Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-06 / 94. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XL. évfolyam, 94. szám 1983. április 6., szerda Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból Á Tárna utca és környéke (3. oldal) Barkácsolás (6. oldal) Úttörőtechnikusok országos vetélkedője Pécsett. (5. oldal) Németh Károly ünnepi beszéde Kedves televíziónézők és rádióhallgatók! Honfitársaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm önöket. Köszöntőm népünk külföldi barátait, akik velünk együtt ünnepük történelmünk kiemelkedő eseményének, hazánk felszabadulásának 38. évfordulóját. Méltón emlékezünk tisztelettel az elődökre, akik hosszú, hősi küzdelmet folytattak az önálló nemzeti létért, azért, hogy a magyarság kitéphetet- len gyökereket eresszen e földön, s több mint ezer esztendő viharai, próbatételei között •fennmaradhasson. Népünk akkor indulhatott el a felemelkedés útján, s vehette kezébe végérvényesen sorsának formálását, amikor a Szovjetunió felszabadította hazánkat a fasiszta elnyomás alól. Népünk ebben a háborúban urai bűnéből a rossz oldalon vérzett. A szovjet hadsereg, amely ellen hajtották — a szabadságot hozta el számára. Felszabadulásunk napja, április 4-e ezért a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság ünnepe is. Hálával gondolunk a nagy szovjet népre a dicső vörös hadseregre, amely a háború vérzivatarában a legtöbb áldo- zatpt hozta, s elévülhetetlen érdemeket szerzett a fasizmus legyőzésében. Tisztelettel emlékezünk a magyar nép szabadságáért vérüket és életüket áldozó szovjet, bolgár, román és jugoszláv harcosokra, a maavar antifasisztákra, akik életüket sem kímélve népünk igazi érde- . keiért küzdöttek. Hálával gondolunk mindazokra, akik hozzájárultak hazánk felszabadításához, a fasizmus elleni háború sikeres megvívásához. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt romokban hevert, szétzilált állapotban volt az ország. Megindítani az életet, hitet önteni az emberekbe, újjáépíteni az országot, elindulni a demokratikus fejlődés, a nemzeti megújhodás útján, jogaiba helyezni a magyar népet — ez volt a történelmi feladat. Az út, amelyet a felszabadulástól kezdve járunk, nem volt sima. Sok akadályt kellett le- küzdenünk, olykor saját hibáink és tévedéseink is nehezítették az előrehaladást. Kudarcok is értek bennünket, nem minden sikerült úgy, ahogyan az induláskor elképzeltük, terveztük és szerettük volna. De amit elértünk, az történelmi jelentőségű. Népünk — mind az ország fejlődésén, mind az egyéni sorsok alakulásán mérve — maradandót alkotott. Az előttünk járt nemzedékek haladó törekvéseit is megvalósítva, a nehézségeket legyőzve, létbiztonságot, emberhez méltó körülményeket teremtett, országunkat a társadalmi haladás élvonalába emelte. Népünk büszke lehet eredményeire, szocialista vívmányaira. A történelmi sorsforduló óta eltelt időszaknak talán legfontosabb tapasztalata, hogy a párt és a nép összeforrva minden nehézségen úrrá tud lenni. Súlyos árat fizettünk érte, de megtanultuk, hogy a párt és a nép egysége a népi hatalom szilárdságának, a szocialista haza felvirágoztatásának döntő feltétele. Következetesen érvényesítjük kipróbált szövetségi politikánkat, amely szocialista céljaink és nemzeti érdekeink egységének jegyében összefogja társadalmunk dolgozó osztályait és rétegeit, a kommunistákat és pártonkívülieket, minden hazaszerető állampolgárt világnézeti és nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Közös hazánkat, a Magyar Népköztársaságot együtt építjük, óvjuk és gazdagítjuk. Együttes munkánknak jelentős eredménye, hogy a párt XII. kongresszusán megjelölt fő irányba haladunk előre. Tiszteletet és megbecsülést érdemel népünk helytállása. De tudnunk kell, hogy az építőmunka soron lévő feladatainak sikeres megoldása, a világgazdaság kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása, eredményeinek megszilárdítása az egész társadalomtól az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket követel. Pártunk és népünk előtt most az a közös feladat áll, hogy a változó feltételek közt, azokhoz alkalmazkodva valósítsuk meg a XII. kongresszus határozatait. Kitartóan kell munkálkodnunk a szocialista társadalmi viszonyok, a szocialista demokrácia fejlesztésén, a gazdaság, a tudomány, a kultúra fellendítésén, szocialista nemzeti egységünk erősítésén. Igaz, hogy a korábbinál több akadály áll a fejlődés útjában, nehezebb az országnak, nehezebb állampolgárainak, mégis bizakodással tekinthetünk a jövő elé, mert a társadalmi és gazdasági alapok szilárdak, a párt és a nép egyet akar. Az idei év jól indult. Szorgalmas, eredményes munka folyik a gyárakban, a földeken, az intézményekben, életünk minden területén. S ha a lendület, a tett- rekészség nem törik meg, ha mindannyian akarjuk, elérjük a magunk elé tűzött célokat. Közvéleményünk ismeri gazdasági helyzetünket, megérti, hogy az igények kielégítésében csak úgy haladhatunk előre, ahogyan annak anyagi alapjait megteremtjük. Népi államunk a mostani nehézségek ellenére is jelentős anyagi eszközöket fordít a lakáshelyzet és az egészségügyi ellátás iavítására, a gyermekintézmények, az oktatásügy fejlesztésére. Nem kerülhet le a napirendről a több- gyermekes családok, a családalapító és pályakezdő fiatalok, az alacsony nyugdíjból nehezen élők gondjainak enyhítése. Haladásunk záloga és legbecsesebb erőforrásunk a tömegek tapasztalata, tudása, az emberek jobbító szándéka. Erre építeni lehet, és éppen ez adhatja azt a többletet, amire szükségünk van. Jogos igény, hogy mindazok, akiket a bizalom vezető posztra állított, támaszkodjanak a kollektíva erejére, tudására, s munkájukat a megoldásra törekvés, a kezdeményezés és a lendület jellemezze. Kedves honfitársaim! Építőmunkánk elengedhetetlen feltétele a béke. Napjainkban az emberiség békéjét és biztonságát az imperializmus szélsőséges körei veszélyeztetik, arra törnek, hogy megbontsák a két világrendszer között fennálló katonai erőegyensúlyt, és fölényre tegyenek szert. Ez soha nem sikerülhet. Szilárd meggyőződésünk, hogy az emberiség létét fenyegető veszélyeket el lehet hárítani, a világháború nem elkerülhetetlen. A szoLukács János és Szentirányi József koszorúz a szovjet hősök em- Koszorúzási ünnepség a pécsi felszabadulási emlékműnél lékművénél Koszorúzás! ünnepségek Pécsett Hazánk felszabadulásának 38. évfordulóján, április 4-én délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek Pécsett, a temetőben lévő szovjet hősök emlékművénél. A katonai díszszázad tisztelet, adását követően felcsendültek a szovjet és a magyar himnusz akkordjai. Ezt követően Gyuri- cza Lilian, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, Scsipacsov: Az én szempontom című versét mondta el, majd koszorúzásra került sor. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága koszorúját Lukács János, megyei első titkár és Szentirányi József városi első titkár helyezte el a szobor talapzatánál. A Baranya megyei és Pécs városi Tanács koszorúját Horváth Lajos, megyei, Czente Gyula városi tanácselnök helyezte el. A társadalmi tömeg- és mozgalmi, megyei és városi szervek képviseletében Krasznai Antal, a HNF megyei Gergely László, a HNF városi bizottságának titkára, Neubauer József, az SZMT vezető titkára, Kovács Dezső, a KISZ megyei Bizottságának első titkára Burgmann György, a KISZ városi első titkára, Jankovics Rozália megyei, Gyöngyös Zoltán városi úttörőelnök, a pécsi fegyveres erők és testületek képviseletében OrZászlólevonás Kedden délelőtt a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját, amely hazánk fel- szabadulásának 38. évfordulója tiszteletére lengett az árbocon. Ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette vonták le a ma. gyár nemzeti lobogót, és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. bán István rendőr vezérőrnagy, Miski Béla honvéd ezredes, Gerencsér József határőr ezredes, Megyaszai József, a munkásőrség megyei parancsnoka koszo. rúzott. Az emlékezés virágait a katonasírokra elhelyezték a pécsi vállalatok, intézmények és az iskolák képviselői. A felszabadulási emlékműnél 11 órakor a Szénbányák Vállalat központi zenekara a magyar és a szovjet himnuszt játszotta, majd N. Szabó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művé. sze, Benjámin László: Örökké élni című versét mondta el. A zenekar indulókat játszott és kezdődött a koszorúzás. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága koszorúját Lukács János, megyei első titkár és Szentirányi József városi első titkár helyezte el az emlékműnél. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács képviseletében Horváth Lajos megyei Czente Gyula városi tanácselnök koszorúzott. A társadalmi tömeg- és mozgalmi megyei és városi szervek képviseletében Krasznai Antal, a HNF megyei titkára, dr. Pilaszanovich Imre, a HNF városi elnöke, Szokola Ferenc, az SZMT elnöke. Kovács Dezső, a KISZ megyei, Burgmann György, a KISZ városi első titkára, Jankovics Rozália, megyei Gyöngyös Zoltán, városi úttörőelnök, a pécsi fegyveres erők és testületek képviseletében Orbán István rendőr vezérőrnagy. Miski Béla honvéd ezredes, Gerencsér József, határőr ezredes és Megy aszai József, a munkásőrség megyei parancsnoka koszo. rúzott. Elhelyezték virágaikat az intézmények, iskolák képviselői, tanulói is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Atomenergetikai kormányközi tárgyalások Méhes Lajos ipari miniszter vezetésével hétfőn magyar delegáció utazott a KGST-orszá- gok atomenergetikai gépgyártását koordináló kormányközi bizottság bukaresti ülésére. A bizottság 8. ülésén áttekintik az atomerőművi berendezések kői. csönös szállításának helyzetét, megvitatják a berendezések további fejlesztésére, üzemeltetési színvonalának emelésére irányuló javaslatokat. Bukaresti tartózkodása során Méhes Lajos találkozik román partnereivel és megbeszélést folytat a kétoldalú együttműködés időszerű kérdéseiről is. (Folytatás a 2. oldalon) Felszabadulásunk 38. évfordulóján
