Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-09 / 67. szám

1983. március 9., szerda Dunántúli napló 5 Konzerválják a Sétalovaglás a tengerparton című képet Még néhány hét, és meg­nyitja kapuit Pécsett a kibő­vített, korszerűsített, további Nyitás előtti hetek a Csontváry Múzeumban váry pécsi múzeumát, az eme­leti nagyterem adott otthont ezek bemutatására a Tudo­mány és Technika Házában. Az eltelt évek alatt lehetőség nyílt arra, hogy a huszadik századi magyar képzőművé­szet óriásának további mű­veit is kiállíthassák ezen a helyen. Különleges előkészületekre volt szükség e páratlan értékű műalkotások fogadására. Új otthont kapott az épületben a TIT megyei szervezete, és el­költözött egy büfé. Az épület teljes emeleti szintjét alakí­tották át a képtár céljaira, és így öt terem, középütt a ko­rábbi Csonváry Múzeum nagy­terme várja most az alkotá­sokat, a művész klis- és nagy­méretű vásznait, grafikáit. Va­lamennyi teremben a hófehér szín uralkodik, a fogadóhelyi­ségekben, az előcsarnokban és a díszlépcsős feljárati rész­ben is. Visszaállították az eklektikus épület eredeti stuk­kóit, párkányait a képtár ter­meiben, s ez az architektúra diszkrét hátteret ad mojd a képekhez. Egyenletes hőmér­séklet és páratartalom bizto­sítja az alkotások megóvását. A svájci Defensor cég osztrák leányvállalatának szakembere tegnap fejezte be a helyisé­gekben az utolsó méréseket. Most állítják be a világítótes­teket, mivel mindenütt mester­séges fény biztosítja a mű­alkotások zavartalan élvezé­sét. A Janus Pannonius Mú­zeum restaurátorműhelyében még dolgoznak a Pécsett levő képeken, az állandó kiállítást rendező dr. Romváry FereTic művészettörténész a jövő hé­ten várja a Budapestről érke­ző vásznakat. A Csontváry Múzeum egy hónap múlva, április 12-én ünnepélyes kere­tek között nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. G. O. Falugyűlés Palotabozsokon Vita a szervezett szemétszállításról A Tenkesalja ÁFÉSZ és az Univerzum összefogásával Kádár­■■ üzem Hárfán Boroshordók és pálmaládák Abroncsozzák, majd formára égetik a hordókat a Siklósi ÁFÉSZ márfai hordóüzemének dolgozói. Läufer László felvételei Palotabozsokon hétfőn este falugyűlés volt, egy héttel a sombereki, s néhány nappal a görcsönydobokai után: a köz­ségi közös tanács ezzel minden társközségben eleget tett köte- legességének — már ami a for­mai részt illeti. S a tartalmi fel­adatának nem tett eleget? — volt szó erről is mindhárom fa­lugyűlésen, ahol az emberek megértették, hogy a tavolyi fo célkitűzést, az utak építését például csak részlegesen telje­síthették. A rendelkezésre álló pénzeszközök, a kivitelezői ka­pacitás bizony csak szerényebb utakat eredményezett, de leg­alább vannak már utak! Most inkább már a vízellátás jelenti a fő gondot: a körzet megnyugtató ellátását csak egy új kúttal lehet biztosítani. E ku­tat már fúrják, s a tervek sze­rint április végén lesz kész. A hétfő esti palotabozsoki falu­gyűlésen is erre kérdeztek leg­inkább az emberek. Meg azt kifogásolták, hogy nem megol­dott az országutak vízelvezető árkainak tisztán tartása: a KPM a tanácsokra hárítaná a karbantartást, a tanács meg azt mondja, sok kilométernyi árok kikotrása, az iszap elhor- dása megholadja az ő lehető­ségüket. Jó lenne, ha erre „fel­sőbb helyen” is odafigyelnének, s intézkednének a helyzet meg­oldására. Palotabozsokon különösebb panasz nem volt az ellátást il­letően — az emberek tudomá­sul vették, hogy részesülnek az alapellátásban; s hogy a na­gyobb dolgokért már el kell utazni. Egy hete a somberekiek viszont erősen kifogásolták, hogy a Mohács és Vidéke ÁFÉSZ nem teszi meg azt, ami­re képes lenne, a jobb áruellá­tásra. A közös tanácshoz tartozó falvakban egyöntetűen utasítot­ták vissza a tanács ajánlatát a szervezett szemétszállítással kapcsolatban — nincs rá szük­ség, mondták. Az elutasításban valószínűleg a fizetési kötele­zettség játszotta a fő szerepet, meg az az érvelés, hogy egy falusi háztartás rendszerében nem gond a keletkezett szemét elhelyezése. Valóban, a tisztán paraszti gazdálkodás nem ismert sze­metet, hulladékot. Még a lyu­kas lábos is jó volt palánta­nevelésre. De változnok az idők: a környezet védelmével igenis gondja van az embe­reknek és a tanácsiaknak! Ezt éppen az bizonyítja, hogy szi­gorúbb intézkedést várnak azokkal szemben, akik árokpar­ton, erdőben válnak meg ócs­kaságaiktól. A mindent újra fel­használó gazdálkodásnak már régen vége, így bizony gondot kell fordítani a szemét és hul­ladék elhelyezésére lis. Nem vitatjuk, hogy a palota- bozsokiak, a somberekiek, a görcsönydobokaiak lelkiismere­te nem engedi a táj beszennye­zését, hogy a közösség ereje visszatartja a felelőtleneket. Hosszú távon azonban nem je­lenthet megoldást a szemét egyéni megsemmisítése, elhe­lyezése. B. L Az élet mindinkább megkö­veteli, hogy a fogyasztási szö­vetkezetek ipari tevékenységet is folytassanak, olyat, mely ha­szonnal jár és kiegészíti alap- tevékenységüket. A Siklósi Ten­kesalja ÁFÉSZ az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalattal együttműködve tavaly fogott hozzá a Harkány mellett lévő kisközségben, Márfán egy ká- dórüzerrf- létrehozásához. A gazdaságosság mellett szólt ter­mészetesen az, hogy a környék­ben — bortermelő vidékről lé­vén szó — mindig is van és lesz keletje a hordóknak, és az is, hogy kihalóban a kádármester­ség. A márfai faluszélen lévő ve­gyesbolt-italbolt épületét tavaly nyáron kezdték átalakítani — a boltokat betelepítették a köz­ségbe — saját erős kivitelezés­ben és januártól indult a terme­lés. A mintadarabok elkészül­tek: 60 literestől 400 literesig 9. féle űrméretben gyártanak az üzemben tölgyfahordókat. Az ófész ipari osztályvezetője Ola­jos Ferenc elmondta, hogy ha a hordókészítés egymagában nem fizetődne ki, akkor pálmaládá­kat is gyártanak Márfán. (A Ba­ranya megyei Fürdő Vállalat már adott is megrendelést egy 600, négy 250 és két 150 lite­res viirághordára.) Az üzem udvarán gúlákban száradnak a dongafák, leg­többje tölgy, van akác is. A tölgyből készült hordóban tárolt bor az igazi, viszont nagyon drága a tölgy, az akácból ké­szült hordó olcsóbb. Jelenleg egyedül csak az üzemvezető, Bédy Gyula kádármester — kisipari tevékenységet cserélte fel az üzemmel —, dolgozik ná­luk betanított munkás, segéd­munkás és két tanuló. A folya­matok egész sorát végzik, amíg a rönkből összeáll a kész hor­dó. A gépek többségét kisipa­rostól vették át, az udvaron be­csomagolva telepítésre vár az 500-as egyengető gyalu. Vé­gignézve minden folyamatot, igazán nem tűnik ördöngősnek a hordókészítés. Pedig nehéz szakma. Még felsorolni is ne­héz, hogyan alakítják ki a don­gafát, azokat hogyan gömbölyí­tik kívülről, végeiik, hosszméret­re vágják a belső felét kifűré- szelik és gyalulják, hogy hajlí­tani lehessen, aztán az éleket gyalulják formára, majd össze­állítják a hordót munkaabroncs- csal, belülről lánggal „hevítik” míg a külső középrészét vizezik aztán a hordó végeinek gyalu- lása és horonyvágás a fenék behelyezéséhez... legutolsó művelet a külső lakkozás. Zaj és por tölti be a két he­lyiséget. A szellőztetést június 30-ig oldja meg a Szellőzőmű­vek mázaszászvári gyáregysége. Szeretnének még újabb öt dol­gozót alkalmazni, hogy április 1-től — a tanulóidőszak végez, tével — áttérjenek a teljesít­ménybéres termelésre. Idővei napi 10 hordó gyártását terve­zik. Azért keményen meg kell dolgozni. M. L. Mikor takarítják a pioccsar- nokot? — tette fel a kérdést több pécsi és vidéki háziasz- szony is. Mert a kora reggeli órákban érkező vásárlók tiszta környezetben szerezhetik be az ebédnek valót, addig a késő délelőtt, vagy délután érkező­ket nemcsak az asztalokon lévő zöldség- és gyümölcshalmok, hanem az árusítópult alatt és körött lévő szemét is fogadja. A kérdést továbbítottuk a piaccsarnok igazgatójának, Császár Lajosnak.- Valóban eddig problémá­ink voltak a takarítással. Négy idős takarítónőnek volt akiknek nemcsak a csarnokot kellett rendbe tartani, hanem a sze­méttel teli kukákat is kihorda­ni, az ablakokat és a lépcső­házat is takarítani. Nem győz­ték a munkát. Ezért kiadtuk a munkát Horváth András lakás­Tisztább lesz a piaccsarnok takarító kisiparosnak. Most ja­nuártól már az ő, és alkalma­zottainak feladata a piaci te­rület tisztán tartása. — Amíg önhöz igyekeztem, láttam, hogy söprőgépekkel szedték az elárusító asztalok környékén a hulladékot. — A PIK-től vásároltunk négy járdasöprögető kisgépet, és odaadtuk használatra a kisipa­rosnak. így reggel 8 órától dél­utánig jobban össze tudják szedni a szemetet. Zárás után naponta felmossák a padoza­tot és az étkezésre használt asztalokat lemossák, fertőtlení­tik. Évente két alkalommal pe­dig nagytakarítást tartanak. — Ahol élelmiszert, zöldséget árusítanak, ott előfordul sváb­bogár, egér is. — Eddig a Köztisztasági Vál­lalat végezte a rovar- és rág­csálóirtást. Most ezt is kiadtuk egy maszeknak, aki negyed­évente féregteleníti a csarno­kot. Ha közben ismét észlel­nénk, akkor díjtalanul megis­métli. az irtást. — Akkor most megszűnnek a gondok és a panaszok? — Ezt így nem lehet monda­ni. A tisztaság javult, de még nem olyan, amilyennek szeret­nénk. Hogy miért? Az árusok egy része még mindig az asz­talok alá dobálja a felesleges­nek bizonyult szemetet. Más­részt divat a szotyolázás. Egy zacskóra valóval már bőven be lehet teríteni a földet. De nem­csak egy zacskóra valót adnak el és fogyasztanak itt helyben naponta! Nem állhat minden maghéjat köpködő mögött egy ember söprűvel. Hát tényleg nem. Ádám E. Rádió mellett __ M i vár még rám...?! Együtt lelkendezek a dolgozó nőkkel így március nyolc körül, mert már múlt héten is hallot­tam a rádióból, hogy több üze­mi és vállalati nőbrigád étter­meket bérelt ki — részben kö­zös, részben saját zsebből — s hogy az összejövetelek szín­vonalát emeljék, műsort Is szer­veztek, no meg tombolát, ez ufóbbi nem jár nagy gonddal, ám annál izgalmasabb. Csak... lett volna egy szerény kérdé­sem, igazán nem nagy ügy ... talán szóba sem kéne hoznom, de most már mindegy. Szóval, tisztelt hölgyeim, sok sikert, jó egészséget kívánok önöknek, de tessék csak közelebb hajolni és megsúgni: honnét tetszettek szerezni szelvényes tömböt? Vagyis azt a perforált ruhatár- jegy-blokkot, amely felhasznál­ható tombolajegyként is? Csak azért említem, mert hiánycikk. A farsangi bálokon, családi esteken, továbbá nőnapi mu­latságokon emiatt maradt el sok helyütt a tombola. Néhány éve mi is rendeztünk bányász- és sajtóbált, de tombolajegyet; már akkor sem kaptunk. Ha belegondolok, hogy mennyi fö­lösleges papír, nyomtatvány, ki­mutatás vándorol naponta az országban a posta csatornáin, hát... Inkább átváltok valamivel ko­molyabb témára. Talán emlé­kezhetnek rá, hogy a közel­múltban — éppen ebben a ro­vatban — a 6-os út mentén levő Markó csárda várható sor­sáról mondtam el véleménye­met. Azt, hogy a hazai vendég­látás — élve a rendelet adta jogával — igyekszik túladni a kisebb boltokon, s ezek szerint azokon is, ami jövedelmező. Ez a Pécs közelében levő kis csár­da végre — a maga módján — olyant produkált, amely emlé­kezteti az embert az igazi ven­déglátásra, egyszerű, de kitű­nően lefőzött ételeivel, elfo­gadható áraival. Ilonka néni házikosztja fogalom a kamio- nosok, kirándulók, hivatalos ki­szállók, vagy külföldiek szemé­ben. Nos, vártunk valami magya­rázatot a szövetkezeti vendég­látás részéről, érveik hátha el­fogadhatóak (amit ugyan nem hiszek . ..), hátha vannak „ko­molyabb szempontok", ami miatt egy csárdát most szerző­désre felajánlanak. De nem reagáltak észrevételünkre, ha­nem továbbra is hirdetik a pá­lyázatot, több egyéb bolt mel­lett. Pedig ha a Markó csárda gazdát cserél, soha többé nem lesz az, ami volt. És most még komolyabb do­logról szeretnék beszámolni azoknak, akik esetleg nem hal­lották a rádió múlt heti egyik reggeli adását. Arra figyeltem fel, hogy a műsorvezető beje­lentette: „Tessék jól figyelni, mert ilyen elképesztő esetről ritkán hall az ember...” Ekkor kevéske recsegés után egy férfi — családapa — telefonon elmondta: kisfiának potom öt­száz forintért vásárolt egy csiz­mát — hazai gyártmányút... — de mert gyanús volt neki a „termék minősége”, megkér­dezte az eladót: nem kell-etar­tania attól, hogy beázik, leválik a talpa? Az eladó .. . Nem, ezt új sorban folytatom: ... az eladó készségesen kö­zölte vele, hogy a gyerek lá­bára húzzanak egy vékony nylontasakot, majd arra föl a topánkát. Ha be is ázik, a lur­kónak semmi baja nem lesz. Ismét recsegés, majd mintha a továbbiakban a cipőgyárra hi­vatkozott volna, amely ezzel a ragyogó ötlettel dobta piacra áruját. Én egyszerű állampolgár va­gyok, mellesleg újságíró is, kö­vetkezésképpen elég sok mar­haságot hallottam életemben, de ekkorát még nem. Istenem, mi vár még rám?! Rab Ferenc képekkel gazdagodó Csontvá- ry Múzeum. Amikor tíz éve, 1973-ban megnyitották Csont-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents