Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-13 / 101. szám
6 Dunántúli napló 1983. április 13., szerda Honismeret Bottyán-vár helyszínrajza A Bottyán-vár helyszínrajza Dunakömlőd A Storno ház Sopronban Aki Budapestről Pécs felé autózik a 6-os számú főútvonalon, el nem kerülheti a híres dunakömlődi halászcsárdát. De Dunakömlődnek egyéb nevezetességei is vannak, ez a ma alig másfél ezer lakost számláló helység gazdag és változatos múltat mondhat a magáénak! Tekintsünk a legtávolabbra, azaz nevezetesen a kő. és a bronzkorba: a régészeti leletek szerint — amelyek éppen a csárdánál magasodó úgynevezett Várhegyen kerültek elő — már akkor megtelepült az ember. Megtelepült, s ott is maradt, mert a Duna mentén hamarosan elfoglalta helyét az az út, amely összekötötte mai hazánk északi és déli tájait. A rómaiak idejében mind a kereskedő nép, mind a katonák folyvást használták ezt a „csapást”, annál is inkább, mert az Aquincumot, tehát a mai Óbudát kötötte össze Mursá- val, azaz Eszékkel. (Mellesleg említve, a fontos út mellett hömpölygő Duna is jeles földrajzi meghatározója volt a római birodalomnak: tudniillik ez a folyam jelentette a határát.) Mint annyi más település szerte e tájon, Dunakömlőd is megkapta a maga római nevét. Lussoniumnak mondták, írták akkoriban, s hogy fontos település lehetett, arra abból következtethetünk, hogy egy, darabjaiban még ma is álló sánc vette körül. Aztán a rómaiak eltűntek e löszdombos vidékről, s helyükbe — persze sok más népesség után — immár végleges gazdaként megjelentek a magyarok. Ök is felismerték, hogy milyen fontos, találkozásra, ellenőrzésre egyaránt alkalmas hely a Dunára néző Várhegy, s ezért házakat építettek. Sőt valamiféle nagyobb erősség is magasodhatott a régi római te^pülés helyén, mert III. Béla l' rályunk — aki az 1226. év Kisasszonynapján ítéletet tartott ott — méltóságához illően meg tudott szállni Kemleud-ön. (A falunevet ebben a formában őrizte meg egy „oklevél".) • 1526-ban Tömöri Pál érsek és több főúri társa szintén innen indult el Mohácsra . . . Hanem a legemlékezetesebb napok akkor virradtak Kömlőd. re, amikor a kurucok szabadságharcának idején Vak Boty- tyán telepedett meg benne. Harcosaival és a környék lakóival újabb erősséget építtetett ott, az úgynevezett Boty. tyán-várat. Ez a hegytetőn, afféle főerődként magasodott, míg odalent, a Duna-parton egy hídfőt is fölhuzatott. A kuruc—labanc háborúskodás elükével megint csendes falucskává egyszerűsödött Komlód: két házcsoportjában alig húszegynéhány család éldegélt. Lakóinak száma csak az 1780- as években szapprodott meg, de akkor aztán alaposan, mert összesen 164 német ajkú családot telepítettek akkor oda. Az újonnan jöttek hamarosan takaros házakat, gazdasági épületeket emeltek, s szorgalmasan jártak a Dunára, ahol nagyban folyt a halászat, s folyvást duruzsoltak a vízimalmok. így volt ez egészen addig, amíg a folyam szabályozásakor medrét a Várhegy lábától néhány kilométerrel odébb vájták ki. A halászok még csak-csak kijártak a távolabb hömpölygő vízre, de a malmokat már nem telepítették át oda. S hogy manapság hogyan s miből élnek a kömlődiek? Ezt még az az utas is megtudhatja, aki tényleg csak a csárdái látogatás kedvéért szakítja meg az útját. Egyetlen szemrevételezés is elegendő ugypnis ahhoz, hogy ki-ki lássa: takarosak, mutatósak a házak, s nem csoda, hogy így van, mert a kömlődi téesz a környék egyik legjobb közös gazdasága! Aki pedig nem helyben szorgoskodik, az általában a paksi konzervgyárban kér és kap munkát. A. L. A Storno ház értékes magángyűjteményével egyik legérdekesebb, leglátogatottabb épülete Sopron műemlékekben amúgy is gazdag városának. A látogató gyorsan megtalálja a szemre is mutatós műemléket, mert a város szívében, legszebb, legharmoniku- sabb terén helyezkedik el, közvetlen a tűztorony aljában. A Storno palota zártsorú, kétemeletes barokk lakóház körülépített belső udvarral. Először a XV. században hallunk róla, akkor Haberlaiter Miklós lakja. Az ő idejében szállt meg itt a városba látogató Mátyás király. A házat a XVII. században már a Sárkány család birtokolja. Utánuk a Festetich família következik. Festetich Pál 1698-ban feleségül veszi Sárkány István A Storno ház udvara özvegyét, és az épületet is megvásárolja a családtól. A városi tanácstól hosszas huzavona után 1000 forint váltsá- gért teljes adómentességet nyer, ezért sokáig .szabad ház"-ként emlegetik. Még első Lipót császár is elismeri a Festetichek új birtokjogát. A Slornók csak a XIX. század végén bukkannak fel a ház körül, 1872-ben óz idősebb Storno Ferenc megveszi és berendezi családja számára. Kik voltak a Stornók? Különösen két nevet jegyez fel a város története: az idősebb és a fiatalabb Storno Ferencét! Mindketten építészek, festők, restaurátorok voltak, akik képzettségüket külföldön szerezték meg. Az idősebb Storno helyezi el házában elsőként a híres műgyűjtemény első szerzeményeit, később pedig a család többi tagja is szaporítja. Az egykori barokk lakóház mai állapotát többszöri átépítés után nyerte el. A kapuját például a XVIII. század elején készítették pelikánt ábrázoló kovácsoltvasból készült kopogtatójával, ami felett két oroszlán látható, s a levélindák között Festetich-címer. Az épület homlokzatát 1720 táján alakították ki, amelynek legjellegzetesebb részei a gazdag díszítésű, kerek, zárt erkélyek, a négyszögletes ablakokkal. Bent a kapualjban befalazva rögtön észrevehető egy régi sírkő, amely a soproni Szent Mihály temetőből került ide valaha. Ugyancsak a kapu alatt egy falmélyedésben rejtőzik Nepomuki Szent János kőszobra. A Storno ház hat helyiségében és gazdag előcsarnokában helyezkedik el a család művelődéstörténeti gyűjteménye: középkori emlékek, válogatott szép festmények, értékes fafaragások, gyönyörű régi bútorok, díszes kályhák és még sok egyéb szépséges, veretes kincs. A Storno házat a közelmúltban restaurálták. Szémann Béla Gázlámpák és villamos tárcsák B udán 1777-ben, Pesten 1794-:ben kezdtetk olajlámpásokat felszerelni a házak oldalára, vagy pedig faoszlopokra. Ezt a példát Párizsból vehették elődeink, ott már évtizedes gyakorlat volt. Fővárosunkban a múlt század közepén petróleumlámpák világítottak. 1856 után gázllám_ pákát üzemeltettek. Tíz éve még 632 gázláimpa világított Budapesten. A Fővárosi Gázművek tiszteletreméltó hagyományőrzésének köszönhető, hogy ma este is meggyújtásnak a városban 231 gázlámpát: kilencvenet az Állatkertben, harminc- kettőt a Hunyadi János úton, ugyanennyit a Palota úton, s néhányat itt-ott a várnegyedben. Négyen viselik gondját a gáZláimpáknak. Három lámp«- gyújtogató napról napra végigjárja őket, kampós botjával be- és kikapcsolja a lángot. Karbantartásukra már egy szakem bér is elegendő. * Mennyivel bonyolultabb volt régen a városi közlekedés viteldíj-rendszére! A lóvasúton, száz éve még emeletes kocsikon utaztak, az alsó szinten volt az I. és a II. osztály, fenn a III. — 20, 15, illetve 10 krajcárért. A Margit-híd megnyitása, 1879 utón az átszállójegy 12 krajcár volt, de csak Budán Vagy Pesten volt érvényes. Aki át akart menni a hídon a központi városházától mondjuk Zügligetig, 30 krajcárt fizetett a kalauznak. Volt vonaljegy 10 krajcárért, szakaszjegy hatért, s a két éven felüli gyerekekért is a rendes vitel díj felét kél lett leszurkolni. Ebből az időből mindössze a vonaljegy maradt meg; a jegygyűjteményék a háború alatt elpusztultak. Jött a fogaskerekű, a villamos, a földalatti, a huszas években a busz, 1933 végén Óbudán a troli, már volt HÉV is —: mind különféle jegyekkel szolgált. Sajátos szakma alakult ki: a pesti kalauzé, akinek bonyolult tudományát húsz éve még több hetes tanfolyamon oktatták. Nem csoda: több mint százharrnincféle jegy kiadásával és kezelésével kellett megbirkóznia. A hatvanas évek közepétől egy csapásra minden egyszerűsödött: megvesszük a havi bérletet, vagy a sárga vagy a kék bilétát. •Sí Sokan azt mondják, utcáinkon túli sa,k a jelzőtábla, színek és jelzések egész kaval- kádjában kell eligazodnia a közlekedő embernek. Századunk első éveiben még a fővárosi villamosokat is csak különféle színű és jelzésű tárcsák dlopján léhetettt mégkülönböztetni. November 28-án volt 95 éves a pesti villamos. 1887-ben ezen a napon indult prábaútjá- ra (öt évvel később, mint Berliniben) a Nyugati pályaudvar és a Király utca (ma: Majakovszkij utca) között 3 kocsi, 1 méter széles keskenyvágányú pályán. A próba-villamosvasút gyorsan elnyerte az utazóközönség tetszését. Az első villamosok folytatták a lóvasút hagyományait, amely a különféle járatokat, a „viszonylatokat”, a kocsi két sarkán elhelyezett színes zászlókkal jelölték meg. A Fradi színű, a zöld-fehér például a Fő út és a Városliget, illetve a Liget és a Nemzeti Színház között járt. Volt fehér-piros zászló a kőbányai járaton, a sárga zászlós a Károly-kaszárnyótól Zúgligetbe vitte utasait. Ezt a •gyakorlatot folytatták a villa- mosvasút-társaságok, igaz már •nem zászlók, hanem a kocsik homlakablafcaiba helyezett színes tárcsák tájékoztatták az utast. 1899-lben 30 más-más színű és figurájú tárcsakombí- nációt láthattak a villamosokon a pestiek. Nem lehetett könnyű megjegyezni, hogy pélEpizódok a régi Széchenyi Gimnázium történetéből A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola elődje a reáliskola volt A reáliskola először városi, aztán állami intézményként működött. Igazgatói és tanárai a múlt században is aktívan vettek részt a város életében. FELNŐTTOKTATÁS PÉCSETT A MÚLT SZÁZADBAN A régi Pécs utcáin 1871. január elsején falragaszok jelentek meg. Azok a polgárok, akik hamar kipihenték a szilveszteri fáradalmakat, meglepődve olvashatták a hirdetést: felnőttek oktatása kezdődik a reáliskolában. Idézünk a falragasz szövegéből : „Van tehát szerencsém jeíén- teni, hogy az oktatás f. hó 8- án, délelőtt 11 órakor a pécsi királyi főreáltanoda rajztermében fogja kezdetét venni . . . Az előadandó tárgyak a következők: a szám- és mértan, földrajz és történelem, természetrajz, vegytan, természettan (fizika), könyvvitel, s a közéletben az illető életkereseti ágaknál leginkább előforduló ügyiratok szerkesztése”... Aláíró: Szauter Antal, főreáliskolai igazgató. A hirdetményt közel féléves tárgyalások előzték meg. A felnőttoktatás ötlete Báró Eötvös József vallás és közoktatási minisztertől származott. Ez a forma beletartozott művelődéspolitikai rendszerébe, mert ennek keretében szerette volna a polgárság általános kulturális színvonalát és szakmai ismereteit fejleszteni, s 1871. január 8-án meg is kezdődött a tanfolyam. Szauter Antal igazgató jelentéséből tudjuk, hogy 206 hallgató jelentkezett a pécsi iparos és kereskedő osztály minden rétegéből. A meghirdetett tárgyakat magyarul és németül adták elő. Két hónapig minden este héttől kilencig órák voltak, sőt vasárnap is 11—12-ig és 2—4-ig.) A felnőtt diákok kor szerinti megoszlása szélsőséges volt, a legfiatalabbak 15—16 évesek, de akadt két hatvanéves, sőt egy 83 éves aggastyán is. Az első tanfolyam sikerein felbuzdulva még két egymást követő évben beindították a téli iskolát. Eötvös József halála után azonban nem akadt igazi pártfogója az ügyinek, s ezért a minisztérium egy rövid rendelettel megszüntette a felnőttoktatást. DISCHKA GYŐZŐ ÉS TANÁRI KARA Pécs szabad királyi város- köztörvényhatósági bizottsága dául a zöld-fehér tárcsa, ha két félkörre osztották, az Eskü tértől a Kálvin téren át a Nyugatiig közlekedő kocsit jelölt, ha viszont egy zöld tárcsa közepén fehér sáv húzódott, akkor a villamos a KálYin térről a Városligetbe ment, s igen nagy bajban lehetett a színtévesztő, mért ha kék alapon ugyancsak fehér sávval díszített kocsira szállt, Újpesten át egész Rákospalotáig kikeveredett. Hogy a dolog egyszerűbb le gyen, az öt villamostársaság kocsijait is eltérő színekre festették: volt barna, sárga, sötétkék, zöld és faburkolatú villamos. Az embereik a századfordulóra megelégelték ■ ezt az összevisszaságot, és egy áttekinthetőbb jelrendszer bevezetését sürgették. Addíq-addíg írták- mondták a, magúikét, míg 1910- ben a számozással véget nem vetettek az összevisszaságnak. Érdekesség: a 13-as számot kihagyták. Csak 1948-ban alkalmazták először. V. GY. 1901. november 22-én jegyzőkönyvezte: az elhunyt Dischka Győző kapjon érdemei elismeréséül díszsírhelyet, s a Kert utcát nevezték el róla Dischka Győző utcának. Híres emberekről szoktak utcákat elnevezni, de vajon tudják-e azok, akik egy postai borítékon vagy egy hivatalos irat megfelelő rovatába betűz. getik a nem könnyen ''írható nevet, hogy ki volt Dischka Győző? Miért őrizte meg a kegyelet annyi utcanévváltozás közben is nevét? Dischka Győző 1847-ben született Pécsett, itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait, itt kezdte tanári pályáját, tehát — felsőbb tanulmányainak négy évét leszámítva — egész élete városunkban folyt le. 1882-től haláláig a főreáliskola igazgatója volt, tantestülete éppen harmincéves tanári jubileumát készült megünnepelni, amikor meghalt. Egy igazgató legfőbb érdeme a jó iskola, először tehát a főreáliskoláról kell szólnunk. A főreáliskola ebben az időben nagyon sok szállal kötődött a város életéhez, mert olyan tanárok tanítottak benne, akik sokat tettek Pécsért. Például Kiss József — a Mecsek „felfedezője" —, akinek nevét a Misina-tetőn épült első kilátó őrzi. Gerecze Péter, országos hírű művészettörténész, a Székesegyház művészeti értékeinek kutatója, Irinyi János, ismert pécsi festőművész, Maksay Zsigmond, a Matematika és Fizikai Lapok egyik alapítója. Dischka Győzőt 35 éves korában nevezte ki a minisztérium igazgatójává. Felkészültsége alapos volt. Bécsben végezte el a műegyetemet, majd ugyanott a tudományegyetem bölcsészeti fakultásán természettudományos előadásokat hallgatott. 1870-ben került tanárként a főreáliskolához. Reál tárgyakat, főként matematikát és fizikát tanított, s a — ma annyira hiányolt — régi „tudós tanárok” közé kell sorolnunk, mert a Természet- tudományi Közlönyben és a helyi lapokban sorra jelentek meg fizikai jelenségeket tárgyaló cikkei. Szabadalmazott találmánya is volt: egy újrendszerű szökőkút. A fiatal igazgató új szellemet hozott, s ez a fegyelmet, a képzés és tanulmányi színvonal emelkedését jelentette, egyszóval: virágzó iskolát teremtett. Felügyelt az énekkarra, gondja volt a sportra, ő vezette be a főreáliskola népszerű tornavizsgáit, amelyeket dalünnepéllyel kötöttek ösz- sze. Az igazgató szerette a várost, a Pécsi Naplóba rendszeresen írt tanügyi, társadalmi cikkeket, sőt zenekritikákat is, mert kedvelte a komolyzenét. Kezdeményezésére alakult a pécsi egyházi zeneegyesület, amely hangversenyeket adott a Székesegyházban. Közreműködött oz ipariskola létrehozásában, s részt is vett a felnőttek oktatásában. KIÁLLÍTÁS 1983-BAN A 125. évforduló alkalmával kiállítást is rendezünk, amelyen érdekes emlékeit tudjuk majd bemutatni a régi iskolának. Ezúton is köszönjük a pécsiek és baranyaiak segítségét a nekünk adományozott — vagy kölcsönzött — értékes dokumentumokért, s ezúton kérjük is a további segítséget. Kiállításunkat május 13-án szeretnénk megnyitni. Zsoldosné dr, Olay Ágnes tanár
