Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-19 / 77. szám
A Hétfői Dunántúli Napló január 17-i számában rövid körképet adtunk arról, hogy a pécsi művelődési házak közül hány tart nyitva vasárnap délután, és milyen programot kínál az érdeklődőknek. A cikk vegyes érzelmeket keltett népművelő körökben, ezért fölkértük a város fontosabb művelődési házainak vezetőit, vitassuk meg együtt a művelődési házak szerepét a munkaszüneti napok kulturált, hasznos eltöltésében. Pécs művelődési házainak vezetőivel Kulturális lehetőségek munkaszüneti napokon Beszélgetésünk résztvevői: Újváriné Füzy Ágnes, a Pécs városi Tanács V. B. közművelődési csoportvezetője, Bokor Béla, a Megyei Művelődési Központ igazgatója, Kert László, a Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Ház igazgatóhelyettese, dr. Végh Józsefné, a Nevelők Háza igazgatója, Zsikó lános, a Ságvári Művelődési Ház igazgatója, Gelencsér János, a József Attila Művelődési Ház igazgatóhelyettese és Egyed Kálmán, a Nevelési Központ művelődési házának igazgatója. Szerkesztőségünket Havasi János képviselte. H. J.: - Először arra kérem a jelenlévőket, mondják el röviden, milyen programokat kind/ intézményük a város lakosságának egy-egy átlagos hétvégén. K. L: - A „DO-ZSO” szombat este 6-ig a zeneiskolásoké, a sakkteremben nyilvános összejöveteleket tart a sakkszakosztály. Nyitva a társalgó, két színes tévénk van, a játékteremben elektromos játékok, biliárd, asztali foci, Rendszeresek a tiniklub összejövetelei, minden második szombat este az egyetemistáké. A ház eddig minden második vasárnap zárva volt. A jövőben vasárnapi táncdélutánokat indítunk, szombat helyett ezen a napon lesz nyitva a büfé. Zs. J.: — A hétvége nálunk már pénteken elkezdődik családi estekkel, vállalati összejövetelekkel. Szombaton Me- csek-kuckó, játszóház, természetjárás, mozi, magányosok klubja. Vasárnap délelőtt színház, délután mozi, kéthetenként néptánciskola, este disco. Intézményünk a hét minden napján reggel 8-tól 23 óráig nyitva tart. G. J.: Sajátos helyzetben vagyunk, mert nálunk öt intézmény tartozik a hat főállású népművelőhöz. A hét végén családi est és lakodalom a leggyakoribb rendezvény, vasárnap akkor nyitjuk ki a házat, ha kiállítást rendezünk. V. J.-né: A Nevelők Háza minden szombaton nyitva van, játszóház, illetve a másik héten a pedagógus gyerekek zenei előkészítője kedvéért. Havonta egyszer a nyugdíjasok klubnapot tartanak, és felújítottuk a Zenebarátok körének vasárnapi foglalkozásait. Nálunk is gyakoriak a családi estek, érettségi találkozók. Több hétvégi programot nemigen bírnánk el, mindössze két népművelőnk van. E. K.: Mi a Kertvárosban előnyben vagyunk: a Nevelési Központ „nyitott háznak” épült, bőven van kapacitásunk. Szombaton déli egy órától este 11-ig vagyunk nyitva, két népművelő ügyel minden alkalommal. Az aula szolgáltatásain kívül a technikai műhelyt is igénybe lehet venni. Miden hét végén mozivetítés van. U. F. Á.: Biztos vagyok benne, hogy minden népművelő komolyan veszi az ötnapos munkahétből reá háruló feladatokat, de egyiküket sem tölti el túlságosan nagy optimizmus az érdeklődést illetően. Még eddig nem vetették szét a művelődési házakat a kultúrára szomjas látogatók. A másik: a közművelődési intézményhálózat nem tudja pótolni azt a kulturális programot, amelyet eddig az iskolák adtak a szombati tanítás során. Nincsen ereje, létszáma hozzá. A népművelő végső soron ugyanolyan szakember, mint egy technikus, mérnök, vagy szakmunkás. Ami megjár azoknak, megjár a népművelőknek is. A munkaidő bizonyos korlátozására nekik is szükségük van. Ezzel együtt osztom azt a nézetet, hogy a művelődési házaknak munkaszüneti napokon nyitva kell tartaniuk. Legalább a minimális alapellátást biztosítaniuk kell. B. B.: — A hetvenes évek közepén készült szociológiai felmérés szerint az „átlagembernek” napi három-négy óra effektiv szabad ideje van. H. Én akkor sem hiszem el, hogy egy százhetvenezres városban ne volna igény arra, hogy a kollégista diák, a munkásszállás lakója, az otthonról kivert kamasz, a kártyapartnert kereső nyugdíjas beüljön valahová, ahol társakat talál, színes tévét nézhet, olvasgathat, és közben meg- ihat egy üveg sört, kulturált körülmények között. Szép dolog, hogy zeneiskola, tandíjas néptánctanfolyam, családi est, sakkszakkör lelhető föl művelődési házainkban, de kérdés, mennyire nyitottak ezek a programok? K. L.: Ma már nagyon kevés csellengő emberrel lehet találkozni, aki „csak úgy” betéved a kultúrházba ... Ezekre nem lehet hétvégi programot építeni. Harminc év alatt annyit fejlődött a lakóskultúA városkörnyék egyik legmodernebb művelődési háza a Petőfi Sándor Művelődési Otthon, Berkeiden. Mára ez az idő lecsökkent másfél órára!... A művelődési intézmények manapság igyekeznek a „közhasznú kultúrát” közvetíteni az emberek felé. (Ez új gazdálkodási követelmény is egyben.) Például egyes technikai fogások megtanítása. H. ].: Ez a művelődési házak feladata volna? B. B.: Az egyes társadalmi rétegekhez más és más eszközökkel lehet közelíteni. Van, aki szívesen veszi, hogy megtanítják tapétázni és van, aki inkább kifizeti a kisiparost, és a barkácsolás helyett szerepet vállal egy amatőr csoportban. Ha a művelődési ház nem veszi figyelembe az igények és az érdeklődés változásait, szervezhet bármilyen csodálatos programokat, a visszajelzés elmarad. Nagyon sok embert a hétköznapi tevékenységen keresztül lehet fogékony- nyá tenni, a „klasszikus” kultúra iránt. Nem kell a népművelőnek mindenütt jelen lennie. Ha van egy jó szakkörvezető, társadalmi vezetőségi tag, szakmai előkészítés után nyugodtan rá lehet bízni az egész ház működését. V. J.-né: Nem szabad elfelejtkezni valamiről: azelőtt nehéz volt szombatra tervezni, ma már péntek délutánra sem könnyű. Az emberek — bármilyen zsúfolt a hétköznapjuk - a kulturális programokat is szívesebben illesztik be a napirendjükbe hétfőtől péntekig. G. J.: Mi már leszoktunk arról, hogy szombat-vasárnapra rendezzünk műsort a diákoknak. Egyetlen iskola sem vállalta a mozgósítást, mondván, hogy szabad szombaton nem tudják garantálni a megfelelő létszámot. ra, hogy az emberek inkább otthon maradnak, mint sem, hogy elmenjenek a rosszul felszerelt művelődési házba. H. ].: Akkor fordítsuk meg a kérdést: miért szorul ennyire a perifériára a művelődési ház? Miért tudták felülmúlni technikában, berendezésben a kultúra állami „fellegvárait" még viszonylag igénytelenebb háztartások is? Önök azt mondták: nem érdemes vasárnapra sok programot szervezni, mert nincs rá igény. Nem lehetséges az, hogy azért maradt el az érdeklődés, mert hosszú ideig nem voltak programok? Hát mi a funkciója a művelődési háznak? B. B.: A funkciója többször változott az elmúlt három évtizedben. Az ötvenes években elsősorban a direkt politizálást hivatott segíteni. A hatvanas években a klubok, szakkörök divatját éltük: „a csoporton keresztül visz az út a tágabb közösséghez". Mai felismerésünk: az egyénből kell kiindulni, s az egyének kis közösségeket alkotnak, hogy aztán nagy közösséggé olvadjanak össze. Zs. J, De a közösség azonnal igyekszik elkülönülni. Hiába mondom én egy utcáról jött fiatalembernek, hogy álljon be az irodalmi színpadba, nem fogják bevenni, mert akkor már nem tudják előadni a Hamletet, aminek kötött számú szereplője van. Akkor létrejön egy utánpótlás csapat, amelyiknek szintén az az első dolga, hogy zárja sorait. Megfelelő helyiségek hiányában pedig különösen hiábavaló arról beszélni, hogy egy intézmény teljesen nyitott legyen. Egyébként csatlakozom azoknak a véleményéhez, akik az igények apályát emlegetik. Tudomásul kell vennünk, hogy az embereknek manapság sokkal előbbre való gondjaik vannak annál, hogy a közösségi élet hiányán keseregjenek. H. J.: Eljutottunk tehát addig, hogy az embereknek kevés igényük van arra, hogy a hét végén kultúrálódjanak. De ha volna is igényük, akkor sincsen elegendő színvonalas létesítmény. Ha van igény és hely is, akkor nincs kellő számú szakképzett népművelő, s ha van népművelő, nincs pénz a programokra. Nem gondolják, hogy ördögi kör ez? U. F. A.: Egyáltalán nem vagyunk elégedettek magunkkal, de a szakmánk lehetőségeivel B. B.: A népművelő ma a szakmai feladatok és a pénzügyi lehetőségek között őrlődik. Egyedüli megoldásnak az kínálkozik, hogy bizonyos rutinná vált, kiüresedett tevékenységi formákat elhagyunk, és újakat kezdünk el helyettük. A népművelőktől most nem azt kellene számon kérni, hogy a nehezedő feltételek között a folyamatosan változó funkciónak optimálisan megfelel-e a művelődési ház, hanem elsősorban feladatközpontú munkarendet kellene elfogadtatni velük, amelyben a város művelődési házainak tevékenysége egymásra épül, egymást kiegészíti. Feltétlenül törekedni kell a nyitottságra, de a mai körülmények között be kell érnünk azzal, hogy a hat vagy nyolc művelődési ház együttesen adjon gazdag választékot a kulturális szolgáltatásokból. H. J.: Köszönöm a beszélgetést. A Janus Pannonius Szakközépiskola óvónőképzős hallgatói a hét egy napját a város gyakorló óvodáiban töltik szakmai gyakorlaton. Képünk a Móricz Zsigmond téri óvodában készült, ahol 27 szakközépiskolás lány sajátítja el az óvodai nevelés gyakorlati ismereteit. Fotó: Proksza László Népfrontfórumok A magánerős lakásépítés Továbbra is gondok vannak az építőanyag-ellátásban Megyénkben is erőteljes a magánerős lakásépítés. Alakulását a különböző szervek időről időre figyelemmel kísérik, így többek között a Hazafias Népfront is, amely az elmúlt időszakban hat baranyai településen rendezett fórumot e témakörben. A tapasztalatokat a közelmúltban a gazdasáqi és települő s po I i tiika i munkob i zott sá g összegezte. Melyek voltak a legfontosabb megállapítások? A pécsváradi, lánycsáki, som. bereki, villányi, szentlőrinci, és kozármislenyi fórumon is elhangzott, hogy a telekellátottságban javulás tapasztalható, ugyanakkor az is fölmerült, hogy a magas telekelőkészítési költségek miatt a tanácsok erőforrásai jelentősen leterheltek Az ajánlott tervek, illetve tervdokumentációk rendelkezésre állnak. Az új területeken nagyon sokan építik ugyanazt a típust, ami végül is egyhangúságot eredményez a faluképben. Somberekén például 12 építkező választotta ugyanazt a típust. A legtöbb észrevétel az építőanyag-ellátással kapcsolatban merült föl. Több résztvevő hangsúlyozta, hogy e fontos gazdasági, társadalmi program meghirdetése ellenére sem meg. nyugtató az építőanyag-ellátás. Felmerült, hogy az úgynevezett anyagibiztosítási szerződés azért nem kedvelt a lakosság körében, mert a szerződés végső soron egyoldalú a TÜZÉP javára, amely sem a határidőben, sem pedig a minőségben sok esetben képtelen tartani ígéretét. Továbbra is hiánycikknek számít a kisméretű tégla, a cserép, a különböző típusú betongerendák, a fűrészáru, a béléstest, a szeg. A kozármislenyiek, de másak is fölvetették, hogy az állami és szövetkezeti TÖZÉP- telepek miiért nem alkalmazkodnak a nyitvatartási illetően az építési szezonhoz. Azt kérték, hogy pénteken hosszabbítsák meg a nyitvatartást, és szombaton is tartson nyitva minden telep. A villányiak vetették föl, hogy a helyi TÜZÉP-boltban nem fizethetik be a tégla órát, azért Siklósra kell utazni, ami időkiesést jelént: ugyanakkor a téglát a villánykövesdi gyárból kapják. A szállítással kapcsolatosan fölmerült, hogy az építési anya. gok nagy részét hosszabb távon kell fuvarozni, mert a közelii telepeken egyszerűen nem szerezhető be a keresett termék. Mindez jelentős többletköltséget ró az építtetőkre, annak el. lenére, hogy a vállalatok és szövetkezetek kedvezményesen segítik saját fuvareszközeikkel a számítási gondok megoldását dolgozóiknak. A családi ház építéshez — mint ahogy ez a fórumokon megfogalmazódott - a kivitelezői kapacitás nagyrészt biztosított. Ugyanez mondható el a szakipari munkáról is. Ugyanakkor az is fölmerült, hogy az építőipar — legyen az állami vagy szövetkezeti — jobban tá_ maszkodhatna az építtetők munkájára, azok segítségére. S. Gy. HÉTVÉGE 3. zen a héten végérvényesnek tűnőén beköszöntött a tavasz. Ez nemcsak abban mérhető le, hogy az emberekről eltűntek a télies ruházatok, előkerültek a tavaszi öltözetek, hanem abban is, hogy ■ délutánonként, munka utón benépesültek a hétvégi telkek, gyümölcsösök, szőlők. Szorgos munka kezdetét lehetett látni mindenfelé. A tavaszi munkák kezdete a hobbikertek tulajdonosainak elsősorban hasznos időtöltés, kellemes kikapcsolódás, örömteli tevékenység. De nem gondoktól mentes. Amilyen mértékben népesültek be dolgos kezekkel ezek a kertek, úgy növekedett a forgalma a kertborát, a mező- gazdasági szakboltoknak. Kétségtelen, hogy sok hasznos cikket forgalmaznak, Baranya hat napja többségében ki tudják elégíteni a vásárlók igényét, de bizony vonnak hiányzó áruféleségek is. Most a legnagyobb gond a telelő károsítok elpusztítása, a további fertőzések megelőzése. Sokan keresik az e célra legjobban megfelelő Neopolt, Bárium- poliszulfidot, de ezek kis- mennyiségű kiszerelésben alig kaphatók. Még az újabban ezeket jól helyettesítő Ágról is ritkábban van. Az érdekelt kiskerttulajdonosok gyakorta teszik szóvá ezt a gondot, még akkor is, ha megértik, hogy a vegyszereket az importanyagok felhasználásával készítik, s talán ez okozhat zavart a kínálatban. Persze a jó tanácsok ilyenkor tavasszal mindig elkelnek. A közelmúltban már nagyobb példányban került az újságárus boltokba, szaküzletekbe két tavaszi kiadvány, a Kertbarát Magazin és a Százoldalas Szabad Föld. Érdemes egy kis időt fordítani ezek átlapozására, mert sok újdonsággal találkozhatnak bennük az érdeklődők. A Kertbarát Magazin néhány jó tanácsa közül hadd híviam fel a figyelmet azokra az írásokra, melyek azzal foglalkoznak, hogyan lehet kis területről nagy termést betakarítani, mily módon végezhető el a fiatal fák alakító metszése, hogyan lehet telepítés nélkül felújítani a régi szőlőket, öntözés nélkül zöldséget termelni, kerttervezési javaslatokat adnak. Kékfrankostól a kárminig javasolnak vörös- szőlő-telepítésre választékot, a fűszerek kedvelőinek 38-fé- le termesztésére adnak tanácsot, s bizonyára sokan olvassák majd érdeklődéssel, hogyan végezték az ókorban a borkezelést. A Szabad Föld százoldalos melléklete elsősorban magazinjellegű olvasmányaival nyúit majd kellemes kikapcsolódást. De okos tanácsokat olvashatunk Szegő Lajos a már közismert „Kedves Barátom, Berci!" levelében. M. E. Gyakorlati foglalkozás