Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-28 / 86. szám

Sandra, Szidj és Niki Oroszlánkölykökkel „gyesen” Szuszognak, forgolód­nak, átmásznak egymás hasán. Egy doboznyi királyi kölyök a kandalló mellett. Az embernek óhatatlanul az a csacska mondóka jut az eszébe: „Az oroszlán is macska, csak egy kicsit na­gyobbacska”. De ezek a két és fél hetes, bársonyos szőrű apróságok ma még egy cicánál is kisebbek. Súlyuk most még alig va­lamivel több, mint egy kilo­gramm. Az életük majdnem tra­gikusan kezdődött. Az any­juk, Csilla, a pécsi állatkert ötéves nőstény oroszlánja ellés után nem volt hajlan­dó foglalkozni a köiykei­vel. Mire az ápolók észre­vették az oroszlánmama közönyét, a kölykök egyike már elpusztult, a másik há­rom is félig kihűlt már. Dajkakutya ily hirtelen szóba sem jöhetett, így a nagymacskák ápolója vitte haza magával a kölykö- ket. Ettől kezdve igencsak sa­játosan alakult Dumics An­dor, 27 éves fiatalember élete: „gyesre" került a három oroszlánkölyökkel. Maradt még a múlt évi szabadságából néhány nap, s ezt most a kölykök felnevelésére fordíthatta. Az oroszlánbébik életében az első két-három hét a legkritikusabb: megmarad­nak-e anyjuk gondoskodá­sa nélkül? Mi kell mindeh­hez? Állandó meleg hő­mérséklet, s olyan táplá­lék, amely pótolja az anya­tejet: tápszerek, antibio­tikummal, kamillával, Imo­lákkal és Polivitaplex 10- zel kevert tej.- S persze a cumisüveg egy - fadarabbal mereví­tett gumival - teszi hozzá igen halkan Dumics An­dor a Pécs, Felszabadulás úti kertes ház szobájá­ban, ahol Sandra, Szidi és Niki a legkedvesebb idő­töltésével, az alvással fog­lalkozik. - Hamarosan fel­ébrednek, mert megszok­ták, hogy hóromóránként etetem őket. Éjszaka sincs probléma: itt alszom a szomszéd szobában, há­romméternyire a dobozuk­tól, s ők most már jelez­nek, ha éhesek. Egy-egy étkezésnél 50 gramm tejet szopnak fejenként. S valóban. A három kö­lyök szinte egyidőben kez­di el a nyávogást. A cu­misüveghez persze egy­szerre csak az egyik jut­hat, a másik kettő ezalatt elkószál.a szobában. Még nem látnak igazán, a hang alapján tájékozódnak, nagy a csetlés-botlás, a kúszás még jobban megy, mint a lábon maradás. De már kezdik tanulgatni az „oroszlán-szakmát”: pró­bálgatják visszahúzni a körmüket, a jellegzetes, hátborzongató üvöltés azonban ma még csak me- kegés. Egy-két hónap múl­va azonban remélhetőleg ők lesznek a pécsi állat­kert óvodájának sztárjai: Sandra, Szidi és Niki, a kölyök állatkirályok. D. I. Turisztika - gyógyászat A barlang­kutatás haszna Oxigénfürdő, izomláz és diéta Jane Fonda szépségreceptje 2A órán át táncoltak A barlangok világa régtől fogva izgatja az embert. Talán arra az időre vezethető vissza ez az ösztönös érdeklődés, ami­kor a barlangok még lakóhe­lyül szolgáltak az ember szá­mára. Védték az időjárás vi­szontagságaitól, a vadállatok­tól. De milyen haszna lehet ma, a huszadik század vége táján a barlangoknak? Mi az értel­me a most folyó karsztkutatá­soknak? — kérdeztük meg Fodor István kandidátustól, a Dunántúli Tudományos Intézet osztályvezetőjétől, aki az MTESZ tudományos heteinek program­jában e témáról tartott elő­adást néhány nappal ezelőtt. — Megpróbálom pontokba foglalni a választ: a barlang- kutatás fontos lehet például hidrológiai szempontból. A karsztvíz a legtisztább ivóvíz, tehát a kutatás segítheti egyes területek vízgondjainak megol­dását. Ugyancsak hasznos le­het geológiai szempontból: gyarapítja a tudósok földtör­téneti ismereteit, a gyakorlat­ban közvetlenül hasznosítható ásványtani információkhoz jut­tatja a szakembereket. A bar­langkutatásban egyre nagyobb szerepet kapnak a turisztikai szempontok, az iskolai oktatás, a népművelés szempontjai. És rendkívül nagy a kutatás egész­ségügyi jelentősége is. — Beszélgessünk egy kicsit az egészségügyi hasznosításról. — Kossuth Lajos már 1871- ben tapasztalta a monsumma- nói barlang gyógyhatásút. Az igazi felfedezés azonban a má­sodik világháború alatt történt meg a Ruhr-vidék egyik bar­langjában. A környék lakói óvóhelyül használták ezt az üreget, s a bombázások meg­szűntével meglepődve tapasz­talták, hogy az asztmás bete­gek állapota javult, sokan tü­netmentessé váltak. Ezután kezdték tudományosan is vizs­gálni a barlangi klíma gyógyító hatását. — Miben rejlik ez a gyógyí­tó hatás? — A barlangi levegő ezer­szer tisztább, mint egy közepe­sen szennyezett város levegője. Lent gyakorlatilag állandó a □netföi Légáramlásmérés az abaligeti barlang bejáratánál Dr. Fodor István felvétele hőmérséklet, a légnyomás, a páratartalom. A barlang kizárja a levegő elektromosságának változásait. A barfangban való tartózkodás megnyugtatja a vegetatív idegrendszert, és a lobos, izgalmi stádiumban lévő nyálkahártyát, a váladékot fel­hígítja és elősegíti kiürítését. Az Egészségügyi Minisztérium eddig két magyarországi bar­langot nyílvánított gyógybar. lángnak: az aggteleki Béke barlangot és a tapolcait. Véle­ményem szerint ezeknek a jel­lemzőivel megegyezik az aba­ligeti barlang klímája is. Dr. Fodor István 1981-ben könyvet írt a barlangok éghaj­lati és bioklimatológiai sajátos­ságairól. Az Akadémiai Kiadó­nál megjelent könyv a Meteo­rológiai Társaság nívódíját kapta meg, és azóta is elősze­retettel forgatják a barlangá­szaitól kapcsolatos tudományok művelői. — Vannak-e még lölledezet- len barlangok Magyarorszá­gon? — Rengeteg meglepetésre lehet még számítani a föld alatt. Havasi János ■■ ane Fonda rendkívül te- 1 vékeny hölgy, aki ismét & hallatja hangját az amerikai békemozgal­makban, aratja filmsikereit és ezenkívül útjára indított egy sajátságos testedző programot. Senki sem gondolná róla, hogy ötvenedik életéve felé közeledik, s Jane azt állítja, hogy kitűnő kondiciójo azok­nak az aerobikus tornagyakor­latoknak köszönhető, melyek­ről sikerkönyvét megírta, video­kazettákat adott ki, tornater­meket nyitott, sok-sok pénzt ke­resett, s melyekről ma renge­teget ír a világsajtó. A módszer lényege a friss le­vegőn való erőteljes testmoz­gás egészen az izomlázig. Az olyan erőfeszítés, ami az em­bert megizzasztja, mely által a test több oxigént fogyaszt, s azzal elégeti a fölösleges ka­lóriákat. A futás, úszás, kerék­pározás, tenisz mellett a prog­ram lényege az a gimnasztika, amit tulajdonképpen az ame­rikai pilóták eszeltek ki a má­sodik világháború idején, ami­kor a teljes testi-lelki készen­létre kellett törekedniük. Torna­gyakorlataik annyira alaposak és hatékonyak voltak, hogy eze­ket később az amerikai űrha­jósok számára is kötelezővé tették. A program aranyszabálya mindennap a test teljes meg­mozgatását, megizzasztását írja elő, életkortól, nemtől függet­lenül, csodát ígérve a negyven­éveseknek is. A nyak-, váll-, karkörzések után jöhet az egy­órás program, amely így fest Jane Fonda receptje szerint: tízperces bemelegítés utón erő­teljesebb gyakorlatok következ­nek, s a bőr felületén megje­lennek az első izzadtságcsep- pek. Ekkor kell helybenfutással, szökdeléssel „felszítani a tü­zet”, ezzel meggyorsul a szív­dobogás, a tüdő egyre több le­vegőt kíván és lankad az erő. Ekkor sincs azonban megállás, mert jönnek még 20 percig a legkeményebb gyakorlatok áll­va vagy szőnyegen, míg végül 10 perces lazítással fejeződik be a napi testedzés. Sokan kihulltak ebből a va­lóban katonás programból, Jane Fondónál azonban nincs pardon. Az évek múlásával ugyanis egyre hajlamosabbak leszünk az elhízásra, és ha sze­retjük a kényelmet, a naponta 100 pluszkalória ötévenként 20 —25 kilogrammal terheli meg a szervezetet... Mindnyájan emlékszünk még A lovakat lelövik, ugye? című filmsikerre, melyben Fonda egy maratoni táncverseny résztve­vőjét játszotta. A színészek valóban 24 órát táncoltak an­nak idején, hogy látszódjék rajtuk a kimerültség, egyedül Jane Fonda partnere, Michael Sarrazin (aki legutóbb a Via­dukt című magyar film főszere­pét játszotta), maradt friss 24 óra után is. Neki is volt egy receptje, és Jane Fonda ezt is megfogadtatja híveivel: helyes táplálkozás, minél kevesebb só, semmi alkohol, cukor helyett méz, semmi zsír, gyümölcs, zöldség. Álljunk fel tehát a karosszék­ből, és ne térjünk nyugovóra jóllakotton! G. O. Nemzetközi elismerés Szennának Évekkel ezelőtt a filmhíradó egyik munkatársa azt kérdezte Szennán a falu egyik legidő­sebb asszonyától, Tóth Füles örzse nénitől: — Tessék mondani, őrzik-e Szennán a hagyományt? — Őr­zik bizony — felelte a néni. — Hogyan? — firtatta emez to­vább, mire a felelet: — Hát négy éjjeliőrje is van a Máriá­nak !. .. Valahogy így, ilyen ellent­mondásosan kezdődött a ma már országos hírű Szennai Sza. badtéri Néprajzi Gyűjtemény története. Csak kevesen voltak, akik tudták, mit akarnak — a népi kultúra minél több tárgyi emlékének megmentését, köz- kinccsé tételét —, ám még e kevesek sem tudták pontosan, hogyan tegyék. Azonban mind többen lettek, az elképzelések tisztázódtak, határozott formát öltöttek, és a falumúzeum ügyé­nek egyre több nemcsak lelkes, hanem szakértő, sőt tenni tudó és okaró híve is akadt. M.int például a már. említett Nem múzeum - élő gyűjtemény! Csepinszky Mária, a gyűjtemény őre, gazdája, a benne és éret­te folyó munka mozgatója; aki évekkel ezelőtt, még mint a So­mogy megyei Tervező Vállalat munkatársa kezdett el ezzel fog­lalkozni, s kapta meg később a sokrétű, sokoldalú mai feladatot Munkája sokoldalúságát az ad­ja, hogy nem csupán fogadni, kalauzolni kell itt a sok-sok lá­togatót — évente mintegy 20— 25 ezret! — hanem bővíteni, gyarapítani, fenntartani gon­dozni is a gyűjteményt. Vagy ami ennél is nehezebb: alkal­mat, lehetőséget teremteni rá, hogy a gyűjtemény ne csak holt szemlélnivaló legyen, hanem ré­sze is a falu életének, közmű­velődésének. Szennán például azok is meg­tanultak szőni — eredeti szövő, széken — akik. bár helybéliek voltak, elfelejtették, hiszen nem gyakorolták, meg azok közül is sokan, akik látogatóként érkez­tek. Abban sincs már náluk semmi különös, hogy egymásnak adják a kilincset a látogatókat fogadó házban, az egykori pap­iakban a népi tojásfestés csín- jót-bínját ellesni jövő kisebb-na- gyobb gyermek, és diákcsopor­tok. — Titkom, módszerem csak az — hárítja el az elismerést a múzeumgazda —, hogy nem akarok semmit sem erőltetni. Tü. relmesen megvárom, míg egy- egy tevékenység a benne részt­vevők, a belekóstolok révén megszervezi, tovább szervezi önmagát. . . A falumúzeum ügyének másik — még korábbi — felkarolója, mozgatója dr. Szabó Tünde, a Somogyterv építész-tervezője. Gyuláról került Kaposvárra az alföldi, Tisza menti tanyák, fa­lusi házak tájáról mentette át a népélet, a népi tárgyi művelt­ség — s kivált oz építészet — tiszteletét szeretetét. Kis, há­romtagú csoportjával a vállalat­nál ma is ezzel foglalkozik. Ta­valy egy ezzel kapcsolatos tu­dományos munkáért Ybl-díjat kapott az idén pedig nemzet­közi elismerés érte: a szennai munkákért elnyerte az Europa Nostra, a földrészünk hagyomá­nyait védő, istápoló nemzetközi szervezet oklevelét. — Pályamunkámat a nemzet­közi fórumra a Magyar Építő­művészek Szövetsége terjesztet­te fel — mondja. — Az okle­velet még ezután veszem át, s némiképp véletlennek tekintem, hogy én kaptam. Ebben a mun­kában annyian közreműködtek, néprajzosok, muzeológusok, mesteremberek, hogy az elisme­rés nekik éppen annyira szól, mint nekem, vagy a szentendrei, szombathelyi falumúzeumok szakembereinek ... Talán épp az összefogás, a másokkal együttműködni kész szerénység tette hogy a szennai gyűjtemény ma valóban az, mm Dr. Szabó Tünde, a Somogyterv építésze az Europa Nostra ok­levelét kapta a Szennai Szabad­téri Néprajzi Gyűjtemény ter­veiért aminek a múzeumi ismertető mondja: „minden, megyéjét sze­rető somogyi ember büszkesé­ge". Varga J.

Next

/
Thumbnails
Contents