Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-19 / 107. szám

1983. óprilis 19., kedd Dunántúlt Dcrolft 3 Kevesebb Pepsi-Cola a Pannónia Sörgyárból Több üdítő ital hazai alap- anyagokból Pepsi a palackozóban, a Pécsi Pannónia Sörgyárban Lázas kísérletezés a laboratóriumban Ésszerűbb szállitásszervezés A pécsi Pannónia Sörgyárban idén is nagy hangsúlyt fektet­nek a sör három, az üdítő ita­lok ötmegyés, dél-magyarorszá­gi terítésére. Sörből az 1982-es termelési év mennyiségét tervez­ték, a hazai előállítás 680 000, míg a csehszlovák, lengyel, oszt­rák, jugoszláv import 100 000 hektoliter. A megszokottnál va­lamivel kevesebb a jugoszláv tétel. A nagy nyereséget hozó minőségi sörfajtákat továbbra is készítik, s lesz elegendő a közkedvelt Szalon sörből is. A piacért, a vevő megtartásáért egyre keményebb harc folyik, ami most még csak az üdítők értékesítésében tapasztalható. Kemény munka vár a Pécsi Pan­nónia Sörgyár bajai és szek­szárdi termelő üzemeire. Az el­látási területen sörben még nem jelentkezett vetélytárs. Odítőféleségekből 275 000 hektolitert állítanak elő. Gondot jelen az alapanyagok drágulá­sa, egyre nehezebb az előte­remtése. Az említett mennyisé­gen belül az egyik legkedvel­tebb üdítőből, a Pepsi-Colából 100 000 hektolitert terveznek gyártani, ami alatta van a ta­valyinak, de ezt a szintet min­denképpen igyekeznek megtar­tani. A citrusfélékből, így a na­rancsból, a citromból és a gra- pefruitbql az importvisszafogás miatt kevesebbet tudnak besze­rezni, a tonik esetében már va­lamivel könnyebb az alap­anyagvásárlás. Ilyen helyzetben nem marad más, mint a hazai anyagokkal való pótlás. Nem könnyű dolog, hisz rendkívül szigorúak egye­bek között a mikrobiológiai kö­vetelmények, s néha baj van a minőséggel is, nehéz az eredeti ízt, zamatot hozni. Bár lehet jobbal, vagyis újjal is kirukkol­ni, ami nem csekély kockázattal jár. Az elmúlt két hónapban 50 kísérlet zajlott le a saját labo­ratóriumban, ahol ilyen intenzi­tású kutatómunkára a korábbi években még nem került sor. Az újdonságnak számító kü­lönféle gyümölcs, elsősorban barack és mediterrán (mango, maracuja) gyümölcssűrítmények imoortkiváltással egybekötött kikísérletezésében együttmű­ködnek a Szikrai és a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságokkal, a Szobi Szörpüzemmel, a Szilas- menti Tsz-szel. Az egyedi sűrít­mények vaav a másik érdekes­ség, a fogyókúrásoknak szánt diabetikus üdítők idén még nem kerülnek el az üzletekbe, sok múlik a kipróbálásukon, a minősítéseken és a propagálá­sukon. A citromsavot már hazai borkősavval pótolják elég jó si­kerrel, bár dráqába kerül, vi­szont mégse kell dollárt fizetni érte. Az üdítők gyártásánál fel­használt hazai alapanyagok arányát decemberig a jelenle­ginek a 4—5-szörösére növelik. Az biztos hogy 1983-ban hama­rosan vásárolhatjuk az egyik új terméket, az almaüdítőt, ame­lyet a Szigetvári Konzervgyárral együttműködve alakítottak ki. Sok alapanyagot és készter­méket mozgatnak meg és jut­tatnak célba ebben az eszten­dőben is. Ezért javítják a keres­kedelmi kirendeltségek műkö­dését Szigetváron, Kalocsán, Baján, Siklóson (az utóbbi még csak raktár). Felvették a kap­csolatot a Belkereskedelmi Szállítási Vállalattal, igénybe veszik a Volán 12-es Vállalat darabáruszolgáltatását, ma­gánfuvarozókat alkalmaznak, modernizálják a saját túraszer­vezést, hogy egyenletes legyen a szállítás, mindenhová eljussa­nak a termékek, ne okozzon za­vart a hétvégi és a szezonális csúcsfogyasztás. Az újdonságok most vannak kibontakozóban. Egyik szép eredmény, hoav a BSZV nem­csak szállítójárművei, de rako­dót is biztosít, és a rakodómun­kába besegít a gépkocsivezető. Tovább korszerűsítik a termelést könnyítő anyagmozgatást. Zsá­kok helyett ömlesztve szállítják majd az összes malátát, a sza­badegyházai izoszörpcukor fo­lyékony állapotban, míg a ten­geri dara tartálykocsikban érke­zik. Az utóbbi esetében nagyon jó az együttműködés a Bábolnoi IKR-rel. Az elöregedett csehszlo­vák palackberakó- és kiszedő gépeket hazaival váltják le: a Sopiana Gépgyár fejleszti ki a prototípust, á sörgyóriok kipró­bálják. Az import mérséklése az al­katrészekre is vonatkozik, tavaly a dollárpiacon megtakarítottak ötmillió forintot. Idén még töb­bet akarnak elérni a saját gyár­tással, de ez érvényes a szocia­lista országokból származó cikkféleségekre is. A Pannónia Sörgyár 1982-ben önálló lett, 1983-ban lehetőség nyílott arra, hoqy műszaki és más jellegű fejlesztésekhez elkezdjék a tőke gyűjtését. Csuti J. Élelmiszeripari kerékasztal Egy dinamikus iparág- gondokkal „Nézzünk be a szomszéd gyárba” Fiatal műszakiak és közgazdák fóruma A nemrég lezárult Baranya megyei tudományos hetek egyik nem kifejezetten tudományos, de annál több gyakorlati tapasztalatot adó rendezvénye volt az a kerekasztal- beszélgetés, amelyet fiatal műszakiak és fiatal közgazdák foly. tattak arról, miként lehetne javítani az élelmiszeripar gazdasá­gosságát. A kötetlen beszélgetés felszínre hozta az iparágat feszítő legégetőbb problémákat, de „kijöttek" a legjobb öt­letek is. Ezúttal is beigazolódott a régi mondás, „ha külföld­ről megjöttünk, azért nézzünk be a szomszéd gyárba is, hát­ha látunk valami hasznosíthatót. Ezen a kerekasztal-beszélge- tésen a Pécsi Dohánygyár fia­tal szakemberei álltak a kérdé­sek pergőtüzében. Kiderült, hogy például a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál is alkalmazhatók azok a módszerek, amelyeket a Do­hánygyárba meghívott angol munkaszervezők honosítottak meg. A nagyértékű gépek, gyár­tósorok javítása ugyanis közös gond. Megfelelő háttéripar hí­ján mindenütt probléma a ja­vítás, a pótalkatrész-ellátás. A Pécsi Dohánygyárban létszám- bővítés, és beruházás nélkül, pusztán szervezéssel, megoldot­ták ezt a problémát. A koráb­lUlunkasszallitas közösen Nem könnyű, de jóval nlcsóbb A belső szervezéssel kell kezdeni A z, hogy az egyházaskozári Haladás Tsz telepének bejá­ratánál, ha kocsi jön, nem ugrál ki-be a portás, ha­nem belülről vezérli a sorompót, számomra fölösle­ges „nagyképűségnek" tűnt. Am csak addig, mig odabent, a szállításszervezök irodáján meg nem tudtam: 42 gépkocsive­zetőjük van, s ebből 35 az aktiv állomány. Ezen belül személyforgalmuk sem jelentéktelen. Juhos Sán­dortól, a csoport vezető helyet­tesétől értesülök róla: mostanó, ban három fronton is ésszerű­sítették a munkásszállítást. Elő­ször is: sikerült megszervezni, hogy a korábban Mázaszászvár- ról érkező „iTodista-járat" — kis menetrendi módosítással — több célt szolgáljon: elhozza az iskolásokat meg az orvosi ren­delésre érkezőket is. Az egyez­séget a Volánnal szerződésben is rögzítették, melynek lényege, hogy a Volán bérli a szövetke­zet autóbuszát, így egy reggeli járat fölöslegessé vált, viszont a tsz-é sem szaladgál félig üre­sen. Egy másik járatuk Mágocs- ról és Bikáiról szállítja hozzájuk a dolgozókat; ezt újabban úgy hasznosítják ésszerűbben, több­szörösen hogy a busz elhozza a szomszédos községekből a Bi kali Állami Gazdaság Egyházas. kozárral szomszédos komlóföld­jeire érkezőket is. Harmadik előrelépésük: a szászvári fafel­dolgozó telepükről Szalatnakon át Köblénybe tartó járat előbb felveszi a kozári gyümölcster­mesztőket, elviszi őket Máza- szászvár mindkét részébe, s az. utón tart tovább Köblény felé. — Régóta gondolkozunk már ezen — mondja Juhos Sándor —; a bikaliakkal, mágocsiakkal már tavaly megkezdtük az egyeztetést. A megtakarítás ab­ból adódik, hogy kiiktattunk a forgalomból egy benzines Ro- burt, a többi járművel viszont kétszer háromszor annyi dölgo. zót szállítunk. így az egy főre jutó költség jelentősen csök­kent. A környékbeli utak téli tisztítására, sózására a KPM szerveivel kötöttünk átalánydí­jas szerződést. Korábban a kör_ nyékbeli utakra csak délelőtt ki. lene—tíz óra tájban jutottak el a Bonyhádról jövő