Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-13 / 131. szám

6 Dunántúli ílaplo 1983. május 13., péntek 1-4,50 forintos felár 1984 első négy hónapjában Még sosem volt ennyi sertés Baranyában Semmi kára nem származ­hat a kistermelőnek a serté­sek továbbtartásából. A túl­súly ellenére a Baranya me­gyei Állatforgalmi Vállalat az eredeti áron veszi át azo­kat a hízókat, amelyek most torlódás miatt néhány hét­tel tovább maradnak a gaz­dáknál. öt körzetben 2000 sertés átvételével késnek. Ezeket két héten belül el­szállítják. Az első negyedévre hirde­tett feláras akció sikere ugyartis minden várakozást felülmúlt. Aki 20 százalékkal több ' sertést szállított, az három forintos felárat ka­pott. A termelőszövetkezetek és integrációikban a kister­melők kihasználták a lehető­ségeket. A Húsipari Válla­lat 38 000-rel több sertést vágott le az első negyedév­ben, mint tavaly — 93 000- et. Ennyi még sosem volt! A kínálat levezetésére má­jusban 3-4000 sertést élve- A túltartásból származó kárt a húsipar magára vállalja- Húszszázalékos áremelés várható a pecsenyebárányoknál exportálnak, Pécsett min­dennap 1600-at levágnak, s két hétvégi műszakot is szerveznek. Úgy tűnik, hogy június 30-ig annyi sertést dolgoznak fel, mint 1977- ben egész év alatt. Az idén is szorgalmazzák, hogy a gazdák nagyobb súlyban adják át hízóikat. Ugyanis 23 százalékkal na­gyobb exportra nyílt lehető­ség, mint tavaly, a sertések száma pedig legfeljebb 15 százalékkal nőhet. Az állato­kat tehát most is a tavalyi súlyra célszerű felhizlalni. Az érdeklődés rendkívül nagy. Még áprilisban is 11 000 hízóra kötöttek szer­ződést — ebben a hónap­ban 1500-nál több még so­sem volt! Jellemző, hogy a májusi pécsi vásáron mind­össze 10 malacot tudott a vállalat felvásárolni, a töb­bit mind elvitték a kisterme­lők. 50-55 forintot fizettek kilójáért. A húsipar azzal számolt, hogy idén 5 százalékkal nő a felkínált hízott sertések száma. A növekedés való­színűleg 8-10 százalékos lesz, hisz már az első negyedév­ben a várt 15 százalék he­lyett 20 százalék jött be. A napokban megkezdik a jövő évi szerződéskötést. Az első négy hónapban leadott sertések után előrelátható­lag még az ideinél is lénye­gesen magasabb felárat fi­zetnek. Az előterjesztés sze­rint, aki 5 százalékkal több sertést szállít, mint 1983 el­ső négy hónapjában, az 1 forint, aki 10 százalékkal többet, az 2,50 forint felárat kap. Aki 15 százalékkal érté­kesít többet, az három és Háztáji aki 20 százalékkal több ser­tést ad át, az 4,50 forint fel­árral számolhat. A szarvasmarhánál is to­vábbi 1000—2000 forinttal nö­velik az exportfelárat az első négy hónapban. Igen jelentős, 20 százalé­kos áremelés várható az jdei árakhoz viszonyítva a pecse­nyebárányoknál. A szerző­déskötést megkezdik. Az a törekvés, hogy a bárányok a tavaszi ünnepekre készülje­nek el. Szőlőtermesztés korszerűen (10.) A fiatal szőlőtőkék nevelése VÉGftLLÖ /ZflLVE//ZÍÜ)/ M1ÜJVELÉ/ /ortAvOi __rrtG ; 18ü on A korszerűen létesített szőlő a telepítés eredésétől, a műve­lésmódtól, a talaj termőképes­ségétől, a szakszerű ápolástól és az időjárástól függően 4—5 év alatt fordul termőre, s ez alatt kell kialakítani a terve­zett tőkeformát. A szőlőtőkék nevelésének módszerei napjainkban lénye­gesen különböznek a korábbi­aktól. A telepítés előtti mé­lyebb forgatás, a készlettrágyá­zás, a nagy biológiai értékű szaporítóanyag felhasználása és a megnövekedett tenyész- terület következtében a tőkék fejlődése erősebb, gyorsabb és ennek következtében előbb is termőre fordulnak, mint a ha­gyományos művelésű szőlős­kertekben. Az új tőkeművelés- módok kialakításakor a leg­több hiba azért következik be, mert a metszés és a zöldmun­ka terén a gazdák ragaszkod­nak a hagyományos módon te­lepített kis tenyészterületű sző­lők nevelési módszereihez. A korábbi cikkeimben (március 18., április 1.) bemutatott valamennyi tőkeforma kialakí­tásának részletes bemutatásá­ra nincs lehetőségem. Mostani írásomban arra törekszem, hogy a tőkekialakítás néhány elvi kérdését, gyakorlati fogását is­mertessem. A fiatal tőkék nevelésének szempontjai az első két évben valamennyi általam ajánlott tő­keforma esetében lényegében megegyeznek. Az első évben a tőkéket két rügyre metsszük és a nyár folyamán két hajtás nevelésére törekszünk. Június vagy július hónapban a ki nem fakadt tőkék helyére konténe­res oltvánnyal elvégezzük a pótlást A második évben a felső helyzetű vesszőt hosszúcsapra, az alatta lévőt pedig rövid­csapra metsszük. A tőke kiala­kításának ez a korábbinál gyorsabb ritmusa akkor követ­hető, ha a vesszők az első év végén elérik vagy meghalad­ják a ceruza vastagságot (kb. 8 millimétert) és beértek. A hosszúcsapon kettő, a rö­viden egy hajtás meghagyá­sát javaslom. A kialakítás el­ső éveiben különösen fontos, hogy ha a hajtáshosszúság el­érte a 25—30 cm-t, kötözzünk. Egyenes törzs csak úgy nevel­hető, ha ezt a munkát az év során többször és szükség sze­rint elvégezzük. A növekvő hajtásokról valamennyi előtö­rő hónaljhajtást a megjelenés után azonnal el kell távolíta­ni. A hajtásokat nem csonkáz- zuk. Új telepítésű szőlő haj­tásait az első két évben szep­tember elején csak akkor cson- kázzuk, ha hűvös, csapadékos a nyár és a vessző beérése emiatt késik. A tőkepótlást a szőlő nem termő éveiben rendszeresen végezzük el, mert igazán nagy teljesítményt csak hiánymentes állománytól várhatunk. A növényvédelmet fokozott gondossággal mind a két év­ben szeptember közepéig foly­tatjuk (peronoszpóra, liszthar­mat, atkák és egyéb lombká­rosító állati kártevők ellen). Harmadik év: Metszéskor a hosszúcsapon a második év­ben meghagyott két vessző kö­zül az erősebbet és az egész­ségesebbet meghagyjuk, a töb­bieket pedig tőből eltávolít­juk. A 2,0—2,5 m hosszúra, vagy hosszabbra nőtt vesszőt ép, egészséges rügyig, ceruza vastagságig metsszük vissza, aszerint, hogy az ültetvényben milyen tőkeművelésmódot al­kalmazunk. Amennyiben a hosszúcsapon a vesszők nem elég fejlettek, vagy nem elég egészségesek, akkor a rövid­csapon lévő vesszőre alapozzuk a további tőkenevelést. A kö­zépmagas kordonművelésű és a végálló szálvesszős művelésű tőkék kialakításának mozzana­tait (a metszés utáni állapo­tot) évenként az ábrák szem­léltetik. A tőkék tövén a har­madik évtől biztosító, vagy más néven ,.fagycsap" meghagyá­sára nincs szükség. Nyáron a zöldmunkákat úgy végezzük, hogy megfelelően beérett hajtást kapjunk a ki­választott tőkeforma további alakításához. A törzsről a haj­tásokat először májusban tá­volítsuk el. Ezt a műveletet a nyár folyamán szükség szerint többször ismételjük meg. A haj­tásokat ettől az évtől évről évre csonkázzuk. A növényvédelem végzése­kor gondolni kell arra, hogy a korszerűen telepített és jól ápolt ültetvényben már a har­madik évben jelentős fürtter­mésre (5—7 t/ha) számítha­tunk. Tehát a termés védelmét (Botrytis, molyok) is program­ba kell venni. Negyedik év: Törzstisztoga­tásra még ebben az évben is szükség lehet, amit el kell vé­gezni. Ettől az évtől már gondos­kodni kell a talaj tápanyag­szintjének fenntartásáról is, hi­szen a jól sikerült telepítés számottevő termést ad. A kordonművelésű tőkék ki­alakításának további szempont­jai: © A törzset és a kart le­hetőleg egyszerre alakítsuk ki. Egy ütemben kb. 80—100 cm hosszú, erős kordonkar nevel­hető. © Egytörzsű, egykorú tőke kialakítását javaslom, mert ez egyszerűbb, mint a kéttörzsű, kétkarú, vagy pedig az egytör­zsű, kétkarú tőkéké. Kivételt a redélyes kordon és a Thomery- művelés képez. © Az egyenes törzs és kor­donkar kinevelése érdekében a tőkerészeket 20—30 centimé­terenként rugalmas, 4 millimé­teres PVC-csővel a támasz­rendszerhez kötjük. © A kordon- vagy Jugaska- ron a termőalapokat egymás­tól 20—25 cm távolságban cél­szerű meghagyni. © Gyakori jelenség, hogy a kordonkar elején és végén erő­sebb hajtás fejlődik, mint a kar középső részén. A termőalapok egyenlőtlen fejlődése úgy csök­kenthető, ha az erősebben fej­lődő hajtások végét május vé­gén visszacsípjük. Lugaskaro­kon is ezzel a módszerrel ér­hetjük el, hogy a karokon ki­egyenlített erősségű termőala­pok fejlődjenek. © Ha a kordonkaron a ki­alakításkor gyengébb hajtáso­kat kapunk, akkor ne kísérle­tezzünk megerősítésükkel, mert ez általában úgy sem sikerül, hanem a kart váltsuk le. © Amennyiben a tőkén két szintben nevelünk kordonkart (pl. redélyes kordon), akkor először mindig az alsó kart alakítsuk ki. © Kordonkar szakszerűen csak gondos hajtósválogatással alakítható ki. Ezzel a termő­alapok számát és elhelyezkedé­sét határozzuk meg. Középma­gas, magas, Thomery- és re­délyes kordonművelésű, továb­bá a lugasművelésű tőkében a termőalapokat a kar felső, az egyesfüggöny és a GDC- művelésű tőkéken pedig a kar alsó részén neveljük. © A kar kialakításakor vég­zett hajtásválogatással a ter­més mennyiségét is szabályoz­zuk. A túl nagy termés ugyanis rossz minőségű szőlőt és gyen­ge hajtásfejlődést eredményez. Fontos szabály, hogy a tőkék a nem termő korban inkább mérsékelten „fára dolgozza­nak" (erős hajtást neveljenek), minthogy a túlterhelés követ­keztében visszaessenek, esetleg kipusztuljanak. Más szóval eb­ben az időszakban a tőkék szakszerű kialakítása és nem a korai nagy hozam a cél. A túlterhelés veszélye különösen az egyesfüggöny, a GDC- és a lugasműVelésy tőkéken nagy. A végálló szálvesszős műve­lésű tőkék kialakításának to­vábbi szempontjai: © Amint az ábrán látható, a 3. évben a tőkéken kedvező fejlődés esetén fajtától függő­en egy darab 8—12 rügyes le­ívelt szálvessző hagyható. A törzsből fakadó hajtások le- dörzsölésén kívül azonban arra is szükség van, hogy a lekötött szálvesszőről az alsó helyzetű hajtásokat a fejlődés korai szakaszában távolítsuk el. Iker­hajtás a szálvessző felső ré­szén sem maradhat: az egyi­ket tőből törjük ki. © A 4. évben az ábrán látha­tó második szálvesszőt csak ab­ban az esetben hagyjuk meg, ha a tőke fejlődése az előző évben kifogástalan volt és a termés minősége is megfelelt a követelményeknek. Ellenkező esetben a 4. évben is csak egy szálvesszős tőketerhelést javas­lok. Ezt a megoldást köves te­rületeken, meredekebb, rosz- szabb vízgazdálkodású talajo­kon és a bőven termő fajták esetében kell esetenként vá­lasztanunk. (A kordonművelésű tőkék az aszályos évek kedve­zőtlen hatásait jobban tűrik, mint a végálló szálvesszős mű- velésűek. Ezt a tőkeforma meg­választásakor célszerű figye­lembe venni.) © A szálvesszők tövében ugarcsap meghagyására nincs szükség, ugyanis az ívelés kö­vetkeztében az alsóbb helyze­tű rügyek is kihajtanak és a következő évben az ezekből fej­lődött vesszőkre is metszhe­tünk. A lugasművelésű tőkék ki­alakítása igényli a legnagyobb szaktudást. * Nagy termőfelületű, szép és tartós teljesítményre képes lu­gastőkét csak fokozatosan, gon­dos hajtásválogatás, esetleg fürtritkítás beiktatásával nevel­hetünk. (Két hét múlva: A szőlő növényvédelme) Dr. Diófási Lajos A tápellátás gondjai Példás szállítás­szervezés Villányban A modern állattartás egyik kelléke a táp. Az ellátás a fo­gyasztási szövetkezetek szálli- tásszervezési gondja. Ezt a gon­dot oldotta meg most igen pél­dásan a Villány és Vidéke Áfész. Pedig a nyúltápot Mo­hácsról, az egyéb tápot pedig Virágosról kell elvinni a falvak­ba. Ügyannyira megoldotta, hogy a múlt évinél 44,3 száza­lékkal több állati tápot adtak el. Hábel Szaniszlóvol, az év elején hivatalába lépett árufor­galmi osztályvezetővel, majd ké­sőbb Schuler Ferenc szállítási előadóval beszélgettünk a si­keres megoldásról. Megtudtuk: 11 falu, illetve település tarto­zik a fogyasztási szövetkezet körzetébe, s eddig vagy táp nem volt, vagy fuvareszköz. A tápot sem lehet mindig arányo­san átvenni, és a szövetkezet is löketszerűen kapja a sokféle árut. — A szállításszervezést nem­csak nálunk, hanem szinte min­denütt a feladatok aránytalan- ságo nehezíti — mondja Hábel Szaniszló. — Nem is volna mű­vészet ez a szervezés, ha a gaz­dasági élet valamilyen órarend szerint alkalmazkodna o szö­vetkezet qépkocsiparkjához, an­nak időbeosztásához. De egy­szerre jön néha minden, s ez a művészet, ennek megszerve­zése. Jelenlea két ZIL, egy von­tató és eay ZSUK kocsink van. Ezekkel kell évi 2,5—3 ezer tonna árut szállítanunk. Előfor­dult. hogy egy napon érkezett két vagon műtráqya, egy vagon bútor és két vagon szén. Amikor a télen a lapáncsai falugyűlésen tápot kértek, meg­kezdtük a vizsgálódást, mit le­hetne tenni. Tudtuk, hogy más gazdasági szervezeteknél is a fuvarok löketszerű igénye a jel­lemző, s eközben néha mégis van felesleaes kapacitásuk. így aztán a Bólyi Áfész-szel, a Bólyi Kombináttal megállapodtunk, hogy pénzért fuvaroznak ne­künk. A mi felszabadult kapa­citásunkkal megoldjuk a táp­szállítást. Most már o kisebb falvakba is gyakrabban viszünk tápot. Magyarbólvban és Nagy- harsányban főállású, másutt a kisebb helyeken kapcsolt mun- kokörű alkalmazottaink árusít­ják. Az eredmény: tavaly, az esz­tendő első negyedében 2 265 00 forint értékű tápot hoztak az áfész'körzetébe, az idén pedig március végéig 3 267 000 forint értékűt adtak el. Vagyis köze 50 százalékkal növelték a táp­ellátást. Most már 5445 mázsa táppal segítik a hústermelést A körzet háztáji és kisegítő gazdaságaiban az állattenyész­tésre általában az a megoszlás a jellemző, hogy 20 százalékban boromfit, 15 százalékban nyu- lat, 65 százalékban pedig ser­tést nevelnek a táppal. A ba­romfi általában megmarad ön­ellátásra, a nyúl java viszont már o felvásárlás mennyiségéi növeli, hasonlóan a sertés is. Schuler Ferenc szállítási elő­adó közvetlen feladata ez a jól szervezett munka. A körzetben már nemigen fordul elő, hogy valaki tápot venne és pillanat­nyilag nem köp. Sőt az áfész a zsákgondon segít, mivel ál- lategészséaüavi okból nem le­het a tápot haqyományos pa­raszti jutazsákban szállítani csak műanyag zsákban. Annak ára pedig 8 forint, ráadásu másra már nem használható, legfeljebb törkölyhöz. De az áfész a 8 forintból 2 forintot megtérít a gazdáknak, sóját árrése kárára. Ez a segítség is példás. KÖZÉPMfíGfl/ KORDONMIÜJVELÉ/ ;orrÓVOL/ÓG : 1SO cm *0 cin F. D.

Next

/
Thumbnails
Contents