Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-06 / 36. szám

1983. február 6., vasárnap Dunántúlt ncrolö 3 Korszerűsítik a siklósi művelődési házat Jobban kihasználhatják az épület adottságait Amiről a sárga füzet mesél Építési telkek Pécsett Tartós használatba adás 50 évre A Baranya megyei Tanács építési osztálya még az ősszel meg- jelentette füzetalakban a négy járás — a városok és 30 ki­emelt település — jelenlegi építési telekkínálatát,segítendő ezzel a magánerős lakásépítést, A sorozat ötödik füzete a közelmúltban jelent meg a pécsi Városi Tanács építési osztályának a gondozásá. ban. Cselt kórusok Baranyában Régi kedves vendégek lá­togattak ismét Baranyába: a csehországi Olomouc (Olmütz) város gyermekkara, valamint a „Zerotin” Vegyeskar. Mind­két együttest ,Jiri Klimes ve­zényli. Az ismeretséget azért mondhatjuk régi keletűnek, mert az olomouc-i gyerekek több alkalommal képviselték hazájukat a komlói nemzet­közi gyermekkórus találko­zón. Itt szövődött barátság a Komlói Gyermekkórus tag­jaival és karnagyaival, Tóth Ferenccel és Szabó Szabolcs- csal. Kölcsönös hangverseny, utak után a cseh kórus ez­úttal a pécsi Leöwey Klára Gimnázium vendégeként ér­kezett hazánkba. Szabó Sza­bolcs ugyanis átvette ennek a kórusnak a vezetését, és ősszel Olomoucban adtak hangversenyt. Ezt a turnét viszonozza Jiri Klimes együt­tese. Olomoucban a város is­koláinak legjobb énekesei­ből válogatta össze a kar­nagy kórusainak tagságát. Baranyába nyolcvanon ér­keztek csütörtökön este. Pén­teken a megye déli -részének nevezetességeit látogatták végig, este a Leöwey Gim­náziumban adtak hangver­senyt a „Zerotin" Vegyes­karral, a gimnázium nagykó­rusával és a komlói Pedagó­gus Kamarakórussal együtt. Szombaton este Komlón is­mételték meg a szép hang­versenyt. Erős, tiszta hangzás, len­dületes előadásmód jellemzi az olomouc-i gyerekek elő­adását. Műsorukban elsősor­ban népdalfeldolgozásokat, népszerű cseh szerzők mű­veit hallhatja a közönség. Magyarország a mi szülőföldünk Bólyi lakodalmas az általános iskolai tanulók közreműködésével Német nemzetiségi délután Bolyban — Bizony, az nagyon jó lett volna — bólint egyszerre Mayerné és Pávics János. Ök természetesen a harkányi épít­kezést ta/tják indokolatlannak, amikor ott csak idényvendé­gek vannak, emiatt azonban egy meglévő, jól funkcionáló Ebben csak kisebb részt ta­lálható az „élő" kínálat, na­gyobb részt a következő évek lehetőségeiről kapunk tájékoz­tatást. Ezért a sárga füzet az előregondolkodásban segíti azokat, akik családi ház építé­sével akarják megoldani a la­kásgondjukat. (A füzet egyéb­ként a Kossuth téri vb-hivatal- ban és az ÉTK-nál kapható.) Egyetlen terület van csupán, amelyen megkezdődött már az értékesítés. A füzet utolsó olda­lán található az a helyszínrajz, amelyen az egyik városkörnyékj község, Orfű 64 telkes kínálata szerepel. A tanács ezeket a tel­keket már hirdeti is. A telkek a községközponttól északnyugat­ra, a sportpálya körül helyez­kednek el, s kialakításuk olyan, hogy négylakósos egységekben sorházak építhetők rajtuk. A ta­nácstól kapott információ sze­rint májusra elkészül a terület közművesítése (villany, víz, szennyvíz), júniustól tehát lehet már építkezni. A füzetben kö­zölt 80 ezer forintos telkenkénti használatbavételi díj helyett — újabb kalkuláció szerint — 60 ezerért tudják adni a 400 négy­zetméteres telkeket, amelyek iránt máris nagy az érdeklődés. A füzetben szerepel még négy olyan pécsi területi egy­ség, amelyre szintén 1983-as haszónálatba adási dátumot kö­zöltek. Mint megtudtuk, köze­lebbi időpontot még nem mond­hatnak, de remélik, hogy az időközben felmerült — többnyi­re kisajátítási, előkészítési — problémák mihamarabb megol­dódnak, s akkor valóban meg­kezdhetik még az idén a telkek használatba adását. — Melyek ezek? Az egyik Rácvárosban, a gyógyszertári központ mögött helyezkedik el, itt 39 lakás sor­házként, további 4 pedig egye­di családi házként építhető. A tartós használatba adás díja várhatóan 120 ezer forint lesz. (Itt említjük meg, hogy a tartós használatba adás minimum 50 évig, de legfeljebb az épület fennállásáig tart, a használat­ba adási díj indokolt esetben 50 százalék készpénzbefizetés után részletekben is kiegyenlíthető.) Hirden, a pécs—bátaszéki vas­útvonal és Hird-Üjtelep között 61 családi ház építésére ezer négyzetméteres telkeket alakí­tanak ki, az előközművesítést az év közepére tervezik befejezni, a használatba adásra utána ke­rülhet sor, telkenként 120 ezer forintért. Magántulajdonú terü­leten — hatósági segítséggel — folyik területelőkészítés a Szé­kely Bertalan út felső szakaszán (9 lakás sorházban) és Vasason, az Orosz Gyula utca és a Szö­vetkezet utca között (24 családi ház), ezek idén értékesülnek. Még egy esetleges idej lehető­ség : a Dózsa György út—Engels út—Meszes dűlő által határolt területen 36 lakótelek kisajátí­tása folyik hagyományos családi házak részére; ha az alapköz­művek idén elkészülnek, ezek­nek a telkeknek a használatba adása is megkezdődhet 1983- ban. A tanács egyébként a használatba adást mindeneset­ben meghirdeti lapunkban (az orfűihez hasonlóan). Jelentkezé­seket csak azután fogadnak el „telekigény-bejelentés" elneve­zésű formanyomtatványon, a használók kiválasztása a tanács végrehajtó bizottsága által meghatározott szempontok sze­rint történik. További építési területek elő­készítése folyik Patacson, a Ma- gyarürögi út környékén, Nagy­árpádon, a Nap utcában, a Pósa Lajos utcában, a Bokor utcában, a Piroska utcában, Hirden a Szövőgyár utcában, a Diósi dűlőben, a városkörnyé­ken pedig Kozármislenyben és Nagykozáron. Ezek 1984-től kezdődően — és az előkészített­ségüktől függően — állnak majd az igénylők rendelkezé­sére. Az építés feltételeinek egy részét — kisajátítás, telekalakí­tás, közműhálózat kiépítése — a tanács teremti meg, s azt a használatba adási díjban érvé­nyesíti. Szerepel a füzetben Lvov- Kertváros is, amivel szemben először értetlenül áll az ember, hiszen ott — mint tudjuk — szervezett építkezés folyik, ahol a tanácsi, a szövetkezeti és az OTP-lakások nagyrészt a la­kásgazdálkodás keretében el- osztósos alapon jutnak bérlő­höz, tulajdonoshoz. Csakhogy — ma még viszonylag kis számban — vannak olyan lakások is, amelyeket . a takarékpánztár szabad kézből értékesít, ezek a lakások tehát beletartoznak abba a magánerős kategóriába, amely megfelel az arról alkotott hagyományos elképzelésnek. A füzet fogyatékossága, hogy ép­pen erre nem kap konkrét tájé­koztatást az érdeklődő sem a szövegben, sem a helyszínraj­zokon. Holott a szabadértékesí- tésű lakások egyértelmű meg­jelölése jól orientálhatná már most azokat, akik úgy találják: az építéssel járó mindenféle hercehurca helyett egyszerűbb letenni a lakás vételárát az OTP asztalára és felvenni on­nan a kész lakás kulcsát. H. I. Szép lányok ragyogóan szép népviseletben. Mindegyik ruha más, de valahogy mégis sok a rokon vonás: a fejkendő, a mellénykék, a kötény . . . Szie- bert Erzsiké — most nyolcadi­kos a bólyi német diákotthon­ban — készségesen magyaráz­za : —■ Az enyém szajki, egészen világoskék, amaz a helybeli, s azon a pöttöm gyereken meg bozsoki van ... A bólyi kultúrház tegnap dél­után igazi otthont adott annak a német nemzetiség; délután­nak, melyet első ízben hívtak életre a diákotthon kezdemé­nyezésére. Magyarlaki József igazgató a délután célját így jelölte meg: gyerekeknek, fel­nőtteknek dallal-tánccal és prózával olyan közös összejöve­telt rendezni, melyen a nemze­tiségi kultúrát, a németajkúak közösségéhez való tartozás gondolatát lehet ápolni. S az se baj, ha mindezt jókedv, mondhatni farsangi hangulat kíséri. — Kollégiumunkban 60 kis­gyerek tanulja a nyelvet, mond­hatni: újra tanulja anyanyelvét. Ezzel a programmal egy kicsit a mi munkánk eredményeire is fel szeretnénk hívni a figyelmet. S hogy ez mennyire sikerült? Arra tanú mindenki, aki ott szo­rongott a zsúfolásig megtelt kultúrházban, aki csak a büfé­ben fért el ... így lett ez a szombat délután nemcsak a diákotthon, s nem csak Boly nagyközség rendezvénye; me­gyénk szinte valamennyi svá­A határidő itt is csúszik — december végére ígérték a munkák befejezését — a sik­lósi művelődési ház udvara egyelőre még csatatérre, nem is könnyen bejárható csatatér­re emlékeztet. Egy évvel ezelőtt látott hozzá a Városgazdálko­dási Vállalat a szállodából át­alakított művelődési ház felújí­tásához. A munka tulajdon­képpen már 1981 nyarán el­kezdődött, amikor ügyes és szorgalmas ipari tanulók pince­klubot alakítottak ki az alag­sorban. A most folyó rekonst­rukció célja az épület adottsá­gainak lehető legjobb kihasz­nálása, a korábbi célszerűtlen bök lakta falvából érkezett va­laki — vagy valami .. . Adott esetben egy népviselet. A találóan összeállított mű­sor szellemében a szülőföldhöz, az e vidékhez való tartozást; a gondok és örömök közös válla­lását demonstrálta. A nap mot­tója talán egy szavalat volt. A vers címe: Ungarn, unser Hei­matland — azaz, Magyarország a mi szülőföldünk. A műsor után — melynek fénypontja a bólyi lakodalmas volt — késő estéig tartó bál következett. K. F. megoldások kiküszöbölése. Múltkorában ugyanis külön lépcsőn lehetett bejutni a nagy­terembe és megint másikon a pincébe vagy az irodákba. Most a fal síkjából kiugró, fémvázas lépcsőházzaP vágták át a gordiusi csomót a DTV kiszesei, akik társadalmi mun­kában tervezték meg a re­konstrukciót. Mayer Györgyéé nűvelődési főelőadóval és Pávics Jánossal, a művelődési ház igazgatójá­val jártuk be az épületet. Egyelőre még igen borzas ál­lapotok uralkodnak itt, de az igazgató reménykedik, hogy február végéig elkészül a ki­bővített könyvtár, s így több hónapos szünet után ismét megkezdi szolgáltatásait. A nagyteremben — a szál­loda étterme volt valamikor — állványerdő mered a mennye­zet felé. Statikai problémák miatt nem gondolhattak ar­ra, hogy megnöveljék a terem alapterületét. Szép, nagy teret kapnak viszont az előcsarnok­ban, ahol az utcáról belépők informálódhatnak, olvasgathat­nak majd, sőt apróbb mun­kákat is elvégezhetnek a kü­lönböző — konténerben tárolt — szerszámok, gépek segítsé­gével. Ha Siklóson jár az ember, nem mulaszthat el egy kér­dést: — Indokolt volt-e belekezde­ni ekkora munkába, amikor Harkányban vadonatúj műve­lődési báz épül? Nem lett vol­na célszerűbb megvárni, amíg egyik vagy másik beruházás el­készül? művelődési intézmény felújítá­sa sürget. Az ideális megoldás a két település határán épült ház lett volna. A két szomszédvár vetélke­dése tehát itt is nyomon követ­hető, aminek tanulságait alkal1- masint le kellene vonni. Mi­után azonban már mindkét építkezés folyamatban van, ar­ra kell minden erőt összpon­tosítani, hogy ne húzódjék el időtlen időkig a munkálatok befejeződése. Havasi J. Micsoda emberek vannak? T alán ismerős a vicc: apa és fiú a kocsmá­ban iszogatnak, a bi­kaerős fiatalember amolyan szombat délutáni barátkozásra vitte nyugdíjas, beteges, véz­na apját. Hogyan, hogyan sem, míg a fiú újabb két fröccsért ment, az apa vitába kevere­dett és kapott egy pofont. A gyerek természetesen apja párt­jára kelt: ki merészelte megüt­ni apámat, csak még egyszer próbálja meg valaki — ordí­totta kemény, harsány hangon. A tömegből előlépett egy férfi és újabb, jókora pofont adott az idős férfinak, aki azonnyom- ban lerogyott egy székre. A fiú nem ijedt meg, most még az előbbinél is fenyegetőbben lé­pett fel, hogy ha még egyszer meg merik ütni apját, akkor... A papa rövid úton újabb po­font kapott, mire fia kimentet­te magukat a tragikus helyzet­ből: gyere apám — mondta — menjünk innen, ezek durva fráterek . . . Persze nevetünk. Jól felpo­foztatta apját, mire a bölcs igazságra rájött. Az életben azonban sokkal bonyolultabban találkozunk azokkal a jelen­ségekkel, amelyekkel még hosz- szas töprengés után sem tu­dunk mit kezdeni. Mit lehet például tenni, ha az autóbusz- megállóban tucatnyian várako­zunk, férfiak és nők, amikor két-három nehézfiú trágár sza­vak kíséretében előttünk végzi el a dolgát? Még, ha a fizi­kai erő alkalmazásának lenne is némi esélye — mert ugye az egyértelmű, hogy ilyen helyzet­ben a szép szavak semmit sem érnek — a törvény könnyen ön- bíráskodásnak is ítélhetne egy tettlegessé fajuló közbelépést. Szaladjunk rendőrért? — le- késsük a buszt és semmit sem akadályoztunk meg. A tehetet­len dühtől, az emberi méltóság megtiprásától szégyenünkben néha majd megsemmisülünk. Vannak még érthetetlenebb esetek: az egyik este a pécsi Flórián téren vidám, társaság vonult, két csaholó kutya alig tudta túlharsogni a két pó- lyásbabát szorongató nőt és a három-négy apró lurkót. A ki­sebb kutya egy váratlan pilla­natban lábamhoz kapott, igaz, fogait alig éreztem, de az egy pillanat alatt bizonyossá vált, hogy kiszakította a nodrágom. Az egyik hölgy felnevetett: lá­tod, a Dugó legalább ugrik, a te lomha Mackód meg csak ugat. Talán néhány hónapos gyermekét gondosan magához ölelve, ha lehet, még jobb kedvűén sétált tovább. Mit kel­lett volna tennem? Most, né­hány hét után sem tudom, he­lyes volt-e szó nélkül tovább­menni. Az elmúlt év végén az egyik harkányi vendéglátó egységben a személyzet megvert két fér­fit. A fiatalabb apját látogat­ta meg a szanatóriumban, né­hány órát szerettek volna za­vartalanul beszélgetni egy kis itóka mellett. Nem hiszem, hogy bármi komoly okot adhattak a botrányos magatartásra, az okot azért sem kutattam, mert a Vendég nem követhet el olyant, ami feljogosítaná a Vendéglátót a verekedésre, ka­bátjának elkobzására. A fiatal­ember, mint kiderült, Sopron­ban tanár, alig tudott iéőben Harkányból hazaindulni, kiska- bátban ugyanis nem utazha­tott decemberben keresztül az országon. Az emberi agresszivitás ta­lán legmegdöbbentőbb példá­ját karácsonykor hallottam. Azt hiszem, végzetes lenne, ha ta­nulságként éppen ebből döb­bennénk rá, mit is lehet tenni, tény azonban, hogy egynémely esetben hasznos lehet. Tör­tént, hogy Pécsett, a Kossuth Lajos utcában az Irányi Dániel tér felé araszolt egy Lada, a vezető és a mellette ülő kisfiú a házakat figyelte, a vil­logó index is jelezte, hogy biz­tosan keresnek valakit. Egy Wartburg talán ötven métert követhette őket, amikor han­gos dudaszóval előzni kezdett, majd a Lada elé vágva meg­állásra kényszerítette. Először az Adidas-dzsekis vezető ug­rott ki, majd a perzsabundás, kalapos hölgy is, szinte beke­rítették a másik autót, Gé­lemként tornyosultak a meg­szeppent gyerek és apja fölé. A csaknem kétméternyi és legalább százkilós férfi alig tudta túlharsogni a hölgyet: döntsd már el, hogy hova akarsz menni, ha meg gyako­rolod a vezetést, menj a vá­sártérre. A barom volt a leg­enyhébb kifejezés, amit hasz­náltak. A kisfiú hófehérre vál­va ült, mereven előre nézett, szinte érezni lehetett, hogy ad­digi életének legszörnyűbb pil­lanatait éli át. Az apa kikap­csolta a biztonsági övét, szép lassan kiszállt, eltolta az autó­tól a „bajnokot" és nyugodt hangon ennyit mondott: le­csavarom az orrodat, ha azon­nal nem tűnsz el. Mit csinálsz? Lecsavarom az orrodat. Micso­da emberek vannak? — szólt feleségéhez. Az meglepetésé­ben csak ismételni tudta: mi­csoda emberek vannak. Mind a hárman szó nélkül visszaül­tek az autókba, a Wartburg mór rég eltűnt az utca forga­tagában, amikor a kisfiú meg­fogta az apja kezét. .. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents