Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-29 / 117. szám
1983. április 29., péntek Dunántúli napló 3 A vörös vándorzászlós Carbon M Első a gazdasági munka Kétszázharmincnégy fiatal kitüntetése Oszvald Pál, a Carbon KISZ. titkára | árcius 15-én adták át ünnepélyesen a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját a komlói Corbon Könnyűipari Vállalat KISZ-szervezetének. Ezzel a legmagasabb kollektív kitüntetéssel, amit KISZ-szervezet elérhet, kétszázharmincnégy fiatal munkáját ismerték el. Vagyis pontosabban összesen ennyi tagot számlál a Carbon hét alapszervezete. Ez a kitüntetés azért nemcsak nekik szól: jó eredményükhöz hozzájárult a vállalat valamennyi fiatalja, s minden dolgozója. Nem is lehet különválasztani a dolgokat, hiszen a kitüntetés elnyerésénél — sok más szempont mellett természetesen — döntő volt a gazdasági munka, s hogy az kiváló volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tiny, hogy o Carbon fennállása óta tavaly zárta a legjobb évet, s negyedszer lett kiváló vállalat. Ezt az eredményt valamennyi dolgozó — akiknek egyharmad része 30 éven oluli — együttes munkájával sikerült elérni. — Első a gazdasági munka, minden egyéb csak ezután következhet, ez az ifjúsági szervezetre is vonatkozik — mondja Oszvald Pál, a Carbon KISZ-bi- zottságának titkgra. — A Vörös Vándorzászlót most pályáztuk meg először, s bár igaz, előzményei voltak ennek a magas kitüntetésnek, mégsem számítottunk rá, hogy már első alkalommal meg is kapjuk. Az előzmények? A Carbon KISZ-szervezete 1978 óta, eav év kivételével, minden esztendőben kapott kitüntetést; a vándorzászló előtt egy dicsérő oklevelet, három Kiváló Zászló kitüntetést mondhatunk magunkénak. Miután a Vörös Vándorzászlót csak KISZ- szervezet kaphatja, magától értetődik, hoay a KISZ-tagoknak az alapvető dolgon, a gazdasági munkán kívül még kellett tenniük egyet-mást, hogy méltó- nax bizonyuljanak erre. — Mekkora a KISZ szervezettsége a vállalaton belül? — Jobj az országos átlagnál: 42 százalékos. De függetlenül ettől, a legtöbb dologbon a nem KISZ-tag fiatalok is részt vettek; végül is sok esetben elmosódnak a határok, hiszen a szocialista brigádok, az ifjúsági brigádok együtt vesznek részt a különböző vállalkozásokban. Egyébként úgy látom, sikerült jól összefogni a fiatalokat, akár A konfekcióüzem a termelést segítő programokról, akár szabadidős elfoglaltságról van szó, s városi szinten is kiemelkedő munkát végeztünk. A Carbon vállolaton belül is működik az FMKT, harminckét taggal; ők szervezik és támogatják az Alkotó Ifjúság pályázatot és a Szakma ifjú mestere vetélkedőket. Négy év óta pedig, szervezett formában, az FMKT tagjai korrepetálják a munka mellett tanulókat. A Car- bonnál egyébként — mind a három részleget nézve, a cipő-, a bútor- és a konfekcióüzemet — a könnyűipor országos átlagánál jobb a szakképzettség aránya. S a továbbtanulást a vállalat vezetősége erősen támogatja. Sok olyan fiatal dolgozik náluk, akik a vállalaton belül szerzik meg szakképzettségüket, ezenkívül rendszeresen foglalkoztatnak tanulókat: most Ts 139 tanulójuk van együttesen a három szakmában. — Népszerű önöknél az Alkotó Ifjúság pályázat? — Mindig pályáznak, de azért nem mondhatom, hogy túl sokan; tavaly például kilencen nyújtottak be pályamunkát, ebből viszont kettő olyon, hogy újításnak fogadtuk el. A jó ötletek, újítások nem kerülnek a fiókba; éppen az elmúlt évben vezettünk be egy újítást, amit 1980-ban nyújtott be egyik kollégánk. Nem kevés az a társadalmi munka sem, amit az elmúlt évben végeztek. A tavalyi legnagyobb szabású társadalmi munkájuk, amelyben nemcsak fiatalok vettek részt, a konfekcióüzem emeletráépítése volt. Igoz, nem 1982-ben, hanem egy évvel korábban épült az új cipőgyár, de mint az eddigi legnagyobb szabású munkát, -meg kell említeni: az új üzemet ugyanis KISZ-védnökséggel építették. Rendszeresen karbantartják a vállalod tömegsporttelepet, s szezon előtt minden évben fölújítiák, parkosítják a Carbon fonyódligeti üdülőjét. A vállalat dolgozói az április első felében tartott kél kommunista műszak bevételét is az üdülőre fordították. Segítették o komlói városi tornaterem építését, s rendszeresen készítenek a gyermekintézmények számára hulladékanyagból játékokat, szemléltető eszközöket. A belvárosi iskola tanulóit minden évben elviszik a Carbon gyáregységeibe üzemlátooatásra, s minden évben pólyoválasztási kiállítást is rendeznek. E két dolog elsősorban azt célozza, hogy kedvet csináljanak a gyerekeknek valamelyik könnyűipari szakmához, mert elég nehéz az utánpótlás. Rendkívül népszerűek — mint a legtöbb helyen — a tömegsportrendezvények, összevont vállolati sportnapok, családos sportnapok, amelyeken természetesen külön versenyszámokat írnak ki a gyerekeknek is. Nem hanyagolják el a színház-, mozi- és hangversenylátogatást, a kirándulásokat sem. Mindez szűk keresztmetszete annak, amit a Carbon dolgozói, s ezen belül a fiatalok tettek és tesznek. Ha most szigorúan csak a kitüntetetteket nézzük, kétszórharmincnégy ember egyévi teljesítményét valóban nem lehet ilyen röviden leírni — de az eredmények önmagukért beszélnek. Dücső Csilla Läufer László felvételei A cipőgyár A bútorrészleg Mit tehet egy kis ország? Közös célunk: a béke Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Országos Béketanács főtitkárával — Viszonylag hosszú, politikailag, gazdaságilag kiegyensúlyozott időszak után a 80-as évtized mind nagyobb feszültséggel, fegyverkezési rekordokkal köszöntött a világra. Egyesek már-már a „hidegháború" visszatéréséről beszélnek. Egyáltalán felkészülten érte ez a változás a békemozgalmat? — Valóban jelentékenyen megromlott a két világrendszer közötti viszony. Egy sokkal kiélezettebb helyzet alakult ki, miután az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei katonai fölényre törnek és ennek érdekében a gazdasági háborútól, a gazdasági blokádtól és egyéb eszközöktől sem riadnak vissza. Kétségtelen, hogy felkészületlenül érte a békemozgalmat mindez, amj nem jelenti azt, hogy nem tudott rá reagálni. Hiszen fontos jelenség — nemcsak békemozgalmi szempontból —, hogy a feszültség növekedésével, a kapcsolatok rosszabbodásával párhuzamosan megerősödtek a különféle tömegmozgalmak Nyugat-Euró- pában, az Egyesült Államokban, Japánban, s persze a szocialista országokban is. Arról az erőről, azokról a tömegmegmozdulásokról van szó, melyek felemelik szavukat a rakétatelepítések ellen, melyek az Egyesült Államokban a nukleáris fegyverrendszerek befagyasztásáért lépnek föl. Méghozzá a társadalom legszélesebb rétegeit átfogó mozgalmak ezek — kezdve az amerikai püspöki kartól a holland háziasszonyokig, az olasz diákoktól a nyugatnémet „zöldekig”. E mozgalmak kialakulása a fenyegetettséq érzéséből is táplálkozik, és nyilván arról is szó van, hogy a kibontakozó tőkés társadalmi válság talaján a régi értékek elavulása után újat, mást akaróan lépnek fel a fiatalok óriási tömegei. Nemrég az Országos Béketanács egyik ülésén Bartha Tibor református püspök fogalmazott úgy, hogv „most négy- milliárd ember békét akar, s a békemozgalom nagy kérdése, hogy ezt az akaratot miként lehetne politikai hatóerővé transzformálni". — A viszonylag nyugalmas esztendők után most nyilván „korszakváltást" vár el a közvélemény g békemozgalomtól is ... :— Ami a hetvenes éveket illeti, kétségkívül könnyebb volt a dolgunk. Ma a békemozgalomnak, mindenképpen a tárgyalások, megegyezések légkörét kell segítenie. Ebben az országban megszoktuk azt, hogy népünk, pártunk, kormányunk — politikája természetéből fakadóan — békét akar, saját eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy leszerelés legyen fegyverkezés helyett, hogy előmozdítsa a normális nemzetközi viszonyok kialakítását. Ebből következik az is, hogy a békemozgalom fő feladatának e politika támogatását tekintette, s tekinti ma is. Mi legyen ez a támogatás? És hogyan lehet ezt a konkrét akciók nyelvére lefordítani? Bár furcsán hangzik, de tiltakozni, követelni, változtatni mindig érdekesebb, s könnyebb, mint valaminek a támogatását magunkénak mondani. Nincs persze szükség fejbólintó, ugyanazokat a gondolatokat megismétlő támogatásra. Olyanra azonban igen, amely gondolkodva, alaposan megértve fogadja el ezt a politikát. Mindebből következik feladataink jó része is. Elsősorban az, hogy minden társadalmi csoportnak, rétegnek a saját nyelvén megfogalmazott akciókat tudjunk megvalósítani. Az egyetemista fiatalok békemozgalommal foglalkozó vitakörei és klubjai ehhez a széles skálához éppúgy hozzátartoznak, mint a középiskolás fiatalok békemenetei, vagy a különböző egyházak papjainak tavaszi békegyűlései. — Úgy vélem, a nemzetközi békemozgalom egy igen fontos esemény előtt áll: Prágában júniusban béke-világtalálkozó lesz. — A találkozó elnevezés nagyon tömören kifejezi tartalmát és szándékát: a békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért. A nemzetközi békemozgalom ezt látja most a legfontosabb feladatának. A világ minden részéből óriási ér_ deklődés nyilvánul meg, szinte minden országból érkeznek delegációk. Nagyon fontosnak tartom az előkészítés momentumaiban azt, hogy Plrágá'ba hívják és várják különböző nézetek képviselőit, akiket egy nagyon fontos dolog, a béke megóvásának szándéka köt össze. Különböző társadalmi rétegek és szervezetek képviselői találkoznak majd egymással, s talán egy nemzetközi, vagy éppenséggel világméretű közös gondolkodás bontakozhatna ki a világbéke ügyében, A közeljövőben az Országos Béketanács kezdeményezésére megalakul a magyar nemzeti előkészítő bizottság. Tervezzek azt, hogy a most kezdődő béke és barátsági hónap egy üzenettervezetet bocsát közre és ajánl széles körű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi megvitatásra és elfogadásra. Ezt azután a magyar nép üzeneteként magyar küldöttség viszi el Prágába. — A beszélgetés során végig kísértett egy gondolat: ez a tízmilliós kis ország valójában mit tehet a vilógbékéért? Mennyit ér a szava? — Minden embernek, kisebb és nagyobb népnek egyaránt fontos a szava. Súlya, szerepe van ennek a szónak „Béke”. Országos hozzájárulást kérdez .. . Ha a mi országunkban működik — és jól működik — a szocialista társadalmi rend, ha belső béke, egyetértés, gazdasági, politikai fejlődés van, akkor ez rendkívül lényeges hozzájárulás az európai béke ügyéhez. Ebbe beleértem valamennyi nemzetközi lépésünket, viszonyunkat a szomszédos és távolabbi országok népeihez viszonyunkat az itt tartózkodó több millió turistához. / Cziráki Péter
