Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-09 / 97. szám
■nemzetközi magazin „Tiszteletre méltó társaság kTVf >* Megszokott lótvány Itáliában: az alvilág egy „büntetésül" lábon lőtt áldozatát elsősegélyben részesítik a járókelők. A változó maffia A szervezetet több mint egy évszázaddal megjelenése után is — titokzatosság lengi körül. Egyesek számára a szabadkőművesekéhez hasonló társaság, mások szemében titkos kormány, megint mások úgy vélik, hogy közönséges bűnszövetkeret. Nos, a „tiszteletre méltó társaság" manapság mór nem az, mint volt száz, vagy ötven esztendővel ezelőtt. Amikor a XIX. század utolsó harmadában megjelenik Szicíliában, párhuzamos hatalmat, egyfajta ellen-államot jelent. A földbirtokosok, a nagy. kereskedők ráerőszakolják „védelmüket" a kisparasztokra, kézművesekre, — természetesen nem ingyen. Akinek nem kell a kéretlen védelem, azzal végez a lapura, a lefűrészelt csövű puska. A XX. század elejen a maffia már élet-halál ura Szicíliában. Ö osztja el a vizet a kopár szigeten, ellenőrzi a gyümölcs- és zöldségpiacot, az útépítéseket, a földügyieteket. Kezében tartja a polgármestereket és képviselőket egyaránt. Az első világháború után már leányvállalata működik az Egyesült Államokban: a szeszcsempészettel, szerencsejátékokkal, prostitúcióval foglalkozó Cosa Nostra. A fasizmus itáliai bukást ritka szerepet kínál a maffiának, a szicíliai partraszállást előkészítő amerikai titkosszolgálat ugyanis igénybe veszi szolgálatait. Hatalmából a második világháború után sem veszít: bosszújáratot folytat a kommunisták, a baloldali gondolkodással gyanúsíthatok, a földfoglaló szegényparasztok ellen. Közben újból változnak az idők. A maffia korszerűsödik, alkalmazkodik az „olasz gazda, sági ^csodához". A lefűrészelt csövű vadászfegyvert felváltja a géppisztoly. Lecserélik a régi vezetést — ez persze nem megy vér nélkül. Az új főnökök már nem öszvéren kocognak hanem Alfa Rómeón száguldoznak. Emberrablás, kábítószercsempészet, bankügyletek, szállodaipar, olajüzlet — ezek a korszerű te. rületek. A mái vezetés már sutba vágta ezt a hamis, divatjamúlt romantikát. A mostani maffiások azzal büszkélkednek, hogy egy korszerű módszerekkel igazgatott, modern cég alkalmazottai. A maffia elleni harc olyan ré. gi, mint maga a maffia. Igaz, a hatóságok eddig jobbára csak a bűntettek végrehajtóira összpontosították figyelmüket, ám nemrég mintha fordulat következett volna be. A maffia letörésével megbízott Dalia Chiesa csendőrtábornok már a titkos társaság irányítóit, s ezek bankszámláit vette célba. Tavaly ősszel azonban meggyilkolták. Előzőleg feletteseitől testőrt és páncélozott gépkocsit kért — takarékosság címén mindkettőt megtagadták tőle. Gyilkosait mindmáig nem fogták el . . . Hável József Tavasz-szegfűk nélkül Kilenc éve lesz már április 25-én, hogy Portugáliában új korszakot nyitott a katonák felkelése. Nem véletlenül kapta az 1974-es fordulat a haladás jelképeként a piros szegfűket díszítő jelzőnek. Most, majd évtizeddel utóbb azonban már nyoma sincs a reményeket ébresztő, színes „politikai virágoknak" Portugáliában. Pedig éppen a forradalom évfordulójára tűzték ki a rendkívüli választásokat, mégis kevesen hisznek abban, hogy az ország mai helyzetében számottevő pozitív fordulatot hozna a várható kormányváltozás. Ahhoz túl nagy a válság. Lehangoló tények sorát lehet idézni: kilenc esztendő ádáz politikai harcai már 14 kormányt „fogyasztottak el". A politikai hatalom képlete gyökeresen megváltozott. A jobb- ratolódás az 1974-ben gyökerezett reformok fokozatos visz- szafordítását eredményezte. 25 százalékos az infláció, 13 milliárd dollár a külföldi adósság, 2 milliárd feletti a költségvetés hiánya, a munkavállalók 12-13 százalékának nincs állása. A portugálok, akik négy éve a gazdasági bajok miatt elégedetlenkedve fordultak a jobboldal felé, a határozatlan szocialisták kormányzását megelégelve, most visszasírják a hetvenes évek végét. A magántőke gyámolítása a külföldi segítséggel együtt sem hozott fellendülést, a mezőgazdaság pedig egyszerűen képtelen ellátni az országot élelemmel. Nem csoda, hogy a jobboldali koalíció — hosszas marakodás után — felbomlott, sőt alkotó pártjain belül is súlyos bizalmi válság van. Az eddig kormányfőt adó szociáldemokraták szakítottak a keresztény- demokratákkal, s április 25-én ki-ki a saját szakállára indul a választásokon. A szinte teljesnek nevezhető politikai-gazdasági csődért az eddigi két kormánypártnak bizonyosan súlyos szavazatveszteséggel kell fizetnie. Az adott párterőviszonyok közt ugyanakkor úgyszólván elképzelhetetlennek látszik, hogy a választások nyomán egycsa- pásra szilárd kormány kerüljön az ország élére. Ennek fő oka az, hogy a Szocialista Párt változatlanul elveti a kommunisták koalíciós ajánlatát, pedig a két munkáspártnak — a legszerényebb becslés szerint is — biztos mandátumtöbbsége lenne a parlamentben. Viszont a szocialistáknak egyedüli többségre elég csekély az esélyük. Április 25-e után tehát egyfajta „centrista kormányzás”, vagyis a szocialisták és a szociáldemokraták szövetsége tűnik a legvalószínűbbnek. Politikai nézetekben ma mór nincs nagy távolság a jobbra húzódó Soares-párt és a mostani válságban balfelé kacsingató egykori néppárt között. Normális időkben aligha lenne életképes egy ilyen szövetség. Am Portugáliában ma nincsenek normális idők, s a változatlanul főszerepre törekvő szocialista pártvezért, Soarest ismerve, kézenfekvőnek látszik: inkább jobbfelé keres szövetségest, mintsem belemenjen a baloldali koalícióba. Avar Károly Mario Soares — ismét főszerep felé? '"'»t P Baloldali tüntetők Lisszabonban. a „piros szegfüs" vívmányok mellett tüntetnek Bangkok megpróbál a felszínen maradni yelencéhez hasonlóan valamikor Bangkok is építészeti csodák mesevilága volt. Mint Velencében, itt is egyre több és több kutat fúrtak!ivóvíz után kutatva, és Bangkok is elkezdett lassan süllyedni. Thaiföld fővárosa az elmúlt negyedszázad alatt közel egy métert süllyedt ami több mint tízszerese a velencei ütemnek. Ám Velencétől eltérően Bangkok keveset tett annak érdekében, hogy megállítsa lassú alámerülését. A mindent eláztató monszunesők megbénítják a közlekedést. A szerzetesek fölemelik sárga kle- petusuk szélét, hogy átgázolhassanak díszes templomaik elöntött udvarán. A helybeliek fintorognak a pangó pocsolyák bűzétől és óvatosan lépdelnek, hogy kikerüljék a mérges vízikígyókat. Más fővárosok, köztük Tokió és Mexikó-város is, még többet süllyedtek, de megmaradtak. A süllyedés üteme sehol sem olyan nagy — és a környezeti veszedelmek sehol sem olyan riasztóak —, mint Bangkokban. Az ötvenes évek óta a modernizálási hajsza kiélezte ennek a városnak a problémáit, amely folyópartra épült lápos mélyföldön, mindössze 25 km-nyire a tengertől. Szó- molatlanul tömték be a csatornákat, hogy utakat csináljanak az autóforgalomnak. Egyelőre csak tüneti kezelést célzó intézkedések történnek. A májustól októberig tartó esős évszakban hordozható vízszivattyúkat állítanak munkába, valamint fából és sárból tapasztott ideiglenes partvédő műveket építenek, ahol kell. Komoly munkát végeznek azok, akiket erősen aggaszt Bangkok nehéz helyzete, hogy meggyőzzék az illetékeseket: a veszély valóban komoly. Tolvaj tolvajfogók A nyugatnémet rendőrök és bűnüldözők testületé nem éppen a legkellemesebb hónapokat éli át mostanában: az egyik botrány követi a másikat. Hamburgban egy sokáig hallgató felügyelő kipakolt az ősszel és a vallomása nyomán megindított vizsgálat szinte hihetetlen dolgokat leplezett le. A Han- sa-város legmagasabb rangú rendőrtisztjei közül jó néhányon közeli „munkatársai", segítői voltak a hírhedt szórakozónegyed, a Reeper- bahn-környék alvilági főnökeinek. Persze, jó pénzért, s megdöbbentően sokáig. A hamburgi botrány pedig még javában dagadozott, amikor újabb „bomba” robbant — ezúttal Dortmundban. A másik — ugyancsak milliós — NSZK-nagyváros polgármesterét egy decemberi napon hajnalban költötte rendőrfőnöke. — Nagy baj van polgár- mester úr! Az a különleges osztag, amelyet az utcai bűnözés ellen hoztunk létre, maga is „sáros”. — Na ja, talán egy pár rendőr megszédült. — Nem egy pár, sok! — Milyen sok? — Majdnem mind! Samteble polgármester ugyaaolyan megdöbbenve fogadta a hírt, mint a dort- mundi polgárok: a város nyugati felében működő speciális rendőrosztag 14 tagjából 11 -et letartóztattak. A csoportot 1977-ben különleges felszereléssel, kiképzéssel és megbízatással azért hozták létre, hogy betörések, rablások hírére villámgyorsan a helyszínen teremjenek, sőt éjszaka a várost járva különleges figyelemmel kísérjék a nagyobb zsákmánnyal kecsegtető üzleteket, vállalatokat. Az ET kódjellel becézett osztag vádlistájón most lopás, hűtlenség, sikkasztás, kényszerítés szerepel. De ennyi még nem lett volna elég: két nappal később még 17 rendőrségi alkalmazott — köztük két főfelügyelő — ellen indított vizsgálatot az államügyészség, ugyancsak lopás gyanúja miatt. Egycsapásra 28 rendőr „sáros", ahogy a rendőrfőnök fogalmazott, ez rekord Dortmundban. Mostanában — úgy tűnik — nem könnyű „helytállni" a nyugatnémet rendőröknek. Bonn környékén egy autópálya rendőrosztaga értékes videokészü- lékeket lopott, egy balesetes teherautóról; Kitzingenben a bűnügyiek több felügyelője került bíróság elé sorozatos lopások miatt. Szóval ezek — és Hamburg — után kínosan nagyot robbant a dort- mundi bomba, főleg, mert ennyi rendőr keveredett bele. S pláne, a különleges osztag esete nagyon kellemetlen a közvélemény előtt, hiszen ez az elmúlt években az újságok reklámja nyomán igen nagy tekintélyt vívott ki magának sikereivel. Az ET, azzal, hogy éjszakáról éjszakára ott „settenkedett" a különösen veszélyeztetett üzletek környékén és igen sok betörőt csípett fülön, kétségkívül visz- szaszorította a bűnözést Dortmundban. Most azonban kiderült, hogy az osztag tagjai már az első évben, 1977-ben ráléptek a rossz útra. Ha felfedeztek egy üzletet, amelyet a bűnözők már kifosztottak, maguk léptek akcióba: elpakolták a maradékot. (Színestévéktől az italokon, cigarettákon át a ruhafélékig minden kellett nekik.) S csak ezután hívták a helyszínre a bűnügyi nyomozókat. A tolvaj tolvajfogók csoportjában persze akadtak, akik nem akartak közreműködni a lopásokban. A haszontól megszédült társak azonban kemény fenyegetésekkel kényszeritették a hú- zódozókat —, ha lopásra nem is, de legalább a hallgatásra. A betyárbecsület megóvta az ET-t egészen tavaly november végéig, amikor egy alkalommal betörtek a Blaupunkt cég városi lera- katánál. A különleges osztag nem sokkal a bűnözők elsze- lelése után ott termett, s az üldözés helyett maga is nekiállt fosztogatni. Pechükre váratlanul febukkant egy másik rendőrautó, egy normál járőrrel. Az ET-sek elküldték őket azzal, hogy nekik ott még figyelniük kell, hátha visszatérnek a betörők egy második fordulóra. Aztán folytatták a pakolást. A távozó ríadóautóból azonban beszóltak a bűnügyiekhez, akik aztán tetten érték az értékes videokészülékek kirámo- lásában elmerült ET-csopor- tot. A tolvaj rendőröknek most komoly büntetésekkel kell számolniuk: a törvény szerint,, aki fegyveres szolgálatban lop. az olyan, mintha fegyveres rablást követett volna el, s maximális büntetése tíz év börtön is lehet. Ez azonban a nyugatnémet rendőrök erősen megingott tekintélyén már nem segít. Kolostor- mentés Crna Gorában Amit az egyiptomiak az Abu Szimbel-i vagy a faraszi templom megmentése révén oly látványosan mutattak be, az most a jugoszláv építészeknek és festőknek is sikerült: tizenegy évi aprólékos munkával, a technika, az éghajlat, a statika minden nehézsége és a műkincsek veszélyeztetése ellenére, a dél-jugoszláviai Crna Gora tartomány zord hegyei között szétszedték és 3,5 kilométernyi távolságra, kőről kőre újra felépítették a XVI. századból származó pivai kolostort. Az épületkomplexumnak — 23 méter hosszú, 15 méter széles és 13 méter magas, három templomhajó — egy vízerőmű számára kellett helyet adnia, és az 1300 négyzetméter alapterületű freskókkal együtt az egészet, az eredeti hűség megőrzésével „áttelepítették”. A mentési akció, amelynek gondozásában az UNESCO műemlékvédelmi alosztálya is részt vett, elsősorban a nagyrészt 1586. és 1640. között keletkezett falfestmények megőrzésével kapcsolatos restaurálási problémák miatt járt nehézségekkel. Egy külön e célra, kifejlesztett, speciális eljárás segítségével, amelynél a freskót tartó vakolatréteget kis szeletekben fejtik le, a műemlékek megrongálásának kockázatát a minimálisra lehetett csökkenteni — ezek közül néhány a reneszánsz kor legjelentősebb posztbizánci alkotásai közé tartozik. Annak idején az 1575- ben a hercegovinai metropoli- ta által alapított pivai kolostor fontos kulturális és művészeti központ volt, amely a kézírás és a miniatúra terén jártas kódexfestők számára is lényeges vonzásközpontul szolgál.
