Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-06 / 94. szám
1983. április 6., szerda Dunántúli napló 5 A kenyérgyártás technológiája Dr. Fischer Ernő, a JPTE Tanárképző Karának dékánja megnyitja az úttörőtechnikusok országos vetélkedőjének döntőjét. Fotó: Proksza László A MOSZ Baranya megyei választmánya tárgyalta Korlátozottak a kisipari műszaki fejlesztés lehetőségei Új szolgáltató egységek Pécsett, Vajszlón és Mohácson A kisiparosok munkáját hirdető, reklámozó táblák sokfelé tanúskodnak róla: megnőtt a kisiparosok vállalkozó kedve, s az e körbe tartozó munkák egyikét-másikát művelni ismét rangot jelent. Ugyanakkor az is gyakori tapasztalat, hogy a kisiparosok megszüntetik tevékenységüket, a hiánycikkek száma nem csökken; sőt az is előfordul, hogy a kisiparosok, szolgáltatók pontatlanok, nem tartják be ígéreteiket. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a mélyebb okait, összetevőit elemezték, vitatták meg az egybegyűltek tegnap délelőtt Pécsett, a KIOSZ Baranya megyei választmányának első félévi ütésén. A megye kisipari szolgáltató- és termelő. Úttörőtechnikusok országos vetélkedője Pécsett A mi színházunk Nagy Réka és Mester István Deltái Jenő: Naftalin A tudományos-technikai úttörőszemle keretében immár 14. alkalommal rendezték meg az úttörő technikusok országos vetélkedőjét. Az országos döntő házigazdája ezúttal Pécs. A csapat-, a járási, városi és megyei versenyeken keresztül jutottak el ide a legjobbak: Budapestről négy, Baranyából kettő, az ország többi megyéjéből egy-eov három fős csapat. Az idei vetélikedősoroza- ton a kenyérgyártás technológiája a kijelölt feladat az úttörő technikusok számára. A döntőben is ebből a témából kell elméleti és gyakorlati fel- készültségükről, ügyességükről számot adniuk, például egy zsemleszámláló modell elkészítésével. Az április 5-től 9-ig tartó országos döntő ünnepélyes megnyitója tegnap délután volt a pécsi Kodály Zoltán úti Középiskolai Kollégium udvarán. A zászlófelvonás és a Himnusz után a rendező szervek ~és a házigazdák — a Magyar Úttörők Szövetsége országos és Baranya megyei elnöksége, a Művelődési Minisztérium, az Hétfőn, húsvét másnapján már a délelőtti órákban szinte percről perore erősödött a visz. szaáramló forgalom a hegyeshalmi határátkelőhelyen. Újabb és újobb sávokat állítottak forgalomba a határállomáson, hiszen mintegy 37 ezer a húsvéti ünnepekre érkezett turista és 11 ezer gépkocsi tért haza ezen a napon, illetve kedd délelőttig. Országos Pedagógiai Intézet, a Janus Pannoinus Tudomány- egyetem Tanárképző Kara és a Baranya megyei Tanács művelődési osztálya — nevében lankovics Rozália megyei úttörőelnök köszöntötte a 24 csapatot, a vetélkedő zsűrijét és az ünnepségen megjelent vendégeket. Az országos vetélkedő döntőjének programját dr. Fischer Ernő, a JPTE Tanárképző Karának dékánja nyitotta meg, s beszédében emlékeztetett orra, hogy az úttörő technikusok vetélkedője a Pécsi Tanárképző Főiskola műszaki tanszékének kezdeményezéséből fejlődött országos rendezvénnyé. Tegnap este az ünnepi megnyitót követően az úttörő technikusok az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója „Kacagtató" című vi- deo-programját tekinthették meg vacsora1 után. A vetélkedő igazából csak ma reggel kezdődik el a pajtások számára: a Pécsi Kenyérgyárba látogatnak el, s az itt tapasztaltak alapos megfigyelése már a vetélkedő egyik feladatához kapcsolódik. D. I. Elsőként a Jugoszláviából visszaérkező vendégmunkások és a Romániából hazatérő NSZK-beli turisták érkeztek a határra, délután pedig megkezdődött a hazánkba látogatott osztrák és NSZK-beli vendégek visszaáramlása is. Csúcsforgalom volt a soproni átkelőhelyen is. Szeretünk nevetni a színházban: csak úgy, minden különös „elmélyülést” kötelezettség nélkül. Amikor nem kell belegondolnunk az emberi lét nagy kérdéseibe, amikor a színpadon jövő, menő emberek nem jelentenek mást, mint amik; különböző gyengeségekkel, hibákkal megáldott, megvert férfiakat és nőket, akik mulatságos helyzetekbe keverednek, ennélfogva nevethetünk rajtuk. S milyen hálásak vagyunk a színháznak (írónak, rendezőnek, színésznek), ha ilyen könnyed és felelőtlen nevetésre alkalmat ad nekünk. Mint most „A mi színházunk” elnevezésű társulat: fenntartója a Mecseki Szénbányák József Attila Művelődési Központja, tagjai a Pécsi Nemzeti Színház színészei. A vá|! "ozás célja: olyan külvárosi és falusi színpadokra is elvinni az élő színházat, ahova a nagy kőszínházi társulatok anyagi, vagy technikai okokból nem jutnak el, de egy mozgékonyabb trupp igen. Mégpedig kis létszámú, szerény műszaki technikai feltételeket igénylő produkciókkal. A mi színházunk Heltai Jenő Naftalin című bohózatát tűzte elsőként műsorára. Heltai igazi mestere a jól megcsinált vígjátékoknak, színpadán minden pillanatban történik valami váratlan. Jól pentírozott párbeszédekben értesülünk előbb a feleség, aztán a férj, majd az após és anyós pikáns kalandjairól a húszas évek Budapestjén egy újlipótvárosi lakásban, amely „rendes körülmények között” szolid polgári találkahely, ám a cselekmény kezdetén egy madam és a hozzátartozó lányok veszik bérbe. Ennyi elég is annak jelzésére, mi minden történhet a színpadon, s hogy rendezői, színészi ízlésnek milyen feladata adódik. Alkalmi társulat vállalkozott a bemutatóra, de nem véletlenül összeverődött, ráérő idejében mindenáron pénzt keresni akaró színészek haknija ez. A rendezés és a színészi játék egyaránt jó értelemben véve profi munka. Jóslay György, a pécsi tévéstúdió rendezője erősen kézben tartotta az előadást. Erős a tempó, szünetek nincsenek, semmi sem tereli el a figyelmünket. A nevetségesség fő forrása, hogy a színészek egyrészt mindent halálosan komolyan játszanak el;, másrészt azonban maguk is elcsodálkoznak a helyzetek képtelenségén. Ezt a kettősséget Nagy Réka és Mester István érzékeli és mutatja föl a legszemléletesebben, és még csipetnyi öniróniával is tudják színesíteni az általuk megformált figurát. Fa- ludi László és Labancz Borbála hatalmas vígjátéki rutinnal élik bele magukat Csapiáros és Manci szerepébe; jót derülünk Melis Gábor túlzottan magabiztos, ám könnyen becsapható Szakolczay-ján és Galambos György alamuszi házmesterén. Péter Gizi mint Kabóczáné, Krasznói Klára mint Patkány Etus „délutáni színésznő” kellőképpen harsány. Ilka, Milka és Kapron- czai: Katona Ági, Dévényi Ildikó, illetve Gombos Ottó. Kötve hihető? Kötve vihető! Hihetetlen méretű kötöttáruivá sár A KONZUMBAN és az EXPÓBAN (Vásárcsarnok) április 6-tól 23-ig. + pulóverek, + kardigánok, gyermek-, bakfis- és felnőtt női, férfiméretben 1 helyett 3 veheti Amíg a készlet tart! G. T. Együtt a Naftalin szereplői (Tér István felvételei) Húsvéti csúcsforgalom Hegyeshalomnál és Sopronnál tevékenységének helyzetét, fejlesztési lehetőségeit feltáró beszámoló — továbbá a hozzáfűzött szóbeli kiegészítések — a kedvező jeleket és a gondokat egyaránt megfogalmazták. Kiderült belőlük például, hogy a megyében az utóbbi két évben 380-an váltottak ki iparengedélyt, nőtt a szakmunkástanulókat és alkalmazottakat foglalkoztató iparosok száma, s mindennek eredményeként a kisipar részaránya a lakossági szolgáltatásokban elérte az 50%-ot. Nem csökkent azonban — ellenkezőleg, tovább nőtt — a fluktuáció, s bár a legfontosabb szolgáltatásokban a létszám emelkedett (központi fűtés- és csőhálózatszerefők, szobafestők), másokban (ács, kőműves, bádogos, szabók, kárpitosok stb.) csökkent. A fluktuációt erősíti, hogy többen felkészületlenül, a szükséges tárgyi és személyi adottságok megléte nélkül indulnak, csak átmenetileg vállalnak nagyobb gondot és több munkát, s kedvezőtlenül hatott a társadalom- biztosítási járulék emelése is. Ami a műszak ísztés lehetőségeit illeti, a KIOSZ mind hatékonyabban segíti a másutt mór amortizálódott, de a kisiparban még jól hasznosítható berendezések hasznosítását, támogatja a kölcsönzést, a kisgépek és alkatrészek külföldi beszerzését. A kisipari árutermelés — közte az exportra történő kisszériás munka — az utóbbi időben fejlődött, a kisiparosok vállalkozókedve e tekintetben is növekedett. Az elhangzottakhoz hozzászóló választmányi tagok azonban részletesen — és a beszámolónál hangsúlyosabban — beszéltek arról is, hogy a műszaki fejlesztés kérdése a kisiparban lényegében megoldatlan, elsősorban azért, mert komoly műszaki bázis kialakítását az érvényes adózási szabályok lehetetlenné teszik. Wéber Ádám mohácsi villanyszerelő — az egyik hozzászóló — javasolta: a jelentős műszaki fejlesztést megvalósító kisiparosok kapjanak adókedvezményt, viszont a fejlesztés révén elért többlet^ jövedelem egy meghatározott részét is — további műszaki fejlesztésre költsék, költhessék. Az eredmények, a fejlődés jelei közt egyebek közt szó esett arról is, hogy Pécsett a közeljövőben megkezdik egy autójavító műhelysor kialakításának előkészítését, Vajszlón szolgól- tatóházat építenek, Mohácson pedig egy felvonulási épületből fognak szolgáltatólétesítményt kialakítani. Az ülés befejezéseként a már említett mohácsi kisiparos kiváló szervezeti munkájáért megkapta a KIOSZ kitüntetését, Marton Gyula királyegyházi villanyszerelő pedig Kiváló Kisiparos kitüntetésben részesült. V. J. Rádió mellett __ S zotyola Tudományos műsort közvetített a rádió Szegedről. A kutatók elmondották, hogy milyen szép eredményeiket értünk el a napraforgó nemesítésében, nagyszerű termésátlagokat érnek el a hazai gazdaságok, a legjobb fajtákból vetőmagot vásároltak tőlünk, például az amerikaiak is. A napraforgót — szakmai berkekben — „egylábú disznónak" nevezik, éppen sokirányú hasznosítása miatt. Mint ismeretes, a napraforgóból étolajat margarint nyerünk, de a szappangyártásnál is felhasz. nálják, s tekintettel arra, hogy a növény nagy zöldtömeget ad, silózásra, illetve zöldtrágyázásra is kitűnően alkalmas. Kisiskolások is tanulják a napraforgót, ismerősöm kisfia például így biflázza házi feladatként az anyjának: „A napraforgó a Nap felé fordulva női, termése a szó. tyola . ..” Ez egyébként igaz, mert a Mezőgazdasági Lexikon is — többek között — „tutyo- lának, szotyolának” említi, onnét í'r0,m ki latin nevét is: Helianthus annuus. A nálunk termesztett fajták magva 36—54 százalék olajat tartalmaz. A hatvanas évek első feléig a napraforgóolaj nem valami közkedvelt zsíradéka volt a magyar konyhának. Igaz, az akkoriban sajtolt étolaj minőségével sem büszkélkedhetett az élelmiszeripar. Vagyis: főzés-sütés során büdös volt. Időközben táplálkozási kultúránk végre kimozdult a holtpontról, a sertészsír lassan kiszorul a konyhából, s átadja helyét a már feltétlenül jobb minőségű olajnak, (köny- nyebben emészthető), megba. rátkoztunk vele. Úgy annyira, hogy ha néha-néha eltűnik a boltok polcairól, a fogyasztók panaszának azonnal hangot ad a sajtó, rádió, televízió. Ezért vettem magamnak any- nyi bátorságot hogy a szotyolót itt, ebben a rovatban felemlítsem. Nem hiánycikként persze, „hálistennek” nincs baj az étolaj-ellátással. (Különben is van repceolaj, ha nincs napraforgó). A gondot a szotyolázás okozza. A közelmúltban egy olvasó felhívott telefonon, emlékeztetett eqy tavalyi — az új pécsi autóbusz-onlvaudvar nyitásával kapcsolatos írásomra. „Most nézze meg, milyen az a gvönyörű létesítmény ... I" Meg. néztem. A várakozó, unatkozó utasok nap mint nap teleköp- dösik a padlózatot szotvolahéj- jal. Aztán a járdát. Aztán a város bármelyik buszvárója környékén mif lát az ember mint elszórt szotyola-szemetet. A Pécsről kiinduló vonatok fülkéiben szotyolázó legények fél órán belül beterítik az ülések környékét. A mozik nézőterének takarítói a megmondhatói. mennyit kínlódnak, míg a székek alól kipiszkálják a napraforgóhéjat. A Szliven Áruház előtti pádon ül egy középkorú hölgy, szája sarkából potyog a héj le a földre, mondom neki, ott a szemétkosár a pad végén, miért nem oda silózik? Szótlanul köpdösi tovább, majd rám. néz: „Szedje fel ha akarja ...” — mondja. A presszók, éttermek hamutartói, a kávéhoz csészealjai megtelnek szotyolával. Némelyek már olyan mesterfokon rágják, hogy félmarokkal beöntenek a szájukba, aztán a magtól megszabadított héjat úgy köpdösik kifele mint a kézi hajtású szecskavágó a fölaprított takarmányt. Szotyolához kc-nnyedén hozzájuthat bárki. Kis zacskóba előrecsomagolva árusítják pályaudvarok környékén, a vásárcsarnok I épcsőf eljárója alatt, strandokon, mozik előtt, utcasarkokon. Szotyolahéjjal terítjük be az egész országot. Rab Ferenc
