Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-03 / 121. szám
1983. május 3., kedd Dunántúlt napló 3 Átfogó rendezés szükséges Rangot a nyelvnek, s a nyelvet tudóknak! A diploma utáni nyelvi szakképzés ismeretlen H ogy gazdasági egyensúlyunk megtartásának fő útja- módja az export,, ennek pedig elkerülhetetlen feltétele a tárgyalóképes nyelvtudás, aligha kell ma mór bizonygatni. Mégis, amikor erről pontos információkat szerezni „telefonra ültem”, napok múltán is alig hallottam érdemlegeset. A vállalatok azzal igyekeztek megnyugtatni: „Nálunk ez nem probléma, kérem ...” — vagy ezért, vagy azért nem az. így hát a fordítókhoz, tolmácsokhoz fordultam ... A dilemma: szakemberek vagy fordítók? — Szerintem az a baj — mondja Z. A., fordítóként dolgozó nyelvszakos tanár —, hogy a külpiaccal közvetlen kapcsolatban álló vállalatainknál a fordítók túlnyomó többsége nem szakember, a szakember viszont nem, vagy csak esetlegesen fordít, mert ez nem feladata. Az elsőre a példa magam vagyok. Évekbe telt, mire megtanultam, hogy egy szakszövegben mi a fontos és a kevésbé fontos, hogy például melyik szinonimát válasszam; mi az, amit ismerek, mi az, amit nem, illetve amit nem is kell, mert fölösleges. Hiába tudom a nyelvet, ha egyébként „magyarul" nem ismerem, minek van az adott témában jelentősége, és minek nincs. A dolog másik oldala: a jó és nyelvileg is képzett szakemberek sokszor monopolizálják a tudást. „Kérem, én szakember vagyok" — mondják, de otthon elolvassák, lefordítják maguknak, vagy néhánynak, keveseknek. A vállalatok, ha igénylik is a nyelvet tudó fordítót, általában nem gondoskodnak annak szakirányú képzéséről, ezt nem szervezik meg, nem intézményesítik, így a fordításhoz szükséges szaktudás megszerzése esetlegessé válik. Megoldás az, lenne, ha kijelölnének egy-egy szakembert, aki — legalábbis eleinte, esetleg külön díjazás ellenében — foglalkozna velük. Ki megy külföldre? A. E. idegennyelvi, angolorosz szakos levelező a Külkereskedelmi Főiskola után az ELTE fordító-tolmács iskoláját is elvégezte; most egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozik ügyintézőként. — Elvben két eset van — mondja —: vagy egy nyelvszakos megy el fordítani, és a szakmai dolgokat megtanulja, vagy egy mérnökből lesz fordító. Az utóbbi a szerencsésebb, mert nincs igazi rangja, presztízse a fordítószakmának. A tojmäcs, fordító sokhelyütt csak afféle segédszemély: amikor külföldre kell utazni, nyelvet nem tudó vezetők mennek, ám amikor hozzánk jön külföldi, akkor még a vizsgával igazolt, pótlékkal fizetett nyelvtudás sem mindig „érvényes”, és ilyenkor kell csak a tolmácsnak tolmácsolnia. Régen a magyar tudósok, gondolkodók, s még például a nyomdászok is bejárták Nyu- gat-Európát —, ma megnézhetjük, ki, hogyan és hányszor megy azért, hogy a nyelvet gyakorolja, frissen tartsa a tudóst. Én például a főiskola után hat évvel jutottam csak el angol nyelvterületre; összegyűjtöttem hatezer forintot, és elutaztam. Korábbi cégemnél, egy pécsi nagyvállalatnál 5—6 évbe telt, mire a szaknyelvet tisztességesen megtanultam, ám mikor közöltem, hogy el akarok menni, még azt se kérdezték meg: miért... Dr. Szabó Miklós, a Budapesti Porcelángyár igazgatója (korábban az ÉMEXPO vezetője): — Az iparágban vannak jó kivitelezők, irányítók, menedzserek, de nem tudnak nyelvet. Mások, főiskolákon, kutatóintézetekben tudnak ugyan nyelvet, de nekik naprakész szakismeretük nincsen. A kettő csak úgy jönne össze, ha a nyelvet tudó ember szerezhetne gyakorlati ismereteket, a jó gyakorlati emberek pedig kellő ösztönzést kapnának a nyelv- tanulásra is. Amíg ezt nem tudjuk intézményesíteni, fölösleges energiákat kötünk le, és konfliktushelyezeteket teremtünk. Szerintem egy-egy cégnek, különösen a kisebbeknek, nem szabadna kisajátítaniuk a nyelvet tudó embereket. Jobb lenne, ha ezek polgári-jogi társaságokba, afféle nyelvi gmk-kba tömörülnének, tudásuk így jobban lenne gyümöl- csöztethető. És az iskola ? A pécsi JPTE Idegennyelvi Tanszékén régóta foglalkoznak szakfordítóképzéssel. Dr. Zá- gony Rudolf tanszékvezető tanár erről a következőket mondja: — Nincsenek pontos információink róla, hogy a nálunk végzett „okleveles közgazdák és szakfordítók" tudását hogyan, miként hasznosítják a vállalatok. Aki egy külkereskedelmi céghez kerül, az nyilván hasznát veszi, ám ettől eltekintve a dolog esetleges. Egyet azonban biztosan tudunk: aki részt vesz a kétszer kétéves, kizárólag az adott nyelven folyó képzésben, az a kezdetben heti nyolc-, majd heti 10—12 órás tanulás révén biztos, használható és gyakorlatias nyelvtudás birtokába kerül. Nem az a fontos tehát, hogy szakfordító lesz, hanem, hogy beszélni, tolmácsolni, fordítani egyaránt valóban tud. A növekvő gyakorlati igényeknek megfelelően tervezzük a képzés bővítését: most például e célból angol, plusz egy másik idegennyelv szakos, angolból egyetemet végzett tanárokat keresünk. Akad már példa nálunk arra is, hogy a közgazdászkari oktatók — például Törődik Mária — idegen nyelven tartanak speciális szakképzést a leendő közgazdászoknak . . . Kibontakozóban tehát a megoldás? Egy-egy elemét, néhány jó ötletet Tekintve bizonyára — hiszen beszélgető partnereink is utaltak rá. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az egyelőre mereven elkülönülő nyelv- és szaktudás kérdéseit sürgősen rendezni kell — átfogóan és központilag. „Továbblépés csak szakmát tudóknak!” — mondhatnánk ennek jegyében a tolmácsoknak, fordítóknak. Amit azonban külfölddel kapcsolatban álló cégek vezetőinek, középvezetőinek, szakembereinek kell mondanunk, még fontosabb: „Belépés csak , nyelvet tudóknak!” Varga János Új gazdasági vezetők Aubert Idám, a hímesházi termelőszövetkezet elnöke U j elnököt választott márciusban a tagság Himesházán, a Petőfi Tsz-ben. A bizalom Aubert Ádámra, a szövetkezet főagronómusára esett, akinek — január 1-én vették fel tagnak — alig három hónapja volt a bizonyításra. Ez a rövid idő mégis elég volt ahhoz, hogy megismerjék, megkedveljék. — Ez talán túlzás. Nem hiszem, hogy mindenki kedvel, de talán mindenki ismer. Én személyesen, név szerint ismerek minden embert. Itt születtem Hercegszabarban, 1943-ban, itt jártam iskolába, ebben a tsz-ben voltam gyakornok. Édesanyám, aki a tsz nyugdíjasa, jelenleg is itt él Székely- szabarban. Tizenhét év után, úgy érzem, hazajöttem. Persze, ez sok mindent megmagyaráz. Azt, hogy miért hagyta ott a gyengébb adottságú Hímesházáért a megye egyik legjobb szövetkezetét, a mohácsi Úi Barázda Tsz-t, ahol 17 évig vezette a növény- termesztési ágazatot. Tegyük hozzá, olyan magas színvonalon, ami bárhová kitűnő ajánlólevél lehetett volna. De a keszthelyi diploma és a sikeres szakmai múlt elegendő muníció-e az elnöki munkakörhöz? — önmagában nem. De az, hogy itt minden darab földet, minden embert ismerek, segít az elindulásnál. Három nemzetiségű tsz-nél ez fontos szempont. Igaz, ezek nem mohácsi humuszföldek. Himesháza, Erdősmárok, Szűr, Székelyszabar határában alacsony az aranykorona. Csak tizedeken múlott, hogy támogatott ' tsz legyen. Ennek ellenére van itt lehetőség. A szakgárda kimondottan jó, sok a diplomás fiatal. A tagság pedig legendásan szorgalmas. Igaz, sok minden kedvüket szegte. Tűrhetetlenül alacsonyak a bérek, abaligeti szintűek, s ezzel mindent megmondtam. A gépjavító műhelyben 14 forintos órabérek voltak? Most 19 forintra emeltük a legalacsonyabb órabért. Az eredmény azonnal jelentkezett. Minden erő- és munkagépet időben megjavítottak, a tavaszi munka napra készen áll. Himesháza hosszú ideig a mohácsi járás egyetlen alacsony hatékonyságú szövetkezete volt. A 100 forint ráfordításra jutó eredmény 6 forint 27 fillér. Hogyan látja a kibontakozást? — Nem külső segítségben, hanem célra orientált gazdálkodásban. Ha az embereknek van céljuk, akkor tudják, miért kell dolgozniok, és meg is teszik. Nem kell itt különleges koncepció. Megfelelő struktúraváltoztatással és a talaj tápanyag visszapótlásával gyorsan lehet emelni a növényi hozamokat. Eddig itt nem jutott pénz a műtrágyára, és takarmány sem volt, úgy kellett vásárolni. Ennek most vége. Ha valamire invesztálunk, az a műtrágya, sőt, Geresdlaktól szervestrágyát is veszünk. Az 55 mázsás búza és a 80 mázsás kukoricahozamok itt elérhetők. Ez az utolsó év, amikor takarmányt veszünk. Szeptembertől egy grammot sem. A sertéskombinátot bővítjük, jövőre 10 000-es lesz a telep. És beindítjuk az évek óta kihasználatlanul álló, egyébként modern takarmánykeverőt, saját táppal látjuk el tagjainkat is. Keressük s részben már meg is találtuk azokat a lehetőségeket, amivel a veszteséges melléküzemágakat, az asztalos- és építőrészleget, a homokbányát, a halászatot nyereségessé tehetjük. Az új elnök egy sor olyan módszert, eljárást akar bevezetni, ami Mohácson, az Új Barázda Tsz-ben már meghonosodott. Fontos alapelve, kivezetni a tsz-t az elszigetelődésből. A szajki tsz-el a tavaszi, a véméndivel az őszi munkákban, Geresdlakkal a háztájiban kooperálnak. A környező tsz-ek mind élenjárók és mind nagyon segítőkészek Hímeshá- za iránt. Ez nagy erő. De a legnagyobb a belső szervezettség, a fegyelmezett és a magasabb eredmények elérését célzó munka, amely most nagy lendületet vett Himesházán. Idei tervük 7,3 millió forint nyereség, de titokban a 10 millió elérésén fáradoznak. Ha ez sikerül, akkor a gyengék közül a közepesek közé léphetnek. — Rné — Ha egy kisiparos, vagy egy kiskereskedő megnövekedett adminisztrációs és egyéb ügyintézési teendőit jól akarja ellátni, rájön, hogy saját erejéből, pontosabban idejéből inderre nem futja. Kénytelen Gazdasági munkaközösség a kisiparosok ügyvitelére Pénztárkönyvet vezetnek, adóigazolást intéznek nem kis pénzért könyvelőt alkalmazni. Néhány példát említünk, illusztrálva az ügyintézési feladatokat, amelyeket mindenképpen teljesíteni kell, esetleg a termelő-, vagy a szolgáltatómunka rovására is. Egy vidéki kisiparosnak csupán egy alkalommal 2—3 napiába telik, míg elintézi hivatalos ügyeit. Maga az adóbevallás legalább egy hetet vesz igénybe, s eközben 8—10 hatóságot keres fel. A napra kész, folyamatos könyvelés, számlázás sem egyszerű munka. Nem véletlen, hogy Somogy, Tolna megye után Baranyában is megalakult „Kisipari ügyvitel” néven egy önálló gazdasági munkaközösség a kisiparosok, kiskereskedők ügyeinek intézésére Pécsett, a Dr. Doktor Sándor utca 3-ban, ahol szombat, vasárnap kivételével 9—12-ig, illetve 17—19 óráig fogadják az ügyfeleket. Megyénkben úttörő jellegűnek számít a vállalkozás. A három alapító tag néhány hete még a KIOSZ keretében dolgozott, szakmai múltjuk 10—20 éves. Csepregi Mária megyei árfelelősi, Horgas Jánosné adóközösségi titkárhelyettesi, Pap Pálné előadói feladatot látott el. Mintegy ötszáz szórólapot küldtek ki, hogy megrendelőket szerezzenek és összeadtak legalább 30 000 forint alapítótőkét. Sok segítséget kaptak Herth János üvegfúvó kisiparos mestertől is, aki a pécsi KIOSZ szolgáltatási ügyeiért felelős. Ő biztosította a gmk-iroda helyiségeit. Magának a KIOSZ- nak is érdeke, hogy jól működjék az új kisvállalkozás, hiszen a szervező munkáját csak könnyíti. Régi cél, hogy tehermentesítsék a kisiparosokat a sok és az egyre többféle adminisztrációtól, ügyintézési utánjárástól, hogy több idejük maradjon a konkrét gyártó és szolgáltató feladatok teljesítésére. Reméljük, hogy a három kisvállalkozó kezdeményezését siker koronázza és újfajta szolgáltatásuk népszerű lesz. A legnagyobb diszkréció mellett pénztárkönyvet vezetnek, bizonylatokat rendeznek, nyilvántartalak kötelezettségeket nemcsak Baranyában, de a Dél-Dunántúlon is. Elintézik az adóigazolást, beszerzik és hitelesítik a nyomtatványokat, segítséget nyújtanak a nyugdíjba vonulás adminisztrációs megkönnyítésében, a tagdíjbefizetésben, a sokféle jogszabály, rendelkezés megértésében, az iparkiváltásban. Ezen kívül alap- és segédanyagot is beszereznek, szállítanak és munkaközvetítéssel is foglalkoznak. Az utóbbi profil nagyon jelentős a termelés vonatkozásait illetően, tulajdonképpen egyfajta menedzselésnek tekinthető. Baranyában majd 6000 kisiparos működik. Közülük bizonyára sokan igénybe veszik az újfajta szolgáltatást. A vállalkozók bíznak abban is, hogy a magán taxisok és közúti árufuvarozók hamarosan hozzájuk fordulnak, ugyanis a közeljövőben megszűnik a tételes adóztatás, beszerelik a taxiórákat és mindez elég sok adminisztrációval jár majd. A gmk május elejétől kezdte meg működését. Minden tagja aláírási joggal rendelkezik. Két kocsival járják a vidéki munkahelyeket, postafiókot nyitottak és lakásukon is hívhatók panaszos ügyben. A későbbiekben két újabb alkalmazottal a dél-dunántúli, regionális feladatokat is szeretnék ellátni. Csuti J.
