Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-26 / 84. szám

10. HÉTVÉGE Fiatalok Vaszil Conev: Városi vendég A falusi tyúkólba vendég ér­kezett a városból — egy vörös fajkokas. A tyúkok körbeszaladozták, és titokban vörös taréja után epedeztek. — El tudjátok képzelni, hogy tud kukorékolni? — suttogták. — Valamj bámulatos és cso­dálatos lehet. Másnap reggel, még hajnal­hasadás előtt, már mindenki a fülét hegyezte, hogy hallja a városi kakas hangját. Az idő azonban telt-múlt, de a vendég hallgatott. A falusi kakasok zavarodot­tan összenéztek, de a végén felbátorodtak. Kiterjesztették szárnyaikat, és harsány hangon az emberek tudomására hozták, hogy ha­marosan föltűnik a hatalmas aranyló napkorong, amely el­űzi a sötét éjszakát, és fényt permetez a világra. Felébredtek az emberek, és mire a mező fölött felragyogott a nap, már munkához láttak. Csak ekkor áradt szét a vá­rosi kakas hangja. Felugrott a legmagasabb palánkra, szét­terjesztette a szárnyait, és min. denki tudtára adta, hogy az imént kelt föl a hatalhias aranyló napkorong. A tyúkok eltátották a száju­kat és összenéztek. — Ez valami új divat —dön­tötték el, és befogták a csőrü­ket. De amikor másnap reggel mindez megismétlődött — né­hány fiatalabb jószág elkezdett kuncogni. Harmadnapra pedig már az' egész tyúkól csak úgy rázkódott a kacagástól. Bármennyire is rájuk ripa- kodtak a falusi kakasok, bár­hogy is kergették őket, és csip­kedték taréjukat, a tyúkok nem hagyták abba a kotkodácso- lást, és majd megpukkadtak a nevetéstől. Ekkor a falusi kakasok fölke­resték a városi kakast, aki büsz. kén és rendíthetetlenül álldo­gált, és megkérdezték tőle: — Bocsáss meg, bátya, de nem értünk valamit Miért nap­felkelte után kukorékolsz? Nem veszed észre, hogy az egész tyúkól rajtad nevet? — Hát mikor kukorékoljak? — Mikor? Mikor? Napfelkel­te előtt! — Hohó! — kacagott fel a városi kakas. — És ha nem kel föl a nap? Akkor ki lesz a fele­lős? Fordította: Adar.ecz Kálmán Riigytakadástól virágzásig A házikertekben megnehezíti a vé­dekezést a gyümölcsfajták és -fajok vegyes ültetése. A rügypattanásig ja­vasolt vegyszerek már nem használ­hatók, illetve egyes engedélyezett szerek kisebb töménységben perme­tezhetek. A körtefákat virágzás előtt feltét­lenül permetezzük Zineb, Rézoxiklo- rid 50 WP, Rubigan 12 EC, vagy Dithane M—45 szerrel. Az almafákat lisztrharmat ellen Thiovit, Microthial Special, Nimrod 25 EC, vagy Rubigan 12 EC alkalmazható rügyfakadástól zöldbimbós állapotig. Az őszibarackfákat a virágzás alatt, ha hűvös és csapadékos az időjárás Orthocid 50 WP 0,2—0,3 százalékos töménységű permedével védjük a le- vélfodrosodás ellen. A meggyet és cseresznyét virágzás előtt korai moníliás betegség ellen Rubigan 12 EC, Topsin M—70 WP, vagy Orthocid 50 WP szerrel perme­tezzük. Az almánál a sodrómolyok ellen rügyfakadás után Bi 58 EC, vagy Unifosz 50 EC alkalmazható. A virágzás időtartama alatt a vi­rágzó fákat méhek re veszélyes szer­rel permetezni tilos. A szer csomagolóanyagán feltün­tetett előírásokat be kell tartani. Dr. Frak József Pillanatképek a Forradalmi Ifjúsági Napokról. Erb János felvételei 9p 3BÍ4& IJ (M® tpJís 5 Az elmúlt hónapban vitát hirdettünk meg a most végzős fiatalok elhelyezkedési lehetőségeiről, a pályakezdésről. Szeretnénk, ha minél többen szólnátok hozzá a témához; elsőként egy tavaly végzett tanár véleményét közöljük. Mércék és kiskapuk Amint a cím is mutatja, a pályakezdés, az elhelyezkedés objektív és — sajnos — nagyon is szubjektív körülményeiről sze_ retném leírni véleményemet. Miért van az, hogy a tavaly végzett tanárképzős évfolyamtár­saim közül a gyengébb erecP ménnyel rendelkezők, a „lus­tábbak” sokan a jobb álláso­kat fogták ki, ugyanakkor a jó és jeles hallgatóknak, akik mel­lesleg a szívüket is kitették a kőiért, meg kellett elégedniük azzal ami csurrant-cseppent, várva, hogy egyszer majd ta­lán feljebb léphetnek. (A példa általánossá tehető, de a pedagógus szakma területén na­gyon is jellemző). Nézzük csak, valóban nem lehet valami mó­don befolyásolni az elhelyezke­désnél szembetűnő igazságta­lanságokat, fals helyzeteket? A képzési idő alatt végzett munka, főleg a tanulmányi, egyre inkább objektív módon mérhető, és ha kell, mércén meg is határozható. Van a szi­gorlati átlag, ami a tanulmá­nyok folytonosságáról ad képet, azután a diplomaterv ami az alkotó tevékenységet, kreatív gondolkodást méri fel. és nem utolsósorban az államvizsga mely — meglevő hiányosságai mellett — szintén objektív ké­pet adhat a hallgatóról. Úgy érzem, lassan mérhető­vé válik a közösségi munka is, persze nem számokkal, hanem felelős lózungmentes jellemzé­sekkel, melyet a végzőst leg­jobban ismerőknek kell egy kö­zös értékrendszer szerint elkészí­teni. Nos a fent vázolt képet talán objektívnek lehet elfogadni. Hogy sokszor mégsem ezek dön­tenek annak több oka is le­het. Én ezek közül csak kettő­re reagálnék. Az első nagyon is emberi té­nyező. Ha valakinek ismerőse,, barátja, rokona bizonyos pozí­ciót foglal el, úgy az könnyen tudja befolyásolni, hogy a vég­zős — még ha kevésbé tehet­séges is — jó állást fogjon ki. A másik viszont „csak” szervezés dolga. Sokszor a vég­zős nem tudja, hogy milyen le­hetőségei vannak, ugyanakkor több munkahely képtelen mun­kaerőt toborozni magának. Jó lenne, ha kialakulna egy egész­séges „piaci viszony” a friss diplomások és az állást hirde­tők között, a kereslet-kínálat le­hetne befolyásoló tényezője an­nak hogy milyen „előéletű" végzőst alkalmaznak. Ez a megoldás feltételezi a sokkal jobb információs rend­szert és az előzőekben leírt, mérhető alkalmassági szint ál­talános elfogadását. Mindehhez viszont szükség van arra, hogy a pályakezdő tisztában legyen saját képességeivel, de sokkal inkább szükség van a munka­hely felelősségére abban, hogy a lehető legalkalmasabb sze­mély kerüljön egy adott állás­ba. S ez nem csak az egyén, egy kisebb közeg érdeke, hanem az egész társadalom ügye is. Barna Viktor, a Zipernovszícy K. Szakközép­iskola tanára Év eleji fiaskó Az idei év egyik legelső könnyűzenei eseménye volt Délhú­sa Gjon Matina című L. P.-jének megjelenése. Az énekes, gi­táros szerzőnek hosszabb ideje nem volt hasonló vállalkozá­sa. Ehhez a mostanihoz olyan nagyszerű muzsikusokat sikerült megnyernie mint a szaxofonos Dés László, a gitáros és bu- zukin játszó Jenei Szilveszter, a zongorán és szintetizátoron muzsikáló Lerch István, a dobos Pálmai Zoltán, az oboás Sohonyai Klári, a tangóharmonikás Somló György, a basz- szusgitáros Temesváry András, a gitáros Várkonyi Mátyás, s végül, de nem utolsósorban, a kongón játszó Vincze Tamás. Délhúsa Gjon énekhangját nem kell senkinek sem bemu­tatnunk, vokálisán Eszményi Viktória, Fekete Viktória, Jenei Szilveszter és Temesváry András segíti. E jobbnál jobb muzsi­kusok együttműködése meglehetősen sovány eredménnyel zárult. Nincs a lemezen egyetlen új hangzás, egy új gon­dolat sem, a borító ötlettelen, szokványos, s a vadonatúj le­mez jó lemezjátszón már első hallgatásnál recseg. Persze rész-értékei azért vannak a felvételnek: kiemelhetjük Dés rö­vid, de gyönyörű futamait, vagy Jenei invenciós buzuki-játé- kát. Az „A” oldal első dala Délhúsa Gjon és Horváth Attila szerzeménye, a „Nem baj, ha valamit érzel” címet viseli. Modernista alkotás kétségtelenül hangulata van; az oldal legsikerültebb darabja. A „Forró szerelem kell” — az iménti szerzőpáros munkája —, instrumentális szempontból sikerült alkotás, némileg az előző szám hatását viseli magán. A „Ti­zenöt nap”, Délhúsa Gjon és Délhúsa ‘Claudette dala, Demjén stílusára emlékeztet. A „Száguldó gördeszkák", ked­ves butuska nóta. dallamos, sőt, hangulatot is képes terem­teni. Délhúsa Gjon és Horváth Attila szerzeménye, a „Mati­na", megható lírai kompozíció — különösen Lerch István zon­gorajátéka teszi széppé — és semmi több. A Bo Derek csak álom volt — Délhúsa Claudette—Horváth Attila szerzeménye — akár sláger is lehetne. Főképp az ere­detiséggel van bajunk emellett ízlésromboló is ez a dal. Hogy mire jó egy ünnepelt szex-sztár neve, azt megtudhat­juk ebből a dalból. Látszólag valami mondénnak avat része­sévé minket, hogy aztán a tű sercegésére riadjunk fel . . . A „B" oldal kezdőszáma — mint egy kivétellel a többi is, Délhúsa Gjon és Horváth Attila szerzeménye — a „Renegát rock and roll”, iritmusos, újét nem hozó dalocska. A „Taníts meg engem” az oldal, s talán a lemez leghangulatosabb, legszebb, énekesünkhöz illő dala. „Ha ringat álmodban egy kéz” címet viseli Délhúsa Gjon—Demjén Ferenc kompozíció­ja az átlagosnál jobb, a Demjén-hatást nyíltan vállaló nóta. A „Ha félig van. legyen egészen" a magyar diszkózene szo­kásos fordulataival terhelt, színtelen kompozíció. A zóródal a „Rally ’83” címet viseli. Rendhagyó hangzásokkal indul; végre kizökkenünk a nagyon 's unott kerékvágásból — gon­doljuk. De azután némi Hungáriás fordulat után visszatérünk a szokványhoz. E dal szövegével búcsúzunk Délhúsa Gjontól: „Figyeld a mezőnyt soha gyorsabb nem volt. ... Figyelj, amíg lehet, lassul a géped. ■.. Ne lelejtsd el, nyolcvanhármat írunk." Bizony! Bay Endre A legegyszerűbb kérdésekre a legnehezebb válaszolni. Külö­nösen az, ha gyerek teszi fel. A felnőtt még csak-csak elvi­seli (hozzászokott már) a tu­dálékosságot, a mellébeszélést, a gyerek azonban vagy maka­csul továbbkérdez, vagy unot­tan elfordul. Tudja ezt Végvá­ri Lajos professzor is, s anél­kül, hogy leguggolna, gügyög­ne a gyerekhez, valójában igen bonyolult kérdésekre ke­resi meg - kis olvasóival közö­sen - a válaszokat. Kezdi az­zal, hogy megelőzi a gyereke­ket, s ő maga kérdez. Nem- csupán pedagógiai fogás ez (annak se rossz!). Ismerve vi­zuális kultúránk és nevelésünk állapotát, nagyon is indokolt­nak tűnik, hogy az alapoknál kezdje a szerző a művészet , mibenlétének magyarázatát. Szó sincs ebben a könyvben esztétikai vagy filozófiai fej­tegetésekről. A felnőtt olva­sónak esetleg még „beugor- hat” néhány esztétikai foga- • Végvári Lajos: Tudod-e mi a művészet? lom (meg is zavarja olykor a művészet élvezetében), a gye­rek azonban még (ebben is) ártatlan. Még nem ismeri a hasznosság elvét („szép az, ami hasznos”), de Kantét sem, amely szerint „szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Éppen ezért Végvári Lajos abból épít­kezik, ami minden (látó) em­bernek megadatott: az él­ményből. Azaz látni tanít, ami­kor a maga feltette kérdésre válaszol. Ám, aki azt hiszi, hogy ez könnyebb dolog, mint a „Kodály-módszerrel” halla­ni tanítani a nebulókat, az még soha nem próbált meg­magyarázni semmit a gyere­keknek. Mert mindenki néz (bámul) a világba, de nem mindenki lát is. Ijen, ezt is tanulni és tanítani kell. Végvári Lajos nemcsak ta­pintatos, de bölcs is, amikor az irodalmat (Arany Jánost, Petőfit, Weöres Sándort, Kis­faludy Sándort stb.) hívja „se­gítségül”. Miközben tudato­sítja kis olvasóival, hogy a magyar nyelv (és költészet) ké­pekben fogalmaz, azaz a ter­mészetből vett hasonlatokkal, metaforákkal, stb. tesz szemlé­letessé benső, érzelmi, máskor logikai folyamatokat, ezenköz­ben ráébreszti az olvasót a művészet lényegére. Arra, hogy az — ábrázolván a világot — tudatosan szelektál (élményt, részleteket, motívumokat), megszerkeszti mondandóját, azaz figyelembe veszi a térről, színekről, azok hangulati érté­keiről szerzett ismereteinket. Nem könnyű és nem egyszerű folyamat ez, amelyben minden ember (gyerek) végigjárja a törzsfejlődés, őseink ismeret- szerzésének útját. ízelítőt ka­punk a kis könyvből (noha nem ez volt az elsődleges cél­ja), hogyan fejlődött a művé­szet az egyiptomi dombormű­vektől Picassoig, a térlátás és perspektivikus ábrázolásmód­tól a (mai) formabontásig. Nagy erénye még a könyvnek, hogy végig aktív közreműkö­désre szólítja fel olvasóit: sze­rezzenek maguknak is tapasz­talatokat, élményeket, illetve ellenőrizzék, igazolják azokat. Végvári Lajos felelevenít egy ma már elfogadni látszott stí­lust: megszólítja az olvasót, mint tette azt pl. Benedek Elek apó a századelőn. Szük­ség is van erre a bensőséges, hangvételre, mert ki vannak rá éhezve a gyerekek is. Már készül a könyv folytatá­sa, amely a stílusokat mutat­ja be. Horpácsi Sándor .. . elmenni a Városi Sport- csarnokba, ahol ma reggel 9 órától lesz a Hunor Kick-Box Kupa, azaz a Nemzetközi All- Style sportkarate verseny és bemutató, több világszövetség sportolóinak részvételével. o ... megtekinteni a Nevelési Központban — szintén a mai napon — a húsvéti vásárt. Az NK műhelyeinek nyitott napja ma lesz az aulában, 14—19 óra között. o .. . részt venni azon a be­szélgetésen, ami március 30-án, szerdán délután 15 órakor lesz a Nevelők Házában, „A kultú­ra és a közoktatás 1983-ban” címmel. o .*.. meghallgatni László Já­nosnak, a Külügyminisztérium főmunkatársának előadását csütörtökön 17 órakor a Neve­lők Házában. A téma: Finnor­szág kül- és, belpolitikája, o ... megnézni a Pécsi Nem­zeti Színház új bemutatóját, a „Kávéházi komédiák”-at, mely­nek legközelebbi előadása szer­dán este 22 órakor lesz a Me­csek cukrászdában. o ... meghallgatni a Pécsi Filharmonikus Zenekar Kamara- zenekarának hangversenyét március 30-án, este fél 8 óra­kor a Liszt Teremben. o ... megnézni Lantos Ferenc festőművész kiállítását a Pécsi Galériában; a kiállítás április 10-ig látható. O .. . jegyet venni március 29-e estéjére a Pécsi Nemzeti Szín­házba, ahol Vidákovics Antal szerzői estjét láthatjuk. Közre­működik a Baranya táncegyüt­tes. Gondolatok A tévedés nem engedheti meg magának a vereséget, de az igazság igen. (Tagore) * A követ felhajithatjuk a le­vegőbe, de attól még nem nő­nek szárnyai. (Hebbel) * Kevés ember gondolkodik gyakrabban, mint évente há- romszor-négyszer. Én azért let­tem híres, mert hetenként két­szer gondolkodom. (Shaw) Rovatszerkesztő: DüCSÖ CSILLA

Next

/
Thumbnails
Contents