Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-28 / 146. szám

A történész munkáját a jól szervezett, tevékeny hétközna­pok sokasága övezi, valamint távlatos csend, amely csak né­ha törik meg. Elkészül egy ki­sebb, vagy nagyobb munka, le­zárul egy fejezet. Kezdődik az új ... T. Mérey Klárái (Tóth János- né), oz MTA Dunántúli Tudo­mányos Intézetének kutatója a közelmúltban védte meg — Dél-Dunántúl iparának történe­te a kapitalizmus idején címmel írott — nagydoktori disszertá­cióját Budapesten. A Fogoros utcai lakás, ahol beszélgetünk, több évtizede ott­honuk már. Az egyik könyv- szekrény második sorában hú­zódnak meg T. Mérey Klára könyvei és tanulmányai. Szám szerint hat önálló könyvet írt és több mint félszáz tanulmányt. Tudományos életrajza impo­záns. Műveit először a férjének mutatja meg, aki történelemta­nár. Két — immár felnőtt — gyermekük van. A lakás raktári célra használható helyiségei te­le vannak a tanulmányokhoz, könyvekhez felhasznált jegyze­tekkel, cédulákkal, forrásmáso­latokkal. — Hogyan lett történész, tu­dományos kutató? — Némi kerülővel. Először ugyanis — miután Szekszárdon érettségit tettem, a Pécsi Or­vostudományi Egyetemre irat­koztam be. Vizsgáim után 1946 őszén Budapestre mentem és ott, az ELTE-n magyar—törté­nelem—művészettörténet szak­ból szereztem tanári oklevelet. A történelmet az egyetemi évek alatt egyre jobban megszeret­tem. Tanáraim Domanovszky Sándor, Hajnal István, Kosáry Domokos, Andics Erzsébet és Hanák Péter voltak. Olyan ha­tások értek, amelyek révén a történelem számomra később sem csak egy szabad pályát je­lentett, hanem a hét művészet egyikét is. Az egyetem után Pécsre kerültem, az Állami Ta­nítónő- és Óvónőképzőbe ne­veztek ki tanárnak. Hagy jaj- náltam-e abbahagyni a taní­tást? Iqen. Nagyon szerettem pedagógus lenni. De írni is ... Talán még jobban. Ez nagyon fontos dolog volt és maradt az életemben. Ha tanít az ember és elvet egy magot. .., aligha látja meg, milyen fa lesz belő­le. Az ilyen jellegű munkát per­sze most is nagyon szeretem. Szerintem a' tudományos tevé­kenység szerves része az isme­retterjesztés. így én mindig szí­vesen tartottam és tartok elő­adásokat, ha felkérnek. A Du­nántúli Tudományos Intézetbe már tanár koromban is rend­szeresen bejártam. 1952-ben az­tán az intézet tudományos se­gédmunkatársa lettem. Babies András mondta nekem: szüksé­günk lenne egy agrárosra, aki ismeri és szereti a falut... — Mi volt az első konkrét tu­dományos feladata? — A múlt század nyolcvanas éveitől kezdődő időszakok me­zőgazdasági munkásmozgal­mainak kutatását kaptam fel­6. HÉTVÉGE adatul. Babies András azzal kül­dött fel Budapestre a Munkás- mozgalmi Intézetbe, hogy néz­zek ott jól körül. Én a rendőrsé. gi jelentések közül kikértem a három legvaskosabb anyagot, amely 1905—1907-re vonatko­zott. Pont a három forradalmi év volt. Szerencsés kézzel nyúl­tam hozzá és sikerült elkészíte­nem erről — egy év alatt — egy kétíves tanulmányt. Ebből az anyagból korreferátumot tar­tottam a Budapesten, az 1953 tavaszán megrendezett nemzet­közi történészkong reseszuson, továb'bá több tanulmányt és egy önálló könyvet is írtam belőle. — A tudományos kutatói pá­lya sokak szerint eleinte alapo­san megnyirbálja az ember ön­bizalmát. A fiatal kutatók jobb­jai szüntelenül a tudásuk, is­mereteik gyarapításán fáradoz­nak. Mégis úgy érzik, mindez kevés. Hogyan sikerült T. Mérey Klárának a bizonytalanságon úrrá lennie? — Segítőkész, nagytudású kollégáim voltak, akik — fia­talságom ellenére — mindig egyenrangúnak tekintettek. 1955-ben ^intézetünk a Magyar Tudományos Akadémia fennha­tóságai alá került, s ezt köve­tően a ’három történész új fel­adatokat kapott. Babies And­rás folytatta bányatörténeti munkáit, Ruzsás Lajos pz ipar, és ezen belül a Zsolnay-gyár történetével, én Somogy megye gazdaságtörténetével foglalkoz­tam. E kutatói hármas később „pécsi iskola” néven vált is­mertté történészkörökben. A mezőgazdaságtörténet új terü­let volt számomra, s ahhoz, hogy jobban el tudjam látni a feladatomat, azaz, hogy ponto­san ismerjem a mezőgazdasági terminológiát, beiratkoztam a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem Agrárközgazdász Szakára, amelynek az első két elméleti évét el is végeztem. Somogy megye mezőgazdoságtörténeté- nek XIX. századi kérdéseiről ké­szítettem el és védtem meg 1961 őszén kandidátusi disszertáció­mat. — Tudományos életrajza sze­rint a mezőgazdaság- és pa­rasztságtörténet témaköréből — amelyet utóbb egy-egy kisebb terület általános gazdaságtör­ténetének feldolgozásával is ki­bővített — négy könyvet és 28 kisebb-nagyobb tanulmányt publikált. Mi következett ez­után? — Az 1970-es évek elején új tudománypolitikai feladatok há­rultak az intézetre és az ott dol­gozó történészekre. Ekkoriban kezdtem meg Dél-Dunántúl ipartörténetének a kutatását, amely egészen új területet je­lentett nekem. Elsőként egy-egy kisebb terület iparát, majd egyes ágazatok történetét kel­lett áttekintenem, s mindezt úgy, hogy a gyárak munkáját is megismerjem. Eddig 15 tanul­mányt publikáltam ebből a té­makörből. Nehéz volt erre a te­rületre ,átállni”, de most már azt mondhatom, hogy sokat kö­szönhetek ennek a témának és az intézet akkori vezetőségé­nek, akik erre a területre állí­tottak. Két vaskos kötet fekszik előt­tem, a nagydoktori értekezés. Még a különlenyamatban meg­jelent téziseit sem ismertethe­tem itt, hiszen nem volna elég irá ez az interjúnyi terjedelem sem. Annyit jegyezhetek csak meg, hogy az Akadémiai Kiadó­nál egyébként megjelenő mun­ka tulajdonképpen az első át­fogó tudományos mű Dél-Du- nántúl kapitalizmusbéli ipartör­ténetéről, amely a maga tel­jességében tárja fel, foglalja rendszerbe és értékeli ezt a roppant témakört. — Milyen személyes inspirá­ciók vezették a mű megírása során? — Ez egy tényfeltáró munka volt. Módszertanilag is új elve­ket kellett alkalmaznom vele kapcsolatban. A dél-dunántúli adatokat a Dunántúlhoz és az ország egészéhez hasonlítottam. Az eredmény: ipari elmaradott­ság. Érdekes, hogy bár ez a vi­dék nagybirtokos terület volt, az iparon belül a kisiparosság képezte a többséget. Ez az ipartörténeti kutatás munkahe­lyi késztetésre kezdődött el, az­tán fokozatosan megszerettem. Érdekes volt megnézni és köze­lebbről is tanulmányozni a mai uralkodó osztály múltbeli mun­kahelyi szerepét. A munkás- mozgalmat itt csak érintőlege­sen tárgyaltam, a munkásmoz­galmi jelenségeknek inkább csak a gazdasági alapjait, okait írtam le. A történészekre álta­lában jellemző az, hogy meq akarják teremteni a személyük és a kutatási tárgvuk közötti kapcsolatot. Ez nálam is na­gyon fontos volt. — Mivel foglalkozik ezután a nagy munka után? —■ Az intézetben az a team, amelynek én is tagja vagyok, a régió történelmi vonzáskörze­tének a kialakulását kutatja. Ezen belül én a következő évek­ben településtörténeti kutatás­sal fogok foglalkozni. Ez a munka, akárcsak az ipartörté­net, egész Dél-Dunántúlt át­fogja. Nagy örc-mömre szolgált, hogy ebhez a munkához sikerült egy egyedülálló térképészeti és leíró anyagot találnom Bécs- ben, a Kriegsarchívumban. Ez az a terü'et, amit a szó konkrét értelmében is szőkébb hazám­nak tekinthetek. Ez az a terület, ami most és várhatóan a követ­kező években is a legjobban foglalkoztat, érdekel. * T. Mérey Klára mindemellett az átfogó tudományos kutatói munka mellett éveken át okta­tott a pécsi Tanárképző Főis­kolán és a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem Pécs­re kihelyezett tagozatán. Egyik alapító tagja és évekig titkára volt a Magyar Történelmi Tár­sulat Dél-dunántúli Csoportjá­nak jelenleg is tagja a társulat igazgatóválasztmányának. Ala­pító tagja, és több éven ót el­nöke volt a TIT Baranya me­gyei szervezete történelmi szak­osztályának. Megalakulása óta részt vesz az MTA Pécsi Aka­démiai Bizottság Vili. sz. (tár­sadalomtudományi) szakbi­zottságának a munkájában. En­nek hat éven át a titkára is volt. Miután megköszönöm a be­szélgetést, eltöprengek azon, hogyan bírta energiával ezt a rengeteg munkát. A válasz ez­úttal megfogaímazatlan ma­rad. Talán titok? Alighanem az. Bebesi Károly Kényeimet kínálunk! •fr Román összecsukható szék 380, 508 Ft Tonett karosszék 885 Ft ■fr Bárszék 530 Ft •fc Dani ülőke 355 Ft iz Tér karosfotel 2770 Ft helyett 1940 Ft ■fr Térfotel, sorolható 2420 Ft helyett 1690 Ft ÍZ Ágynemütartó 2110 Ft A KONZUM SZÉKBOLT várja a kedves érdeklődőket. BEM U. 20. A Pécsi Dohánygyár kettő műszakba -18 évet betöltött női dolgozókat 8 általános iskolai végzettséggel, CIGARETTAGYARTO. ÉS CSOMAGOLÓGÉPEK KEZELÉSÉRE felvesz és betanít Kereseti lehetőség betanulási idő után: 3200—3500,— Ft. JELENTKEZÉS: PÉCSI DOHÁNYGYÁR, Pécs, Dohány u. 2—8.--------PÉCSI—----­DO HÁNYGYÁR Pécsi siker Szegeden Henczi Béla Kiss Zoltán A matematikai verseny győztesei Bőröndöt ugyan nem vittek, mint a matematikai versenyek résztvevőinek többsége, de azért a táskájukba belegyömö­szölték ők is a legfontosabb könyveket amolyan biztonságot adó segédanyagként. Henczi Bé­la és Kiss Zoltán, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának másodéves hallgatói első és második díjat nyertek a felsőfokú oktatási in­tézmények legrangosabb mate­matikai versenyén, amelyet nemrégiben Szegeden rendez­tek. Nevetve mondják: mit sem ér ott már a segédanyag, az öt órás munkaidő alatt aligha van idő a könyvek böngészésére. Eszembe jut egyik egyetemi vizsgánk, amikor a legfonto­sabb képleteket felírtuk a táb- Iára, majd letöröltük, arra szá­mítva, hogy a tanár nem veszi észre, mi azonban a kréta nyo- mait le tudjuk olvasni. Ügy em­lékszem, hogy a harminchatból húszán vertük a lécet. —• Ilyen nehéz volt a dolgo­zat? — kérdezte a tanár. Mi nagyon nehéznek találtuk. — Pedig az összefüggéseket felírták a táblára — mondta bölcs iróniával. Hát persze, ő nagyon is elégedett lett volna felkészültségünkkel ha alkal­mazni tudjuk a képleteket, amúgy is tisztában volt vele, hogy mit tudunk, a matematika­tudás megítélésében alig-alig van tévedési lehetőség. Szegeden hét nagyon mun­kaigényes, nagy tudást, sok gondolkodást és ötletet követe­lő feladatot kaptak Henczi Bé­la négyet, Kiss Zoltán három és felet oldott meg, az 1952 óta folyó, évenként más-más városban megrendezésre kerülő versenyen alig-alig oldottak meg többet. A pécsiek a mos­taninál nagyobb sikert még so­sem értek el, hiszen a két má­sodéves hallgatón kívül a ne­gyedéves Máté Bálint és Steier- lein István még két harmadik helyet is szerzett. Kamarás La­jos egyetemi adjunktus és Póla József főiskolai adjunktus a di. ákköri foglalkozásokon készíti fel a hallgatókat c versenyekre immár több mint egy évtizede. Ezalatt ötször nyertek első he­lyezést, és számolátlanul a má­sodik és harmadik díjakat. Az egykori hallgatók, versenyzők közül többen felsőfokú taninté. zetek, gimnáziumok oktatói ma már. Henczi Béla a Zala megyei Nagykapornokon járt általános iskolába, ott még csak a fej­számolásban tűnt ki, a zala­egerszegi gimnáziumban azon. ban már logikai képességei is kiderültek, igaz akkor az országos tanulmányi versenyen matematikából „csak” harminc- kettedik, kémiából tizenkette­dik lett. A Pécsi Taránképző Főiskolán azonban kitűnő ered. ménnyel felvételizett és már másodévesen most első helye­zést ért el. Kiss Zoltán pécsi, az Építő­ipar; Szakközépiskolában vég­zett, Szegeden felvételizett az egyetemre, programozó mate­matikus akart lenni. — Az nem ment, elrontottam a felvételit, egy évig karban­tartó kőművesként dolgoztam — mondja —, aztán itt a főis­kolán próbáltam ismét felvéte­lizni. Próbált? Maximális pontszá­mot szerzétt I A mostani sikerek, s a maj­daniak is, hiszen még két évig indulhatnak a versenyeken, egy pillanatra sem tántorította el őket eredeti céljuktól: tanárok akarnak lenni. Igaz mindketten az egyetem; diplomát is meg akarják szerezni matematika szakon, Henczi Béla ugyanis a kémiát, Kiss Zoltán fizikát vá­lasztotta második szakként. Most a vizsgaidőszak közepén nap; tíz órát tanulnak, de az egész esztendőben sem volt az az idő kevesebb, amit tanulás­ra fordítottak. A jelesért Hen- czinelc, illetve az erős jó Kiss Zolinak bizony nem kis erőfeszí­tésbe kerül, a matematika ver­senyre ugyanis hónapokon ke­resztül napi 3—4 órás külön ta­nulással készültek. Mint a verseny utáni értéke­lésben Hódi Endre, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékve­zetője, a matematika versenyek egyik alapítója régi szervező­je, főbírája elmondotta, a fiúk igen erős logikai készségről tet­tek tanúságot, jól megfogal­mazták a feladataikat, renge­teg egyén; ötlettel jutottak a helyes megoldáshoz. Mint Kamarás Lajos elmon­dotta, ritka, hogy mór másod­évesen ilyen sikert érnek e hallgatók, különösen most ér­tékesek ezek a hélyezések hi­szen a mostanihoz hasonlóan nehéz feladatok talán még so­hasem voltak. A versenyek ál­talános színvonalára jellemző egyébként, hogy néhányon a versenyek anyagából írják szak- dolgozataikat. Henczi Béla és Kiss Zoltán lehet hogy nem tudja többé megismételni mostan; teljesít­ményét, eredményük azonban már biztosíték arra, hogy fel­készült tanárok lesznek, ez pe- dik sok száz gyerek oktatásában jelentkezhet majd. Lombosi Jenő r. Mérey Klára történész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents