Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-08 / 96. szám
e Dunántúli napló 1983. április 8., péntek Közgazdasági élet Fiatal közgazdászok Marxról ■ ■ ■■ ■ » Száz évvel ezelőtt halt meg Marx Károly. Ebből az alkalomból a Közgazdasági Szemle a megemlékezés kissé szokatlan módját választotta: a folyóirat szerkesztősége fiatal közgazdászokat kért fel, valljanak Marxról, a marxi gazdaságelmélethez fűződő viszonyukról, a marxi gondolatok életképességéről, mai jelentőségéről. A megemlékezés számunkra annál is érdekesebb, mivel a megkérdezettek között négy fiatal pécsi közgazdászt is találunk, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara oktatóit: Mellár Tamás és Oroszi Sándor adjunktusokat, Petschnig Mária és Veress József docenseket. Közgazda- sági élet oldalunkon most — kissé rövidítve — közreadjuk válaszaikat, tisztelegve Marx Károly emléke előtt. Az interjúkat Szabó Katalin, a Közgazdasági Szemle rovatvezetője készítette. ■■ — ■■■ ■ ■ ' ' . ■■ ■ »■ ' ■ '■■■■ -- ' ■■ L aurance Bramdshaw emlékműve, 1956 márciusában emelték a londoni Highgate temetőben. A pénzt a világ kommunistái adták össze. 0 Az emberekhez fűződő viszonyunkban — a későbbiekre nézve — sokszor ..meghatározó az első találkozás. Vajon nincs-e így ez a teóriákkal is? Marxhoz és a marxi elmélethez való kapcsolódásunkat nem befolyásolják-e találkozásunk körülményei e gondolatrendszerrel? Hogyan emlékeztek vissza a marxi gondolatokkal való megismerkedésetekre? MELLÁR TAMÁS: A mai fiatal nemzedék — s köztük én is — készen kapta a marxista világnézetet, mely inkább megtanulandó anyag volt, semmint kikristályosodott meggyőződés. A marxizmus számomra olyan gondolati keretet adott, amelybe el. helyezhetem szaporodó ismeretérmet, amelyhez viszonyíthatom az újonnan megismert elméleteket. Ez mindenképpen hasznos volt, mert a dolgok kaotikus zűrzavarában mindig megvethettem a lábam egy szilárd ponton. Ugyanakkor korlátot is ál- litott elém pontosabban szólva olyan szűrőszemüveget jelentett, amely meghatározta, hogy mit és hogyan lássak. Úgy érzem, hogy ebben sokkal inkább az oktatásnak, mint magának a marxi rendszernek volt szerepe. Ma már képtelenségnek találom, hogy Smith-t és Ricardót annak idején azért ítéltük el, mert nem ismertek fel összefüggéseket, amelyek csak Marx korában váltak nyilvánvalóvá. Általában is helytelen, ha úgy közelítünk egy elmélethez, hogy az beilleszthető-e a marxi rendszerbe, vagy sem, tartalma kifejezhető-e a marxi elemzési eszközökkel, avagy sem. És még eqy fontos dolog! A marxi gondolatrendszer nem teljesen azonos a koronként elfogadott ,,hivatalos" marxizmus, sál. Nagy jelentőségű történelmi tett volt a Marx elméletére épülő munkásmozgalom győzelme a világ egy részén. Az uralomra iutott eszme azonban elkezdte kiépíteni védelmi állásait is. És ez a folyamat nem volt egyértelműen kedvező a marxi eszmék továbbélésének szempontjából. A napi Dolitikai aktualitások nyomósa alatt "sokszor durván leegyszerűsítették a nagy körültekintéssel és árnyaltan megfogalmazott marxi tételeket. Az ily módon kialakított „marxizmus" __ amely nem azonos a m arxi életművel — szükségszerűen konfliktusba került a valósággal, A torzítások nyomai még ma is fellelhetők. Ez a fő oka annak, hogy a mai egyetemi if_ júság egy része idegenkedik a marxizmustól, így magától Marxtól is. Talán több eredményt értünk volna el, ha a csalhatatlan próféta Marx helyett — vitatható tételeivel együtt is — a kiváló társadalomtudós Marxot mutattuk volna be. 0 Sokak véleményét sűríti össze a szólás: Marxot nem idézgetni kell, hanem folytatni. A citátumoknak valóban se szeri, se száma, de mi a helyzet a folytatással? Tudjuk-e, kell-e folytatni a marxi életművet, s mennyiben tekinthető folytatásnak az, amit a marxista közgazdaságtudomány ma alkot? VERESS JÓZSEF: Nagyon sokan elmondták és leírták, hogy már Lenin Oroszországának felépítése a lényegét tekintve más volt, mint a marxi elképzelés, nem is beszélve az azóta a világban. ezen belül a szocialista országban végbement változásokról. Ami a mi, szocialista társadalmi rendszereinkre vonatkozóan Marxot illetően közös, oz az, hogy a társadalmi-politikái és a hatalmi struktúra egészen más paraméterekkel épült és épül fel, mint ahogyan azt Marx valaha is elképzelte. De ebben számomra nincs semmi megrendítő. Az, hogy az utódok egészen mást tesznek és mást gondolnak, mint amit szellemi atyjuk gondolt volna vagy gondolhatna, az számomra egészen természetes. Hasonlattal élve: Marx valószínűleg jobban örül. ne annak, ha „látná” egy Bolyai—Lobacsevszkij-féle „geometria" megszületését — és így Euklidesszé változna —, semmint hogy olyan gondolatokat is ráerőszakoljanak — az utólagos egyezés jegyében —, amelyek soha nem fordultak meg a fejében. PETSCHNIG MÁRIA: Lehet-e, kell-e folytatni Marxot? A válaszadáshoz abból indulok ki, hogy a marxi életmű egy kor — a kifejlett, megérett kapitalizmus — leíró elmélete. Ez a kapitalizmus egészen más formátumban folytatódik. Ebből következően a marxi leíró elmélet a mai korra, a mai feltételrendszerre nem vonatkoztatható, érvényességét nem lehet az időben mechanikusan kiterjeszteni. Még kevésbé képzelhető el az így értelmezett folytatás a szocializmusra vonatkoztatva. A szocializmus Marxnál közismerten nem kerek elméletként, nem összefüggő rendszerben, hanem elszórtan, utalásszerűén jelenik meg. A marxi életművet továbbírni a szocializmusra káros és lehetetlen; ez teljesen ellentmondana Marx szellemének. A folytatás már csak azért is nehezen elképzelhető, mert Marxnál hiányosak a szocializmusra vonatkozó elméleti tételek, hiányoznak a kapcsolódási pontok. Ha viszont a marxi műben a szocializmusra vonatkozó utalásszerűén megjelenő állításokat akarjuk a működő szocialista gazdaságokban „alkalmazni", akkor egyenesen hibás következtetésekhez jutunk. Ilyenre például: ha Marxnál nincs árutermelés, akkor nálunk sem lehet. Valójában nem vonhatunk le ilyen direkt következtetéseket a marxi műből. Nem lehet a mai árelmélet alapjának tekinteni a marxi értékelméletet. Belebuktunk abba az árleszállítási politikába is, amely nálunk tervszerűen vitt termelékenységnövelés értékcsökkenő hatására alapozódott. És nemcsak mi, de a többi szocialista ország is. Ha ezt jelenti a folytatás, okkor ez rossz folytatás. A marxi eszme- rendszert ugyanis nem lehet a jövő számára szóló receptként alkalmazni; ha ezt értjük folytatáson, akkor súlyos veszteségeket okozó zsákutcába jutunk. Ha azonban módszerként értelmezzük a folytatást, akkor lehet, sőt kötelező folytatni a marxi művet: a valóságnak azt a fajta feldolgozását, megközelítési módját, amelyet Marx alkalmazott, és amelyet dialektikus materializmusnak nevezünk. 0 Elöfordutt-e, hogy munkád so- rán — képletesen szólva — Marxhoz fordultál tanácsért? Érzékeled-e saját szemléletedben, illetve nemzedéktársaid gondolkodásában Marx hatását? Egyáltalán: milyen helye van Marxnak a gondolkodásunkat alakító elődök és kortársak „panteonjában"? E tekintetben látsz-e különbséget nemzedékünk és a most ötvenes—hatvanas éveit taposó előző generáció között? VERESS JÓZSEF: Marx hatása — úgy gondolom, ezt nemcsak a centenárium miatt kell elmondani — ma is rendkívül nagy (az interpretációk sokasá. gától és a félremagyarázásoktól függetlenül is). Bár gyanítom, köztünk és a „húszasok” között sokkal nagyobb lesz a különbség a marxi életműhöz való affinitás tekintetében, mint az „ötvenesek-hatvanasok” és mi közöttünk. Ennek megvannak természetesen a társadalmigazdasági okai. A magam részéről nem is tartom kárhoztat- hatónak azt, hogy az egyetemisták sokkal kritikusabban kezelik azokat a kérdéseket is, amelyeket mi annak idején eleve kétkedés nélkül fogadtunk el. A vélemények széles körű ütköztetése, a marxi életmű pontos, minden misztikus elem nélküli megismerése és megismertetése szerintem hozzájárulhat ahhoz, hogy a korunkat kifejező elmélet megszülethessen. PETSCHNIG MÁRIA: Szinte minden egyes lényegesebb gondolatom megfogalmazásakor visszanyúltam és ma is visszanyúluk Marxhoz. Marx számomra mindig kályha volt, ahonnan elindulhattam. Lehet, hogy mások ezt elítélendőnek tartják. Én mindenesetre hasznosnak érzem! Hogyan viszonyulnak nemzedéktársaim Marxhoz? Erre nem lehet egységesen válaszolni. Kortársaimat legalább két csoportra kell bontanom. Az első az a kör, amelyben mozgok: kiváltságos réteg, jól képzett, jól tájékozott közgazdászok, szociológusok, politológusok. Nos, az ő gondolkodásukra feltétlenül lényeges hatást gyakorolt Marx. A másik kör: a saját nemzedékem mindennapi emberei: ismerősök, szomszédok, volt osztálytársak, munkások stb. Nekik is van Marx-képük, de ezt igazán nem Marx alakította. Az ő fejükben Marxnál nagyobb hatást váltottak ki a szocializmusra vonatkozó dogmák, amelyeket különféle tanfolyamokon sulykoltak beléjük. A „kivonatos Marx" nagyon könnyen emészthető. Az emberek fejébe sulykolt frázisok aztán „anyag; erővé” válnak. Ezzel kapcsolatban Kornai Jánosnak a „Gazdaság”-ban megjelent Cikkére kell utalni, amelyben számba veszi a reformot akadályozó tényezőket. Fejtegetéseiben hátráltató tényezőként szerepel az ideológiai háttér, amelyet éppen ezeknek a vulgarizált, elferdített Magtételeknek a jegyében alakítottunk ki. Ez mindenképpen visz. szahúzó erő. Hogy látom a mai 50—60 évesek Marxhoz való viszonyát? Ök lényegében szüleim nemzedékét aíkotják. Nekik — .összehasonlítva a fiatal generációval — voltak eszméik, ideáljaik; voltak személyiségek, példaképek, akik valóban meghatározó befolyást gyakoroltak gondolkodásmódjukra, cselekedeteikre. Nem merném azt mondani, hogy a mai nemzedék számára Marx követendő példakép lenne. Nem! Marx nem ilyen módon hat, hanem úgy, ahogyan az előbb azt — némiképp differenciáltan — igyekeztem megmutatni. Nem arról van szó, hogy kirekeszte- nék Marxot a példaképek panteonjából, hanem arról, hogy ezeknek a fiataloknak egyáltalán nincsenek példaképeik, „hála” a történelemszemlélet „megsemmisítésének”. Ennek okaiba azonban nem akarok belemélyedni. 0 A marxi közgazdasági elmélet, amely a tőkés gazdaság kritikai elméleteként született meg, érthetően nem tartalmazott gazdaságvezetési tanácsokat, vagy üzemgazdasági recepteket. Mégis úgy tűnik, valamiféle többletet jelent a gyakorlatban működő közgazdászok számára az, ha alapos marxista műveltséggel rendelkeznek. Lehet-e ma, és milyen értelemben lehet a marxi gondolat a gyakorlati cselekvés vezérfonala, a gazdaság iránytűje? VERESS JÓZSEF: Ami gazdasági gyakorlatunk és a marxista teória kapcsolatát illeti, abból indulunk ki, hogy a szocialista társadalmak önépítő rendszerek. Ezért szükségszerű, hogy az építés folyamán a tervrajzokon időnként módosításokat hajtsanak végre (vagy akár új tervrajzot készítsenek). Bizonyos esetekben a célok és eszközök között akkora a távolság, hogy a célok vagy elhomályosulnak, vagy szinte frázisokká válnak. A társadalmigazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában egyidejűleg van szükség a valóságnak a mainál lényegesen mélyebb megismerésére, a célok egyértelmű megfogalmazására és az eszközök átütővé tételére. Mindhárom vonatkozásban —■ de különösen a valóság megismerésében — egyértelműen felhasználható a marxi módszer. OROSZI SÁNDOR: Ha arról kérdeznek, hogy mi lehet Marx szerepe mai gyakorlati tevékenységünk orientálásában, E. Schneidernek egy mondata jut eszembe. Ö írta: „Nem igaz, hogy Keynes hatására keynesis- tákká váltunk, csak jobb közgazdászokká”. Hasonlóképpen fogalmazhatunk mi is, bár némi eltéréssel: Marx hatására nemcsak marxistákká váltunk, hanem — remélhetőleg —jobb közgazdászokká is. Úgy vélem, ez Marx legfontosabb hatása a mai gyakorlatra. Igazi hatása akkor bontakozhat ki, ha nem a tételeit akarjuk mechanikusan megvalósítani, hanem a — többek között az ő — tételein és módszerein nevelkedett generációk tűznek ki alkotó módon a marxizmus szellemével adekvát célokat. 0 Marxot életében — és halála után is — sokan támadták, sokan léptek fel azzal az igénynyel, hogy „megcáfolják" művét. És — amint már a gazdag örökséget hátrahagyóknál lenni szokott — az „örökösök" között sem szűnt meg a „civódás" „az igazi örökös" státusáért- A marxi életmű mindezt túlélte. Mégis, véleményed szerint kik ártottak többet Marxnak, a marxi gondolat elterjedésének, a marxi rendszer hasznosításának: az ádáz ellenfelek vagy > a túlbuzgó — esetleg Marxot félreolvasó — követők? De pozitívan is megfogalmazhatjuk a Marx utóéletével kapcsolatos kérdést; kiknek vagy minek köszönhető, hogy a marxi gondolatok száz év múltán is elevenek maradtak, minden félreértelmezés és vita ellenére? PETSCHNIG MÁRIA: Akik Marxot kívülről támadták, kevesebb kárt okoztak, mint akik betű szerint ragaszkodtak Marx szövegéhez, és akik Marx an- ticipált szocializmusképét (pontosabban képtöredékeit) igyekeztek a gyakorlatra ráerőszakolni. Ők nagyon sokat ártottak: nemcsak a marxizmusnak, hanem a szocializmusnak is. Egyértelmű számomra, hogy kiket tartok veszélyesebbnek: a félreolvasó követőket. Ezek itt élnek ma is közöttünk! Van azonban itt egy másik probléma is. Azok, akik elkezdenek Marxot olvasni, és azt szembesítik a gyakorlattal, mindenképpen tapasztalni fogják a szocializmuskép és a valóság feszítő ellentmondását. Ők habitusuknak, alkatuknak megfelelően két útra léphetnek: a teljes nihilizmus, a tagadás útjára és az újraértékelés, az újraalkotás útjára. Mindenesetre nem szabad csodálkoznunk a nihilista reakciókon sem. A két út másfelé visz, de van egy közös vonásuk az eltérő úton járóknak: a csalódás. Amikor a marxizmus ideologikus szocializmusképét felbontjuk a magunk számára, semmiképpen sem tudjuk elkerülni a konfliktusokat. A valóság és a szocializmus elmélete közötti konfliktusokat legyűrni, lebírni nagyon nehéz. Ez amiatt is van, hogy félünk az alaptételek újragondolásától. Nem következhet be dezideológizólás (ez nem azonos az ideológiamentességgel), amelyre olyan nagy szükség lenne ebben a társadalomban. Avítt tételeket félreteszünk olykor, de hiányzik a szisztematikus átgondolás. Nincs természetes megtisztulá- si, kitisztulási folyamat a szocializmus elméleti-ideológiai rendszerében. Itt-ott „felfejtjük a hibás kötést”, amikor a napi pragmatikus szempontok ezt diktálják, de nem újítjuk meg igazán elméleti rendszerünket. Nincs is meg a helye, fóruma az ilyen tárgyú írásoknak. A politikai gazdaságtani cikkeket sehol sem lehet publikálni. Azt is mondhatnánk, hogy nincs kereslet a dezideológizálásra. Ez persze bizonyos fokig érthető. A társadalomnak már ¥ ---------------e lege van az ideológiákból! Gyanakvással fogadja az elméleti koncepciókat. A problémát félre lehet tolni azzal is, hogy most sokkal izgalmasabb kérdésekre kell választ találnunk. Itt van például a reform ügye, a gazdaságirányítás I Társadalmunkban egyfajta immunitás alakult ki az ideológiával szemben, és ez a légkör nem kedvez az átfogó elméleti megújulásnak. Az elméleti megújulás elodázása érzésem szerint gyakorlatunkra üthet vissza károsan. Most kicsit elkanyarodtam Marxtól . . . Vagy talán éppen az ilyen kérdések feszege- tésével jutunk hozzá vissza? OROSZI SÁNDOR: Egy tudományos rendszer világméretekben történő terjedésének legfőbb biztosítéka: igazság- tartalma. Ami a marxi közgazdaságtant illeti, az elterjedés zálogát — a gyakorlat számára adott iránymutatásai alapján — a ténylegesen elért gazdasági eredményekben kell keresni. Minden marxi tétel, amelyet kiszakítottak eredeti környezetéből (erősebben fogai, mazva: meghamisítottak), rontotta, rontja a marxizmus hitelét a hozzá nem értők szemében. A hatást tekintve mindegy, hogy mi volt a motívum: szándékos félremagyarázás, vagy jóindulatú meg nem értés. Hasonlóképpen csökkenthétté a marxizmus vonzását a helyes tételek nem megfelelő feltételek közötti — erőltetett — alkalmazása, vagy esetleg hibás meglátások alapigazságként történő kezelése, indokolatlan féltése, védelme. Az, hogy melyik „oldal" ártott többet a marxizmusnak, nehéz lenne eldönteni, a valóságban ugyanis a kétféle „támadás” nem független egymástól. A dogmatikus hibák alapot adtak az anti- marxizmusnak a támadásra, az antimarxista támadások viszont a nem megfelelően felkészült marxistákat a marxi szövegek sokszor mechanikus ismételgetésére késztették. Ez sok esetben gátolta a marxizmus belső fejlődését is. Nemegyszer ugyanis a marxizmus alkotó továbbfejlesztőit is az antimarxiz. mus vádjával illették. A marxizmus mai hatása, világtörténelmi szerepe döntően maguknak a marxi gondolatoknak a következménye, illetve azoknak a gondolkodóknak, akik azt alkotó módon továbbfejlesztették. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN
