Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-28 / 116. szám

1983. április 28., csütörtök Dunántúli napló 5 Tovább javul az élelmiszer- ellátás színvonala Sajtótájékoztató a MÉM-ben (Kiküldött munkatársunk tu­dósítása) Az élelmiszeripar és az élel­miszerellátás helyzetéről tartot­tak sajtótájékoztatót tegnap a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Miniszériumban. Kovács Imre miniszterhelyettes részle­tesen ismertette az iparág előtt álló feladatokat. A 200 000 főt foglalkoztató élelmiszeripar bruttó termelési értéke tavaly 190 milliárd forint volt, ez a magyar ipari termelés, 19 szá­zaléka. Az iparágat többszek- turúság jellemzi. Az élelmiszer­feldolgozás 17 százalékát ma már a mezőgazdasági nagy­üzemek végzik. A trösztök és országos vállalatok megszűné­sével a termelés nem esett vissza, sőt emelkedett. A miniszterhelyettes tájékoz­tatójában rámutatott arra, hogy a belföldi fogyasztás szín­vonala nemzetközi összehason­lításban is megállja a helyét. Az elmúlt években a fogyasz­tás szerkezete élettanilag ked­vezőbb irányba változott. Az egy főre jutó napi fogyasztás 3200 kalória, valamivel maga­sabb az élettanilag indokolt, nál. A fehérje-, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás emelkedé­se, a lisztfélék és burgonyafo­gyasztás csökkenése viszont kedvező tendencia. Növekedett a termékek feldolgozottsági fo­ka. Bővült a diétás és kímélő étrendbe beépíthető készítmé­nyek gyártása is. Jelenleg 5000- féle élelmiszert gyárt a hazai ipar. Ez a választék a jövőben tovább bővül oly módon, hogy a differenciált igényeket mind­inkább kielégítse életkor sze­rint is — bébiétel és -ital, gyermek- és diétás készítmé­nyek — és árfekvésben is. Több fehércímkés termék jut a fo­gyasztókhoz azonos beltartalmi értékkel, de a szerényebb cso­magolás miatt olcsóbban. Rö­videsen szigorúbb intézkedések lépnek életbe az élelmiszerek ellenőrzésénél. Következeteseb. ben szankcionálják azokat is, akik a terméken nem tüntetik fel a béltartalmat. Az ellátás gyenge pontja az űrt. „áruterítés”. Az ipar ré­széről a szállítási költségek, a kereskedelemben a szűk eladói és raktártér nehezítik a folya­matos szállítást. Nemcsak az ap­róbb falvakban probléma ez, de a fővárosban is sok a bezárt élelmiszerbolt. A MÉM rendel­kezései saját szakboltok meg­nyitására ösztönzik az élelmi­szerfeldolgozó vállalatokat, hogy ezzel is bővüljön az ellá­tás. Az élelmiszer árualapok prognosztikája ez évre is ked­vező. A hazai ellátás szinten tartása, illetve javítása mellett az iparág 10 százalékkal növe­li az exportját ebben az évben. Két. sörgyár épül az Alföldön. A fejlesztések zömét a régi gyárak korszerűsítése teszi ki. Az élelmiszerek háromnegye­de továbbra is rögzített áron kerül a hazai forgalomba. — Rné — Kitüntetések az SZMT-nél A közelgő május 1. alkalmá­ból ünnepséget rendeztek teg­nap Pécsett, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa szék­hazában. Az évforduló jelen­tőségét Neubauer József veze­tő titkár méltotta, majd kitün­tetéseket adott át. A Szakszervezetek Országos Tanácsa kiemelkedő munkája elismeréseként a Szakszerveze­ti Munkáért kitüntetés arany fokozatát adományozta Kőrö­siné Újhelyi Gyöngyinek, az SZMT osztályvezetőjének. A ki­tüntetés ezüst fokozatát vette át dr. Szendrő Erzsébet, a Pé­csi Bőrgyár üzemorvosa, Hor­váth Ferenc, a PIK gépkocsi- vezetője. Oklevéllel ismerték el dr. Antal Ferencnek, a Ba­ranya megyei Főügyészség ügyészének, Varga Miklós. nyugdíjasnak, kereskedelmi társadalmi ellenőrnek és Len­gyel Béla nyugdíjasnak, a TB- munkabizottság tagjainak a munkáját. Ülést tartottaTOT elnöksége A termelőszövetkezetek tevé­kenységi köre az elmúlt évek­ben gyorsan bővült, a 'kiegé­szítő tevékenységnek a gazdál­kodásban játszott szerepe erő­teljesen nőtt — állapította meg a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége, amely szerdai ülésén Szabó István elnökletével a kiegészí­tő tevékenység helyzetét érté­kelte és kijelölte a fejlesztés feladatait. Az elnökség ajánlást foga­dott el a kiegészítő tevékeny­ség fejlesztéséről, amelyben arra biztatja a termelőket, hogy továbbra is bátran vállal­kozzanak. Bővítsék a mezőgaz­dasági termék-előállítást, és ipari tevékenységükkel segít­sék a háttéripar fejlesztését. Figyelmeztetett az elnökség ar­ra is, hogy a kedvező gyakor­lat mellett esetenként a tsz- mozgalom egészére is árnyékot vétő jelenségék is előfordultak; több szövetkezeti vezető fele­lőtlen magatartásával, és meg- alapotzatlan döntésekkel, to­vábbá az ellenőrzés elmulasz­tásával lehetővé tette, hogy csalások, visszaélések, és anya­gi károk vessenek rossz fényt a melléküzemágakra. Az el­nökség — amint az ajánlás hangsúlyozza — elítéli az ilyen magatartást. Építőanyag az Alföldről A magánépítkezés és a fogyasztási szövetkezetek Hogyan segítik a magán­építkezést a baranyai fpgyasz- tósi szövetkezetek? Ehhez az egyre növekvő építkezési for­mához milyen árualapot talál­nak a vevők az áfész-telepe- ken? — erről tárgyalt a MÉ­SZÖV elnöksége tegnap dél­előtt, és a tárgyaláson viszony­lag nagy vita alakult ki. Az előterjesztés ugyanis fel­tett egy kérdést: vajon a saját telepekkel is rendelkező Dél- dunántúli TÖZÉP Vállalat nem esik-e néha kísértésbe, s nem részesíti-e előnyben ezeket az áfész-telepekkel szemben? Hi­szen a magánépítkezés növeke­dését nem éri utol az anyag- ellátás és a TÜZÉP szakmában is érthető lehet a saját üzle­tek előnye. Ezért a tárgyaláson javasolták: az áfészek a jövő­ben a szerződéses fegyelmet akár kötbér útján is érvénye­sítsék. Ez azért is fontos, mert a Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza, hogy a jövőben még több nagykereskedelmi vállalat nyisson saját kiskeres­kedelmi üzletet. A MÉSZÖV illetékesei kü­lönben tavaly már felvették a kapcsolatot az Alföldi TÜZÉP Vállalattal is. Igaz, hiánycik­ket — kis méretű téglát, tető­cserepet — ott sem kaptak, de a DéhDunántúlon gyakran hiányzó fenyőfa árut igen, és mindenkor a szerződésnek meg­felelő pontossággal. 6j utastájékoztató táblák Pécsett Május l-ig a törzsvonalakon, a hónap közepéig mindenütt felszerelik Három hónappal ezelőtt el­tűntek Pécs buszmegállóiból az elaggott, időjárás- és vandál kezek pusztította tájékoztató táblák, hogy felújítva, új infor­mációkkal kiegészítve kerülje­nek a régi helyükre. Mikor lát­hatjuk az új táblákat? — kér­deztük Bátonyi Endrétől, a 12- es Volán műszaki osztályvezető­jétől, aki egyszemélyben a táb­lák festésére alakult vállalati gazdasági munkaközösség ve­zetője. A munkaközösségünk napi húsz tábla megfestésére képes. Úgy gondolom, mégis jól járt velünk a vállalat, és az utazó- közönség, hiszen itt helyben le­hetőségünk van a táblák javí­tására is, s egy-egy felújított tábla néhány száz forintba ke­rül. — Az első táblák már el­készültek, s szocialista brigád­jaink — társadalmi munkában — már meg is kezdték a fel­szerelésüket. Május elsejéig a törzsvonalak, tehát az 1-es, a 10-es, a 16-os, a 20-as, a 29- es, a 39-es, és a 40-es járat megállóiba kerül ki összesen 135 négyhasábos tábla. Ezek tartalmazzák a legtöbb infor­mációt! Felül a megálló nevét írjuk ki vastag, piros betűkkel, alá térképvázlatot rajzolunk, amelyen az összes járat útvo­nala áttekinthető. Ezután a pé­csi nappali járatokat soroljuk fel a legfontosabb megállók feltüntetésével, legalul pedig az arra járó buszok vonalának pontos ismertetése szerepel, a menetidő, az első és utolsó já­rat indulási idejének megjelö­lésével. A város többi autóbuszjára­tának útvonalára egylapos táb­lák kerülnek '— május közepé­ig. Erre a megálló nevén és térképvázlaton kívül csak az adott járatra vonatkozó infor­mációk kerülnek. — Mikor kerül sor a távol­sági járatok tábláinak cseréjé­re? — Amint befejeztük a mun­kát Pécsett. Először az idegen- forgalom szempontjából fontos táblákat, majd a járási szék­helyeken lévőket helyezzük ki, s ezután kerüf sor az összes többi tábla cseréjére. Bartha Zsuzsa A szakma kiváló tanulói Baranyai fiatalok a díjazottak között (Munkatársunk telefonjelen­tése) A Pesti Vigadóban rendezték meg tegnap délelőtt a Szakma kiváló tanulója és a tantárgyi tanulmányi versenyek országos döntőjének díjkiosztó ünnepsé­gét. Huszonkilenc szakma kép­viselői vetélkedtek az év so­rán a nem kis tétet jelentő dí­jakért. Az első hat helyezett ugyanis vizsgák nélkül megkap­ja a szakmunkás-bizonyítványt. A díjkiosztó ünnepség egyik főszereplője baranyai szakmun­kástanulók voltak. Az ünnepi műsort ugyanis a pécsi 500-as Ipari Szakmunkásképző Intézet énekkara adta Geszti Gyuláné vezényletével, Fodor Ibolya pe­dig szavalattal járult hozzá a hangulat ünnepélyesebbé téte­léhez. Dr. Varga-Sabján Lász­ló, a KISZ KB titkára mondott beszédet, majd dr. Csehák Ju­dit, a SZOT titkára adta át a díjakat. A közlekedési gépsze­relési szakmában első helyet ért el Sváb István, az 500-as Szakmunkásképző Intézet tanu­lója. Ugyancsak első helyen végzett Lőjek Attila, az 506-os Intézet padlóburkoló tanulója, és a villamossági tantárgyi ver­senyben Domokos György, a mohácsi 502-es Intézet diákja. A versenyben három baranyai „bronzérem" is született. Har­madik helyezést ért el Árpád­falvi József, (506-os intézet), Holovitz Edgár (500-as inté­zet), és Horváth József (508-as intézet), a kőműves, a férfi ru­hakészítő, illetve kárpitos szak­mában. A díjkiosztás előtt Sváb Ist­vánnal és szakoktatójával, Hor­váth Jánossal váltottunk néhány szót. — Holnaptól már munkába állok. Abba a MÁV-műhelybe megyek vissza, ahol a verseny­re is készültem — mondta a győztes, oktatója pedig hoz­zátette : — Szinte hajba kaptak Pis­tán a mesterek, melyik brigád­ba kerüljön. Óriási fölénnyel nyerte meg a versenyt. Az egyik feladatot pl. 4 perc alatt oldotta meg, a versenytársai ezzel majdnem egy órát bíbe­lődtek. Érthetően jó hangulatban jöttek el a baranyai szakmun­kásképző intézetek képviselői a Pesti Vigadóból. Egyetlen szép­séghibája van csupán a sze­repléseknek, hogy az idén a közismereti tárgyakból nem szereztek díjakat. H. J. Befejeződött a történelmi szakhét Vidám szakesttel feje­ződik be ma este az a tör­ténész szakhét, amelyet a JPTE Tanárképző Karának történelem tanszéke és KISZ-alapszervezetei a Magyar Történelmi Társu­lat dél-dunántúli tagozata, a pécsi Nevelési Központ és az Ifjúsági Ház rende­zett. A szakmai program már tegnap véget árt dr. Ormos Máriának a ná­cizmus ideológiájáról tar­tott előadásával. Egy hé­ten át mindennap érde­kes előadásokat hallhat­tak az érdeklődök külön­böző helyszíneken. Polányi Imre kandidátust, a JPTE Tanárképző Karának taná­rát kértük meg arra, 'hogy röviden összegezze a szakhét tapasztalatait. — Négy éve minden esz­tendőben megrendezzük a szakhetet abból a célból, hogy hallgatóink élőben is megismerkedjenek azokkal a tudósokkal, akiknek a könyveit tanulják — mond­ta. Tehát mintegy élővé kí­vánjuk tenni a „kötelező irodalmat". Neves törté­nészeket szoktunk felkérni az előadásokra, amelyek­nek határozottan doppin­goló hatásuk van hallgató­inkra. Általában olyan té­mákat igyekszünk kiválasz­tani, amelyek egyaránt le­kötik az első- és a ne­gyedévesek figyelmét. Az idén már abban a szeren­csés helyzetben voltunk, hogy a jeles történészeket egyetemünk oktatói közül választhattuk ki. Egyedül Mucsi Ferenc nem kötődik valamilyen formában a pécsi egyetemhez. — Milyen volt az érdek­lődés az előadások iránt? — Általában megfelelő, bár egy kicsit rossz idő­pontot választottunk az idén: túlságosan közel csúsztunk a vizsgaidőszak­hoz. Az előadók azonban így is örömmel nyugtázták a személyüknek és az elő­adott témának szóló érdek­lődést. Pécsi utcák — híres emberek Körösi Csorna Sándor ötven évvel ezelőtt Tokióban, a japán császári ház múzeu­mában Buddha vallásának szentjei közé iktattak egy ma­gyar embert: Körösi (Körösi) Csorna Sándort. Az akaraterő­nek, önfeláldozásnak örök ván. dóráról találóan írta a most elhunyt Illyés Gyula: „Minden magyarban él valami Körösi Csorna lelkesültségéből, a ka­landvággyal párosult tudás­szomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságából, aki könyv­tárakon és őserdőkön fúrja át magát, hogy elveszett szülei nyomára akadjon." 1784. április 4-én Csorna András elsőszülött fiának nevét ekként jegyezték be a körösi református eklézsia anyaköny­vébe: „1784. Április 4-ta Cso­rna András fia Sándor." A később Felszegen felcse­peredett szűrtarisznyás fiúcska első tanítómestere Kónya Sá- rpuel volt, aki a szülőket a gyermek továbbtaníttatására buzdította. Tízéves korában ap­ja gyalog kísérte Nagyenyedre, ahol a főiskola elvégzése után tanár lett. Közepes termetű, vál­las, mély nézésű ember volt, akinek már ekkor kedvenc ele­dele a gyümölcs, a túró és az öntött saláta volt. Rendszerint a „kopasz földön” vagy deszka­padozaton feküdt. Talán már ekkor edzette magát a nagy út­ra. Ázsia beutazására. E tervének első komoly lökést Turkoli Mihály szikszói diák tu_ dósítása adott, aki orosz föl­dön a Krím-félszigeten hét olyan falura talált, amelyben színmagyarok éltek, tökélete­sen beszélték a magyar nyel­vet. A nagyrahivatott diák ek­kor határozta el, hogy fölkere­si a magyarság bölcsőhelyét, a rokon népeket, hogy megfejt­se kik vagyunk, honnan szárma­zunk. 1819. február 20-án gyalog vágott neki a véget nem érő útnak; előbb azonban Temes­váron, majd Zágrábban a dél­szláv nyelveket tanulmányozta. Nagyenyedre visszatérve sza­bályos útlevél nélkül a Vörös­toronyi szorosnál átlépte szü­lőhazája határát. Ekkor még nem tudta, hogy nnennyi megpróbáltatás, kese­rűség, szenvedés szakad rá. Kalandokban gazdag, hosszú vóndorútjának csak egy-egy állomását érinthetjük: Bulgári­án át Alexandria és Paleszti­na érintésével nagy nélkülözé­sek közepette érkezett Aleppó- ba, innen pedig Bagdadon át Teheránba ahol megtanulta a perzsa és az angol nyelvet. Nemsokára Tibet felé vette út­ját, ahová néhány tibeti szó magyaros hangzása csábította. Egész Tibetet bejárta, meglátó^ gáttá a síma szavú, sosem mo­solygó és sosem mosdó Szang- je Puntszong lámát, a kiváló tudóst, aki megismertette őt a buddhista művekkel. Hogyan élt Tibetben? Egy kék ruhája volt, amelyet min­dig viselt, s amelyben meghalt, néhány ing és egy főzőedény. Ezeken kívül négy szekrény te­le könyvvel, irattal. A 30—40 fokos hidegben báránybőr ködmönsben gubbasztott, ott evett, ahol tanult, és aludt. Közben tökéletesen megismerte a tibeti nyelvet, nyelvtant és irodalmat. Mintegy 40 000 ti­beti szót szedett össze, és azok angol jelentését rendezte saj­tó alá. A tibeti nyelv első szó­tárának és nyelvtanának ő az első összeállítója. Több ázsiai és európai társaság választotta tagjává. A munkáiért kapott hazai és külföldi tiszteletdíja­kat jótékony célokra fordította. Nagy műveiből 25 hazai könyv­tárnak küldött ajándékpéldá­nyokat. A szanszkrit nyelvet is tökéletesen elsajátította, majd tovább utazott legfőbb célja megvalósítására: eleink erede­tének felkutatására. Meggyő­ződése volt hogy a Lasszától északkeletre élő dzsungar (jun­ger, jugar) nevű népben őseink ivadékait leli meg. 1842. április 11-én 58 évesen Dardzsilingben halt meg ha­zánk nagy fia. Tóth István dr.

Next

/
Thumbnails
Contents