Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-19 / 77. szám

1983. március 19., szombat Dunántúli Ttaplö 13 Lantos Ferenc festőművész és alkotásai Szokolai István felvétele Megnyílt Lantos Ferenc tárlata a Pécsi Galériában Huszonhat egyéni tárlat, 86 csoportos kiállításon való rész­vétel itthon és külföldön; mu­Napjainkban igen nagy az éhség a fejlett technológiák iránt. A szocialista országok közötti kapcsolatokban is foko. zottabban kell számolnunk ez­zel az igénnyel, hasonló gon­dokkal küszködnek, tőlük is csak úgy kaphatunk fejlett technológiát, ha ugyanolyan színvonalú termékeket szállí­tunk cserében. A magyar gaz­daságnak, ha meg akar élni, minden piacon kemény áruk­kal kell jelentkeznie . . . így fogalmazhatnánk qz egyik leg­fontosabb útmutatást abból az előadásból, melynek tegnap délután voltunk hallgatói a pé­csi Technika Házában. A bara­nyai tudományos heteknek je­les vendége volt: Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Számítás- technikai és Automatizálási Ku­tató Intézetének igazgatója, aki a Magyar Közgazdasági Társa­ság és a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaság meghívására a tudományos­technikai haladás társadalmi­gazdasági vonatkozásairól fej­tette ki — a szakmai közvéle­mény előtt a tudományos fo­lyóiratokból ismert —, újszerű látásmódra és gondolkodásra késztető véleményét. A műszaki fejlettség szintje meghatározza egv ország nem­zeti jövedelmének szintjét, a mai világgazdasági válság kö­zepette azok a stabil gazda­ságok, azok haladhatnak bizto­sabban előre, akiknek a tech­nikai szintje magas. Ezzel kap­csolatban Vámos Tibor a ter­mészeti kincsekben egyáltalán nem bővelkedő Svájc és Svéd­ország példáját — mint hoz-' zánk hasonlítható nagyságren­dű országot — említette, szem. rális alkotások (tűzzománc, fa­rost intarzia, műanyag burko­lat) Pécs, Kaposvár, Komló, ben az olyan természeti kin­csekben gazdag, de gazdasá­gilag szegény országokkal, mint például Nigéria, Algéria vagy Mexikó. Műszaki fejlettségben ter­mészetesen nem tudunk min­denütt felzárkózni a világ él­vonalához, de a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyünkből adódóan beilleszt­hetjük — eddig is igyekeztünk sikeresen beilleszteni — az élenjáró technikát. Van mozgá­si lehetőségünk — a nyugati embargó ellenére is —, meg­kapaszkodhatunk, megragad­hatjuk a fejlődés következő lépcsőjét, a lényeg: minden irányban nyitva kell hagyni az ajtót, szélesre tárni az ablako­kat. Minden válság egyszer elmú­lik, új lehetőségek adódnak, er­re az új versenyhelyzetre per­sze fel kell készülnünk. A vál­ság végül is kényszerítő erő, kicsit megkeményít bennünket, s megtanít, másképpen kell dolgoznunk. Biztató például, hogy minden nehézségünk elle­nére következetesen előre akar­juk vinni a társadalmi-gazdasá­gi reformokat. Olyanná kell tenni társadalmunkat, hogy a világban végbemenő tudomá­nyos-technikai forradalmat úgy­mond fel tudja szívni, mind­emellett a munkakultúrát, a szervezettség színvonalát ma­gasra emelni. A legalapvetőbb kérdések. Ebben — hangsú­lyozta Vámos Tibor — nagy szerepe van az emberi ténye­zőnek, legfőképpen az eddig nem kellően ösztönzött és be­csült műszaki elmének és ér­telmiségnek. Székesfehérvár, Nagykanizsa modern, új kulturális intézmé­nyeinek, könnyűszerkezetes óvo­FIN­rendezvények Ma reggel 9 órakor kezdő­dik Mohácson, az Ifjúsági Házban a versmondó verseny, amit Petőfi Sándor születésének 160. évforduló­ja alkalmából rendeznek. Ugyancsak 9 óra a kezdési időpont­ja a villányi Vörös őrség Kupának. 10 órakor Szigetvárott, az MSZMP székházában megemlékeznek 1919. március 21-ről, s egyúttal kitüntetési ünnepségre is sor kerül. 11 órakor ünnepi megemlékezés, kitüntetési ün­nepség lesz Mohácson is, a KISZ já­rási bizottságának tanácstermében. Délután 3 órakor kitüntetési ünnep­ség, amatőr művészeti bemutató színhelye lesz a komlói úttörő- és if­júsági ház. Ma reggel 9 órakor nyílik a pécsi Ifjúsági Házban a Diákcentrum. Műsoron; az AC—DC, a Rolling Stones bécsi koncertje, a Qeen-együt- tes, az Omega sportcsarnoki kon*- certje és a Beatlestől az új hullámig című összeállítás. Ez után az Egy nap rock című új magyar film ősbemutató­ja Sánta László rendező részvételé­vel. dóinak bölcsődéinek díszítőele­meiként — számszerűségben nagyjából ezzel lehet érzékel­tetni Lantos Ferenc festőmű­vész három évtizedes alkotó tevékenységének arányait. En­nek az időszaknak az áttekin­tésére vállalkozott a művész azzal a gyűjteményes kiállítás­sal, amely tegnap délután nyílt meg tisztelőinek, barátai­nak, tanítványainak jelenlété­ben a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítóhelyiségében. A ki­állított művek alkotójuk termé­keny korszakainak fő irányza­tait szemléltetik, tartalmában pedig — ahogyan meleghangú nyitó szavaiban dr. Szabó Júlia művészettörténész is hangsú­lyozta: úgy érezhetjük, ez a ki­állítás az ajándékozás érzését kelti. Megajándékoz minde­Ami itt van, az nem az, ami. Talán ezzel a mondattal le­hetne jellemezni mindazt, ami a pécsi JPTE-n a napokban történik. Mert mire is gondol­hatna a mit sem sejtő járó­kelő, amikor az egyetem kapu­jából kifelé jőve történelmi figurákkal találkozik. Itt jön mindjárt Don Quijote hűsé­ges paripájával, amott Luther érkezik. Nem is beszélve a sír­jában talán még mindig for­golódó Artur királyról, akit dí­szes koporsóban hordtak kör­be hívei, no és Sandokan, par­don Sanda kan, erre tévedt. Félve említhetjük Samut, az első joghallgató szellemét, ró­la máig sem derült ki, hogy ki is földi mása. Félve említjük meg Mákosi elvtársat is, aki jelszavak és ütemes taps kísé­retében vonult el a több száz megjelent jogász és közgaz­dász hallgató előtt. Nem, nem valamiféle pa­noptikumba invitáljuk az olva­sót. Egyszerűen arról van szó, hogy a Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen elkezdődött az immár hagyományos tudo­mányegyetemi napok rendez­vénysorozata. Az alábbiakban felsorolt urak és hölgyek (mert a tanárképző karon — termé­szetesen — hölgyjelöltek is vannak) közül választják meg az egyetem polgárai a diák­dékánokat. Ök lesznek azok, nekelőtt a látás örömével, hi­szen látásunk emberi és ter­mészeti létezésünk egyik leg­nagyobb értéke. Ugyanakkor eszköz is, megismerni a körü­löttünk levő világot. S ajándék lehet azzal is, hogy jelzi a mű­vész sajátos munkamódszeré­nek korszakait, az ötvenes évek végétől (geometriához való kö­zelítés) a hatvanas évek (amorf és kötött formák egy- másmellettiségében az orga­nikus világ szerkezetét kereső intenzív szándék), majd a lát­ványfestészettől való teljes el­szakadással a síkban kiterített világ ábrázolásáig, s a leg­újabb kísérletekig. Lantos Ferenc kiállítása áp­rilis 10-ig tekinthető meg, kedd kivételével, a hivatalos nyitva­tartási időpontokban. akik erre a három napra ke­zükbe veszik a hatalmat, s a közelgő vizsgaidőszak előtt még egyszer gondoskodnak az egyetemisták és az érdeklő­dők önfeledt szórakozásáról. Mert a java most kezdődik, ma délelőtt kilenctől monstre műsor keretében még egy utolsó kortescsatára indul a 12 jelölt. Köztük lesz még János vitéz, aki ma lluskájával a leggonoszabb boszorka szívét is meglágyította volna. Látható lesz Piroska, no és Farkas, aki­nek testőrei először egyenesen elzargatták, majd kerek-perec közölték, a jelölt sajtóügynök­ségét semmiféle információ ki­adására nem hatalmazták fel. Aztán a megválasztott diák­dékánok délután új harcokra vezérelhetik csapatukat, hi­szen egynapos vetélkedő, sportversenyek, éjszakai film­vetítés és vasárnap az egyik fő attrakció, a Pecseri piac még visszavan. Akinek ez utóbbi név sugall valamit, szí­vesen látják délelőtt a 48-as téren .. . A szervezők, a három kar KISZ-bizottságának aktivistái úgy tűnik, kitettek magukért. A három víg nap után (mely­nek végkifejletéről még beszá­molunk) hamarosan következik a vizsgaidőszak, ahol a lele­ményeknek egészen más fajtái próbáltatnak ki. No, de ezzel sem szokott különösebb baj lenni. Kukucs Most, hogy Bo Dereik derék teste elterült a magyar vászna­kon is (Bomibanő), s ezáltal meg. kuksolhatjuk állítólagoson világ, legszebb porhüvelyét, elméláz­hatunk a fülledt kispolgári ero­tikán. E három szót, úgy emlék­szem, szépreményű kamaszko­romban olvastam először, ledér hölgyeiket ábrázoló képek alá­írásában, olyan szavak társasá. gában, hogy „mint képünk is bizonyítja, melyet egy nyugati magazinból) vettünk át, a női test árucikk a kapitalista tár­sadalomban, s ez is jelzi rot­hadását." A kép láthatóan nem a női test oszlását bizonyította, bizonyára másra gondoltak a fogalmazók, mindenesetre ak­kor nagyon jól jött az a nehe­zen kivehető női test mely iránt mióta világ a világ, figye. lemmel fordulnak a kamaszok. S mert egy puritánabb korban voltam kamasz, sőt kettősen pu­ritán korban voltam az, lévén, hogy még erősen hatott a ke­resztényi erkölcs, amely tudva­levőn az erotikát meg nem tű­ri, még a szexet sem, csak az utódnemzést veszi tudomásul, azt is kényszerűségből; s lévén, hogy még a szocialista erkölcs, nek sem voltak a gyakorlatban kipróbált elvei erre vonatkozó­an, ezért hót be kéllett érnünk régi elvek némileg korszerűsí­tett változataival (asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!). Azóta rengeteget változott a világ, többek között kiderült, hogy honi leányaink teste sem rothad, ilyetenképp alkalmasak a kétdimenziós közlésre, sőt azt is megértük, hogy nem ijeszt­getjük már a fiatalokat a szex akár autodidakta, akár társas gyakorlatától, sőt a számukra készülő lapokban gyakoribb a buzdítás, mint a lebeszélés. A dolgok azonban nem zavar, talonul alakultak a mai álla­potig, gondoljunk csak arra, hogy Jarrcsó meztelen leányai mekkora port kavartak annak idején, noha a kamaszok egy része már akkor sem (csak)ő- értük nézte fiimijeit. Legfel­jebb csők azok, akik fel akartak háborodni. Furák ezek a felháborodók (lásd akár a Bombanő című fil­met) ! Ahelyett, hogy nem néz­nének oda, s így nem hábor­gatnák tiszta lelkűket, erőt vesz­nek miagukon, s vállalva az in­farktus veszélyét is, de odanéz­nek! Ha nem lennék bizonyos feddhetetlen tisztaságukban, még azt is mondhatnám, odakuksol, nak. Persze azután is felhábo­rodnak. De ne gondoljuk ám, hogy kipusztulóban vannak az ilyen nemes érzésű emberek, múltkor is találkoztam eggyel, aki fel­háborodva mesélte, hogy az egyik ismerőse látott csókolózni egy párt a buszmegállóban, hát ez borzasztó, meg tavaly nyá­ron nudisták lepték el az egyik bányatavat, hát ez szodomago- mora. De hogy kiderült, azt sem tudja, merre van Délegyhá. za, felháborodása közben egy­re nőtt a qyanúm; tulajdonkép­pen sajnálja, hogy mindezen nem személyes látnivalók alap­ján háborodhat fel, úgy igazán. Nem is tudom ezek után, hogy miért, de nekem még min. dik tetszik e három szó egymás utón: fülledt kispolgári erotika. S ha kedvelői nem akarják ma­gukat kiszolgáltatni a várakozás bizonytalanságának akár a buszmegállóban, akár az erdők tisztásain, akár a délegyházi ta. vaknál — menjenek biztosra; a Bombanőre: itt tuttira kuksol­hatnak, s még meg is nyugtat­ják őket Miklósvári Zoltán T e is? ... Hát te is? ... És te is? . . . Ismerősök mind, akikről most, itt a Petőfi moziban derült ki, hogy egy évfolyam (méghoz­zá elég régi évfolyam) gyer­mekei vagyunk. 1927-esek. Forgatom az emléklapot, amit az imént kaptam, mi­után a foszladozó borítású katonakönyvbe a 6. oldalon bevezették: lezárva 83. 03. 18- án. Fölötte írták be még ré­gen, hogy az első tényleges szolgálat 1945. március 4-én vette kezdetét az új 6. had­osztály 16. gyalogezredében, Debrecenben, s hogy ez 1946. január 15-ig tartott. Akkor századírnokkérrt és őr- vezetőként egy másik emlék­lapot vettem át, alig 19 éve­sen. Talán az a kedvesebb most is, már csak az életkor­ra emlékezve is, meg aztán az 1945-ös esztendő miatt is. Most a mozi nézőterét meg­töltik az obsitosok, a színpad­ról jönnek felénk a búcsúz­tató, a méltató és a meg­köszönő szavak és előbuknak az emlékek arról a 45-ös esz­tendőről: Budapest életve­szélyes ostroma és egy ro­ham a Sashegy alatt sebe­süléssel — már a Budai ön­kéntes Ezred katonájaként, aztán utazás Debrecenbe egy mozdony elülső ütköző­jén a szovjet Miska szer- zsanttal, oki a hat magyar­ját vitte átadni az alakuló új hadseregnek, aztán a debreceni napok után hetes vonatozás április elején Ausztriába, és egy másik he­tes gyaloglás májusban visz. szafelé az országba, aztán az itthoni szolgálat, s köz­ben novemberben az első szavazás a szombathelyi püs­pöki palotában... és a le­szerelés. Milyen röviden el­sorolhatok egy ember eszten- dőnyi életének apró történé­sei, amelyek A történelem árnyékában zajlottak! 37 éve már ennek ... Forgatom az emléklapot, rajta még egyszer őrvezető­nek titulálnak, megköszönik a 37. éves készenlétet és elbú­csúznak. Furcsa érzés kerít a hatalmába. Itt már kimond­ták: nincs rám szükség töb­bé. És jönnek az évek, ami­kor újra meg újra elbúcsúz­nak, innen is, onnan is elbo­csátják az embert, míg aztán jön a Nagy elbocsátás ... Úgy döntök, hogy mégis a másik, a 37 év előtti emlék­lap marad a kedvesebb . . . H. I. Baranyai tudományos hetek Csak kemény áruval Vámos Tibor akadémikus a tudományos-technikai haladás néhány kérdéséről Ki lesz a dia kde kan? Samunak, az első joghallgató szellemének kortesműsora Fotó: Proksza László TodományegYelenii napok a JPTE-n Segít-e lluska János vitéznek1 Bozsik László Bodó L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents