Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-24 / 112. szám

1983. április 24., vasárnap Dunántúli napló 3 „Nem civilizációs fétisekre van szükségünk...” Fotogram A Keserű Ilona, Lantos Fe­renc munkásságát áttekintő be­mutatók után ezúttal újra pé­csi születésű mester jelentkezik a Pécsi Galériában: Gyár- mathy Tihamér. A Nyolcak megkésett hatása után a derkovitsi tradíció, majd a Párizsi Iskola tette Gyar- mathy munkásságára a legerő­sebb befolyást. A negyvenes évek közepén már szuverén fes­tői világa van. Az 1946-ban létrehozott Európai Iskola, majd a „Galéria a 4 világtájhoz" már „intézményes” keretek kö­zött kívánt a „felszabadított” művészettörténet számára min­dent bepótolni, ami a két vi­lágháború közötti kulturális vá­kuumban képtelenség lett vol­na. Ez az alkotással, teóriákkal1 és népszerűsítéssel lelkesülten foglalkozó vállalkozás, az Euró­pai Iskola, Gyarmathy Tihamér- ban sokoldalú szervezőre lelt. Nem a Gyarmathyhoz hason­latos férfiakon múlott, hogy a reményteljes, nagy lélegzetű, életigenlő művészeti mozgalom 1948 után hamvába hullott, szinte megbélyegzett lett. A Gyarmathyhoz hasonlatos művészek két életet éltek. Hiva­talnokként, mérnökként, vagy bárhogyan, ki kellett vórniok azt a (húsz évvel későbbi) pil­lanatot, amikor újra szólni le­hetett az emberi élet főben­járó kérdéseiről, a látás, ta­pasztalat, az elképzelhető világ legmagasabbrendű aspektu­sairól. Bízniuk kellett abban, hogy amit korábban mondtak, tettek, az a magyar múlthoz tartozik, hogy nem „burzsoá blöff", amit tiszta színekkel, költői fantáziával papírra és vászonra vetettek. A látszatok valóságával szemben ellenséges álláspontot foglaltak el: az illúziókeltésnek minden formáját megvetették, legyen az politikai messianiz­mus, vagy giccsbe torkolló me- lodramatikus osztályreprezen­táció. Gyarmathy a geometria sugallta ésszerűséget a kolorit arányosan fejlesztett, ornamen­Gyarmathy Tihamér alkotásai a Pécsi Galériában tólisan kezelt futamaival színe­zi át, létrehozva azokat a geo­metriai és érzelmi strukturált­ságukban is egynemű képeket, melyekről a kritika mint „lírai konstruktivizmusról" fog szólni. A Pécsi Galériában csupán két, 1954-ből származó Foto- gram utal a korai előzmé­nyekre, a tárgyiasabb téma megválasztására. A hatvanas évek elejétől már az Arányok és viszonylatok, a Derengő, Viszonylagos, Gravitációs, Centrális, Térbeli struktúrák érdeklik, a hatásoknak, áttű- néseknek vizionárius megjele­nítése. Az egyszeri észleletek, a képzetek Gyarmathynál az egyetemesen érvényes, de teljes kiterjedésében senki számára meg nem pillantható, tehát csak elképzelhető univerzumban helyezkednek el. Minden szem­pillantás kozmikus távlatú, és minden parányi mozdulatnak rendszert-tagoló jelentősége van ebben a távlatos vízióban. Szemléleti realitást tükröz Gyarmathy álláspontja, amikor a képet megfelelteti az egye­temes rendszereknek, a távolit és nem elérhetőt behozza a képbe, jelenlétet kölcsönöz a láthatatlannak és felfoghatat- lannak. Ugyanakkor a műveletek „csak” költői, művészi eljárá­sok lehetnek, hiszen alapanya­guk a képzelet. Különleges kap­csolatot jelenítenek meg ezek a képek a térrel és az idővel. Az idő és tér korlátozta távol­iét a vászon felületén „itt” lesz, a festmény az emberi kultúra terében kialakított és közö­nyös kiterjedései tagolhatok, beláthatok. Igaz, hogy ez a tér legin­kább a személyes szférával van bizalmas kapcsolatban, s ek­ként fikció, ugyanakkor azon­ban műtárgyként kétszeresen lé­tezővé varázsolja, ami talán egy tudós számára így egyszer sem létezik. A kereten belül tételez egy egyéni világot, „be­hív” a kép, hogy aztán kite­kintsen veled; hogy nézd, a vad valóság arca mint válik e meg­idézett távlatokban jelentékte­len fényponttá. A reális tereken kevesebb lehetőséget találó ember szá­mára kínál utakat Gyarmathy, amikor a láthatatlan láthatóvá tételének kísérletébe fog, ami­kor kétségbevonja a visszahoz- hatatlan eltűnését. Amikor a tér idejének falainál az Érze­lem áttöri a tudatot — egyik képének címe ez — a láthatat­lanba vetett hite, „lelki sze­mei”, mondhatnánk, veszik át a parancsnokságot, s rendezik be az ember számára lakályos kozmikus szállást. Mintha ez a „belső látás” védett lehetne a felmérhetetlen — csak elkép­zelhető — külső terek nagyon- is célszerűen ácsolt, azonnali és praktikus működésű csapdái ellen. Aknai Tamás Az értelem áttöri a tudatot Diákpolitikusok országos vetélkedője A vetélkedő egyik állomása a Városi Tanács épületében volt, ahol a középiskolák számára kifejlesztett számítógéppel, úgyne­vezett „Hammurabi”-játékot kellett a versenyzőknek megoldaniuk. A vállalkozás legyében Akár Hammurabinak is kép­zelhette magát — egy iskola­komputer segítségével — a diákpolitikusok országos vetél­kedőjének résztvevője. Egy kép­zeletbeli ország képzeletbeli uralkodójának helyzetében ar­ról kellett döntéseket hoznia, hogy az adott mennyiségű ga­bonából mennyit fordítson élel­mezésre, mennyit vetésre, ga­bonán ad-e, vesz-e földet? A képzeletbeli ország induló la­kossága 100 fő, s a tízperces program lefutása után minden plusz lakosért 5 „gógyit” ve­hetett fel a jól gazdálkodó ver­senyző. A gazdálkodást nehe­zítette, hogy a komputer prog­ramja „árvizet”, „járványt” is rejtett magában, s ennek nyo­mán bizony „elpusztulhatott" a lakosság fele is. Ezt a jó élel­mezéssel lehetett kompenzál­ni... - szóval, ez sem volt egy könnyű feladat tegnap Sik­lóson. A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Baranya megyei Bizottsá­ga, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a siklósi Táncsics Mihály Gimná­zium KISZ-szervezetének szer­vezésében ugyanis pénteken este kezdődött meg a diákpoli­tikusok első országos versenye — azért éppen Siklóson, mert itt jó hagyományai voltak az ilyesfajta versengéseknek. Negyven középiskolai és szakmunkásképző intézeti csa­pat versenyzett: mindegyik csapat 300 „gógyit” kapott in­duló tőkének. Szombaton ezt az összeget kellett minél ma­gasabbra tornázni, különböző befektetésekkel, vásárlásokkal, szerencsejátékokkal. Egy 13 + 1-es totószelvényért (természe­tesen politikai kérdések szere­peltek rajta, 60 gógyit lőhetett nyerni, de pénzt lehetett keres­ni cikkírással, politikai agitá- cióval, plakátrajzolással. A nagy jövés-menésben ép­pen pihenve találtuk Pakuts Tamás harmadéves leöweys gimnazistát; aki társaira várt. Horváth Karcsi a számítógép­nél volt eközben, Kéri István kollégája pedig adatokat ke­resett a könyvtárban, hiszen cikket készült írni a jól fizető Dl—POL Magazinnak. — Eddig 520 gógyink van, de remélem, még bejön egy­két befektetésünk — mondta két óra tájban. Este hatra számvetést csinál­tak a csapatok, ki mennyit ke­resett (vagy éppen Vesztett) a nap folyamán. A legtöbb gó­gyit összeszedő hat-hat csapat pedig tegnap este vívta meg a szuperdöntőt. A szuperdöntő lapunk zártakor még tartott, így hát a Hétfői Dunántúli Napló mutatja be a győztese­ket, s közli az első országos vetélkedő eredményét. B. L. EGYRE TÖBBEN GYŰJTIK Gyógynövények Baranyából Növekszik a külföldi és a hazai kereslet A gyógynövények isme­rete s a füvekkel tör­ténő gyógyítás tudo­mánya egyidős az emberrel. A korán megszerzett ismere­tek aztán nemzedékről nem­zedékre öröklődtek, apáról fiúra szálltak. Természetes, hogy sok babonás hiedelem is fűződött a gyógyító növé­nyekhez, növelve körülöttük a titokzatosságot. Időszámítá­sunk előtt is ismerték a gyógynövényeket. Kisázsiában 4—5000 évvel ezelőtti fel­jegyzések tanúsítják az akkor használatos gyógynö^nyek jegyzékét. Az egyiptomi papi­ruszokon is találunk érdekes adatokat a növényekkel tör­ténő gyógyításról. A régi gö­rögök, rómaiak gyógynövény­ismereti tudománya magas fokot ért el, nem egy isten- nőjük-istenük neve, és a kí­gyós jel ma is használatos. Pl. Epione — fájdalmat csil­lapító istennő nevéből szár­mazik az ópiumnév. Hügeia neve csendül meg a hygienia szóban. Az újabb időben ismét nagy érdeklődéssel fordult az orvostudomány a termé­szetes gyógyszerek felé. Ezek közül a növényvilág nyújtotta gyógyanyagok játsszák a leg­fontosabb szerepet. Egyre töb­ben és többen, különösen a nyugdíjasok, gyűjtenek ter­mészetes gyógynövényeket, vagy foglalkoznak a gyógy­növények termelésével. Múlt évben Baranyából több mint hétmillió forint értékű gyógyító növényt szál­lított fel a Herbária Buda­pestre. Ennek közel 80 száza­léka külföldre, míg a vissza­maradó 20 százalék a hazai szakboltokba és az Alkaloi­dához került. Mint megtudtuk Vincze La­jostól, a Herbária termelési és felvásárlási osztályvezető­jétől, idén még több, 9 millió forint értékű gyűjtött és ter­mesztett növényt vásárolnak megyénkből. Mit lehet a szabadban gyűjteni? Virágok: bodzavi­rág, galagonyavirág levéllel, orvosi hársvirág, ezüst hárs­virág. Füvek: tüdőfűlevél, csalánlevél, kakukkfű, zsurló­fű. Gyökerek: gyermekláncfű, kankalin és kálmosgyökér. Termés: csipkebogyó és fehér fagyöngy. A gyűjtési útra indulók jó ha tudják, hogy a virágokat teljes kinyílásukkor, a levele­ket virágzás előtt, a gyökere­ket és füveket tavasszal, vagy ősszel, a termést pedig be- érésükkor szabad szedni. Aki ügyes, és ismeri a termőhe­lyeket, akár napi 500—600 fo­rintot is megkereshet a növé­nyek szedésével. Vannak, akik a gyógynö­vény keresésre nem vállal­koznak, helyette a kiskertben inkább termesztenek valame­lyikből. Az áfészeken keresz­tül lehet leszerződni majo­ránna-, macskagyökér-, festő- mólyvavirág-termesztésre. A- máktokot pedig továbbra is szívesen átveszik a kiskert­tulajdonosoktól. Nemcsak hasznos, hanem kifizetődő a gyógynövénytermesztés a ház­tájiban, mivel 100 négyszö­gölön 6—9000 forint bevétel­hez lehet jutni. Aki pedig ezekután kedvet kapna a gyűjtéshez, vagy a termesztéshez, annak el­mondjuk, hogy a vadon ta­lálhatókat a megyei áfészek- hez lehet leadni. (Különösen sokan foglalkoznak a gyógy­növénygyűjtéssel a szigetvári, pécsi, siklósi, mohácsi, sely- lyei áfészek működési körze­tében.) A Herbária megyei felügyelője pedig felvilágosí­tást ad bárminemű kérdés­ben. Adóm Erika FIIMIEGYZE1 Kereszt­apa 2. A Keresztapa 1. ott ért véget, hogy Marlon Brando meghal s filmbéli legkisebb fia, AI Pachi- no átveszi a „család”, azaz a maffia szervezet irányítását. A Keresztapa 2. pedig úgy kezdő, dik, hogy AI Paohino fogadja a „családban" érdekelt „vál­lalkozókat”: szenátorokat, ki. sebb családok vezetőit, más keresztapákat, miközben az ő fiának első áldozását ünnepük, a rokonok, ismerősök, barátok. De elkezdődik egy másik tör­ténet is: Szicíliában ahonnan a vendetta,’a vérbosszú Ame­rikába löki AI Pachino apját. E másik történet állandóan ke­veredik a jelenkorival, még in- káb párhuzamosan fut vele, s bemutatja, hogyan lehetett a századelőn Amerikában „csa­ládot", azaz maffiaszervezetet alapítani. A jelenkori történet pedig arról szól. hogy a „család” hogyan válik egyre inkább vér­szerinti kötelékeket sem kímé­lő hatalmas vállalkozássá,, szemben a századelőivel: ami amolyan patriarchális szervezet, imigyen alkalmas némi nosztal­giák keltésére is. Az effajta nosztalgiát jól meg­figyelhettük az Onedin-család történetében is: az egyszerű emberek számára áttekintheted len áflammonipolista imperia­lizmusból visszatekintve eqészen széppé válik a szabadverse- nyes kapitalizmus, szimpatikus­sá a gátlástalan „vállalkozó”, elhanyagolhatává az az osztály­ellentét ami azóta méqiscsak vezetett valami eredményre. Ezt palástolandó, elhallgatandó a múlt a férfias cselekvés szín­tereként jelenik meg. nem pe­dig az áttekinthetetlen jelenig vezető út előzményének. F. F. Coppola igen nagy mes­tere hazája filmgyártásának, s ez nemcsak mesterségbeli tu­dására vonatkozik, hanem ideo. lógiai manipulációira is (Bár mesterségbeli tudásának lezser- ségét ebben a filmben is meg­figyelhetjük: q mikrofon egy sor jelenetben belelóg a képbe, ami bizony trehányság.) Csodálatosabb az az ideo­lógiai mesterkedés, ami jellem­ző volt már a Keresztapa 1-re is, de ami a folytatásban — éppen a párhuzamos történet­vezetéssel — a tökélyre»emel­kedik. Ez oedig az, hogy ugyan látszólag ábrázolja a maffia amerikai kialakulását, fejlődé­sét, valójában pedia igazolja azt. Nem az amerikai .impe­rializmus válságjelenségei közé sorolja a Cosa Nostrát. hanem az „amerikai álom” érvényes­ségi körét terjeszti ki. Eme álom szerint uavanis férfias helytállással, erővel és szorga­lommal az egészséges verseny keretei között becsületes mil­liomossá is válhat bármely ame_ rikai állampolgár... De merthogy a mítoszok tar­tósan nem mondhatnak mást a valósággal szemben ki kellett terjeszteni ennek a megtépá­zott mítosznak hatókörét: ha már nem lehet mindenkiből becsületes milliomos — hát nyitva az út előtte, hogy be-, csületes gyilkossá, gengszterré váljék, no meg milliomossá. Hogy ezt elfogadhatóbbá te- gve, Coppolának vissza kell nyúlni a „szabadversenyes” gengszteridőszakba: igazolnia annak szükségességét. Logikája így hát nemigen kü­lönbözik az egyszeri tudósétól, aki ugrásra bíztatta mindig a bolhát miközben egymásután tépdeste ki a lábát. S amikor lábtalanul a bolha a bíztatás ellenére nem ugrott, tudósunk feljegyezte: az utolsó lábának eltávolítása után a bolha meg- süketült. B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents