Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-22 / 110. szám

1983. április 22., péntek Dunántúlt napló 3 A tér es ida hiányzik legjobban A gyerekek JOVOt fognak örökölni Társadalmunk ideális család- modelljének ma is a három- gyermekes családot tartják, de ez a modell is inkább csak el­vileg fogadtatott el, hiszen Ma­gyarországon többségében egy, illetve két gyermeket vállalnak a szülők. S ha még a három is viszonylag ritkának számit, képzelhető milyen különcség­nek könyvelik el az emberek azt, ha valahol négy, vagy ne­tán még több gyerek van. Sok-e a négy? Nem véletlenül használtam a különcség szót: az emberek többsége így reagál a nagy család jelenségére. Pedig ré­gen három-négy gyerek még nem számított nagy családnak — persze igaz, a társadalmi­gazdasági körülmények, az em­berek szemléletmódja változik. Tény, hogy ma mór a négy gyerek az emberek szemében igazán soknak számít. Hogyan él, miből él egy négy­gyermekes család, mennyiben különbözik életszemléletük a többi emberétől? Ezekre a kér­désekre kerestük a választ Nagy Imrééknél. A dolog azért is izgalmas volt, mert mind­két szülő tanár — matemati­ka—fizika szakosok —, s köz­tudottan ez a foglalkozás nem tartozik nálunk a legjobban fi­zetettek közé. Mindjárt az ele­jén igen érdekes és tanulsá­gos fordulatot vett a beszélge­tés: elmondták, hogy az évek folyamán kollégák, ismerősök, idegenek, bárki, aki meghal­lotta, hogy négy gyerekük van, hogyan reagált erre az úgy lát­szik igen furcsa tényre: — Megmondom őszintén, egész egyszerűen hülyének né­zik az embert vagy lumpennek. Megdöbbentő, hogy mást nem tudnak legtöbben elképzelni azokról, akiknek kettőnél több gyerekük van. Olyan „jóindula­tú" feltételezéssel is találkozik az ember, hogy biztosan azért van négy gyerek, hogy legyen köztük végre egy fiú is. Pe­dig ez nem igaz, saját pél­dánkkal' tudjuk bizonyítani: a négy közül a harmadik a fiú. Vagy például elhangzott már az is, hogy „Hát, így is föl le­het nevelni gyerekeket..." Hogyhogy így? Nem is tudom, mire gondolnak egyesek, _mit értenek ezen az „így”-en. Az igaz, hogy luxuscikkeket nem tudunk venni, de állítom, hogy ezenkívül ők is mindent épp­úgy megkapnak, mint mások. Mennyi pénz kell? — Mennyi az a minimális pénzösszeg, ami teltétlenül szükséges önöknek egy hónap­Pörtfforumon Á szocialista brigádmozgalom helyzete a MAV-nál Elsősorban az irányításon kell javítani Mind határozottabb az igény a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny-mozgalom megújítására, mert oz összessé­gében pozitív eredmények mel­lett helyenként az érdektelen­ség, a kifáradás jelei mutat­koznak. Formai és tartalmi vál­toztatásokra is szükség van — fogalmazták meg a közelmúlt­ban az MSZMP Vasutas Bizott­sága és a területi szakszerve­zeti bizottság együttes ülésén a jelenlévők. Minden területen megkülönböztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy a szo­— Minden luxus nélkül tíz­ezer forint kell hat embernek, ez nem is nevezhető soknak. — S ez is csak azért elég — szól közbe a férj —, mert a feleségem tud varrni. Mi nem dolgozunk második mű­szakban, hiszen, ha valaki vál­lalta és szerette volna, hogy több gyereke legyen, az vállal­ja nevelésüket is, s akkor, ha egy mód van rá, ne dolgozzon este tízig. Beszélgetésünk közben készül a vacsora: melegszendvics és tea. A lényok hozzák be, nem írhatom, hogy gyerekek, hiszen a két legidősebb már bőven teenager-korban van. Négyük közül a legidősebb Ildikó, 15 éves, utána Gabriella, 14 éves, majd a 10 éves Péter, s végül a 8 éves Kornélia következik. A szülők négyükkel élnek egy háromszobás, 63,84 négyzetmé­teres lakótelepi lakásban. Nem lehet azt mondani, hogy hat embernek ez elegendő. Kocsijuk van, már elég rég­óta, de ahogy mondják — s ez tökéletesen hihető is —, ná­luk ez egyszerűen kell. (Ma­napság egy kocsi már másnál sem számíthat luxusnak, ekko­ra családnál pedig egyszerűen elengedhetetlen.) Útban hozzájuk arra gondol­tam: a négy gyerek anyja biz­tosan nem vállal munkát. Té­vedtem. Soha eszébe nem ju­tott, hogy hátat fordítson hi­vatásának. Négy gyerek mellett is tanít. — Helyettem nem dolgozik senki — mondja. — Mi hiányzik nekik a leg­jobban? Ezt Nagy Imre fogal­mazta meg: Az ember térben és időben él, s ez a kettő hiányzik a leginkább: a tér és az idő. Egyikből sincs elegen­- dő. A jövőről Felesége veszi át a szót: — Egyébként most már nem érezzük olyan túlzottan egye­dülállónak magunkat. Nemré­giben jött egy új kollégánk, aki­nek szintén négy gyereke van, most már kettőnkön csodálkoz­nak az emberek. De érdekes, azt is észrevettem, hogy ha va­lakinek csak egy gyereke van, annak sincs több pénze, mint nekünk, bár igaz, az ilyen csa­ládok több olyasmire tudnak költeni, amire mi rém. Talán nem hiszi el, sőt az is lehet, akad, aki majd kinevet ben­nünket, de mi még sohasem voltunk külföldön. Majd akkor megyünk, amikor mindannyian együtt mehetünk, mert nyaral­ni nem megyünk a gyerekek nélkül. Függetlenül attól, hogy néhány, múló értékű tárgyi dol­got nem tudunk megadni gye­rekeinknek, az biztos, hogy mindegyiknek kenyeret, szakmát adunk majd a kezébe. Tőlünk jövőt fognak örökölni. Dücső Csilla A demokrácia feltételei Gazdaság és gondolkodás a gödrei termelőszövetkezetben A volt kastély körül, a terme­lőszövetkezet mostani irodahá­za környékén asszonyok ültet­nek díszcserjéket. Kicsit odébb, a régi uradalmi épületek keve­rednek az újabb létesítmények­kel, odalátszik a szarvasmar­hák istállója, emitt meg egy új raktár acélszerkezete ágasko­dik, mint a fák ágai, lombfa- kadás előtt. Brix Ferencet is erre talá­lom. Kicsit korábban érkeztem a megbeszéltnél, hát körbené­zett, feladatok mindig adódnak. A pártvezetőség titkára, s a ve­zetőséghez tartozó négy alap­szervezet közül az egyik, a- ter­melőszövetkezeti alapszervezet titkára. Egy-egy alapszervezet működik az önálló községi ta­nácsú falvakban, egy pedig a három társközségben. A négy alapszervezetben összesen száz párttag van, ebből a termelő­szövetkezetiben negyven. A gödrei Béke Termelőszö­vetkezet tavaly 130,5 milliós ter­melési érték mellett 20 milliós elszámolható nyereséget produ­kált, s ezzel megközelítette a magas hatékonyságú gazdasá­gokat. Az átlagosan 8,9 arany­korona értékű szántóterület a hátrányos termőadottságú gaz­daságok közé sorolja a Béke Tszt. Két éve is még az átlagos hatékonyságúak közé tartoztak 4—5 milliós nyereséggel. — A tavalyi eredményeket magyarázhatják a kedvező idő­járással mások, s ez részben igaz is. De a pártvezetőség vé­leménye szerint ennél nagyobb hatású volt, hogy beértek a ko­rábbi vezetésszervezési dönté­sek, eredményesen változott a termelési és termékszerkezet — így a jó eredmény megismét­lésére lehetőség van. Azt hi­szem, ebben jelentős szerepe van annak, hogy az emberek — a fizikai dolgozóktól a veze­tőkig - rájöttek arra, hogy tel­jesen felesleges siránkozni a megváltozott gazdasági körül­mények, a szigorúbb szabályo­zók miatt, jobb megtalálni a cselekvés útját ilyen körülmé­nyek között. Nekünk például ta­valy és idén is gondot jelent a baromfiágazat. Eddig nem voltunk a közös rendszer tag­jai, most részjegyeket vásáro­lunk, s visszafogjuk a baromfi- tenyésztést. Ez természetesen hat az ott dolgozók hangulatá­ra. Az emberek általában meg­értik a gazdasági helyzetet, a termékszerkezet-váltás szüksé­gességét, akkor azonban, ami­kor ezt a saját bőrén, munka­változásán érzi, természetesen az elvi megértésbe belejátszik az egyéni sorsért való aggoda­lom. Ezek feloldása a pártszer­vezet feladata is - meggyőzés­sel, beszélgetésekkel. Emellett természetesen a gazdasági ve­zetés is garanciát ad arra, hogy munkáját senki nem veszti el. Alapvetően a munkahelyi de­mokráciáról, s ebben a párt- alapszervezet szerepéről kér­deztem Brix Ferencet, dehát ma nemigen lehet bármiről is beszélni úgy, hogy előbb-utóbb ne kerüljön szóba a közvetlen gazdálkodás is. Bár az össze­függés eléggé szoros — ugyan­is ha voltak, vannak gondok a munkahelyi, a szocialista de­mokrácia gyakorlatával, akkor annak okai nagyrészt visszave­zethetők a dolgozók tulajdono­si tudatára. Az pedig talán nem kíván bővebb bizonygatást, hogy másképpen dolgozik, gaz­dálkodik az, aki tulajdonosként teszi ezt, vagy munkaereje bé­réért. — Úgy tapasztalom, hogy a szövetkezeti tulajdonosi tudat az idősebbekben a legerősebb. Akik még ma is meg-megemli- tik, hogy mit hoztak a termelő- szövetkezetbe. Úgy vélem, hogy magántulajdonosi tudatuk volt az alap ahhoz, hogy az évek során kialakuljon bennük a kö­zös tulajdon féltése. S ennek kisebb-nagyobb közösségben hangot is adnak: figyelnek a termelőszövetkezet életére, szó­vá tesznek dolgokat. A fiata- labbakból már inkább hiányzik az ilyesfajta mentalitás, még azokból is, akik helytállnak a munkában. Dehát ez azzal is összefügg, hogy a termelőszö­vetkezetek egyesülésével vi­szonylag nagy gazdaság jött itt létre. A liatalabbakban, közép- korúakban talán ezért is in­kább saját ágazatuk, munka­helyük iránt erősebb a vonzó­dás — ez megmutatkozik bizo­nyos munkahelyi sovinizmusban is. Ami természetesen nem rossz addig, amíg a versengést szol­gálja, de ami ellen tenni kell, ha egészségtelen rivalizálás­ban, más munkájának a lebe­csülésében nyilvánul meg. S hát sajnos nálunk is előfordul­nak kisebb-nagyobb lopások, gondatlanság, felelőtlenség, ami bizony azt mutatja, hogy a szocialista tulajdonosi tudat alakításában még jócskán van­nak feladatai többek között a pártalapszervezetnek is. Ha a gödrei termelőszövet­kezetről van szó, elengedhetet­len, hogy ne tegyünk említést a falvakról is, melyek lakossá­gának nagy része a szövetke­zetben talál munkaalkalmat. A hetvenes évek erőteljes elván­dorlása ugyan lelassult, sőt már egyre több fiatal építke­zik, azaz marad, vagy kíván tartósan letelepedni Gödrében, Baranyajenőn. De az infrastruk­Brix Ferenc, a pártvezetöség titkára túra hiánya, vagy feljetlensége most is érezteti hatását: a fal­vak megtartó képessége ugyan javult az előző évtizedéhez ké­pest, de még mindig kihat a faluközösségek életére a fluk­tuáció. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy az a bizonyos tu­lajdonosi tudat akadályoztatva van. Mert nemcsak elvándorol­nak, hanem le is telepednek emberek ezen a vidéken, ám nincs még kötődésük a tájhoz: épületekhez, fákhoz, patakok­hoz, a mezőn sarjadó búzához - dehát ez sem tipikusan göd­rei jelenség. Az ilyesfajta hiányokat is kell kompenzálni a szervezett kö­zösségeknek, főképpen pedig a pártszervezetnek. A gazdálko­dás, a gazdaságpolitika intéz­ményesített formáiról, e formák a kor követelményeihez való al­kalmazkodásáról talán keve­sebb szó esett eddig. De e le­hetőségek másutt sem többek vagy kevesebbek, mint a gödrei termelőszövetkezetben, legfel- jebb jobban, vagy kevésbé töl­tik meg helyre szabott, konkrét feladatokkal, cselekvéssel.- Inkább csinálni kell, mint beszélni róla — mondja Brix Fe­renc. — Különben sem ismerhe­tem annyira más szövetkezetek belső ügyeit, hogy összehason­lítsam a mienkkel. De talán nem vagyok szerénytelen, ha az átlagosnál jobbnak mondom a szövetkezet munkáját, s ben­ne a pártalapszervezet munká­ját is. Volt idő, mondják, ami­kor a párttitkár mondta meg, hogy melyik földlfe mit vesse­nek. Most a pártvezetőségnek, a párttagságnak inkább az a leiadata, hogy segítse a szak­embereket a hatékony gazdál­kodásban, s tartsa szem előtt az eredményeket produkáló embereket — örömeiket, gond­jaikat egyaránt. Ehhez állandó­an tájékozódnunk kell, s az in­formációkat nemcsak begyűj­teni, hanem továbbítani is mind­két irányba. Olykor ütköztetni őket, mert vitában születnek a legjobb megoldások. S ügyel­ni arra, hogy a viták ne válja­nak személyes nézeteltérések­ké, torzsalkodássá. B. L. ciolista munkaverseny az MSZMP KB 1982. december 1-i határozatának szellemében, a gazdasági és politikai célkitű­zéseinkkel összhangban, a ko­rábbinál magasabb szinten folytatódjon. A közös napirend — két ér­dekelt testület előtt — szeren­csés ötletnek bizonyult, hosz- szas vitát és a vélemények messzemenő egyeztetését hoz­ta. Elöljáróban érdemes annyit elmondani, hogy a MÁV Pécsi Igazgatóság közel 8000 dolgo­zójának 57 százaléka részt vesz a brigádmozgalomban, és az elmúlt esztendő munkája alap­ján az igazgatóságok verse­nyében a pécsiek a másodikak lettek. A kérdés: vajon miért az elégedetlenség, miért érző­dik a kifáradás a brigádmoz­galomban? A vitában részt vevők el­mondták, hogy az élet, a min­dennapok változását kevésbé tudta követni a brigádmoz­galom. Megmerevedett, a vál­lalások és a teljesítések formá­lissá váltak, a brigádok ered­ményeinek értékelése sem a kellő mederben folyt. Kellő ön­kritikával jegyezték meg a résztvevők: a brigádmozgalom irányításának kell elsősorban frissítő injekciókat adni. Mik a teendők? Elsősorban értelmes célokra mozgósítani, a gazdaságos, hatékony munka­végzés szolgálatába állítani a brigádmozgalmat. A MÉV ese­tében már ebben az évben er­re koncentrálnak, — a szállítá­si feladatok megvalósítására, javítására mozgósítani. Két ki­emelt témát ajánlanak az idén a MÁV Pécsi Igazgatóság te­rületén dolgozó brigádoknak. Az egyik az állomások kapaci­tásának bővítése, a másik pe­dig a szállítási kapacitások nö­velése. Mindkettő terén van bő­ven tartalék. Ajánlást adnak társadalmi munkákra is; köz­pontilag két kommunista mű­szakot terveznek 1983-ban. Az egyik árbevételét a pécsi úttö­rőház építésére ajánliák föl. A vosút számára 1983 a sze­mélyszállítás éve, s nyilvánva­lóan akad a brigádmozgalom számára is ebből eredően né­hány feladat. Fokozni a sze­mélyszállítás kulturáltságát, be­tartani a menetidőt, megszépí­teni az állomásokot, kocsimosó berendezéseket létesíteni, job­ban kitakarítani a fülkéket. Szó esett arról is, hogy a bri- gádmozgalom patronálóit job­ban meg kéne becsülni, javíta­ni a brigádok egymás közti kapcsolatain, illetve a brigádok munkájának folyamatos értéke­lési rendszerét megteremteni. S megfogalmazták: az erkölcsi és anyagi elismerés mértéke sem mindig elegendő ahhoz, hogy a dolgozók figyelmét a munka­verseny felé fordítsa. Ugyanak­kor a munkaversenyeknek na­gyobb nyilvánosságot kell há­zon belül is biztosítani, s az sem árt, ha a brigádok egymás eredményeit is megismerik, s így bizonyos viszonyítási alap­juk van a maguk helyzetének megítélésére is. A határozat­bon megfogalmazták: a brigá­dok munkáját a közvetlen mun­kahelyi vezető havonta, a rész­legvezető negyedévenként, a szolgálati főnökség vezetője pedig évente legalább kétszer átfogóan és érdemben érté­kelje. Nyáry Gyula, az MSZMP Vasutas Bizottságának titkára összefoglalójában külön is ki­tért a versenymozgalom szer­vezésének javítására, hiszen — mint mondotta — értelmes cé­lokért lehet mozgósítani a vasutas dolgozókat. Úgy érté­kelték, hogy elsősorban az irá­nyításon áll vagy bukik a moz­galom jövője, azon, hogy adott helyen mennyire tudják meg­újítani, a napjaink szabta igé­nyekhez alakítani a mozgalmat. K. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents