Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-06 / 36. szám

1983. február 6., vasárnap Dunántúli napló 5 UnSARlUAPI MAGAZIN Megtalálták az alapokat A budai kapu nyugati — város felöli — homlokzata A nagyevések évszaka Vadászat Vadászat hálóval A budai kapu Már régóta kész a terv építészeti gyakorlatban azt je­lentené, hogy ismét olyan ur­bánus terek, utcák jöjjenek lét­re, amelyek alkalmasak valódi, város; közösségek kialakulásá­ra. Mint ahogy, pécsi példával élve, a Széchenyi tér alkalmas erre, ellentétben egy lakótelepi szélfútta prérivel. Ebben a kon­cepcióban elsődleges a VÁROS, s csak ezután következik pél­dául a közlekedés. A két fiatal építész ugyaneb­ből az alapelvből indult ki a Budai kapu tervének elkészíté­sekor. A történelmi belvárosban álló objektumnak természetesen történelmi szemléletűnek kell lennie; egy városkapu a kö­zépkori városnak a legmarkán­sabb része volt, hiszen fizikai­lag itt kezdődött maga a vá­ros, itt érintkezett a külvilág­gal, s a mögötte élő közösség­nek védelmet nyújtott. A kapu szimbólumnak is tökéletes, épí­tészeti eszközökkel itt lehet megfogalmazni, mit jelent űz a szó, hogy „város". A tervezők a várost pozitívumai felől közelí­tették meg, szépségét, fontos­ságát, előnyeit szándékoztak bemutatni. Ha a város felől kö­zelítünk a kapuhoz, igen érde­kes látvány fogad: az egész fe­lület az eredeti kövek formájá­ra vágott tükörrel borított; a sok fókuszált tükör még egyszer visszaveri, megmutatja a távo­zónak, mit hagy maga mögött. Amikor az ember áthalad a vá­ros tornya alatt, az építmény a város föltámasztásába vetett hitet tükrözi: a járósíkot rács fedi, alatta vízzel telt kút, meg­világítva, hogy jól látható le­gyen, ez a „múlt mély kútja", fönt pedig nyitott a kapu tor­nya, amelyen áramlik be a fény. S ahogy kiérünk a kapu­ból, ahogy elhagyjuk a várost, hátrafordulva láthatjuk: az építmény teljesen tömör, csillo­gó tükrök helyett rozsdás vasle­mezek borítják, a kapu zártsá­got, védettséget fejez ki. Mind­ez nemcsak építészetileg, ha­nem gondolatilag, jelképként is rendkívül kifejező. S a VÁROS-nak ez a kis ré­sze papíron már régen készen van. Tehát van egy terv, s megtalálták a hajdani kapu alapjait. A leletmentést Kárpáti Gábor régész elvégezte, az ásatások ősszel vagy tavasszal kezdődnek. S hogy mi lesz a Budai kapu sorsa? Ez majd csak később dől el — nemcsak az ásatásoktól függ, hanem a pénztől is. Talán összefoghatna a VÁROS, vagy annak lakói ... A lakodalmat és a disznó­ölést a tél örömei között szok­ták emlegetni. Az örömbe oly­kor üröm is vegyül, mert — bár a rendszeres, körültekintő fel­világosítás sokat segített — még mindig elég gondot okoz­nak az ételmérgezések, illetve fertőzések. Elkerülésük módjá­ról dr. Novotny Tibor, az Or­szágos Élelmezési és Táplál­kozástudományi Intézet osz­tályvezetője adott tájékoztatást. — A nagy létszámú összejö­vetelek, a különböző családi alkalmakkor rendezett ebédek és vacsorák az elmúlt években több tömeges méretű ételmér­gezést idéztek elő. örvendetes, hogy az utóbbi három télen az előfordult esetek, a megbete­gedettek és a kórházi ápolásra szorulók száma egyaránt szá­mottevően csökkent, még min­dig akadnak azonban orvosi beavatkozást igénylő ételmér­gezések, amelyek elkerülhetők lettek volna. Mi az alapvető gond? — Ezeken a rendezvényeken a néhány személy ellátására alkalmas konyhán kell 40—50, néha még több vendégnek az ételeket ekészíteni és tárolni. Kicsi a sütő-főzőhely, nincs elegendő hűtőtér. A nyersanya­gokat nem tudják megfelelően tárolni, a konyhai munkák egy részét alkalmi helyiségekben, vagy a szabad ég alatt végzik. A legnagyobb baj az, hogy sok vendéget kell rövid idő alatt étkeztetni, ezért a különböző fogásokat jóval előbb elkészí­tik, és fogyasztásukig langyo­san tartják. Ez pedig az" amúgy sem kifogástalon tisztasággal készült, nem eléggé megsütött, vagv megfőzött ételekbén elő­segíti a baktériumok szaporo­dását és növeli az ételmérge­zés, az ételfertőzés veszélyét. — Miként jelentkeznek a tü­netek? — Gyanúsnak kell tekinteni az olyan megbetegedéseket, amelyek az azonos ételt fo­gyasztók körében a táolálko- zás után néhány órával heveny gyomor- és bélpanaszokkal (hányás, hányinger, gvomor-, bélgörcsök, hasmenés) jelent­keznek. Az úgynevezett ételfer­tőzések is hasonló tünetekkel járnak, bár többségükben lá­zas is a beteg. A mérgezett be. teg nem fertőzi környezetét, a fertőzött személy viszont kör­nyezetét is megfertőzi. Ezért fontos, hogy időben fordúlja­M ég ne minősítsük a te­let — olvasom a la­pokban. Hogy rendkí­vüli enyhesége jó volt-e, vagy rossz, olcsó-e, vagy d.rága, netán éppen kifizető­dő? Ki tudja azt kérem? A gyerekek szerint egyértelműen rossz volt az idei tél, a szü­net pedig a sok év; átlagnál is rövidebb. Az ő véleményük viszont nem számít, mert ők ugye nem illetékesek. Az úgynevezett józan pa­raszti ész vagy ahogy az an­golok mondják: common sense találgatásai sem mérv­adók. Mert mit tudja azt a hétköznapi benyomásaira tá­maszkodó átlagember, hogy ami a hómunkásokon, a hó elleni elmaradt küzdelem gé­pein és anyagain megspóro- lódik, hol emésztődik majd fel sokszorosan? Legyünk csak óvatosak! Főleg az ér- zelemmegnyilvónulásainkban I Ne lelkendezzünk és..,, ami még ennél is rosszabb, ne le­gyünk borúlátók. Mert a pesszimizmusra aztán tényleg nincsen semmi ok, hiszen a tavasz itt toporog az ajtónk előtt. Jó volt-e ez a tél, vagy rossz? Utólag kiderül. A kér­désre adható válasz ma még mindenképpen esetleges, fe­lelőtlen volna. És ami a leg­fontosabb: apolitikus. Hiszen még csak a folyamat (tél) közepén tartunk. Kockázatot vállaltunk, tehát várjuk ki, amíg valamennyi „faktor" ér­vényesül ... Az idei télről majd a jövő télen . .. Jó? nak orvoshoz, különösen akkor, ha gyermekről, időskorúról, vagy keringési betegségben szenvedőkről van szó. Számuk­ra ugyanis a hányás-hasmenés miatti ásványi anyag- és folya­dékveszteség életveszélyt je­lenthet. — Mi a megelőzés módja? — A megelőzés legegysze­rűbb módja, ha a nagyobb vendégsereget váró családi összejövetelt nem magánház­nál, hanem étteremben tartják. Ha azonban a körülmények miatt mégis magánlakás ad otthont a rendezvénynek, úgy néhány körülményre különös­képpen figyelni kell. Nagyon fontos például, hogy a húst felhasználásig hűtőben tárol­ják, de még jobb, ha az el­készítés napján kerül a házhoz. Szem előtt tartandó, hogy a nyersanyaaok mosásához és az ételkészítéshez csak ivóvizet használjanak, ne készítsenek töltött és vagdalt húsételeket, s inkább szeletelve süssék a húst, mint nagyobb darabok­ban. Elsőrendű szempont, hogy friss, megmosott és csak köz­vetlenül a felhasználás előtt feltört tojás kerüljön az étel­be, repedt héjú tojás semmi­képpen se! Mellőzzék a krémes lepények, a toiáshabos süte­mények készítését. Nagyon ve­szélyesek a vendégek által egy-két naDpal később fogyasz­tott maradék ételek, emiatt szá­mos esetben kerültek ételmér­gezéssel kórházba a megaján­dékozottak. Nem szabad saj­nálni a maradékot, inkább ad­ják az állatoknak. — Mire kell vigyázni most, a disznóölések idején? — Külön kell szólni a toro­kon készülő disznósajtról, mert főként a belőle fogyasztók kö­zül különösen sokan kerülnek kórházba. Miután a mérget termelő baktériumok általában a sajt készítőjének kezén lévő sérülésből, vagy éopen a tor­kából kerülnek ki töltés közben a sajtmasszába, torokfájós, sérült ember ne készítsen sajtot, hurkát és kolbászt. Tudnivaló az is, hogy a füstölés - a melegedés ré­vén — elősegíti a baktériu­mok szaporodását, ezért eze­ket ne füstöljék, hűtve tárolják és egy héten belül fogyasszák el. Bár akkor: „Hol lesz már a tavalyi hó . . .? — Az, ami rossz, az kü­lönben sem biztos, hogy egy­értelműen rossz — ütötte meg a fülem a minap. Azt hiszem, éppen egy tejcsarnokban le­hettem, vagy a csavarbolt­ban? Esetleg (kedvenc tar­tózkodási helyemen) a vona­ton? Nem tudom. Az is le­het, hogy álmomban hangzott el a mindent más megvilá­gításba helyező, mélyen filo­zofikus mondat. Hiszen, akik —- akárcsak én — ilyenkor­tájt filozófiából vizsgázgatnak, gyakran hallanak álmukban is efféléket. „Az egységes megkettőződik, ellentétes ré­szeire hasad”, a rosszban megjelenik a jó, mint az el­lentétesség és azonosság egyik oldala. Egyelőre csak gyengén, hányavetien, alig érzékelhetően. Majd fölerő­södve, az ellentétpárt áthat­va, átbillentve . .. stb. Nem folytatom. Mindenesetre örü­lök annak, hogy nálunk a köznapi tudat is egyre in­kább hajlik a dialektikus módszer felé, egyre több dialektikus elemmel töltődik fel. Sőt, nem akármilyen je­lentőségű az a tény, hogy Az apróvadra nemcsak pus­kával, hálóval is lehet vadász­ni. De ugyan mi végett fogják be élve a'vodat?. Ma már ko­rántsem étkezés céljára —mint az ó- és a középkorban —, hi­szen a lőtt vad is éppúgy ehe­tő. Az élve befogott vadnak sokkal fontosabb szerepe van: tenyésztés, vérfelfrissítés céljá­ra exportáljuk, vagy juttatjuk el az ország egyik vidékéről a másikra. A nyulak élve való be­fogására szolaáló háló három egymás mögött kifeszített rész­ből áll. A kétoldali külső rész 30x30 cm-es lyukbőségű, a kö­zépső pedig laza, bő, vékony zsinegből készült, 4x4 cm-es szemű. E hálót 3 méterenként vasalt heavű karókra kötik, s ezeket súlyokkal verik a földbe, úgyhogy a fölvert háló kerítés­ként áll. Magassága 120 cm. Azt gondolhatnánk, hogy ezt átugorja a nyúl. De ez igen rit­kán történik meg, jobbára csak akkor, ha a hálót nem feszítet­ték ki jól. Az állat rendszerint a hálóba uqrik, átcsúszik az oldalsó részek, a „tükrök" bő lyukain, de magával húzza a középső laza, sűrű hálót, s ab­ból zsák keletkezik körülötte. Abba a nyúl belegabalyodik —- és fogva marad. A hálóvo­nal két végén derékszögben éppen így: a rosszban látva meg a jót. Ez a kis eszmefut­tatás sem születhetett volna meg, ha nem látnék mindeb­ben valami alapvetően, alig­hanem korszakalkotóan újat. Hiszen mi volt eddig? A jóban kerestük a rosszat. Ha volt egy jó fizetésünk, azt mondogattuk: jó-jó, de... Ha volt egy jó autónk, ugyan­így .. . Ha volt egy jó állá­sunk, évünk, évszakunk, hely­zetünk...: „jó-jó, de...” Most pedig íme, a rossz­ban, az egyértelműen rossz­ban keressük a jót. Hát m; ez, ha nem fejlődés? Mi ez, ha nem a klasszikusok jótékony hatása egyfelől, és a szívós „tudati ráhatás egyértelműen pozitív” hatása másfelől. .? Ennek pedig csak örülni kell. Mert most, hogy a jót ke­ressük a rosszban, bízvást mondhatjuk, meg is fogjuk azt találni. Csak mindent a maga idejében. Az elhamar­kodottság nagyon veszélyes dolog. Az alapkérdésre, hogy jó volt-e ez a tél vagy rossz? — ki-ki természetesen a maga szemszögéből adja meg a feleletet. Nyilván másként fest a válasz egy síugróver­60—100 m hosszú szárnyakat ál­lítanak; a tapasztalat szerint ezekben akad meg a legtöbb nyúl.'Mivel a háló mindkét ol­dalról fog, egymást követően jobbról is, balról is hajtanak a hálóra, csak a szárnyakat kell mindig a hajtás irányába állí­tani. Egy-egy hálószakasz hosz- sza 30 vagv 50 méter, egy tel­jes fogókészlet pedig legalább 1200, de többnyire 1500 méter hosszú. Ezért a nyulak befogá­sához legalább két — a há­lókat és a ládákat szállító — vontató, valamint 50---60 hajtó és hálós kell. A hajtők és a háló két végétől félkör alakban indulnak el, s ha a kör bezá­rult, a háló felé tartanak. A hajtásban 100 méteres szaka­szokra kerül egy-egy fogóem­ber, aki 20-30 méterre a háló előtt hasal zsákon vagy pokró­con, háttal a hálónak. így lát­ja, mikor jön feléje a nyúl, s amint az elkerülte őt, és már a háló elé ért, felugrik és meg­riasztja, hogy minél nagyobb lendülettel szaladjon a hálóba. Ha az beugrott, gyorsan oda­fut, kiszabadítja, hogy össze ne verje magát a fagyos rögökön, s a hajtás befejezéséig a szál­lítóládába helyezi. Képünkön a vadász utolsó ellenőrzését végzi a felállított, hajtásra előkészített nyúlhálón. senyző és egy nádvágó szá­jából. Az előbbi ugyanis csak úgy — minden népgazdaság; haszon nélkül, pusztán pasz- szióból — szeretett volna téli csapadékot (hó) az utóbbi vi­szont ennek a hiányában (jég) nem, vagy csak részle­gesen tehetett eleget nép­gazdaság; szempontból igen hasznos —■ hivatásának. Lám: micsoda végletek! Hol vannak akkor még a „köztes” szempontok? És a dolgok, folyamatok különben sem egyértelműek. A mennyiségi és minőségi ol­dalak változásai közepette végbemenő ugrásokról nem is szólva . . . Volt már valaha is ilyen tél, mint az idei? Nem tudom. De volt. már derült égből villámcsapás. Volt már példa arra, hogy a sok kis jó egyetlen nagy ugrással rossz­ra fordult és .. . fordítva. Különben se fárasszuk ma­gunkat. A központi összege­zés és ennek minősítése még hátra van. Addig, amíg vala­mennyi tényezőt nem vettek figyelembe, hiába gondoljuk azt, hogy a hőszolgáltatás ennyit és ennyit takarított meg. Hiába hisszük azt, hogy majd a primőrök olcsóbbak lesznek, hiába... És a do­log még ki sincs szivárogtat­va. Senkitől sem hallottam, hogy: te vigyázz ám, mert az ide; telet ott fent mérlegre tették. Addig pedig elvtársax, az idei telet megette a fene. Olyan, amilyen. Se jobb, se rosszabb önmagánál. Bebesi Károly Utólag Dücső Csilla Két héttel ezelőtt, éppen a HDN-ben jelent meg a követ­kező hír: „Megtalálták a budai várkaput Pécsett, közműépítő munkák alkalmával a Kossuth Lajos és a Felsőmalom utca kereszteződésében. Több mint egy méter mélyen jól látszanak a kapuvédmű alapjai, felmenő falai .. . Tavasztól ásatás dönt a további "sorsáról.” Eddig a rövid hír, amihez még annyit tehetünk hozzá, hogy a Városi Tanács építés; osztálya számított is rá, hogy a kapu alapjai közműépítés során majd előkerülnek. A hajdani városkapuk közül ez az egyet­len, ami föltárható, így most, hogy megtalálták a maradvá­nyait, egészen biztos, hogy a Buda; kapu nem tűnik el nyom­talanul. Annak, hogy most er­ről írunk, kettős oka van: az egyik a már említett tény, hogy megtalálták az alapjait, a má­sik, hogy két éve sincs még, amikor két fiatal pécsi építész a rég; budai kapu helyére épí­tendő városkapu tervével nyert meg egy építészeti pályázatot. A valamikori Budai kaput 1792-ben bontották le, hogy kö­veiből vendégfogadót építse­nek. Ez a ház ma is áll a Kos­suth Lajos utcában. A hozzá­való köveket nem kellett mesz- szire vinni: a régi városkapu mellett, a pécsi Kossuth utca kétharmadánál épült föl a fo­gadó. A Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Építőmű­vészek Szövetsége közös véd­nöksége alatt működő Fiatal Építészek Köre félévenként hir­det pályázatot. A már említett pályamunka a Budai kapu he­lyére építendő objektum volt; ezen a pályázaton két pécsi építész, Dévényi Sándor és Wei­ler Árpád nyerte el az első he­lyezést. (E pályázatnál egyéb­ként egyszemélyes zsűri dön­tött, mégpedig Mario Bottá, neves svájci építész volt az, aki az ő tervüket ítélte legjobbnak.) A közös terv kidolgozói mind­ketten a Dél-dunántúli Tervező Vállalat építészei. Ennek a las­san már két éve elkészült terv­nek a bemutatását a mostani föltárás tette aktuálissá. Mielőtt azonban a kapuról beszélnénk, valamit el kell mon­dani a városról — nem Pécs­ről, hanem arról a képződmény­ről, amit VÁROS-nak nevezünk. Valaha politikai és építészeti szempontból is sokkal zártabb közösséget, jelentett, rendkívül nagy volt benne a kohéziós erő, ami, sajnos, mára kiveszett. Sok neves építész törekszik ar­ra, hogy a várost visszahelyez­ze eredeti rangjába, s ez az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents