Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-14 / 132. szám

1983. május 14., szombat Dunántúli napló 13 Húsz eu a tarsadalomtudomanyokerft M a fejeződik be Pécsett az Európai Társadalom- tudományi Kutatási és Dokumentációs Köz­pont igazgató tanácsának négynapos összejövetele a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. Az ese­ménynek az ad különleges jelentőséget, hogy idén alapításának huszadik évfordulóját ünnepli a bécsi székhellyel működő szervezet. Ebből az alkalomból rövid beszélgetést folytattunk Pierre Feldheim brüsz- szeli professzorral, a koordinációs központ igazgató bizottságának elnökével. — Milyen területeken a legélénkebb az együttműkö­dés Nyugat és Kelet társa­dalomtudósai között?- Szinte valamennyi tu­dományágat említhetném, a társadalomlélektantól kezdve a történelemtudo­mányokon át a nyelvészetig, politológiáig. Elsősorban azt vizsgáljuk ami közös, ami összeköt bennünket, amit va­lamennyien hasznosíthatunk a kutatásokból. Ilyen téma­körök lehetnek a népszapo­rulat alakulása, a több or­szágban jelentkező demog­Európai tudósok együttműködése Ma fejeződik be a bécsi koordinációs központ irányítóinak összejövetele Beszélgetés Pierre Feldheim professzorral nek be a bécsi központ tag­jai sorába? — A tagság személyre szól, tehát a tudós egyénisé­gét, munkásságát értékel­jük, amikor fölvesszük tag­jaink közé. Természetesen a tudományos intézetek is ott állnak e jeles személyiségek mögött. Ami pedig a kap­csolattartást illeti: vannak közös kiadványaink, tájékoz­tató füzeteink, a kutatáso­kat összegző köteteket adunk ki, egyebek között a budapesti Akadémiai Kiadó jóvoltából. A személyes ta­lálkozást a különböző konfe­renciák, tudományos ülések segítik elő.- Elnök úr véleménye sze­rint melyek voltak az elmúlt húsz év legfontosabb ered­ményei? — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a korábban csupán kétoldalú kapcsola­tok sokoldalú együttműkö­déssé fejlődtek, s hogy - a nyugati tőkés, valamint a szocialista tömbhöz tartozó országok társadalomtudósai ebben a kényes európai helyzetben is meg tudták és meg tudják találni azokat a fontos tudományos terüle­teket, ahol közösen dolgoz­hatnak. Havasi i. Elismerés a kimagasló eredményekért Kiváló gazdaság a szajki Béke Tsz dnnepi küldöttgyűlést tartot­tak tegnap Szajkón, a Béke Tsz székházában, abból az al­kalomból, hogy a szövetkezet ismét — tíz éven belül immár nyolcadszor — elnyerte a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa ál­tal adományozott Kiváló Szö­vetkezet címet. A kitüntetést megalapozó eredményekről Husti Mihály szövetkezeti elnök adott szá­mot. Elöljáróban rámutatott, hogy az átlagon felüli adott­ságok és a kedvező időjárás mellett, elsősorban a tagság jó munkájával sikerült az elő­ző évi magas szintről egy lé­pést újra előre lépniök. Haté­konyságnövelő tényezővé vált a gazdaságuk termelési szerke­zete is, amit a helyi agrárha­gyományoknak megfelelően, növénytermelési profilra alakí­tottak ki. A szövetkezet legerő­sebb és legjövedelmezőbb ágazata a gabonatermelés. Szántóterületük több mint 60 százalékán termelnek búzát, kukoricát. A területüket ért jég­kár ellenére — ami öt mázsát vitt el az átlagból —, tavaly hektáronként 6,3 tonna búzát és 10,4 tonna kukoricát taka­rítottak be. Három éve tagjai a 10 tonnások klubjának. Egyik legfavorizáltabb növényükké lépett elő a kukorica, vetéste­rületét 1981 óta megduplázták, ily módon kapcsolódva az or­szágos gabonaprogramhoz. Tavaly a gabonaprémium cí­mén 3,2 millió forint jövede­lemhez jutottak, s az idén is megcélozták a 3 milliót. Új és távlatilag is perspektivikus növényük a szója, ami tavaly 2,6 tonnás terméssel és jó nye­reséggel „mutatkozott be". Az állattenyésztés, ezen be­lül a tehenészet, szerényebb eredményt produkált, de „hoz­ta a tervét”. Egy liter tejet 36 deka abrakból állítottak elő, a borjúelhullást 1,3 százalékra szorították le. Új ágazatuk, a juhászat már az első évben nyereséges volt. Sertéstelepük korszerűtlen, 1984-ben megkez­dik a rekonstrukcióját. A ta­gok portáin, a háztájiban 5360 sertést hizlaltak meg, 26 száza­lékkal többet, mint az előző évben, s ezzel elnyerték az ÁHV versenyében a megyei I. helyet. Jól alakultak á pénzügyi eredmények és a hatékonysá­gi mutatók is. A termelési ér­ték 194,9 forint volt, s ebből 41,5 millió forint a tiszta nye­reség. A 100 forint ráfordítás­ra jutó eredmény 28 forint, ami igen magas hatékonyságnak felel meg. A kiváló címet dokumentáló oklevelet dr. Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti Hivatalának ve­zetője elismerő szavakkal nyúj­totta át Husti Mihály tsz-el- nöknek, majd a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést ad­ta át Emmeri Gáspárné tsz- tagnak. Brachmann József tsz- tag — inszeminátor —, a Ki­váló szövetkezeti munkáért ki­tüntetést vette át Gyurkovics Gézától, a TESZÖV Ellenőr­zési Iroda vezetőjétől. öten kaptak tsz kiváló dolgozója kitüntetést. Végezetül Rácz Jó­zsef, a Mohácsi járási Pártbi­zottság titkára köszöntötte a kollektívát, gratulált a jó mun­kához és az elismeréshez. — Rné — Pécsi műfordító elismerése Az Európa Könyvkiadó minden évben dijat ado­mányoz az általa legte­hetségesebbnek ítélt fiatal íróknak, műfordítóknak Veszély László, a kiadó egykori irodalmi vezetője alapítványából. Az idén lapunk rovatvezető-helyet­tese, Cállos Orsolya része­sült a Veszely-dijban, megosztva Bognár Róbert- tel. Gállos Orsolya első­sorban szlovén nyelvű re­gényeket fordít, legutóbb Vitomil Zupán Menüett gi­tárra című könyve jelent meg az ö magyarításában. A kitüntetettek pénteken vették át a dijat Budapes­ten Domokos Jánostól, az Európa Könyvkiadó igaz­gatójától. A Carmen felújítása Pécsett A Pécs városi Tüzoltóparancsnokság az új tűzoltólaktanya mellett régi tüzoltókészülékeket állított ki. Ezeken bemutatják hogy milyen felszereléseket használtak régen. A jövőben a kiállítást bő­vítik a megyében lévő, de már nem használatos tűzoltó szerszámokkal, készülékekkel. Mai eszünkkel szinte föl- foghatatlan, hogy az a pom­pázatoson emberi közvetlen- ségű zene, amely a szinte fo­galommá vált Carmen című operát jelenti, bemutatóján megbukott. . . Természetszerű­en megvoltak ennek is a törté­netileg rekonstruálható, osz­tály szempontú, társadalmi íz­lésbeli okai. A múlt század hetvenes éveinek elején a vol­taképpeni opera-látogató nagypolgárság fintorogva for­dult el a szép spanyol cigány­lány és a katona tragikus tör­ténetétől, amely már a töme­geknek is szóló, az egyszerű emberek számára is jól követ­hető, dallamgazdag muzsiká­ban ragyogott fel a közismert, lendületes indulószerű nyitány­tól utolsó taktusáig. A mű csak jóval később ju­tott el a világhírig. Ám kb. a századvég óta a remekművek­nek kijáró népszerűség övezi. Legszebb áriái, kórusai szinte egycsapásva megérték a hal­hatatlannak bizonyuló operák abszolút népszerűségi mércé­jét: az emberek dudorászták, s — „még a suszterinasok is fütyölték az utcán”. . . (Már amikor még voltak suszterina­sok, bocsánat: cipésztanu­lók . . .) A Pécsi Nemzeti Színház operatársulata most a Carmen bemutatását hirdeti plakátja­in: május 14-én, szombaton este. Rendezője: Horváth Zol­tán, a szegedi színház zenei főrendezője, aki mintegy 12 évvel ezelőtt már rendezte Pé­csett a Carment. (Akkor a címszerepet Mészöly Katalin, Escamillót Németh József éne­kelte.) A rendezői feladat érdekes­sége, izgalma és nyilván ne­hézsége is ebben rejlik. Felújí­tani egy művet, amit alig év­tizede ugyanott, ugyanő állított színpadra.- Nem szeretném ismételni magamat... — mondta az el­ső főpróbák egyikén, amikor megkerestem. — Vannak ugyanis darabcímek, és van­nak bizonyos, jó értelemben vett konvenciók, amik a darab­hoz tapadnak. Bizonyos szá­mok, áriák, szituációk, amik kötelezőek, amiket nem lehet másképp csinálni. Ami tehát adott követelmény. S hogy mit tesz a rendező, amikor előké­szíti a felújítást? Elkezd gon­dolkodni a „hogyan?" kérdé­sein. Díszletben és látványban gondolkodik, amiben életre kel majd ez a muzsika, s ez a nagyon is realisztikus törté­net. Számomra ennek a zené­nek van egyfajta képi világa, erőteljes impresszionisztikus ki­sugárzással. Fehér falakban gondolkodom, e zenei világ mediterrán vibrálásában. Mo­net fényei jutnak eszembe pél­dául az I. felvonás kórusai nyomán. A színek vibrálása, hangulati elemei, amiből vé­gül is szeretném, ha összeáll­na a mű sajátos atmoszférája. Izgalmas, forró levegőjű világ ez: Sevilla és környéke, ahol izzó dráma feszül a köznapion egyszerű emberek történeté­ben. Ha ezt sikerül megterem­teni. zenében, - nyert ügyünk van. Itt egyedül a szerző, az alkotás a mérce, a léc. Ezt kell „átvinni” ... — mondotta. A főbb szereplők: Don Jósé — Albert Miklós: Escamillo — Vághelyi Gábor és Tamás Endre-, Carmen - Kővári Ani­kó, a három cigánylány: Né­meth Alice, Geötz Judit, Sza­badás Judit. Karigazgató: Ká­roly Róbert. W. E. FILMJEGYZET Gyerekszemek Olvastam valahol: az embe­rek többsége vizuális típusú — az érzékszervek közül a szem továbbítja számára a legtöbb, s az emlékezetben leginkább megmaradó információt. Bizo­nyára így van ez általában. Am megfigyeléseim szerint van egy hely, ahol az emberek el­veszítik vizualitásukat, szemű­ket alig használják, legfeljebb mankónak csupán, fülük vi­szont előrelép az érzékszervek hierarűh iájában. Ez a hely a mozi. Ha túlságosan is képtelen­nek tűnne ez az állítás, hát ar­ra kérem a tisztelt olvasót, idézze fel magának legnagyobb filmélményét, s próbálja elme­sélni magának ... „És akkor AI Pacino, miközben kint az ün­nepség folyt, sorra fogadta az üzlettársakat, a digógyűlölő szenátort, az alkeresztapá- kat..." — az cnelbeszélések szöveghűségéhez nem ragasz­kodom, hasonlóságához igen: általában és többnyire így idé­zünk fel egy-egy filmet. A helyzet valamivel jobb, ha a történet valahogy így kezdő­dik: „Miközben kint, a verő­fényen színes ruhákban kavar­góit az elsőáldozást ünneplő vendégsereg, ki szolid, ki ne­vetségesen rik/tó ruhákban pompázott, azalatt egy fényte­len, komor, mélybarnák uralta szobában egy alacsony, kreol férfi lekezelően beszélt egy ma­gas, bár öregedő, mégis ki­sportolt alakú, mosolygó férfi­val . . ." Természetesen nem a közön­ség tehet arról hogy látását másfél—három órára elveszíti egy meghatározott, zárt és sö­tét 'helyen, hanem inkább azok, akik ennek egyik falára fekete, fehér vagy színes mozgóké­peket gyártanak. Ezek legtöbb, je ugyanis nem bízik eléggé abban, hogy látók mennek moziba, ezért inkább verbálisán közli a legfontosabb do'gokat. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az időszakos látásza­varokban szenvedő nézőnk nem tud mit kezdeni egy filmmel, ha az a látványra alapozza hatását; mint Pavlov kutyájá­nak, úgy neki is működésbe lépnek feltételes reflexei. Nem tudom, agyonaudiovi- zuált korunk milyen gyorsan fej­leszti ki ezeket a megvakító reflexeket, de ad rá lehetősé­get éppen eleget: fantáziátlan plakátoktól kezdve az esti me­séig. Mert ezek a reflexek már gyerekkorban kialakulnak s mert akkor alakulnak ki, fel­nőtten, tudatosan is nagyon ne­héz kiiktatni őket. Ha egy átlagos kisgyerek még csak félig elrontott kép­zelete nem produkál különb dolgokat mint a gyerekfilmek legtöbbje, helyben megeszem azokat az óvodáskorúak által készített rajzokat amik szándé. kom és meggyőződésem szerint éppen ezt példázzák: a gyere­kek még látnak. De a Panda maci kalandjai című japán film segít ezen né­miképp . . . Bodó László Oboakoncert Mohácson Három évszázad oboamuzsi­kájából címmel május 16-án este 7 órakor rendeznek kon­certet Mohácson, a Kossuth filmszínház kamaratermében. Az est szólistája egy Mohácsról el. származott fiatal muzsikus: Bojtár Imre, a Győri Zeneművé­szeti Szakközépiskola tanára; zongorán kísér Bojtárné Gál Anikó, a szakközépiskola kor­repetitora. Műsorukban egye­bek közt Händel — Locatelli, — Beethoven — Saint-Saens- szonátákat és mai magyar szer­zők műveiből adnak elő. Az est érdekessége, hogy a Mohácson élő. s a Magyar Rádió népze­nei műsoraiból is jól ismert Bojtár László zeneszerző, a szó­lista édesapja két művét is megszólaltatják: a Megkésett Kodály-sirató és a Két mohácsi népdal c. oboára írott műveket. lUla este premier ráfiai problémák, a környe­zetvédelemmel kapcsolatos társadalomtudományi kérdé­sek, a jogtudományok össze­hasonlító ágazatai, szocioló­giai jelenségek, urbanizáció és így tovább. Közös érde­künk, hogy kecseréljük az eredményeinket, felhívjuk a figyelmet a jelentkező nega­tív tendenciákra, előrejelez­zük azokat a társadalomban bekövetkező változásokat, amelyek a tudomány eszkö­zeivel prognosztizálhatók. — Milyen módon tartják a kapcsolatot a szervezet tag­jai? Egyáltalán kik léphet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents