Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-28 / 116. szám
1983. április 28., csütörtök Dunántúli napló 3 Megújulás előtt az iskola-előkészítés Első osztályosnak lenni nehéz Gondolatok egy műhelyvitáról Az iskolába kerülő hatévesek jelentős százaléka évről évre kudarccal kezdi meg életét az iskolában. A tényt statisztikai adatok éppúgy bizonyítják, mint szakemberek és az iskolán kívül állók személyes tapasztalatai. Az 1981/82. tanévben 195 553 tanköteles gyermek volt hazánkban. Közülük iskolaéretlenség miatt felmentettek 5214 gyermeket, a korosztály 2,7 százalékát. Kisegítő iskolába 133 gyermek került, korrekciós első osztályba viszont 5030 gyermeket iskoláztak be, a populáció 2,6 százalékát. Ké- pezhetetlennek bizonyult 286 gyermek. Mindezt a statisztikai évkönyvben olvashatjuk. És van még egy adat a számok között. Az évismétlőké. Számuk 7737 volt abban az évben — a korosztály 4 százaléka. Bukásukban mindjárt az iskolakezdéskor bizonnyal nagy szerepe volt a megalapozatlan iskolakezdésnek. Jellemző, hogy a következő váltásnál, 5. és 6. osztályban újból megjelenik a magas bukási arány. A Janus Pannonius Tudományegyetemen egyetemi oktatók, továbbá baranyai pedagógiai szakemberek, pszichológusok, logopédusok körében zajlott le a közelmúltban az a műhelyvita, amelyhez G. Dova/a Máriának, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetőjének a 3—6 évesek iskola előtti neveléséről készített tervezete adta o témát. Az intézkedést előkészítő tervezet, valamint a vita érdekes bepillantást engedett a pedagógiai műhelymunkába. Az iskola kezdő szakosza, az indulási helyzet jelentősen befolyásolja a gyermek fejlődését, az egész életre meghatározza személyiségének alakítását. Kormányzatunk is fokozott figyelmet szentel az iskolaelő- készités kérdésének, és a Pécsett megvitatott, döntést előkészítő vitaanyag az iskola előtti nevelés és a rugalmas beiskolázás megvalósításának célját és feltételeit óhajtja kijelölni a helyzetelemzések alapján. Ügy tűnik ugyanis, hogy számos későbbi személyiségprobléma, tanulási, beilleszkedési nehézség gyökerét kell az előkészítésben keresnünk. A gyermeki fejlődés irányát és lehetőségeit a 4 éves korig kapott hatások határozzák meg. Ezekre mutatnak visz- sza a későbbi életkorokban tapasztalt különféle sikerek és konfliktusok is. Óvodának, iskolának együttesen kell cselekednie ezért a korosztályért, értettek egyet a pécsi vita résztvevői. A Nevelési Központ vezetői például ismertették hároméves programjukat, melyben óvónő és tanítónő együtt dolgozik az iskolába való átmenet megkönnyítésén. Elég-e vajon hatéves korban elvégezni az iskolaérettségi vizsgálatokat? Bizonyos, hogy sok gyerek van, akinek nagyobb időt kellene biztosítanL a kezdésre, és legalább ugyanenynyien vannak azok, akik köny- nyen, társaiknál gyorsabban startolnak. Joggal éri sok bírálat évszázadok óta rögzült beiskolázási rendszerünket. Ez tulajdonképpen ma sem veszi figyelembe a gyerekek életkorát, valódi képességeit, és együvé zár iskolaérett gyerekeket olyanokkal, akiknek hosszabb időre volna szükségük a kezdéshez. E zártságból ma csak évismétléssel lehet „kiszabadulni", és ez mély nyomot hagy a személyiségen. Nem lehet hatékony iskolaelőkészítést végezni a család segítsége nélkül. A Szovjetunióban például a pedagógusok hetente találkoznak az előkészítőre járó avermekek szüleivel, és bevonják őket a munkába. Jó volna elérni, hogy ne csők az iskolaügy, hanem a család is elfogadja a gyermekének javasolt iskolakezdési ütemet. Ma ugyanis hiúsági kérdés a szülők körében, hogy felveszik-e gyermeküket a normál első osztályba, vagy pedig bizonyos várakozást javasolnak-e neki. Sokat rontott a gyerekek iskolai stabilitásán a bukásmentes iskola évekig uralkodó kívánalma is. A statisztikák pergőtüzében az iskolák pedagógiai munkája mindenkéoo hátrányt szenvedett és az idejében meg nem buktatott gyerekek a későbbi osztályokban vogy éppen kint az életben szenvedtek kudarcot. Valószínű, hogy megfelelő előkészítéssel, differenciált iskolakezdéssel ki-ki a maga szintjén teljesítheti a tankötelezettséget. A tehetségesek előbb, a későn vagy lassan érők, a hátrányos körülmények közül érkezők pedig később. Itt viszont újra ott a család óhaja, amely éDpen a hátrányos helyzetű rétegeknél várja azt a fiataltól, hogy álljon mielőbb munkába. így áll elő az a helyzet, hogy a 16 éves kort-elérve, többszöri osztályismétlés után, úgy marad ki sok fiatal az általánosból, hogy a . nyolc osztályt be sem fejezte. Milyen lesz vajon beilleszkedésük a munkahelyre, a társadalomba? Nem termelődik-e újra ily módon a hátrányos helyzet? Mai oktatási rendszerünkben általános jelenség, hogy minden egyes képzési fok „lefelé passzolja a labdát”. A munkahelyek az egyetemei, az egyetem a középiskolát hibáztotja, és így tovább, egészen az óvodáig, hiszen mindenki a saját bőrén érzj az előtte dolgozók munkájának hiányosságait. Kétségtelen, hogy az orvoslást legalul kell kezdeni. Az iskolai életmódra, iskolai munkára érett, felkészített gyermekeket kell fogadni az első osztályokban. Különben bukdácsoló, rosszul tanuló, gátlásos, szorongó gyermekek járják végig — vagy el sem végzik — az általános iskolát. A biztos indítástól ugyanis sok minden függ. Szinte az egész élet sikere. Gállos Orsolya Bach Háté-passiója - a Kodály-év jegyében Harminc éve énekel oratóriumokat a pécsi Liszt kórus A pécsi Liszt Ferenc kórus az utóbbi 20 évben ötödik alkalommal tűzte műsorára és adta elő április 25-én, hétfőn este J. S. Bach Máté- passió c. oratóriumát. A Zene- művészeti Főiskola pécsi tagozatának zenekarát és a Liszt kórust Antal György ye- zényelte; közreműködött a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium leánykara (karigazgató: Kertész Attila); az énekes szólisták Ardó Mária (szoprán). Bokor Jutta (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczely István (basz- szus) és Bordás György (basz- szus) voltak, a continuokat Varga Márta (csembaló) és Kovács Endre (orgona) játszották. Bach monumentális oratóriumát az együttes 1964-ben mutatta be először. Akkortájt a vidéki városokban működő énekkarok közül elsőként vállalkozva a hatalmas, és előadói számára is nehezen megközelíthető mű betanulására. Bátor vállalkozásukat siker koronázta, s ezt követően 1966-ban, 1969-ben — amikor Budapesten, az Erkel Színházban is előadták —, majd 1974-ben felújították a művet pécsi és más filharmonikus zenekarokkal. Mostani bemutatására, bármennyire meglepően hangzik is, a Kodály-év jegyében: Kodály Zoltán 20 év előtti ösztönzésére, útmutatására emlékezve került sor. A Mester Pécshez fűződő kapcsolatai, látogatásai ismertek; Kodály Zoltán a város zenei életét a felszabadulás évétől kezdve élénk figyelemmel kísérte. 1950 után a Liszt kórus működéséről is gyakran érdeklődött, ittjárta- kor személyesen tanácsaival, észrevételeivel segítette őket. Elismeréssel szólt a zenemű bemutatásának pécsi vállalkozásáról. Nem sokkal ezután így nyilatkozott: „ Megérte, hogy a kórusmüvekel állítottuk előtérbe, ezáltal az embereket lölbátoritottuk arra, hogy énekeljenek. Énekkarok alakultak, és ezekkel hidat vertünk a nagy mesterekhez, mert most már vidéki városokban is előadnak olyan műveket, mint a Máté-passió. Ezt azelőtt sohasem lehetett hallani .. A Máté-passió hétfő esti bemutatójának volt egy másik motívuma is, amely ugyancsak Kodályhoz fűződik. A mű ez évi felújítása csöndes jubileum is: a pécsi Liszt Ferenc kórus 30 évvel ezelőtt, 1953-ban Kodály személyes bátorítására tanult be és adott elő első alkalommal oratorikus művet. Ez a mű Kodály Zoltán Psalmus Hun- garicusa volt, amit azóta is műsorukon tartanok. Legutóbb egy évvel ezelőtt, az együttes finnországi vendégszereplésén adták elő a Mester másik nagy alkotásával, a Budavári Te Deummal együtt. Három évtized alatt a Liszt kórus a zeneirodalom számos nagy oratorikus művét szólaltatta meg. Ezek közt két fő vonulat rajzolódik ki a Kodály-művek mellett: két barokk mester, Händel és J. S. Bach legfontosabb műveinek műsorra tűzése. A kórusnak jelentős része van, immár csaknem 30 éve, a magyarországi Hándel-kultusz ápolásában, terjesztésében. Csaknem valamennyi oratóriumát megtanulták és előadták. Közülük az együttes három évtizedes oratóriuméneklésének is legnagyobb sikere a Jephta bemutatása és több felújítása (1955., 1959., 1960— 61.) Pécsett és az ország több nagyvárosában, legutóbb Budapesten, az Állami Hangversenyzenekarral, Ferencsik János vezénylésével. A másik nagy mester, J. S. Bach művei ugyancsak szinte az első évektől műsorukon szerepelnek (h-moll mise, János-pas- sió, Karácsonyi oratórium, Magnificat, Máté-passió, Parasztkantáta.). A Máté-passió nemcsak próbakő mindenkori előadóinak képességeit illetően, de sok nagy művész, tudós és más alkotó életében is útjelző. S talán épD az evangéliumi szöveq mögöttes emberi tartalmaival, lírai szemléletével lehet kútfő az élet válságos vagy tragikus helyzeteiben, az életbe vetett hit értelmet, megújulást adó forrásaként. Antal György a Máté- passió vezénylő karmestere, a műnek ezt o sajátos vonását is fölemlítette, amikor a mű kiválasztásáról érdeklődtem. — Elsősorban Kodályra emlékezve újítottuk fel ismét a Máté-passiót, hiszen az ő biztatása, bátorítása nélkül aligha mertünk volna vállalkozni első előadására — vidéken ... A másik, amiért ennek a műnek az előadására készültünk fel, a darab hatásából, jellegéből odódik. Ez az oratórium is, ahogyan sok más egyházzenei alkotás, kinek-kinek hite szerint azt nyújtja szellemi gyönyörökben, lelki megújulásban, ami a világnézetével egyezik, ami a világképébe beillik; akár istenhívő, akár ateista. Aki ezt a művet meghallgatja, az evangélista szavai nyomán isteni tartalmakkal találkozik — és mélyen emberi muzsikával; és fordítva: mélyen emberi tartalmakkal áradó isteni zenével ... Az „istenit" természetesen jelzőként értem. Bizonyára nem véletlen, hogy Karl Liebknecht — mint Ormay Imre utal rá egyik könyvében —, ezt írta a börtönből gyermekének: „Fiam, * tanulmányozd a Máté-passió minden lapját!. .." W. E. Irodalmi műhely a pécsi Nevelési Központban Bábosok, színjátszók - kétszáznál több tagja van A pécsi Nevelési Központ legnépesebb közművelődési csoportja az irodalmi és színjátszó műhely, amelyet 1981 óta Darida Miklós vezet. Furcsa kerülővel talált Pécsre: a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakának elvégzése után egy ideig segédrendező volt az Operaházban, majd Szegedre került, ahol elsősorban zenés darabokat rendezett. Pályájának legnagyobb eseménye Simándy vidéki búcsúelőadása, a szegedi Bánk bán volt, amelyet ő rendezett, 1980-ban. — Rájöttem, hogy a színfalak mögötti íratlan törvények nem teszik számomra elfogadhatóvá ezt a világot, s úgy döntöttem, hogy erőmet a pedagógiába fektetem ezután — mondja Pécsre kerülésének okáról Darida Miklós. — A Nevelési Központ programját nagyon vonzónak találtam, s örültem, hogy meghívást kaptam az intézménybe. Most végzem az ELTE- pedagógia szakát. A drámai műhelynek immár kétszáznál is több tagja van. Zömmel iskolások, a Nevelési Központban tanulók, de járnak ide a város minden részéből. — A műhelyen belül hat gyermek-színjátszó csoport, egy bábcsoport és két felnőtt színjátszó együttes működik. Nincs közöttünk rivalizálás, szinte nem is tudjuk pontosan, ki melyik együttesben szerepel; a határok elmosódndk. A gyerekek többnyire meséket adnak elő, a két nagyobb csoportban drámákkal, színjátékokkal foglalkozunk. Nemrég mutattuk be a Juliusz Slo- wacki Mazepa című műve alapján készülj „fantáziát”, a másik csoport pedig Nagy Miklós irányítása mellett egy Lázár Ervin-darab bemutatására készül. A Mazepa-fantázia jól sikerült előadás. Rendezője Hang Gábor, itt, a drámai műhelyben tanulja a rendezés művészetét. A kétéves tanfolyam a Népművelési Intézet tematikája alapján készíti fel a hallgatókat a „C" kategóriás rendezői vizsgára. A tanfolyam vezetője Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház igazgatója. A második év végén egyfelvonásos darabok rendezésével vizsgáznak a jelöltek, s ebből a legtöbb haszna az intézménynek lesz, mert jó néhány darabot be tudnak majd mutatni. — Az irodalmi műhely tevékenysége egyébként sokkal szélesebb körű, mint pusztán színdarabok lejátszása. Foglalkozunk tudománytörténettel, van irodalombarát körünk is — mondja Darida Miklós. - A Nevelési Központban állandó termünk van, ahol minden Jelenet az irodalmi műhely felnőtt színjátszó csoportjának Mazepa-fantázia c. előadásából. érdeklődő megtalálhat bennünket. A város minden részéből járnak ide középiskolások, huszonévesek. A műhely létszá3 ma jóval kétszáz fölött van már. Érdekes kezdeményezésük, hogy a nevelési gyakorlatukat itt töltő tanárjelöltek nehezen nevelhető gyerekeknek ún. kreatív játékokból álló foglalkozásokat vezetnek, szép eredménnyel. H. J.
