Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-16 / 104. szám

Határozat a XII. kongresszos óta végzett munkáról és a póri feladatairól (Folytatás a 7. oldalról) 5 százalékkal, a mezőgazdasági termékeik termelése 6 száza­lékkal emelkedett. A termélés minőségi jellem­zőinek kibontakoztatásában sze rény eredményeiket értünk el. Az iparban a munka termelé­kenysége ai termelést meghala­dó ütemben nőtt, de elmaradá­sunk nemzetközi viszonylatban még jelentős. A termékszerke­zet korszerűsödött, de a válto­zás még nem kielégítő: a ha­tékonyan működő vállalatok termelésének bővülése még nem elég gyors a gazdaságtalan termelés csökkentése továbbra is lassan halad. A . műszáki megújulási készség és a válla­latok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdekében számos intézkedést tettünk. Központi program alapján lé­nyegesen módosult az energia­felhasználás szerkezete. Biztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termék- szerkezetet korszerűsítő vállala­ti kezdeményezés. Megkezdődött az energia- és anyagtákarékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag­hasznosítási program végrehaj­tása. A kőolaj és a kőolajter­mékek fogyasztása 1979—1982. között mintegy 20 százalékkal csökkent. A gazdálkodás haté­konyabbá tétele, a vállalkozói készség élénkítése érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és 'belső irányítási rendszer korszerűsítése, ösztönöztük a kieaészítő gazdaság új szerve­zeti formáinak a létrehozását, illetve a korábbiak bővítését. A kezdeti tapasztalatok többsé­gükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítot­tunk a külgazdasági kapcsola­tok fejlesztésére, az együttmű­ködés szélesítésére. Arra töre­kedtünk hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatok­ban új erőforrásokat nyerjünk gazdaságunk számára, a mű­szaki haladás meggyorsítására, a termelési szerkezet korszerűsí­tésére. Számos javaslatot tet­tünk a KGST tevékenységének javítására, az együttműködés színvonalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, ke­reskedelmi kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Annak ér- dékében, hogy kedvezőbb felté­teleket teremtsünk nemzetközi gazdasági munkánkhoz csatla­koztunk az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi szerveze­teihez, a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz. A Központi Bizottság meg­állapítja: a párt gazdaságpoli­tikájának fő célja a termelő- eszközök társadalmi tulajdona a lap ián fejlődésünk szocialista vonásainak erősítése, a termelő- eszközök hatékony kihasználá­sa. az ország, a lakosság szük- ségleteinék jobb kielégítése. A következő években a XII. kong_ resszuson jóváhagyott gazda­ságpolitikai irányvonalat követ­ve biztosítani kell a népgazda­ság kiegyensúlyozott fejlődését, erőteljesebben ki kell bonta- k—tatai az intenzív gazdálko­dást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tenniva­lóink középpontiában a külgaz. dasági egyensúly megszilárdí­tása és az elért életszínvonal megvédése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985-től kezdjük meg az adósság csökkentését. A kül­gazdasági körülmények arra kényszerítették 'bennünket, hogy ezt a számítottnál előbb tegyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizetőképesség fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum el­érése a légfantosabb feladat. Ez teszi lehetővé az életszínvo­nal megőrzését is. Gazdasági problémáink meg­oldása, a szocialista építőmun­ka eredményes folytatása min­denekelőtt a termelésben dől él. Előrehaladásunknak kulcskérdé­se a műszaki fejlesztés meg­gyorsítása, a munka termelé­kenységének növelése, a minő­ség és a munkakultúra javítá­sa, s mindezek révén a terme­lés jövedelmezőségének és ver­senyképességének fokozása. A fejlesztési forrásokat elsősorban rekonstrukciókra, a műszaki színvonal emelésére, a techno­lógia korszerűsítésére, az anyag, és energiagazdálkodás racionalizálására kell fordítani. Gyorsítani szükséges a tudo­mányos eredmények álkalmazá- sát, a korszerű technológiák bevezetését. Biztosítani kelj a gazdaság .számára fontos tudó. mányos kutatások és fejleszté­sek megfelelő feltételeit. Kapjanak elsőbbséget a gyorsan kivitelezhető, rövid idő alatt megtérülő és az export- képességet javító beruházások. A fejlesztéseknél növelni kell a hazai gyártású gépek és beren­dezések arányát s fokozottab­ban kihasználni a KGST-együtt- működésben rejlő lehetősége­ket. A szocialista ipar megha­tározó szerepet tölt be a gaz­dasági életben, fejlődése nagy hatással van az egész népgaz­daságra. Iparpolitikai irányel­veket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differen­ciált fejlesztésévelt, a piaci kö­vetelményekkel és az ország nemzetközi gazdasági kapcso­lataival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dina. mikusan, amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmaz­kodva nyereségesen gazdál­kodnak. Ennek érdekében mű­ködési feltételeiket javítani kell. Folytatjuk 'bevált agrárpoliti­kánkat. Hazánk természeti adottságai lehetővé, az export- képesség növelésének követel­ménye pedig szükségessé teszi a mezőgazdaságnak — az érté­kesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fej­lesztését. A mezőgazdasági termelésben is jobban figye­lembe kell venni a világpiac változásait, s ezekhez tudato­sabban kell” alkalmazkodni. Ez megköveteli, hogy különös gon­dot fordítsunk a költségek mér­séklésére, az anyag, és ener- g iafelha szná lás éssze rűsítésére, a takarmánygazdálkodás javí­tására, a tárolási, szállítási és feldolgozási veszteségek csök­kentésére. Kiemelt feladat a növénytermesztés és az állat- tenyésztés hozamainak gazda­ságos növelése, a minőségi kö­vetelményék érvényesítése és a termőföld védelme. Az élelmi­szer-kivitel bővítése érdekében szélesíteni kell a választékot, javítani a minőséget, valamint a termelés, a feldolgozás, a táró. lás és a forgalmazás összhang­ját­A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele kül- gazdasáqi kapcsolataink bőví­tése aktív részvételünk a nem­zetközi gazdasági, műszaki-tu­dományos együttműködésben. Politikai és gazdasági érde­keink egyaránt azt követelik, hoqy jobban használjuk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttmű­ködés lehetőségeit. További kezdeményező lépéseket kell tennünk az áruforgalom, a szakosítás és a kooperáció bő­vítésére. Aktívan részt kell ven­nünk a szocialista gazdasági integráció kibontakozását cél­zó olyan javaslatok kidolgozá­sában, amelyek már a nyolc­vanas években elősegítik or­szágunk és a szocialista gazda­sági közösség eredményes, az intenzív szakasz követelményei­nek megfelelő fejlődését. A fejlett tőkés országokkal továbbra is a kölcsönös elő­nyök alapján szélesítjük gazda­sági 'kapcsolatainkat. Célunk az export és az import kiegyen­súlyozott fejlesztése. Növelni kell a feilődő országok részará­nyát külkereskedelmi forgal­munkban. A szocializmus építésének egész időszakában a gazdaság­politika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irányító és az állom szervező szerepe. A gazdaságpolitika következetes megvalósítását a párt minde­nekelőtt élvi politikai eszközök­kel segíti. A párti rá nyitás mód­szerei igazodjanak a társadal­mi, gazdasági változásokhoz. Erősíteni kell az állam szerepét a népgazdaság tervszerű fejlő­dését biztosító közgazdasági, intézményi feltételek megterem, tésében és összehangolásában, valamint a tulajdonosi felügye­let ellátásában. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a gazdaságirányí­tási rendszer tökéletesítését, továbbfejlesztését. A bevált alapelvéket megtartva és a ti­zenöt éves gyakorlati tapaszta­latokat figyelembe véve a gaz­dasági mechanizmust úgy 'kell fejleszteni, hogy az egyidejűleg szolgálja az intenzív gazdálko­dásból és a világgazdaság vál­tozásaiból adódó feladatok eredményesebb megoldását. A gazdaságirányítási rendszer a jövőben is a szocialista terv- gazdálkodás keretében fejlő­dik, a népgazdasági terv, vala­mint az áru. és pénzviszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül, s lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, se. gíti a kezdeményező és a vál­lalkozási készség kibontakozta­tását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan népgazdasági tervek kidolgozása, amelyek reálisan határozzák meg a gaz­daságfejlesztés fő céljait, mér­tékét és arányait. A közgazda- sági szabályozás keretében fo­kozni kell az áraknak és a bé­reknek a költségmegtakarításra, a hatékonyságra ösztönző és késztető szerepét, javítani kell az érdekeltségi rendszert, s elő kell segíteni a munkaerő és d munkaeszközök ésszerű átcso­portosítását. Tovább kell halad­ói a népgazdaság intézményi és szervezeti rendszerének egy­szerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkal­mazását. Az állami vállalatok és a szövetkezetek elsődleges A VI. ötéves terv első két évében a lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme több mint 3 százalékkal, fogyasztása pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A reáljövedelem 1983-'ban a kedvezőtlenebb gazdasági fel­tételek miatt némileg csökken, összességében a lakosság élet- színvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határozatnak meg­felelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztá­lyok, rétegek jövedelmi ará­nyai érzékelhetően nem változ­tak. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben kis mérték­ben növekedett a közös bevé­telből származó személyi jöve­delem, amiben a kiegészítő te. vékenység bővülésének is sze­repe van. A családok életszínvonala differenciáltan alakult. Javult a jövedelmi színvonal azok­nál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban több­letjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A csa­ládok döntő hányadánál váltó, zatlan maradt a jövedelmi és a fogyasztási szint. Romlott a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknél a munkabér jelle­gű jövedelem nem tartott lé­pést a fogyasztói árak emel­kedésével. A gyermekes csalá­doknál az egy főre jutó reál- jövedelem valamelyest csökkent. A nehezebb körülmények kö. zott is kiegyensúlyozott volt az áruellátás. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyának fenntar. tása a múlt évben elkerülhetet­lenné tette a fogyasztói árszín­vonalnak az eredetileg tervezett­nél nagyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mértékben. Hazánkban a foglalkoztatott­ság változatlanul teljes. Meg­valósult az ötnapos munkahétre való áttérés. Az új szabadságo­lási rend bevezetésével nőtt a dolgozók egyes kategóriái — főként a fiatalok — szabadsá­gának időtartama. Felgyorsult a munkaerőmozgás, több száz­ezer dolgozó változtatott mun­kahelyet. de a munkaerőnek a hatékonyabban működő válla­latokhoz, gazdálkodó egységek­hez való átáramlása még nem kieléqítő mértékű. Nem sikerült kellő haladást elérni a béreknek és a kerese­teknek a teljesítmények alap­ján történő differenciálásában. A nagyvállalatok körében — a belső érdekeltségi rendszer hiányosságai miatt — továbbra is erős az egyenlösdi szemlélet, o kiugró teljesítményeket álta­lában inem ismerik el azzal arányban álló, kiemelkedő bér­rel. A lakosság jelentős részének életkörülményei javultak. Foly­ás meghatározó szerepét biztosít­va a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielégítésében a kisipart és a kiskereskedel­met, valamint a termelőtevé­kenységben pótlólagos erőfor­rásokat feltáró kisvállalkozáso­kat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szüksé­gesnék tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatók gazdál­kodósával összefüggő elgondo­ló- előkészítésében, kidolgo­zásában, a döntések meghoza. tolóban és végrehajtásban. A munkahelyi demökrácia fejlesz, tésé're politikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Eredményes működtetése felszínre hozza a vállalaton be­lüli torta lékókat, segíti haszno­sításukat. Társadalmunk fejlő­désében továbbra is fontos sze­repet tölt be a szocialista bri- gádmozgalam és a munkaver. seny. A jelenlegi helyzet az eddi­ginél több erőfeszítést követel. Széles körű összefogással, kez­deményezésékkel, fegyelmezett munkával a XII. kongresszus határozatában megjelölt gazda­ságpolitikai irányvonal érvénye­sítésével megalapozható az intenzívebb, kiegyensúlyozott fejlődés. tatódott a lakásépítési program megvalósítása. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült, több mint 2000 új kórház; ágy, 5100 bölcsődei és 1300 szociális otthoni férőhely létesült. Kedve­zőbbek lettek a járóbetegellátás feltételei. Tovább bővült az öre­gek napközi otthonának háló­zata. A párt és a kormány nagy fi­gyelmet fordított az oktatás fel­tételeinek javítására. Az óvo­dáskorúak óvodai elhelyezése — néhány nagyobb város kivé­telével — gyakorlatilag teljes körűvé vált. Meggyorsult az ál­talános iskolai tanteremépítés. Változatlanul go.ndot jelent a kétműszakos oktatás, egyes is­kolákban a pedagógushiány. Az életszínvonal megőrzésé­hez, az életkörülmények javítá­sához szükséges feltételek biz­tosítósa továbbra is erőfeszíté­seink középpontjában áll. Arra kell törekedni, hogy a lakosság reáljövedelme az idei megtor­panás után a VI. ötéves terv hátralévő éveiben szolid mér­tékben emelkedjék. Változatlan cél, hogy a dol­gozók keresete mindenütt ke­rüljön jobban összhangba a végzett munka mennyiségével, minőségével, feltételeivel és eredményeivel. A bérszabályo­zás, a bérrendszer hasson ab­ban az irányban, hogy a dol­gozók keresete arányos legyen a teljesítménnyel. Ezért a gaz­dálkodó eavségek belső érde­keltségi rendszerét tökéletesí­teni kell. A vállalati vezetés te­remtsen olyan feltételeket, me­lyek lehetővé teszik, hogy a ki­emelkedő munkát végző szelle­mi és fizikai dolgozók megfe­lelő anyagi elismerésben része­süljenek. A közgondolkodásban el kell fogadtatni a végzett munkával arányban álló, eddiginél na­gyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a teljesítménnyel nem arányos jö­vedelmek keletkezését. Biztosí­tani kell, hogy a jövedelemki­áramlás összhangban legyen az árufedezettel. Gazdcxsógpolitikai céljainkat változatlanul a teljes foglalkoz­tatás fenntartásával kívánjuk el­érni. A munkaszervezés javítá­sával, a nélkülözhető munkaerő átcsoportosításával kell biztosí­tani a hatékony foglalkoztatást. Az ötnapos munkahét tapaszta­latait felhasználva elő kell ké­szíteni az iparban a 40 órás munkahétre való áttérést. A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a jétbiztonságot. A következő években ót kell te­kinteni a szociálpolitika intéz­ményrendszerét. Kiemelt figyel­met kell fordítani a gyermekes IV. Életszínvonal és szociálpolitika családokra, a családalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekre. Az állam, a gazdálkodó szer­vezetek és a lakosság közös erőfeszítéseivel és felelősségé­vel, ésszerű, szervezett tevékeny­séggel javítani kell a lakásellá­tást és a lakókörnyezetet El kell érni, hogy a családok, kü­lönösen a lakással nem rendel­kező családalapító fiatalok la­kásigényük kielégítését reálisan tervezni tudják. Az általános lakásépítési program keretén belül az önerőből történő lakás­építést a telekgazdálkodás javí­tásával és jobb anyagellátással is segíteni kell. Fontos érdekünk az általános iskolai oktatás anyagi feltételei­nek javítása1. Lehetőségeinkkel összhangban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egészségügy fejlesztésére, az el­látás színvonalának emelésére, a lakosság egészségügyi kultu­ráltságának növelésére, a társa­dalom széles rétegeit érintő ár­talmak visszaszorítására. A szű­kösebb anyagi lehetőségek mellett is többet kell tenni a környezet- és természetvédelmi programok megvalósításáért. A jövőben a lakossági infra­struktúra fejlesztésében na­gyobb társadalmi összefogásra van szükség. Az állami és a gazdálkodó szervek anyagi for­rásai mellett a települések fej­lesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakosság öntevékeny­sége, önkéntes hozzájárulása. A helyi tanácsok gazdasági önállóságának növelése, a hoz­zájárulások bővítése elősegíti a lakosság növekvő részvételét a helyi döntésekben. Új, átfogó terület- és telepü­lésfejlesztési koncepciót szük­séges kimunkálni, amely az eddiginél jobban segíti az élet­képes települések erősödését, mérsékli az életkörülményekben meglevő indokolatlan különbsé­geket, javítja a társadalmi köz­érzetet. Nagy fontosságú nemzeti és társadalompolitikai kérdésként kell kezelni a népesedési hely­zet alakulását. A születésszám növelése érdekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szociális és egészségügyi felté­teleit. V. A XII. kongresszus vívmá­nyaink megőrzését, társadal­munk szocialista vonásainak erősítését állította az eszmei, politikai tevékenység közép­pontjába. A szocialista építő­munka eredményeinek, a párt nyílt, őszinte politikájának, ideológiai tevékenységének ha­tására fejlődött népünk szocia­lista tudata. A propaganda segítette a szocialista építés kérdéseinek megértését és megoldását. A tájékoztatás eredményesen hoz­zájárult a közéleti aktivitás fo­kozódásához. Javult az iskolai és iskolán kívüli nevelés, okta­tás. A közművelődésben na­gyobb figyelmet kapott a gaz­dasági, műszaki ismeretek ter­jesztése. Felélénkült a szakem­bereket tömörítő szövetségek, egyesületek tevékenysége. A különböző művészeti ágakban az elmúlt években is születtek értékes, humanista szellemű, a béke, a szocializmus mellett kiálló alkotások. A Központi Bizottság az ered­ményeket elismerve meaóllapít- ja, hogy a pórt ideológiai tevé­kenysége, agitációs és propa­gandamunkája nem tudott elég gyorsan és rugalmasan alkal­mazkodni a nehezebb, bonyo­lultabb feltételekhez. A kutatás és a gyakorlat, az elmélet és a propaganda közötti kapcsolat nem kielégítő. Az új kérdésekre ideológiai síkon nem mindig tudtunk elég gyorsan és meg­felelően válaszolni, pedig ezt az elméleti munka és o szocialista építés gyakorlata egyaránt megköveteli. Az eszmei munka megjavítását sürgeti az is, hogy nemzetközi méretekben élező­dik a két világrendszer, a szo­cializmus és a kapitalizmus kö­zötti ideológiai, politikai harc. Gyakoribbá váltak a pesz- szimista, a távlatvesztést tük­röző megnyilatkozások. A köz­tudatban a szocializmusról torz és téves nézetek is jelentkez­nek, és tovább élnek elvont, illuzórikus felfogások is. Nem tudatosultak eléggé a rend­szerünkre jellemző jelentős szo­cialista értékek. Nem kaptak kellő magyarázatot a szocia­lizmus építésének ellentmondá­sai és a feloldásukra tett erő­feszítések. A társadalmi gyakorlat konfliktusai felélénkítették a továbbhaladásunk irányával, útjával, konkrét megoldásaival kapcsolatos vitákat, különösen egyes értelmiségi körökben. Ezek a viták többnyire konstruk­tív, a kétségkívül meglevő gyen­geségek és hibák mielőbbi le­küzdését segítő szándékból 'a. kodnak, de esetenként meg­nyilvánul bennük társadalmi helyzetünk és feladataink meg nem értése, társadalmunk va­lódi problémáinak egyoldalú, torz beállítása. Tapasztalható konzervativizmus, a megszo­kotthoz való ragaszkodás, s az új megoldásokkal szembeni bizalmatlanság is. Helyenként felerősödtek felelőtlen, zavaros, az ország reális helyzetével nem számoló felfogások, ellen- zékieskedő, valamint ellenzéki, sőt ellenséges nézetek. Az utóbbi időben társadal­munk egyes rétegeiben újra­éledtek és felélénkültek nacio­nalista nézetek. Ezek nagymér­tékben az öröklött burzsoá na­cionalizmusból táplálkoznak, amely ellen a magyar kommu­nisták mindig következetesen harcoltak. A felszabadulás élőt. ti időkben a burzsoá naciona­lizmus nagy károkat okozott hazánknak, Kelet-Európa né­peinek, s nemegyszer súlyos tragédiákhoz vezetett. Az im­perializmus tudatosan, s nap­jainkban erőteljesebben szítja a nacionalista érzelmeket, hogy éket verjen a szocialista orszá­gok közé, gyengítse egységün­ket. Pártunk, kormányunk a leg­határozottabban elítéli a búr. zsoá nacionalizmus minden megnyilvánulását, mert ezek ma is súlyos károkat okozhat­nak népünknek. Nemzetünk fel- emelkedését, hazánk és népünk érdekeit, a Kelet-Európábán oly bonyolult nemzetiségi kérdés igazságos és tartós megoldá­sát csak a szocialista társada­lom fejlődése biztosíthatja. Ezért a burzsoá nacionalizmus­sal szembeszegezzük szocialis­ta hazafiságunkat és interna­cionalizmusunkat. Politikánk­ban természetesen ötvöződik nemzeti önbecsülésünk más né­pek tiszteletével, nemzeti érdé. keink szolgálata a népek kö­zötti barátság és . szoliraditás ápolásával. Az ideológiai és a kulturális irányító munka, az agitáció és propaganda középpontjába a valóság hiteles feltárását, a párt eszmei befolyásának erő­sítését, szélesítését, politikánk meggyőző képviseletét, a szo­cializmus történelmi küldetésé, be vetett bizalom szilárdítását, a szocialista hazafiság és in- ternacionalizmus eszméjének terjesztését kell állítani. Na­gyobb figyelmet kell fordítani történelmünk, szocialista vívmá­nyaink bemutatására, a nem­zeti érzés, a reális nemzeti ön. ismeret fejlesztésére. Társadalmi feladataink meg. oldása szükségessé teszi a párt ideológiai tevékenységé­nek erősítését. Határozottan és rendszeresen ki kell fejteni né­zeteinket a társadalmat, a gaz. dasági helyzetünket és a táv­latainkat érintő legfontosabb kérdésekben. El kell végezni a Ideológia és művelődés

Next

/
Thumbnails
Contents