gépek a dombóváriak meg visszafordul­tak Mágocsnól, mivel ott van a megyeihatár. Az idén viszont, bár nem volt nagy tél ha kel­lett. éjjel, sőt hajnalban is ki­küldték az utakra a gépeket. A Bikali Állami Gazdaságnak nemcsak a területe nagyobb, mint a keletről, nyugatról mel­lette elhelyezkedő kozári, illet­ve mágocsi szövetkezeté, hanem tagoltabb is, tevékenysége is sokoldalúbb. Ráadásul nekik a munkásszállításban nemcsak a két tsz-szel. hanem ipari üze­mekkel — a Carbon és a Me­zőgép mágocsi telepeivel — is célszerű együttműködniük. A ko- záriakkal való közös szervezésre már láttunk példát, a mágo­csiakkal történő együttműködő sük lényege: a szövetkezet Dom. bóvárról kijáró dolgozóit szállí­tó busz egyúttal szakmunkásta­nulókor is hoz a közeli város­ból Bikáira. Korábban a mágo­csi Carbon-üzembe és az al- sómocsoládi halfeldolgozóba „párhuzamosan” néhány perc eltéréssel érkező Volán- és ÁG. járatok szállították a munkáso­kat. A műsrakkezdések egyezte­tése után a Volán-busz itt is fö. löslegessé vált: a carbonosok csatlakoztak hozzájuk. — Nyolc forint önköltséggel számolva, napont egy járatra vetítve 5—600 forint a megta­karítás. ami látszólag nem sok — mondja Schönberger Barna szóllitásvezető. — Ha azonban a közös szervezésben mindez megvalósul, amit szeretnénk megtakarításunk még az idén elérheti a 300 000 forintot. — Vannak nehézségek, aka­dályozó tényezők? — Nincs okunk elhallgatni, hogy ami kialakult, nem köny- nyen alakult ki — mondja Zabó Árpád igazgatóhelyettes. — Ná­lunk, mint minden mezőgazda- sági üzemben az időjárás az egyik legfőbb, de állandóan változó tényező, így aztán a szállítási igény, szükséglet sem egyenletes. Egyszerűen hangzik: szállítsunk polgári utasokat! Ám, ha kialakítjuk, ennek napról napra változatlannak is kell ma. radnia! Véleményem szerint a vállalati buszok után fizetendő járulékról intézkedő decemberi rendelet fogalmazása pontat­lan. mert nem derül ki belőle egyértelműen, hogy a Volán­járatok tehermentesítése, vagy pedig a körületekkel létrehozott kapcsolat ad felmentést. Egye­lőre csak törekvéseinket vázol­tuk: még az idén jelentősen tovább szeretnénk lépni, de éh. hez a fő kérdést: mindenekelőtt a belső szervezésünket kell mea oldani, azután jöhet a többi. Eay biztos: egymás keresztezé­sét a sok-sok párhuzamos szál­lítást. fuvart valóban meg kell szüntetni végre . . . Hasonló véleményen van Job­bágy Laios, a mágocsi szövet­kezet szállításszervezője is. El­mondja egyébek között, hogy a már említett Köblénybe tartó ..fafeldolgozós" járat kilhasz. náltsága — részükről — még naqyobb lehetne, ha nem haj­nali ötkor kezdené műszakját a kozáriak szászvári fatelepe, ha­nem igazodva a többihez. A szálak messzire: a termelésszer. vezés sajátosságaihoz, á dol­gozók csoportjainak kialakult, nehezen változtatható szokásai, hoz vezetnek. Megoldás: tár­gyalni egyeztetni, sőt egyezked­ni — folyamatosan. Hogy érdemes-e? Láttuk: a bikaliak megközelítőleg 300 ezer forintot nyernek az idén a közlekedés ésszerűbb szervezé­sén a kozáriak — Weisz Péter szállításvezető adata szerint — körülbelül 150—200 ezret, a má- gocsiak feltehetően — ugyan- enyit. Csak össze kell adni! Varga János bi három helyett most két ter­melő műszakjuk van, a harma­dikban csak karbantartanak és a termelés mégis emelkedett. A gyár központi műhelye ma már raktárra termeli a pótal­katrészeket, folyamatos az el­látás, s zökkenő nélkül megy a cigarettagyártás, javult a ha­tékonyság. ja el 2 darab tengely elkészí­tését, vagy még úgy sem, mert az neki nem széria. Ha a Sör­gyár berendezkedik ezek le­gyártására, akkor a Sopiana is gyártson le 50 hektó sört nyá­ron, mikor nagy a sörhiány." Ilyen és ehhez hasonló indu­latok találtak utat a fórumon, pontosan az aggasztóan gyen­ge háttéripar miatt. Végül is a különböző élelmiszeripari gyá­rakból érkezők abban állapod­tak meg, hogy egy hasonló fó­rumon összehívják a tmk-sok találkozóját, és közösen tanul­mányozzák a Dohánygyárban bevezetett tmk-módszert Ezen a szálon talán megteszik az el­ső lépéseket az élelmiszeripa­rok közötti együttműködés ki­alakítására. A szervezés az a terület, amelyben kooperációs kapcsolatok alakulhatnak ki a gyárak között, ami okvetlenül javítaná a hatékonyságot. Másik ilyen közös gond az importkiváltás. Ebben is a Do­hánygyár lépett először, amikor hazai gyáraknak adott megbí­zást az eddig nyugatról impor­tált ragasztó előállítására. A sörgyárban is megkezdték a sörös, márkás palackok fémku­pakjának importkiváltását. A A Pécsi Dohánygyár tmk-műhely marógépén különböző pótalkot- részeket készítenek, mint pótalkatrészt. A bányászat utón Baranya második legfontosabb, a leg­dinamikusabban fejlődő ipará­ga az élelmiszeripar 1975 és 1982 között megkétszerezte a termelését. Ez az ütem négy­szerese a többi iparágénak, s ezt a dinamizmust a mezőgazda­ság, mint nyersanyag-kibocsáj- tó alapozta meg. A tízezer em­bert foglalkoztató iparág ter­melése tavaly meghaladta a 10 milliárd forintot, s az idén a tervek szerint eléri a 12 milliár- dot. Nagy gond, hogy a megye élelmiszeriparának műszaki színvonala elmarad az orszá­gos átlagtól, s így csökkenő műszaki színvonalú eszközállo­mánnyal kell növelni évről évre a termelést. A beszűkölt fejlesz­tési lehetőségek miatt nagyobb beruházásokra most nincs mód. Marad a javítás. De ... A kerekasztal-beszélgetésben részt vevő fiatalok, noha külön­böző gyárakból jöttek, azonos problémát feszegettek. A terme­lő gépeket akkor adják le javí­tásra, amikor már nagyon nagy a bai, amikor 90 százalékban működésképtelenek. Ilyenkor már csak nagy állásidőkkel le­het javítani, óriási termeléski­eséssel. A tervszerű megelőző karbantartás csak vágyálom a gyenge háttéripar, a gyatra al­katrészellátás, és a magyar szervezők tehetetlensége miatt. A magyar szervezők sem osto­bábbak a külföldieknél, de azonnal elakadnak, ha egy em­bert egy íróasztallal odébb kell ültetni. A túlhajszolt terme­lő gépek fenntartása ily módon horribilis összeget emészt fel. A vitavezető felvetésére, hogy a tsz-eki mintájára a pécsi élel­miszeripari üzemek is rendez­kedjenek be saját alkatrész- gyártásra, a Pannónia Sörgyár jelenlevő szakembere reagált: „A Sopiana Gépgyár csak szo­cialista összeköttetéssel vállal­dunaújvárosi lemezből készült kupak azonban még nem felel meg a minőségi követelmények­nek, egyik vékonyabb, másik vastagabb, s ez a palackozás­nál okoz zavart. Az üdítőital- gyártáshoz import citromsav he­lyett hazai borkősavat használ­nak, mert azonos a minősége, de sajnos, a magyar borkősav ötször olyan drága, mint a cit­romsav volt. A Villány—Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát legfőbb gondja most az értékesítés. Há­rommillió forint értékű palacko­zott boruk van raktáron, s nem tudják eladni. „Európa borban úszik, s az árak is nyomottak." Még a szocialista országok is visszamondták pezsgő- és ver- mouthrendeléseiket. Az új pezs­gőgyár nem tud beindulni, mert az NSZK-beli és olasz gépek rosszak, annak idején a keres­kedelem a legolcsóbb áraján­latot fogadta el, s most újabb 15—20 millió forint kellene a gépek kicseréléséhez. Legfőbb probléma mégis a piac, ame­lyet exportjog híján még csak módjukban sincs megkeresni. Az értékesítés csak az export­ra termelő élelmiszeripari válla­latoknál és mezőgazdasági fel­dolgozó üzemeknél gond —, de a fiatalok fórumán felszínre jött problémák többsége kisebb- nagyobb mértékben mindenütt fellelhető. A gazdaságosság növelésének sok minden határt szab, mindenekelőtt a beszabá­lyozott élelmiszerárak. Mégis, legtöbb vállalatnál van még ki­használásra váró belső tarta­lék. liven a szervezés, amelyben lehet egymástól tanulni. Erre nemcsak a lehetőség, de, mint a fiatal műszakiak és közgaz­dászok fórumán is kiderült, az igény is megvan. Rné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents