólalók tehát olyan kollektívákat képviselnek, mozgalmuk helyzetéről, közös dolgainkról olyan emberként mondják el véleményüket, akik­nek szavát példamutató tettek hitelesítik. Erről a szocialista brigádokat övező tiszteleten kí­vül kitüntetések sokasága, köz­tük 37 Állami-díj és a tegnapi nap óta 20 Munka Vörös Zászló Érdemrend is tanúskodik. , Az előbbiekben szóltam azokról a kollektívákról, ame­lyek a nehezebb körülmények között is példamutatóan dol­goznak. A teljes képhez azon­ban hozzátartozik, hogy nem mindenütt halad elég üteme­sen a termelésnek a piaci kö­rülményekkel és követelmé­nyekkel lépést tartó megújítá­sa. Általában is magasak a ráfordítások, és sokhelyütt rosszul szervezett a munka. Többek között ez az oka an­nak, hogy vannak támogatás­ra szoruló veszteséges vállala­tok, és jelentős anyagi erő­forrásokat a fejlesztések he­lyett a veszteségek kiegyenlíté­sére kell fordítanunk. Itt azok­ra a vállalatokra gondolok, amelyeknek gazdálkodási prob­lémái nem a tőlük független külső okokban, hanem elsősor­ban a vezetésük gyengeségei­ben rejlenek. Ezzel kapcsolatban a mai vi­tában is sok jogos kritikai megjegyzés hangzott el, amely- lyel a magam részéről is tel­jesen egyetértek. A közelmúlt­ban a kormány is foglalkozott a gyengén gazdálkodó vállala­tok és szervezetek ügyével, és helyzetük megjavítására az ed­digieknél átfogóbb, s hozzáte- hetem: szigorúbb intézkedése­ket határozott el. A viták elő! természetesen nem lehet és nem szabad ki­térni. De ahhoz, hogy biztosab­ban igazodjunk el a felmerült kérdésekben, konkrétabban kell ismernünk a valóságot. Az új vállalkozási formák működésé­ről még nincs elég tapasztala­tunk. Nem lehet kellő bizton­sággal felmérni sem eredmé­nyeiket, sem azokat a hátrá­nyos következményeket vagy hatásokat, amelyek ezekből szárma zhatnak. A versenymozgalmakat és a művelődésr féltő aggodalmakat bizonyos értelemben túlzottnak tartom. Az előbbieket azért, mert — mint arról már többen szóltak — azokat az értékeket, amelyeket a szocialista brigá­dok és a munka verseny-mozga­lom hordoznak, eddiq sem volt képes és a jövőben sem lesz képes helyettesíteni semmilyen vállalkozási alapon végzett munka, bármilyen hasznos le­gyen is. Az utóbbiakat azért, mert az értelmes munka, még ha többletmunkáról vao is szó, nem csökkenti, ellenkezőleg, minden tapasztalat szerint in­kább felkelti az új ismeretek megszerzése iránti igényt. A mai tanácskozásnak is az egyik központi kérdése éppen az — erről sokan szóltak —, hogy mit-kell tenni azért, hogy a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny a mai viszo­nyok között ugyanúgy előre­vivő legyen fejlődésünknek, mint volt megszületésekor, vagy ab­ban a korábbi szakaszban, amikor a célokat még egysze­rűbben fogalmazhattuk meg, mint ma. E kérdésekről szólva az el­múlt hónapok előkészítő ta­nácskozásain és itt is sok és okos, megszívleltendő vélemény, javaslat hangzott el. Magam is egyetértek azokkal, okik szerint meg kell szüntetni a brigád- mozgalom és álverseny túlzót* tan centralizált irányítását, mert ez a formalizmus egyik melegágya. Azokkal is egyet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents