Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-14 / 132. szám
Nincs még munkaerőmozgás A vállalatok ragaszkodnak a meglévő létszámhoz Nem csökkent az ingázók száma Baranyában A szorító gazdasági körülmények, a változó vállalati gazdálkodási szabályozók, a termelés hatékonysága érdekében, közgazdasági számítások alapján sokan úgy vélték, hogy már ebben az évben nagyarányú munkaerőmozgás lesz tapasztalható. hogy a vállalatok a természetes lemorzsolódáson túlmenően is csökkentik létszámukat, valamint, hogy ennek következtében a termelési szférából nagyobb arányú munkaerő áramlik majd a szolgáltatási szférába. így minőségi, tartalmi átrendeződésre lehet számítani. A valóságban nem egészen Így történt, legalábbis eddig nem mutatkoztak ilyen irányú lényeges változások. Sőt egyre- másra jelennek meg az újságok hasábjain a munkaerőfelvételi hirdetések, a termelés r legkülönbözőbb területeiről, ugyanakkor a szolgáltatásban foglalkoztatottak száma csak kis mértékben növekedett. Ellentmondás mutatkozik abban is, hogy egyes munkáltatók irreálisan magas létszámot terveznek, ugyanakkor a tapasztalatok • szerint a tervezettnél kevesebb létszám az esetek többségében nem okozott nagyobb fennakadást. (Kivétel az építőipar és a bányászat). A hiányzó létszámot ugyanis vagy átcsoportosítással, vagy túlóráztatással, vagy saját dolgozóik mellékfoglalkozásban történő alkalmazásával, vagy az el nem végezhető feladatok kooperációban való elkészítésével pótolják. Jelenleg jellemző, hogy a vállalatoknál az egyes termelési területeken munkaerőfelesleg mutatkozik, ugyanakkor más területeken munkaerőhiány van. Előzetes felmérések szerint ebből arra is számítottak, hogy megindul a vállalatok közötti munkaerőirányítás, egymás segítése, ha csak időszakosan is. Ehelyett a gondokat, a munkaerőegyensúlyt inkább belső átcsoportosítással oldották meg. Ez helyenként nem jelentett gondot, de sajnos sok esetben a minőség és a hatékonyság romlásához vezetett. Ugyanis átcsoportosított munkaerő begyakorlottsága, szakmai hozzáértése sok esetben nem éri el a már régebben ott dolgozók szintjét. A prognózisok azt is jelezték, hogy a személyszállítási díjak jelentős növekedése is okozója lesz majd a nagyobb munkaerővándorlásnak, az ingázók létszáma jelentős csökkenésének. Arra lehetett számítani, hogy egyrészt a dolgozók nem vállalják a megnövekedett költségek mellett az utazást, másrészt a vállalatok a megnövekedett térítési ösz- szeg miatt építik majd le a más lakóhelyről bejárókat. A Baranya megyei Tanács munkaügyi osztálya a közelmúltban felmérést végzett. Arra kerestek választ, hogy a vállalatoknál, intézményeknél hogyan alakulnak az ingázással kapcsolatos költségek, tervezik-e a vidéki foglalkoztatottak létszámának csökkentését. A vizsgált üzemek kivétel nélkül vállalják a megnövekedett költségek térítését, az utazási díjak növekedése miatt sehol sem tervezik a vidékről bejáró dolgozók létszámának csökkentését. Sőt, vannak vállalatok, amelyek átvállalnák a dolgozókat terhelő teljes utazási költséget. (A rendeletek azonban nem teszik lehetővé.) Csupán az 1983-ban végző pályakezdő fiatalok esetében mérlegelik, hogy a helybéli vagy vidéki lakosok, és két azonos képzettségű jelentkezése esetén a helybelit részesítik előnyben. Pécs városi Tanácsa munkaügyi osztálya ugyancsak vizsgálatot végzett ez ügybei}, és hasonló következtetésre jutott. Nemcsak, hogy nem csökkent az ingázók létszáma, hanem egyes esetekben — például a Pécsi Bútorgyárnál, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál — növekedés tapasztalható. Az előforduló létszámcsökkenések oka inkább az, hogy a vidéki lakosok az új vállalkozási formák, működési vagy iparengedélyek kiváltása miatt lépnek ki, semmint az utazási költségek növekedése miatt. Pécsett mindössze négy vállalat jelezte, hogy összesen 14 dolgozó hagyta ott munkahelyét, az utazási díjak megnövekedésére hivatkozva. A megyei statisztikából is kiderül, hogy inkább a kis fi- zetésűek és nődolgozók mondtak fel. Ezek szívesen vállalnának lakóhelyükön munkát, és erre a jövőben a helyi tanácsoknak, tsz-eknek kell felkészülniük, a jelenleginél nagyobb helyben foglalkoztatási igény kielégítésére. (Tsz-mel- léküzemágak!) A vállalatokra tehát egyértelműen a munkaerő megtartása, sok esetben növelése jellemző. A körülmények nem kényszerítenek a felesleges munkaerőtől való megválásra. Várakozó álláspontra helyezkedve azt remélik, a jelenlegi gazdasági állapot átmeneti, és az újbóli fellendüléshez pedig szükség lesz a jelenlegi létszámra. A tervezett leépítéseket is inkább minőségi cserére használják fel, képzetlenek helyébe képzetteket vesznek fel. Legfeljebb olyan létszámcsökkenéssel lehet találkozni, hogy a természetes lemorzsolódást nem pótolják. A megye vállalatai az ide! év termelési terveinek megvalósítását, a jelenlegi, vagy még több létszámra tervezték. Sarok Zsuzsa A bányakapitány nyugdíjba ment Szürke, fekete szegélyű kemény kalap, fekete kabát esernyő. Egyenes tartás (láttam egy fényképét, még egyetemista 'korában készült, selmeczbányai ruhában, karddal oldalán, te. kintélyt parancsoló megjelenés) pontos, tömör, már-már jogi nyelvezetű megfogalmazás minden mondata, tartalmuk félelmetes: huszonkilenc év alatt, amióta a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője, több mint félezren veszítették életüket a bányákban. Voltak évek, amikor csaknem félszóz feljelentést kellett tennie műszaki beosztású dolgozók ellen ... Egy pillanatra, mint mindig, most is megálltam a felügyelőség kapujában a belső folyosón a mennyezetre festett Borbála, a bányászok hajdani védőszentje, amolyan templomi hangulatot áraszt önkéntelenül rendbehozom magam, miként mindenki, aki dr. Koncsag Károlyhoz, a felügyelőség vezetőjéhez, a bánya kapitányhoz jön. Ha más a címke... Nemcsak a címke más! Még mindig háttérben az egyik fő exporttényező Végh Antal, aki időről időre fenegyerek módjáira kavarja fel egy-egy írásával a fut- ballközvéleményt, nemcsak a pályák, öltözők világában otthonos, de ha külföldön jár, felkeresi a vásárcsarnokokat is. Északi utakon c. útinaplójában, a stockholmi „nagyvásártele- pen" látottak kapcsán már 10 évvel ezelőtt megírta: ha a magyar élelmiszeripar nem vált sürgősen terméket, csomagolást és — főként — szemléletet, hoppon marad a nyugati piacokon. Példája: ha a magyar alma nincs szépen csomagolva' — egyenként, ahogy nálunk a narancsot árulják —, lehet mégoly zamatos, a görög, francia, vagy spanyol gyümölcs megelőzi. Mi a helyzet ma — három baranvai élelmiszeripari vállalatnál? A Szigetvári Konzervgyárban és a Baranya megyei Tejipari Vállalatnál tízesével sorolták a gondokat. A konzervgyáriak véleményét röviden összegezhetem: csomagolási technológiájukon részben nem szándékoznak, részben pedig, ha akarnának se tudnának alaposabban változtatni. Az előbbit az magyarázza, hogy belföldön amúgy is elfogynak a termékeik, szocialista exportra pedig szabványcsomagolás — pontosabban üveg — készül, Globus címkével. A nagyon eltérő feltételek hasonló eredményre vezetnek a nyugati exportban: a holland vagy a nyugatnémet vásárlók vagy nagy tételt kérnek, és odakint maguk intézik a „kiszerelést”, vagy küldik a formatervezett üveget és a címkét is. A magyar üvegipar csigalassúsággal képes csak követni az igényeket, s bár a konzervipar a gyártó gépsorok fejlesztésére évről évre maga is invesztál, besegít, lényegében hiánygazdálkodás van mindenből. A tejipariaknak valamivel köny- nyebb a dolga, hiszen egy-egy tejes termékkel jobban lehet „játszani": kisebb a volumen, a mennyiség. Azazhogy játszani itt sem lehet! Legalább tíz műanyag-, nyomda-, papír- és alumíniumipari céggel állnak kapcsolatban, de évente így is csak egy, legfeljebb két új termékkel jelentkezhetnek. Hosszú az átfutás, egy-egy újdonság kibocsátása nemegyszer másfél-kétéves szívós munkába, kapacitáskeresésbe kerül, s az importanyag-ellátás is egyre rosszabb. A termékcserék belső feltételei sincsenek meg: csekély a fejlesztési alap, elhasználódottak a gépek, a bérek alacsonyak. Valósággal vért kell izzadniuk minden új termékért. A Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál viszont nagyon határozott az igény a csomagolás megújítására minden téren. A mindent nem ok nélkül hangsúlyozom. Nemcsak arról van szó, hogy új termékcsaládjaik kaptak tetszetős formát, külsőt - ami természetes —, hanem tudatosan törekednek a régiek újszerű felruházására is. Céljuk: a boltokban a színhús termékeken kívül se csak a párizsi kellesse magát — ám ezzel együtt ötletet, színt akarnak hozna a formában is, mégpedig saját emblémával, hogy a vásárló csak azt keresse! Csomagolással kapcsolatos elveik piacpolitikájuk legfontosabb részét képezik, ezért például tervező grafikust foglalkoztatnak „házon belül” is, ám arra sem sajnálják a fáradságot, hogy az országban bárhol, akár a legapróbb nyomdaüzemet is elérjék, megkeressék. Egy ötletes ábra, a készételt a dobozon láttató, gusztust csináló fénykép — tapasztalatból tudják! - egymaga is képes rá, hogy „eladja" a terméket. Hogyan? Felhívja magára a figyelmet, megmozdítja a vásárló fantáziáját. Kötődést kelt, hangulatot teremt. A csomagolási „csali” régi fogás, s ha jó a termék, tisztességes is. Úgy tűnik, a bevált „trükköt” csak a húsipariak ismerik, a többiek, ha tudják is — nem teszik. Amazok — baranyaiak és távolabbiak együtt — az elmúlt évben pontosan 50 új termékkel jelentkeztek a piacon, s legkülönfélébb csemegéik keíendőnek mutatkoztak keleten, nyugaton egyaránt. Erre mutatott rá külkereskedelmi miniszterünk a napokban egy rádióműsorban: ha nehéz is a helyzet, ha egyre szívósabb is a konkurencia, egy-egy új, még ismeretlen, jó minőségű különlegességgel mindig lehet meglepetést okozni, erre ugyanis nem terjed ki semmiféle korlátozás. A konzervipar persze — hogy példánknál maradjunk —. nagyobb mennyiségeket, lényegesen nagyobb eszközállománnyal dolgoz fel, mint a húsipar, így nagyobb a „tehetetlensége" is. A régi feladat: megteremteni a fejlett technológiájú, rugalmas változásokra, kis mennyiségek előállítására is képes élelmiszer-háttéripart, még mindig előttünk áll. Am addig sem ülhetünk ölhetett kézzel a — látszólag - kis dolgok: a dobozok, címkék, színek, vonalak, formák dolgában sem, hiszen nemcsak az alapanyag, a termék határozza meg a marketinget, az eladhatóságot, hanem fordítva: egy-egy szerencsés új formai ötlet is komoly piaci tényező. „Ha más a címke, maga ebből tízet, húizaf vesz?” — kérdezte tőlem az egyik meglátogatott üzem szakembere. „Nem — feleltem —, de biztos, hogy legközelebb is ezt veszem le a / polcról.” Állami támogatással dolgozunk - szólt a következő érv. — Mit szólna az állam, ha azt ilyesmire költenénk?! Ezúton válaszolok: nem elég várni, mert nem lehet megvárni a csomagolóeszköz-gyárak, a nyomdai kapacitások - országos, központi forrásokból történő — rendbetételét, addig is keresni kell a nemcsak fél, egy évre szállító, kisebb, jobb partnernek mutatkozó cégeket. A húsipar megtalálta őket, mert fontosnak tartotta a csomagolást, és utánajárt. Az állami támogatás sem csak hiánypótlásra, költségkiegészíjés- re való, hanem, hogy jobb áron, több nyereséggel adjuk el, amit megtermeltünk — a tőkés piacokon is. Aminek a tetszetős, ízléses, új forma, a gusztusos kikészítés, tálalás ma már elengedhetetlen feltétele. Varga János Nem kevesen. A baranyai bányákban nagyon sok beszélgetés így fejeződik, be: elmegyek a Koncsaghoz. 'az majd intézkedik ... Az okmányok ezrein olvasható neve (jól olvadható: ... kiírom a nevem — mondja — az embereket azzal is megtisztelem hogy ne törjék a fejüket, ki vállalja a felelősséget eay-egV intézkedésért). Az iratok mögött sajnos holtak, megcsonkult, ' szilikózisos, maqukat alig vonszoló bányászok vannak. A bányabiztonsági szabályok minden paragrafusa egy korábbi bányaszerencsétlenség tapasztalataiból született. Méq talán utoljára a régi szobájában beszélgetünk. Min. den katonás rendben a falon két bányabeli kép: félig eltemetett csillék betömődött légcsatornák. Gázkitörés után készültek. Még tíz éve is csak a friss légáramban lehetett a bá nyákban fényképezni, éppen Koncsag Károly volt, aki megfelelő rendszabályok mellett vállalta a fe'elősséget és enqe- délyezte hogy dokumentálják a gázkitörések utáni helyzetet. — Olyan valószerűtlennek tűnik ez a nyugdíj... — Hihetetlenül felszabadult érzés tölt el. Nagyon nehéz évtizedekig azzal a gondolattal lefeküdni, hogy csak a telefon meq ne szólaljon. Az emberekért érzett fe'elősség nyomasztó teher. Mindig éjszaka voltak a legnagyobb bajok . .. Oir. Koncsag Károly Sopronban kapott bányamérnöki diplomát majd Széchenyi-aknára került. Két esztendő múltán 1949. január 1-én üzemvezetőhelyettesnek nevezték ki majd volt itt is, Vasason is főmérnök, aztán Edelénybe küldték, az ottani bányában kellett a ciklusos termelést megszerveznie. — A bánya tervezett kapacitása napi 22 vagon volt, de tízet sem termeltek. Két nap alatt vi'lágossá vált, hogy a szállítási gondok miatt nem megy a munka a lejtős aknán egyenként vontatták fel a csilléket. Nem volt más feladatom, mint keresztülvinni, hogy két csillét akasszanak a kötélpályára. s a meddőt ne hozzák fel a bányából, hanem tömedékelésre használják. Néhány hét alatt 25 vagont termeltünk. — Ez látványos siker volt, a bányahatóságnál azt hiszem erre nincs mód. — Sajnos nincs, de azért ma összehasonlíthatatlanul nagyobb a bányabiztonság, mint mond. juk negyedszázada volt. Szürke, kézírásos füzetet vesz elő. Lapozgatjuk. — Akkoriban volt olyan év, amikor két lapot teleírtam, a halálos kimenetelű bányaszerencsétlenségek dokumentálásakor, és mostanában volt olyan év, amikor csak egyetlen sort jegyeztem le. Bár! Az is nagyon sok ... Hihetetlenül félek most is leírni ezt: két esztendeje egy interjú jelent meg a lapunkban, amelyben arról beszélgettünk, hogy a Mecseki Szénbányák milyen jelentős eredményeket ért el a gázkitörés elleni védekezésben, kilenc éve nem volt Pécsett-emberéletet követelő gázkitörés. Sajnos, a lap egy másik oldalán szomorú hírt közöltünk: Zobák-bányán gázkitörésben meghalt egy ember. — Ezért is viszonylag köny- nyű elszakadnom a munkámtól. Sosem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy hátha nem tettünk meg mindent az emberek biztonságáért. A bányabiztonsági szabályzat gázkitörésekről szóló fejezetét dr. Koncsag Károly írta, bedolgozott azonban a szénporrobbanások, a porártalom elleni védekezés, a tűzveszély és a bányaművelés című részekbe is. Természetesen az elméleti munka mögött megany- nyi gyakorlati tapasztalat áll, az elmúlt évtizedekben a bányaveszélyek közül talán legeredményesebben éppen ezek ellen folyt a védekezés. A bányakapitány szigorú volt éppen azok érdekében, akik sokszor szabálytalanul dolgoztak. Pécsbánya térképét nézegetjük, a bányaüzemek közül mégis csak ott dolgozott a legtöbbet 1954 előtt, ugyanis azóta dolgozik, illetve dolgozott a Bányaműszaki Felügyelőségnél. A térképen 227 gázkitörés helyét és idejét tüntették fel. Az első 1894. december 12-én Schroll-aknán volt, az utolsó 1967. január 26-án. Dr. Koncsag Károly 1954 óta bármelyik történetét ismeri, szenvedélyesen elemezte, miként lehetett volna megelőzni, hogyan tudtak volna az emberek időben elmenekülni, Egy-egy tervezett ellenőrzése során heteikig takarították a bányát (egy alkalommal Széchenyi-aknán félbe kellett szakítani a több napos szemlét, egy más üzemben lévő tűz miatt. Két hét múlva az üzemvezető kétségbeesetten kérdezte, hogy mikor folytatódik az ellenőrzés, mert nincs annyi embere, hogy állandóan takarítsanak.) min. denki a szabályok maximális betartásával dolgozott. ' Még 1949-ben jogi diplomát is szerzett, mégsem a paragrafusok voltak sosem, amelyek tetteit irányították. Kitüntetések egész sorát kellene felsorolni, amelyek az elismerést hivatottak bizonyítani. Talán a legjelentősebb nincs vitrinben, talán ezt sosem veszti el: azok is barátjuknak tekintették, akik féltek igazságos keménységétől, akiket megbüntetett a bányakapitány ... Lombosi Jenő HÉTVÉGE 5,
