Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-21 / 109. szám

1983. április 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mozgásban a mohácsi ipar Fejleszt a Temaforg és a Zöldért Versenyfutás a piacért Közművelődés - anyanyelven Német asszonykórus, délszláv tánccsoportok Százöt évvel ezelőtt jelent meg Mohács első újságja Az 1800-as esztendő má­sodik felében nemcsak Ba­ranya kulturális központjá­ban, Pécsett, hanem vidé­ken is jelentek meg újsá­gok. Hetilap jelent meg Siklóson, Sásdon és Mo­hácson is. Mohácson az első heti­lap százöt évvel ezelőtt, 1878 tavaszán látott nap­világot: „MOHÁCS” cím­mel. A lap szépirodalmi, közművelődési, ismeretter­jesztési, ipari és kereske­delmi kérdésekkel foglalko­zott. Politikai szempontból közel állott a szabadelvű párthoz. Szerkesztője: Sze- berényi Benő, kiadója pe­dig: Lutsch József nyom­dász volt. A „Mohács” cí­mű lap mindössze két évig jelent meg. Harmadik év­folyamából már csak né­hány példány került az ol­vasók kezébe. A lap azért időközönként mégis csak megjelent. A „Pécsi Napló” 1906. április 25-i száma a következőket írta: „A Mohácson megje­lenő „Mohács" című heti­lap 6 évi fennállása után immár politikai hetilappá alakult át és a független- séqi eszméket fogja szol­gálni. A lap szerkesztését H. Rónai Gyula dr. ügyvéd vállalta magára.” Pusztai József Nemzetiségi nyelv az óvodában Guten Tag, Dober dán Pedagógiai közhely, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni. Mohácson, a jugoszláv határ közelsége, va­lamint a nagy létszámú horvát nemzetiség miatt még azoknak is érdeke legalább a szerb- horvát „konyhanyelvet” megta­nulni, akik nem a szülői ház­ból hozták a délszláv tradíció­kat. Mi sem természetesebb, hogy a német nemzetiségűek is éljenek az oktatási intézmé­nyekben biztosított nyelvtanulá­si lehetőséggel, hiszen ők rá­adásul még azt az előnyt is él­vezik, hogy egy világnyelvet sa­játíthatnak el. A város három óvodájában tanítanak németet, egy óvodá­ban (és a Szigeten) szerb-hor- vátot. A hét két napján csak nemzetiségi anyanyelven beszél­get a gyerekekkel az óvónő. Ha a kicsik egy színvonalon beszélnék a nyelvet, rá lehet­ne térni az anyanyelven folyta­tott oktatásra az iskola első osztályában. Ez azonban egye­lőre csak igen távoli cél lehet. A gyerekek többsége tulajdon­képpen idegen nyelvként tanul­ja mind a németet, mind a szerb-horvátot, mert nem hoz annyi nyelvtudást otthonról, amely elegendő volna a nem­zetiségi képzéshez. Nagy gondot jelent a szerb- horvátot anyanyelvi szinten be­szélő óvónők hiánya is; a kecs­keméti óvónőképző délszláv szakán például egyetlen mohá­csi kislány sem tanul. A másik probléma az, hogy az általá­nos iskola elvégzése után Mo­hácson nincs lehetőség szerb- horvát nyelven folytatni közép­iskolai tanulmányokat. (Bár ha figyelembe vesszük, hogy Pé­csett nehezen gyűlt össze az egész megyéből egy délszláv osztály, aligha volna értelme Mohácson középiskolai tanuló- csoportot indítani.) Fontos feladatnak tekintik a városban, hogy a szülőkben tu­datosítsák a nemzetiségi nyelv- oktatás jelentőségét. Mohács fekvése, idegenformalma, la­kosságának összetétele és nem utolsósorban a hagyományok vállalásának erkölcsi kötelessé­ge kell hogy ösztönözze erre az itt élőket. H. J. Mohács ipara sokszínű. A vá­ros üzemei az igényes, a tőkés külpiacokra is dolgozó könnyű­ipartól az élelmiszeriparon és a gépiparon át a nehéziparnak számító öntödéig, sokféle ipar­ágat képviselnek. Külön neve­zetesség, hogy az országban egyedül csak itt gyártanak felü­letkezelt farostlemezt. Mohács mindemellett kitűnő iparfejlesz­tési adottságokkal rendelkezik, hosszú évekig várományosa volt vízigényes iparának — például vegyigyár, cellulózgyár — lete­lepítésének, de ezekből az or­szágos elképzelésekből Valaho. gyan sohasem lett valóság. Újabb gabonatárolók Hogyan, merre fejlődik ma Möhács ipara? Ha olyan lép­tékű fejlődésről nem is adha­tunk ma számot, mint a koráb­bi ötéves tervekben, van moz­gás, egy sor üzemben korsze­rűsítik, bővítik a meglévő ka­pacitásokat. Az egyik leqielen- tősebb beruházás a textiíhuíla- dékokat feldolgozó a „szemét­ből” dollárt csináló Temaforg- nál folyik. Két telepükön új gé­peket állítanak be nő a kapa­citás, rendezettebb lesz a ter­melés. Fejlődik az élelmiszerfeldol­gozás. A Zöldért tartósító üze­me új épülettel és korszerű gé­pékkel gyarapodik, több zöld- séq. és qyümölcskonzervet dől. gozhatnak fel. Mohács a gabo­naipar egyik fellegvára, a Du- na-oarton felmagasodott ga'bo. nasilók eqvfaita jelképei a vá­rosnak. A következő években a malomtól délre további tárolók építését vették tervbe. A gyártmányfejlesztés is igen­csak napirenden van a mohácsi üzemekben, különösen azokban, amelyeknek lanyha piaci keres­lettel, vagy alapanyag-ellátási gondokkal kell szembenézniük. Az Öntödei Vállalat megrende­lések hiányával küszködik, így most erőteljesen törekszik új ter­mékek kíhozatalára és a minő­ség javítására ezzel új piacok szerzésére. Hasonlóan gyors termékváltásra kényszerül a Szék. és Kárpitosipari Vállalat gyára, újabb és újabb ülőbúto­rokkal rukkolnak elő, megren­delésük most bőven van. A Se­lyemgyárban viszont a fonalel- látós elégtelensége miatt hosz. szú ideje állnak a gépek, nem is várható javulás. Itt most svéd technológia meghonosítá­sába kezdtek, ezzel kiiktatnák a csévélést. Említsük meg még a téglagyárat, melynek korszerű­sítése befejeződött, a blokk­tégla gyártása most olasz au­tomata gépsoron történik. Re­mélhetően megszűnnek a pa­naszok a tégla minőségére. Jól megy az Épqép és a Me­gyeszer mohácsi üzemeinek, csakúgy mint a Ruházati Ipari Szövetkezetnek és a Könnyű­ipari Vállalatnak. A szövetke­zet mintapéldája a rugalmas, a piaci igényekhez nagyon gyor­son alkalmazkodó gazdasági szervezetnek, bérmunkában tő­kés megrendelőknek is dolgoz­nak, gyermekkonfekciót varrnak. Újabban a Könnyűipari Válla­lat is szállít ruházati cikkeket a tőkés piacokra. Viszont vára­kozáson alul szerepel az Építő­ipari Szövetkezet, mely koráb­bon biztos pont, megbízható partner volt a városépítési ter­vek megvalósításában. Az új vezetőség remélhetően kimoz­dítja a mélypontról a szövetke­zetét. Földgázra várva A városban ma az egyik fő beszédtéma a földgáz. Az átté­rés minden bizonnyal megtei­mékenyítené az ipart. A tanács pályázatot nyújtott be az Állami Fejlesztési Bankhoz, kérve a földgáz ipari és mezőgazdasá­gi célú felhasználását, a kom­munális olajfogyasztók átállí­tását, a lakossági bekötéseket. A pályázat — Zimmermann Fe­renc városi tanácselnök-helyet­tes örömmel nyugtázta — ked­vező fogadtatásban részesült, jelentősnek ítélik meg a saját erő vállalást, nagyra értékelik a város ezzel kapcsolatos ösz- szefogását. S bár döntés csak a harmadik negyedévben vár­ható, a tanács még előtte meg kívánja rendelni az egész föld­gáz-ellátási rendszer kiviteli ter­veit, hogy ezzel is időt nyerjen, Állok a Duna-parton. A víz lomhán hömpölyög vagy négy­száz méter széles medrében. Annyi jelzővel illették már Eu­rópa legnagyobb folyóját... Kék-Duna? Ma, amikor a ta­nács csak kényszerből jelöl iki strando^ a szigeti parton?! — Annyira koszos a vize, hogy emberi fürdésre szinte al­kalmatlan — mondja a városi tanács elnökhelyettese, Zim­mermann Ferenc. Tiszta, vagy koszos, a Duna békésen hömpölyög. Hátán ma­gyar osztrák, csehszlovák, jugo­szláv. szovjet, bolgár és NSZK zászlót lobogtató személy, von­tató, toló és más hajók, néhány éve már tengeri-folyami hajók úsznak méltóságteljesen. Mo hács hazánk déli nemzetközi tranzitkikötője amiből a város vajmi keveset profitál. Jönnek, mennek a hajók. És csak any- nyit vesztegelnek a vizen, amíg a vámkezelést és az útiokmó- nyokat rendezik. Néhány órát. Az évek óta dédelgetett álom várhatóan rövidesen va­lóra válik: hegymenetben csak Bezdánnál, völgymenetben csak Mohácson állítják majd meg a hajókat. Ma még mindkét he­lyen. Az idő pénz, még az amúgy sem gyors dunai hajó­kon is. A hatvanas években indultak utoljára „kofahajók" a fővá­rosba, évek múlva megszűnt Mohácsról a dunai személy- szállítás. Vagy mégse? A Dunai Révhajózási Vállalat önjáró kompjai Mohácsnál — a Csata és a novembertől meg­lévő Sziget — tavaly, majd 1,3 millió utast. 104 ezer személy­autót — évtizede még csak alig tízezret — és 78 ezer trak_ tort, teherautót vittek át a Du­nán. Az utasok kétharmada­mintegy elébe menjen a dön­tésnek. Ha netán a válasz most elutasító fenne, mindenképpen arra számítanak, később a gaz­dasági helyzet jobbra fordulá­sával mégiscsak bekapcsolód­hatnak. Vajon az olcsóbb energia fel- használásával olcsóbbak, ezál­tal versenyképesebbek lesznek-e a mohácsi ipar termékei? Nem feltétlenül, a különböző ener­giahordozók árai a későbbiek­ben várhatóan kiegyenlítődnek, egy szintre kerülnek. A földgáz­ra való átállás azonban mégis, csak áldást jelentene, nem mindegy, szenet vagy olajat kell — mégpedig előre — vásárol­ni és tárolni, vagy egyszerűen megnyitni a gázcsapot és utó­lag fizetni a szolgáltatásért. Vagyis a földgáz egyszerűbb, kényelmesebb, biztonságosabb energiaellátást ígér. nak úticélja nemcsak a sziget, illetve Mohács. Szaknyelven: nagy az átmenőforgalom. Du- naszekcsőn viszont a Liget — több mint félévszázada hason­ló nevű gőzös volt a hídpótló — önjáró komp utasainak ki; lenctizede csak a túlpartra megy át. A kockázattól sem visszaria­dó vállalatigazgató. Tóth Fe­renc álmodta meg elsőként a Csatát, aztán a Ligetet és a Szigetet... — Tavaly a kiránduló és sé­tahajóinkon 24 ezren utaztak, hajóparkunk kétharmadát már lekötötte az IBUSZ. Hetente' indul személyszállító hajónk Bajára és vissza. Nem rejti véka alá nagy ál­mát: új. nagy személyhajó, olyan, amelyen egynapos prog­ramon is minden szempontból jól érzi magát az utas. A MAHART-ügynökség veze tője Szántósi Árpád tizenhat éves vízi szolgálat után a par­ton is hajós maradt. Munkája a vízhez köti. — Tavaly 2755 géphajó (von­tató és tolóhajó) és ezekhez hozzávetőlegesen 13 000 uszály lépett be illetve k| Mohácsnál. Míg a tranzit-forgalom növek­szik, a helyi forgalom többnyire csökken. A mohácsi üzemi kikö­tőkből tavaly a mi uszályaink közül búzát 28, kukoricát 7 vitt lefelé míg pelletet 9 vitt föl­felé. A MOFÁ-nak 40 uszály- lyal hoztunk fát a kisalföldi és a gemenci erdészetből. Hiába olcsó a vízi szállítás, ha nincs pénz kikötők létesítésére, azok gépesítésére. Munkaerőt egyre nehezebb kapni. Föntről lefelé az 1450,7 és a 1445,8 folyamkilóméter közti majd öt kilométeres partszakasz a kikötősor. — Legtöbb csak berakodásra Máig kedves emlékként őr­zöm a mohácsi német asszony­kórussal való találkozást. Az esti dalolás után búcsúzáskor megszólított egy asszony: — Aztán, ha szerepelni me­gyünk valahová, kinek adjunk hírt? A Lufthansának? Egy pillanatig értetlenül bá­multam rá, aztán rápillantot­tam a fotóstáskámra: a Luft­hansa emblémája díszelgett rajta. És még mondja valaki, hogy a németeknek nincs hu­morérzékük. épült. A MOFÁ-ét a Bólyi Me­zőgazdasági Kombináté—meg. kezdték a kirakodást biztosító bővítést —, azt a Gabona­tröszt uszálykikötője követi, alatta a MAHART közforgalmú kikötője, ott van a Mahajosz — Magyar Hajófuvarozó Szövetke­zet — bérelt kikötője is, azt a Révhajózási Vállalaté követi, vé­gül a jobb parton a nemzet­közi kikötő zárja a sort. Idény­jellegű berakókikötőt üzemeltet a Duna Völgye Tsz — gabonát exportál, rövidesen építik az 500 vagonos tárolót, melyből a dunafalvai tsz is tölthet — és a gemenci erdőgazdaság. Vízi országút vasút, közút. Mindez együtt Mohácson. Nem­csak indít, hanem az olcsó ví­zi úton fogadhatna is árut. Ha lenne arra alkalmas kikötője. A MOFA-hoz farost alapanyag bál éves szinten 400 ezer űr­méter fa érkezik — ennek mindössze csak egytizede vizen — évente a több mint 60 ezer tonna barnaszenet Halimbáról vasúton kapják. Molnár Jenő, a MOFA faté­ri üzemvezetője lemondóan le­gyint: — Vagy tizenöt éve még Do­rognál uszályba rakták a sze­net. Az a kikötő rég megszűnt. Igaz, mi sem győznénk se em­berrel. se gépekkel a kirako­dást. Berakodni? Amióta itt va­gyok még nem vittünk anyagot vizen. Gyors számolás: a kisalföldi erdőgazdaságtól egy űrméter fa szállítási díja vizen 115, két­tengelyes vasúti kocsin 167, és négytengelyesen 193 forint. A 2376 folyamkilométer hosz. szú dunai hajóút mentén Mo­hács a nemzetközi hajóforga­lomban csak egy állomás. Kár, hogy szinte csak átmenő . . . Murányi László Mohács nemzetiségi város, bár — ahogy Gábor Péter vá­rosi művelődési osztályvezető mondja —, sokkal inkább a nevekben, a város jellegében, mint a statisztikában. A hetve­nes években készült Hoóz-féle felmérés szerint a lakosság 7—8 százaléka délszláv, 8—9 százaléka német. A németség aránya azóta is növekszik, el­sősorban a környező falvakból történő betelepülések eredmé­nyeképpen. S hogy Mohácsot mégis elsősorban sokác város­nak ismerik, az történelmi okok és a busójárás következménye. — Németnek lenni sokáig nem volt ildomos a háború után, igaz, a sokácok sem szí­vesen vallották meg nemzetisé­gi hovatartozásukat az ötvenes évek elején — mondja Gábor Péter. — Szerencsére ez már a múlté, bár a régi görcsök még mindig nehezen oldód­nak. A Sokác Kör felmorzso­lódott a Rajk-per időszakában, s csaknem harminc év után alakult újjá a Bartók Béla Mű­velődési Központban. A határ­menti kulturális és gazdasági kapcsolatok, a viszonylag sza­bad átjárás lehetősége mind­két részről megteremtette a nemzetiségi tudat vállalását. A németség talán csak most, az Asszonykórus NSZK-beli turné­ja után bizonyosodott meg ar­ról, hogy nincs elszigetelődve a német nyelvterületektől, bát­ran vállalhatja anyanyelvét. Mohácson persze magyarok is élnek, ezt nem szabad elfe­lejteni. Ki vitatná azonban, hogy a többség kultúráját szí­nesebbé, mozgalmasabbá tehe­tik azok a csoportok, akik a miénktől eltérő tradíciók örökö­sei, s értékeiket nem temetik el, hanem megosztják velünk? Mohácson székel a délszláv báziskönyvtár. Sajnos, inkább csak gyerekek látogatják, idő­sebbek nem sok könyvet la­poznak végig. A német olvas­mányokra többé kevésbé ugyan­ez jellemző, azzal a különb­séggel, hogy a német nyelvű könyveket — világnyelvről lé­vén szó — magyar anyanyel­vűek is előszeretettel forgat­ják. A nemzetiségi kultúrát az ok­tatási intézményeken kívül el­sősorban a hagyományőrző együttesek, a néptánccsoportok örökítik tovább. Igaz, a néme­teknek csupán egyetlen ama­tőr együttesük van, c délszlá­vok azonban a Marek Szakkö­zépiskolában, a gimnáziumban és a művelődési házban alakí­tottak csoportot. A legnagyobb gondot a szakképzett táncpe­dagógusok hiánya okozza, ez azonban délszláv vonalon me­gyei, sőt országos probléma. A közművelődés műhelyei le­hetnének a nemzetiségi klu­bok; alkalmanként egy-egy is­meretterjesztő előadás, közös ének, tánc hozza össze az em­bereket, akiket egyébként ugyanazok a tényezők szögez­nek le otthon a televízió elé, vagy a második gazdaságban, mint amelyek az egész magyar közművelődés előbbre jutását nehezítik. Havasi János Miklósvári Zoltán Dunai kikötők Hiába olcsó a vízi szállítás... Vámvizsgálatra és útlevélkezelésre várnak a hajók a mohácsi kikötőben Cseri László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents