Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-14 / 102. szám

1983. április 14., csütörtök Dunánt úli napló 3 Üzemek, nagyközség a várért Középkori kövek a falban és az épületekben. Háttérben a barokk plébániaépület. Gállos Orsolya felvétele Szászvár vigyázza értékeit Értékes műemléki épületegyüttes a vár területén Beszélgetés Klslégi Nagy Dénessel » Az idén nyáron 99 éves lesz Kis légi Nagy Dénes, a pécsi egyetem volt tanára, a klasszika-filoló­gusból szociológussá, filozófussá, a közgazdaságtan professzorává lett tudós, aki íróként, tanárként, ku­tatóként egyaránt tartalmas, hosszú alkotó életet tudhat maga mögött. Negyedszázada vonult nyugdíjba, utoljára a statisztika tanára volt, azóta is Pécsett él, csendben, de nem elfelejtve. Széles körű tevékenységének egyik, talán a többinél kevesebbet emlegetett területe volt a marxizmus­sal való foglalkozás. Ez kezdetben egy mindent magába olvasztó tud ományos gondolkodó érdeklődése volt, később konkrét kapcsolatot is jelentett. Kislégi Nagy Dénes 19 42-től 1948-ig volt a kolozsvári egye­tem professzora. Ezekben az években ismerkedett meg közelebbről Marx Károly és Engels Frigyes mű­veivel, mégpedig úgy, hogy lefordított a művek közül többet, akkor főként a német ideológiát, majd Marx. doktori értekezését, a Vogt úr-at, A számkivetés nagyjait és más írásokat. A ma közkézen forgó fordí­tások közül néhány az ő neve alatt jelent meg, de a javításokkal, igazításokkal sok gondja van. Közel százévesen még ma is tudósi hévvel kel ki egy-egy apróbb pontatlanság ellen, védelmezi saját állás­pontját. Amikor az idei Marx-év alkalmával fölkerestük, mégsem erről, hanem a régi emlékekről in­dult a beszélgetés. ' ....< * 1 111 ■1 Szászv ár főterét beszéltük meg találkozóhelyül a várfel­tárást végző régészekkel, s őket várva van időm körbesétálni a régi kereskedőházakkal kö­rülvett faluközpontot. A házak ódon nagykapuin szebbnél szebb kovácsoltvas kilincsek. A tér alsó szélén fut el a főút, azon túl magaslik a templom — már a szászvári vár terüle­tén. Ez utóbbi ügyében talál­koznak a nagyközség vezetői a két régésszel, dr. G. Sándor Máriával, az Országos Műem­lékfelügyelőség munkatársával és dr. óerő Győzővel, a Buda­pesti Történeti Múzeum mun­katársával. Évadkezdő megbe­szélésre készülnek. A két régész elmondja, hogy még soha nem találkoztak ak­kora segítőkészséggel, mint a Szászváron három éve megkez­dett ásatások idején. A helyi bányaüzem, továbbá az itteni vállalatok munkaerővel, szállí­tásokkal segítették a feltárást. Idén nagyobb pénzzel indul­hatnak a kutatások, és az OMF már készítteti a műem­lékegyüttes hasznosítási tervét. Mindezt már a bányaüzem irodájában mondja el G. Sán­dor Mária. Ott vannak Potyon- di István, a nagyközségi közös tanács elnöke, Wäger József, a bányaüzem vezetője. Meg­beszélik a szükséges munkás­létszámot, ezt a tanácselnök maga biztosítja a helyi nyug- diias klub tagjaiból. A bánya két szállítószalagot szerez a felesleges föld elszállításához. Ha kell, ad szivattyút is a pin- cekutaláshoz. ducolásokat, és télre biztosítja a leletek be­fedését ... — Miért tekintik ennyire sziv- ünvüknek a várfeltárás ügyét? M'lrépp illik bele ez község­politikai programiukba? — kérdezem a megbeszélés vé- vén a két szászvári vezetőt. A tanácselnök, Potyondi István igy válaszol: — Mázaszászvár 1975-ben nyerte el a nagyközségi címet, és ezzel megindult itt egy er­jedés. Tenni is akartunk ezért a címért. A várra úgy tekin­tünk, mint olyan értékre, amit meg kell óvni a pusztulástól, melvnek környezetét széppé té­ve közkinccsé kell azt tenni. A Baranya megyei Tanáccsal to­vábbá a pécsi püspökséggel folytatott tárgyalásaink szerint a község megkapná a vár te­rületén álló emeletes barokk plébánia épületét. Ebben he­lyeznénk el a községi könyv­tárat, a helytörténeti múzeu­mot, s ezekkel meg a park­szerű környezettel együtt szép pihenőhelyet alakítanánk ki. Idén aszfaltozza egyébként a KPM a vár körüli utat. Wáger József, a bányaüzem vezetője is erről a folyamatról beszél: — Tulajdonképpen mindig szunnyadt néhány elképzelés az itt élő emberekben: jó volna rendbehozni a várat, építeni egy ABC-áruházat, orvosi ren­delőket, lakásokat. Az elmúlt négy-öt évben mindez jófor­mán meg is valósult, és ebbe a folyamatba illeszkedik a vár­nak és környékének ügye. — Arra is gondulunk — folytatja Wáger József —, hogy idővel, az új szénbányá­szati program beindulásával megnő itt a lakosság létszá­ma. Az embereknek ma már nem elég a fizetség, a lakás, a bolti ellátás — kulturális létesítmények és szép környe­zet is kell a korszerű életvi­telhez. Ez is segít abban, hogy megtartsuk, idekössük dolgo­zóinkat. Tavaly a község strandja készült el, az idén tornaterem építésére adtunk be pályázatot. Gondolunk a kul­turális értékmegőrzésre is: a régi aknatornyot, a fogaske­rekű szállítógépet szeretnénk megóvni a pusztulástól és be­mutatni az embereknek. A várkutatásról beszélgetve tehát annyi mindent nem le­het megkerülni Mázaszászvá- ron. Múltunk és jelenünk, mun­kánk és környezetünk, gazda­ság és kultúra ugyanis bonyo­lult módon összefügg. Gazda­sági és kulturális akciókatkár különválasztani, mert a kettő csak együtt, egymást erősítve haladhat előre. Hiszen, ha az egyik, teszem azt, a kultúra mellőzést szenved a nehéz gaz­dasági helyzetre való hivatko­zással, ennek hátrányát idővel az általános munkakultúrálat- lanságon fogjuk majd észre­venni. Ha ugyan nem tapasz­taljuk máris .. . A mázaszászváriak azonban összefüggésükben látják ezeket Ha csupán az volna az egyetlen erénye a pécsi Me­csek cukrászdában folyó Ká­véházi komédiáknak, hogy valaki kitalálta, s ezzel évti­zedes hiányt kezdett pótol­ni a negyedik magyar nagy­városban, már érdemes né­hány szót vesztegetni e jó kezdeményezésre. De a né­zőnek, pontosabban a ven­dégnek nem csupán a kelle­mes meglepetés öröme jut, hanem egy lelkes színész­csoport korrekt csapatmun­kája következtében jó szóra­kozás is. Gyuricza Liliann, Krasznói Klári, Lang Györgyi, Péter Gizi, illetve Kulka Já­nos, Mester István, N. Szabó Sándor és Szivler József este 10-től éjfélig fokozatosan hangolja egyre jobb kedvre a cukrászda apró asztalai­nál szorongó közönséget. a dolgokat, s ezért ért velük szót évről évre tanácselnök, bányaüzem-vezető és régész. Ez utóbbi a megbeszélés után a helyszínre kalauzol bennün­ket. Körbejárjuk a régi falakat, melyek között nemzedékeken át játszott megannyi szászvári gyerek, és hallgatta felgyűlt fantáziával a titkos alagutak­ról szóló legendákat. — Értékes műemlékünk ez a középkori apátsági vár —, összegezi G. Sándor Mária —, amilyen kevés van a megyé­ben, és feltétlenül figyelmet ér­demel. Az itt talált finom kály­hacsempe, a gótjkus faragvá- nyok is ezt bizonyítják. Közép­kori falai az első emelet szint, jéig leromlottak, a török idők­ben katonai és közigazgatási kerületközpontként funkcionált, majd a Habsburg-időkben, jó­részt az itt talált középkori kőanyag felhasználásával temp­lomot, parókiát, gazdasági épületeket és egyebet emeltek a területén. Hatalmas fák zöldellnek a régi épületek, a múltról beszé­lő falak között. A közelben egy iskolaépület, körülötte gyere­kek. Ide álmodták tehát kultu­rális, műemléki együttesüket a szászváriak. Sokat emlegetnek egy nevet: a nemrég elhunyt Endrei György nevét. A vár, a hagyományőrzés ügyének lelkes mozgatója volt. Ha egy ilyen ügy éléről eltávozik valaki, ál­talában hosszú évekre meg­szakad a gyűjtés, a kutatás. Szászváron ez nem így tör­tént. Karinthy Frigyes, Heltai Je­nő és Molnár Ferenc jele­neteit adják elő „békebeli” kupiék és sanzonok kíséreté­ben. Sehol másutt nem él­nének meg ezek a produk­ciók, de nem is azzal a cél­lal rendezte a műsort Szeg­vári Menyhért, hogy a nagy­színházban elvárt élményt pótolja az éjszakai komédiá- zással. Itt, a szűk dobogón, s a parkettnek a játékra szabadon hagyott részén ott­hon érezheti magát a pári­zsi apacsot majmoló pesti divatfi, a habossütemény után áhítozó bakfis és a ka­landjaival a felszarvazott férj előtt dicsekvő Don Juan. Mint színházi produkciót tehát nehéz megítélni ezt a vállalkozást. De mint a Hun­ger Hotels és a Pécsi Nem­zeti Színház együttműködé­o — Marx tanaival akkor ta­lálkoztam először, amikor Szok- rateszrői írtam a doktori érte­kezésemet. Ez még a század elején volt. Akkor olvastam az első magyar fordításokat is. Emlékezetem szerint Szabó Er­vin fordította le az első két Marx-művet, köztük volt a Kommunista Kiáltvány is. Én magam végül is sose lettem marxista, de élétem vége felé a gondolkodásom erősen efelé mozdult el. Sokáig úgy volt ez, hogy minden nagy gondolko­dó filozófiája érdekelt, és Marxot feltétlenül a legna­gyobbak közé soroltam már a legelső „találkozásunk” alap­ján. Megismerésre, tanulmá­nyozásra méltónak véltem, és már a Kereskedelmi Akadé­mián, ahol fiatalabb korom­ban tanítottam, kis marxista ismertetéseket tartottam a hall­gatóknak. Ez a húszas évek végén, a harmincas évek ele­jén történt. Kolozsváron az új idők igénye volt, hogy tegyük hozzáférhetővé magyar nyel­ven a marxizmus klasszikusait, s én szívesen, kedvvel vettem részt ebben a munkában. így történt, hogy elég jól beástam magam ezeknek a gondolko­dóknak a szellemi világába. Amikor aztán Pécsre kerültem, a politikai gazdaságtant ok­tathattam. Külön kollégium ke­retében tizenkét hallgatóval a Tőke első kötetét olvastuk. Ma közülük öten egyetemi taná­rok. Az egykori tanítványok közül néhánnyal magam is beszél­tem. Életreszóló élménynek, döntő eligazításnak tartják Kislégi Nagy Dénesnek ezeket az előadásait, illetve szeminá­riumait. Egy gazdag, csaknem kimeríthetetlen tant ismertek meg így egy jelentős személyi­ség intellektusán átszűrve. De hogy mi történt azután, hadd folytassa maga Kislégi Nagy Dénes: — Amikor megalakították a marxista tanszékeket, tőlem el­vették a politikai gazdaságtan oktatását. Sajnáltam, mert már igazán jól beledolgoztam ma­gam. Igaz, hogy összesen csak egy évig végezhettem ezt a munkát. De a sajnálatom még nagyobb volt azért, mert el­uralkodott a dilettantizmus, a vulgórfilozófia az egyetemen. sével megteremtett színvona­las vendéglátóipari szóra­koztatás, kitűnően megállja a helyét. Végre nem levitéz- lett dizőzöket és akrobatá­kat látunk éjszakai műsor­ban, hanem egy sajátos színpadi műfajt képviselő művekből kapunk a vendég­látás igényeihez igazodó hangulatos ízelítőt. Minden egyes alkalommal meglepe­tés is várja a közönséget: az est vendégei más mű­vészeti ágból rándulnak át a Mecsek cukrászda pódiu­mára. (Legutóbb a Pécsi Ba­lett, illetve a Bóbita Báb­színház.) A maga nemében nívós, kellemes szórakozást nyújtó műsor részese lehet tehát az, aki rászán eqy hosszú estét a Mecsek cuk­rászdában látható komédió- zásokra. H. J. Ez nagyon bántott. Minthogy azért bizonyos vonalon még folytattam ezt a munkát — például ismeretterjesztő elő­adásokat tartottam, amire ak­koriban igazán nagy szükség volt, mert sokan mindössze ennyit tudtak, hogy a munkás- osztálynak kell uralkodnia, de egyebet nem — bizonyos ér­telemben összeütközésbe is kerültem már ezzel az elha­rapózó dilettantizmussal. Egy előadásomról, amely a marxi módszertan lényegét kísérelte meg összefoglalni, egy ilyen frissen kinevezett „filozófus” azt mondta, hogy fölösleges Hegelre hivatkozni, ha Marx­ról beszélünk. Dühömben visz- szavettem az egészet. o Ez a meg nem jelent kéz­irat — a Magyar Jogász Szö­vetség pécsi csoportjában 1950-ben tartott előadás szö­vege — mostanában kerül elő a régi papírok közül. Az elő­adás eredeti címe: A marxi methodológia alapelvei. A ma már közismert (s ne feledjük: ez az előadás 33 éve hang­zott el!) előzmények, köztük Hegel tanainak rövid és tárgy­ra törő ismertetése után Kislégi Nagy Dénes így folytatja fej­tegetéseit: „A kutató tevékenység és ennek eredményeképp a meg­ismerés konkrét tények feltá­rásával kezdődik, ebből emel­kedünk fel antitézisként az absztrakcióhoz, végül az abszt­rakt fogalmak segítségével rendszerezzük a konkrét való­ságot. A tőke úgy készült, hogy Marx mindenekelőtt óriási anyagot gyűjtött össze, tanulmá­nyozott ót. „Rosszullétem alatt — írja egy levelében Kugel- mannhoz 1868-ban — nem tud­tam írni. De hihetetlen tömegű statisztikai és másféle anyagot tömtem magamba, amely egy­magában is beteggé tehetett volna olyan embereket, akik­nek nincs ilyen táplálékhoz és annak gyors megemésztéséhez szokott gyomra.” „ ... miután a fejlődés veze­tő elvét kissé megvilágítottuk, nézzük a további methodoló- giai elveket. Abban az idézet­ben, amelyet Engelstől az imént felolvastunk, az első mondat így hangzott: »A vilá­got nem mint kész dolgok ösz- szességét, hanem mint folya­matok összességét kell felfog­nunk.« Ebben a mondatban mi eddig a folyamatokat, a fejlő­dés fogalmát hangsúlyoztuk és fejtegettük. Nem kevésbé fon­tos azonban a másik fogalom is, az összességé. A dialektikai módszer lényege éppen az, hogy a jelenségeket ne izolál­tan, egymástól elszigetelten, hanem szintetikusan, egészük­ben, más jelenségekkel való összefüggésükben tekintsük. Mi következik ebből a marxi me- thodológiára vonatkozóan? Elő­ször is az, hogy az embert az anyagi világba, a természet­be beillesztve, mint a termé­szet egységének, egészének részét vizsgáljuk. Az ember csak materiális környezetével együtt létezhetik és fogható fel. ( ........) Ámde az ember ne mcsak a természet, az anya­gi világ egészében van ben­ne részként, hanem részként van benne a társadalom egé­szében is. Az ember társadal­mon kívül nem is tud létezni, ha kiesik a közösségből, elvesz­ti sajátos emberi jellegét, mert legfontosabb tulajdonságai, J emberi mivolta éppen társas jellegéből erednek. Az emberi termelés társas termelés és az embereknek egymáshoz való viszonyait éppen az határoz­za meg, hogy a természettel szemben milyen technikával bírnak, hogy anyagi termelő erőik a fejlődés milyen fokán állnak. Eszünkbe juthat itt az Antiproudhonból sokat idé­zett mondat: »A kézi malom a hűbérurak, a gőzmalom a tő­kések társadalmát teremti meg.« o A politikai gazdaságtan módszerének mármost az „egész" szemléletből eredő, az eddigieknél egyenlő fontossá­gú alapelve, hogy ez a tudo­mány a társadalmat a maga egészében boncolja, vagyis tisztán társadalmi viszonyokat vizsgál, s a ma szokásos ter­minológiával úgy is mondhat­nák: a szociológia tárgyköré­be tartozik, sőt annak alap- tudománya. Marx nem kedvel­te ezt a Comte-tól megfogal­mazott, hibrid szóképzést a társadalomtudományok megje­lölésére. (........) De a politi­kai gazdaságtannak, mint tár­sadalmi tudománynak a tár­gya, ismételjük, kizárólag azok a társadalmi viszonyok, ame­lyek között a létfenntartást szolgáló termelő tevékenység folyik. (. ..) Ennek a methodo- lógiai elvnek, a szociológiai elvnek a következetes keresz­tülvitele teszi éppen a marxi gazdaságtant oly egységes és határozott rendszerré, ennek az elvnek a segítségével tudta Marx felboncolni a tőkés ter­melést, megmutatva a benne rejlő ellentmondásokat és ki­jelölve a jövő felé mutató utat." o — Marx abszolút zseni volt, annalF minden jellemző voná­sával — mondja most, száza­dik éve felé közeledvén az idős filozófus — és ilyen minőségé­ben természetesen szabadgon­dolkodó volt. Aminek lényege az, hogy a saját gondolatai­ban is mindig talált kételked­ni valót. Jellemző, hogy a mű­veit is milyen vonakodva adta ki. Én viszonylag sokat foglal­koztam a tanaival, de nem merném állítani, hogy ismerem. Meg lehet-e egyáltalán ismer­ni egy tant? A tanok a filozó­fusok gondolkodásában sose olyan merevek, mint a köve­tőikében. Azok merevítik meg, ami benne élő volt. Marx fi­lozófiája az élet felé fordult, az életet kívánta jobbá tenni, s nem azt kérdezte többé, mi a lét, hanem, hogy mi az em­ber. Ezt a zseniális, gazdag és kételyekkel teli filozófiát Lenin- jól értette, a Filozófiai füze­teket mindig nagyon szeret­tem . . . De minthogy politikus volt, nem tehetett mást, mint amit tett. Forradalmat nem le­het kételyekkel teli elmélet alapján csinálni. Ha ő életben marad, talán nem következik be a marxizmus megmerevíté­se. Mindent egybevetve nagy megkönnyebbüléssel észleltem, már nyugdíjaztatásom utón, hogy a dogmává egyszerűsíté­sek ideje elmúlt, aránylag rö­vid idő alatt, bár kétségtelen, hogy az ilyen jellegű változá­sok mindig lassabban, sose egy csapásra mennek végbe. Sajnos az utóbbi években megjelent munkámat nem tu­dom nyomon követni, ez a leg­nagyobb bánatom, hogy most már teljesen elveszítettem a szemem világát és le kellett mondanom életem legnagyobb öröméről, az olvasásról. Hallatna E. Gállos Orsolya Cukrászdái komédiák Az élő Marx - a kételkedő filozófus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents