Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-21 / 79. szám

A legnagyobb Csontváry-kiállítás előtt Bútorszóllitó kamion hozta meg a cédrus „érkezése”. héten Budapestről Csontváry cédrusait. Képünkön a Magányos Szokolai István felvétele Színpadi világhíradó SZOVJET ROCKOPERA. Szín- padra állították a Szovjetunió­ban az első rockoperát. A Juno és Awos című mitológiai tár­gyú darabot a Moszkvai Kul- túrközpontban zsúfolt nézőtér előtt játsszák. ÜVÖLTŐ SZELEK. Az Emily Bronte híres regényéből készült balettet mutatják be a Párizsi Nagyoperában. A zenét Marcel Landowski szerezte és Roland Petit tervezte a koreográfiát. A főszerepet „Az Operaház fan­tomja" női főszerepével világ­hírre szert tett Dominique Khal- louni alakítja. DOHÁNYMÚZEUM ÉS IRO­DALOM. Bécsben az Osztrák Dohónymúzeumban újabban irodalmi esteket rendeznek. A cigaretták, pipák, dohányzacs­kók Mariahilfer strasse-n lévő múzeumában azonban ezeken a rendezvényeken is tilos a do­hányzás. MEZÍTELEN GOETHE. A Ham­burgi Operettszínházban a szereplők egy része mezítele­nül játszik Goethe: A nagy Cophta című darabjának elő­adásán. Az előadást az argen­tin vendégrendező, Augusto Fernandez állította színpadra. MOZARTTÓL HITLERIG. Cecil- P. Taylor nácikomédiát irt, amit Tel Aviv-ban már játszanak. Lehár dallamaival kezdődik, magnóról hangzik fel benne a Lili Marleen, Hitler és Eich- mann mint komikus karikatúrák jelennek meg, és Schubert ze­néjére Auschwitz-ba masírozó emberek látványával fejeződik be a darab. F. D. Pályázat kosárfonóknak Tizenkettedik alkalommal rendezik meg az idén az or­szágos kosár- és fonottáru pá-r lyázotot. Célja, hogy a népi iparművészeket, mestereket, amatőröket olyan bútorgarnitú­rák, lakberendezési tárgyak, di­vat- és tömegcikkek tervezésére ösztönözze, amelyek ápolják a hagyományokat, és olkalmasok kisszériás sorozatgyártásra, itt­hon és külföldön való kereske­delmi forgalmazásra. A pályá­zat jeligés, a műveket 1983. szeptember 1-ig a Szolnoki Galéria címére kell beküldeni. Az első helyezettek számára nyugati tanulmányút is lehetővé válik. A pályázat anyagából Szolnokon kiállítást rendeznek, az eredményt 1983. október 16- án hirdetik ki. Pécsett a cédrusok Megújult és eddig nem látott képek Nem volt még együtt nagy- közönség előtt olyan váloga­tás Csontváry életművéből, mint amilyent az április 12-én meg­nyíló kibővített, korszerűsített Csontváry Múzeum készül be­mutatni Pécsett. A hófehérre festett eklektikus épületbelső emeletén először is annak a Gerlóczy Gedeonnak emléktáb­lája és mellszobra (Rétfalvy Sándor, illetve Jálics Ernő alko­tása) fogadja a látogatót, aki 1919-ben megmentette Csont­váry vásznait attól, hogy zsák­vászonként elkótyavetyéljék őket vagy festőnövendékek ta­nulják rajtuk a mesterséget. A pécsi Janus Pannonius Mú­zeum restaurátorai, Petheő Ká­roly, Czakó Ferenc és Tarai Te­réz ezekben a napokban szin­te csodát művelnek a múze­umhoz került képekkel. Új ala­kokat fedez fel az ember a Caltelmare del Stabián, való­sággal újjászületett a Vihar a nagy Hortobágyon vagy a Tengerparti sétalovaglás. Az évtizedek alatt bepiszkolódott képeken most élni kezd a sár­ga, a kék, a zöld, a vörös megannyi árnyalata, s eredeti szépségükben gyönyörködhe­tünk Csontváry csodálatos vásznaiban. A múzeum korábbi egyetlen terme, a központi helyiség szinte változtatás nélkül hozza a korábban itt kiállított képe­ket. A legelső helyiségben vi­szont a nagyközönség számára teljesen új, madarakat, lepké­ket ábrázoló korai festmények láthatók grafikák társaságá­ban. A Gerlóczy-hagyatékból a magyar állam tulajdonába ke­rült alkotások közül a követke­ző helyiségben állítják ki töb­bek között a Jajcei vízesés, a Selmecbánya és a Vihar a nagy Hortobágyon című képe­ket, hogy, a mór említett nagy­terem óriási vásznai után vé­gül a Magányos cédrus fo­gadjon bennünket a 4. számú helyiségben a Marokkói tanító, a Tengerparti sétalovaglás, a Kocsizás újholdnál Athén­ben álomszerű képei társasá­gában. A teremből távozva a Zarándoklás a cédrusfához cí­mű képpel búcsúzunk majd Csontváry végső nagy korsza­kától, hogy az utolsó teremben már a hanyatlás idején festett grafikák adják meg e nagy és tragikus élet záróakkordját. A Csontváry Múzeumban Romváry Ferenc művészettörté­nész programja alapján helye­zik el a műalkotásokat, a be­rendezés Uherkovich Ágnes és Várnagy Péter tervei alapján készül el. A világítást tervező Máté Jenő munkája alapján mindenütt mesterséges megvi­lágításban élvezhetjük a képe­ket. Ezek állagát légkondicio­nálással, állandó 20 C fokkal és 55 százalékos páratartalom­mal garantálja a svájci Defen­sor cég. Gerlóczy Gedeon a birtoká­ban levő festmények kéthar­madát adta át a pécsi bemuta­tásra, számos magángyűjtő adta ide képeit három hónap­ra — Gálvölgyi János színmű­vész kivételével, aki ez időre sem volt hajlandó nélkülözni egy madárképét, egy kollekció utolsó, kiegészítő darabját. Számos művet, így többek kö­zött Csontváry önarcképét és a Festőnövendéket adta ide hat hónapra a Magyar Nemzeti Galéria, és bemutatnak számos olyan alkotást, mely az utóbbi húsz év Csontváry-reneszánsza idején került elő — nemegy­szer a szemétből. E minden tekintetben korsze­rű múzeumot a művelődési miniszter, dr. Köpeczi Béla nyitja meg április 12-én, s ez alkalomra Weöres Sándor ver­sére Szokolai Sándor komponál zenét a nagyszerű múzeummal gazdagodó pécsieknek. Gállos Orsolya :Í9É1^!í:<é«i kezdtek a Oyangyösbokretaual Hagyomány­őrzés Váralján Aranka jól kormányoz Közbeszóltak a férjek Tolna—Baranya sok, szép fek­vésű falva közül az egyik leg­szebb Váralja. A völgységi dom­bok koszorúja övezi a sárközi­ekkel rokonságot tartó, ősi re­formátus fészket, ahol mind a mai napig megőriztek valamit a gyakran jogos nosztalgiával emlegetett falusi közösségi élet­formából, az őrzésre érdemes régi hagyományokból. Itt is, mint sok helyen, a népi együttes ko­vácsolta össze újra meg újra az embereket. 1931-ben, az ország­ban az elsők között alakította meg a váraljai Gyöngyösbokré­tát Jánosi György tiszteletes. Megbámult fényképek őrzik a budapesti fellépések emlékét. A legutolsó talán 1942-ben volt a Városi Színházban. Bizony Kiss Sándor, a mai együttes legidő­sebb férfitáncosa sókkal kar­csúbb legény volt akkor, mint most. Csak tánc iránti szeretete nem változott azóta. A háború után Péter Lajosné, majd Moldován Vilma élesztette A váraljai Bokréta 1942-ben a Városi Színház előtt föl a tánccsoportot. Nagy élet volt még a hatvanas években is a faluban: nemcsak táncol­tak, énekeltek, hanem színdara­bokat is játszottak esténként. Aztán fölcseperedett egy lány, Kiamik Aranka, aki „egyszerű” táncosból az együttes vezetőjé­vé nőtte ki magát, s ma szak­szerűen, a hagyományőrzés fel­adatait és terheit tudatosan vál. lalva irányítja az együttest. Leg­utóbb Kaposváron mutattak be szemet gyönyörködtetően szép műsort az öreges csárdást, amelyben három generáció jár­ta e| a váraljai gyűjtésű tánco­kat. Az ezerötszóz lakosú község­ben három csoportra való tán­cos jár a próbákra. Külön kell foglalkozni a gyerekekkel, a fia­tal leánykarral, s a felnőttek­kel. Jc-ttek volna még többen is — állítja Aranka —, legalább negyven jó hangú, jó táncos asszony jelentkezett, de a har­madik, neayedik héten megszó­laltak a férjek ... A hagyományőrzéshez tartozik Váralján, hogy akinek a csa­ládjában gyász van, az néhány hónapig nem lép fel. így tartja a szokás, az egyébként nagyon tistzeletre méltó hagyomány. Van, aki hosszabb, van aki rö- videbb gyászt tart, s ha eluta­zik is az együttessel szereplésre, nem öltözik viseletbe, nem lép színpadra. A közösség a táncot itt még nem „amatőr művészeti mozgalmi tevékenységnek”, ha­nem szórakozásnak tartja. Saj­nos, tavaly nagyon sok gyász volt az együttesben ... A névnapokat mindig együtt ünnepük meg, egy-egy próba után. Ilyenkor mindenki előruk­kol a konyhájának Ínyencségei­vel. Aranka édesanyja például a szutyogotós kalácsáról ismert. Egy ilyen névnapozás alatt tért vissza negyven év után az együtteshez Sándor bácsi, hogy aztán Julis nénivel a legszebb csárdás- és verbunkmotívumok- kal kápráztassák el a fiatalo­kat. Amióta az együttes feléledt, megváltoztak a bálok, a lako­dalmak is. Bátornak kell lennie annak a zenésznek, aki úgy meri elvállalni a mulatságot, hogy nem tud ugrást és csárdást mu­zsikálni. Ha nem kapnak al­kalmas zenészt — legjobban a hetényieket kedvelik - inkább elhalasztják a lakodalmat. A tánccsoport kísérőzenekarára sem lehet ma már panasz: nem klasszikusan képzett zenészek, de nagyon stílusosan, táncra pezsdítően játszanak. Az elmúlt évtizedekben na­gyon sok szép szoknyát eltemet, tek a fiatalon meghalt lányok­kal asszonyokkal. A ternoszok- nyához ma már csak Csehszlo­vákiában, Ausztriában lehet hozzájutni, de a tagok ezt az áldozatot is vállalják. Többsé­gük a saját ruháját viseli, leg­alább erre nem kell költeniük az együttest igen önzetlenül támo­gató szövetkezeteknek, vállala­toknak. A hagyományőrzéshez ez is hozzá tartozik ... Havasi János Hat nyelven beszél - magányosan él Kevés hazánkban az olyan ember, aki az anyanyelvén kívül öt nyelvet beszél. Az pedig alighanem egyedül­álló, hogy ilyen tudomány­nyal falusi asszony dicseked­het. Ritkaságszámba menő érdekességét az sem rontja, hogy ezt a tudományt városi lányként Pozsonyban szerezte egykor. Nagybodzsár Ernőné Má- riakéménden él, a falu egyik dombra kapaszkodó mellék­utcájának utolsó előtti házá­ban. Pici ház, a domboldal meredek, fehér homokfalába simul, mögötte a domb mé­lyébe vágott pince bejárata látszik, előtte nyúlketrecek, baromfiólak. Nagybodzsár Ernőné — Manci néni — épp vödörnyi morzsolt kukoricá­val a darálóba készül. Mi­kor megszólítom, először til­takozik: — Énrólam írni? Minek az? Igaz, sok társadalmi munkát végeztem a faluban, dehát meg is kaptam a kitüntetése­ket, van is belőlük legalább 14 darab — mondja. — Igaz, hogy öt nyelven beszél a magyaron kívül? — Ezért jött? — néz össze­húzott szemmel, aztán a be­szélgetés közben oldódik az első bizalmatlansága. — Pozsonyban jártam isko­lába - meséli —, ott három nyelven kellett tanulni, ma­gyarul, szlovákul, németül. Később választani lehetett, hogy ehhez franciát vagy an­golt tanuljunk még, én mind­kettőt választottam. Később az oroszt is megtanultam, a háború alatt tolmácsnak is hívtak.- Sokfelé jártam a világ­ban, Ausztriában, Ameriká­ban, Hamburgban, Brémá­ban, Drezdában, Berlinben. Lánykoromban Tirolban nya­raltunk a húgaimmal egy pa­rasztcsaládnál, ahol meg­tanultam aratni is. Tanító­képzőben érettségiztem és van kézimunka tanári okleve­lem is, de kórházban főápoló­nőként is dolgoztam, megr van erről is a képesítésem. Most is, ha baleset van a faluban, engem hívnak, első­segélyben részesítem őket, mire a mentő megérkezik, szakszerűen el vannak látva.- Mikor került Máriaké- méndre? — A háború után, amikor Csehszlovákiából áttelepítet­tek minket. Én vagyok a falu vöröskeresztes felelőse, a véradást én szerveztem meg és 1978-ig magam is aktív véradó voltam. Manci néni a falu társa­dalmi munkáiban mindig részt vett, mondja, most is szervezik az utcájában a járdabetonozást, bizony ő is ott lesz. Egyedül él szociális segélyből, hogy pótolja, nyu-“ lakat tenyészt, baromfiakat tart, meg a kertben megte­rem ez, az. Mint mondja, egyedül hordott ide 600 zsák feketeföldet, mert nem volt itt termőtalaj. Alig pár éve még ő vitte a falusi mulatsá­gokban a hangulatot jódli- énekével.- A fiatalok nem tudtak mulatni, hát én segítettem. — Nevet. Jókedélyű, tréfálko­zó, 68 évesen is. — Tudja kedvesem, én az­előtt voltam egy társaságban miniszterekkel is, de így hoz­ta a sorson, hogy falusi let­tem, itt is feltaláltam ma­gam. Mindenki ott álljon helyt, ahová kerül — mondja, és egy cseppet sem kesereg, hogY sorsa hogyan afakult. Sarok Zsuzsa A Mohácsi Farost­lemezgyár FELVESZ: KAZÁNHÁZI MŰVEZETŐKET folytonos üzemL munkarendbe. Feltétel: középfokú iskolai és szakmai képesítés. 5 V Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán. Miniszterekkel volt társaságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents