Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-05 / 35. szám
\ Nyári örömök Száz éve született Nagy Lajos iró( A lázadó ember, a Kiskúnhalom, számos kiváló novella és tárca szerzője. Meleg van. Érdekes, hogy a gazdagok nem tudják elintézni, hogy csak a szegényembernek legyen melege. Biztos, hogy azért fújnak, és azért törülik dühösen a homlokukat. Aztán még mintha heccel- nék ezek a huncut szegények a szegény gazdagokat. Van olyan, aki targoncát húz vagy kosarat visz a hátán, s a felsőtestén mindössze egy trikó van, válla, karja egészen meztelen. A gazdag kabátban, a szegény meg trikóban — hol itt az erkölcfvédelem? A hájjal is nagy az igazságtalanság, mert a kövérnek rosszabb a meleg, mint a soványnak, márpedig a prolik csaknem mind soványak, a gazdagok meg csaknem mind pocakosaik. Úgylátszik, hogy sok minden nincsen rendjén: a természet nem akar tökéletesen alkalmazkodni a társadalmi rendhez. ' Még a rongyos ruha is előny! Mert egy lyuk a könyökön, egy lyuk a vállon - ez maga már kész kellemes léghuzat. Ennyit pedig már csak igazán el lehetne érni: meg kellene tiltani a szegényeknek, hogy nyáron rongyos ruhában járjanak. A rongyos ruha csak télen legyen megengedve. De még azt is megteszik * «• prolik, hogy mezitfáb iárnak. Rendes fasiszta országban ez is csak télen volna megengedhető. Mussoliniék-’ nál biztosan így is van. Nem lehetne legalább nyárra, legalább a kültelkeiben, afféle öntözőgépek segítségével tüskével teleszórni az utakat? Nem lehetne? Talán, mert drága a tüske? Hiába, szegény ország sohasem lehet tökéletesen boldog. A nap süt, ontja fényét és melegét a Belvárosra és a kültelkekre egyaránt. Valami konstruktív Edison föltalálhatna már egy olyan készüléket, amfellyel a napot meg lehetne korrigálni: áldásait úgy fölbontani, hogy fényét csak a Belvárosra, viszont ‘melegét csak a kültelkekre ontsa. Nagy Lajos R ozoga ez a kerítés. Különösén itt, a Csontos Mihály kertje végében. Az 5 portájához tartozna, dehát... őrá nem Jehet számítani. ' Részeges. Minden pénzét' elissza. Ez a munka is énrám vár. Nekem kell megjavítani. Némelyik“ részén már korhad, össze akar rogyni, mint a pap százéves csűrje. A kamraablakból nyomban kisfejszét, harapófogót, meg pár marék szeget keresek elő, s a szép tavaszi napfényben hozzáfogok a kerítés barkácsolásához. Nyolcesztendős kislányom a frissen nőtt zöld pázsiton, a rózsabokor tövében hasonfekve kalimpál a lábával, közben félhangosan mondja a leckéjét. Most járja a harmadik osztályt, igyekezni is kell neki. Alig verek a deszkákba vagy fél marék szeget, kivágódik az utcai kiskapu. Gyerekek szaladnak be rajta, majd feldüntik egymást: Csontos Erzsi, ennek a részeges Csontos szomszédnak a lánya, Cipa Annuska, meg OláhKrisztinka. De ahoay engem meglátnak, meglassúd- nak. Mosolyognak, mintha akkor látnának először. Itt valami nincs rendjén. Az én kislányomnak se kell több, otthagyja a könyvét és hozzájuk szalad, összeölelkeznek, összesúgnak. Csontos Erzsit, ennek a részeges szomszédnak a lányát úgy öleli-cirógatja. mintha testvérek lennének. Pedig eleget vannak együtt az iskolában, egy pad- ban ülnek. Szalad a négv gyerek összefonódva a hintához. Jó, hogy megcsináltam tavaly a két akácfa közé, sok boldog órát_ eltöltenek itt a gyerekek. Én* meg verem a szegeket a kerítésbe ide is, oda is, sok helyen lóg az oszlopon a deszka. Most meg az utcai kiskaput verik. Hát nem hagyják az embert még szabadsága idején se békén? — Ki az? — Azt üzerjn a tanácselnök elvtárs, jöjjön fel. a tanácsházára. — Mondja meg Pista' bátyám. hogy tíz perc múlva ott vagyok. Ekkorra a hinta leáll, minden gyerek minket figyel. Különösen nz én kislányom, hogy még a fejét is félrefordítja. Borsi Pista bácsi meg ott unszol, hogy nem megy, inkább megvár. Hát jó, várjon. Azzal vállamra lököm a zakómat; indulok. Már lépnék ki a kiskapun a járdára. Húzom magam után az ajtót, de valamibe megakad. Hátranézek, hát a kislányom húzza az ajtót. Nyújt felém valami cédulát és mosolyogva mondja: — Adu, írd alá gvorsan. — Mi ez? — De hirtelen arra gondolok, biztosan valami gyerekjáték. A múltkor is beavattak a ..Kint a bárány, bent a farkas” játékba. — Ne törődj vele apu, csak írd aló I — Majd ha visszajövök a tanácsházáról. — De nem — erőlködik a gyerek —. most írd alá! — S már tárja is elém a papírt, mteg nyomja kezembe a tollát. Ej, hogy ez a gyerek is olyan türelmetlen, mint Borsi Pista bácsi. Nem bír várni. A tanácshoz is éppen most kell menni. Ki a csoda csinálja meg helyettem azt a kerítést? Elvégre is szabadságon vagyok. Csontos Mihály bezzeg nyugodtan7 ülhet a kocsmában, őtőle a világ minden kerítése összedőlhet. — Na. add ide gyorsan, az- , tón hadd menjek! — Azzal ráhajolok a papírra. Már írnám is a nevem, de akkor látom. valami könyvecske. Mindegy no, aláírom. Mégis, mi akar ez lenni? Megnézem. De a gyerekem itt megragadja á köny-> vecske sarkát, húzná ki a kezemből. Teljes erejével. Én sem engedem. Annál inkább megnézem. — Engeded el!? Azonnal engedd el, mert... — S emelem a kezem, hogy rácsa-, pok. Végre kezemben marad a könyvecske. Kihajtom, olvasom: „ELLENŐRZŐ KÖNYV”. Olvasom a bejegyzést: „Kérem, figyelmeztesse a gyereket, hogy tankönyveit, füzeteit kék papírral kösse be. Fehérváriné, tanár”. — Mi ez?_— meredek a gyerekre. Csak nézi előttem a földet, közben folyik a könnye. — Hát így állunk? Szégyellő magad! Kihasználod az alkalmat, amikor édesapád nagyon elfoglalt, akkor jössz ezzel az aláírással, hátha nem veszem észre? Itt a többi gyerek is körénk húzódik a hintától. — Persze, megint a kékpapír. Már a múlt héten megmondtam, hogy... — s mór simítanám is nyakon, amikor hozzámugrik vadul, merészen a Csontos Erzsiké, ennek a részeges Csontos Mihálynak a lánya : — Ne tessék . . . Oly merészen ál! köztem meg a kislányom között, hogy magam sem tudom, mit tegyek. Csak nyelek egyet. — Mi közöd neked ehhez? — Ne tessék bántani ... mindent elmondok . . . mert Katika nem hibás. — És Csontos Erzsi megered, szinte kiönti a lelkét. — Ne tessék bántani... az én könyvem volt. Nem tudtam bekötni, Katika mellett ülök és... tanító nén; mindenkiét megnézte és ... Katika kicserélte az övével. Mert ha az én ellenőrzőmbe írja be a tanító néni .. . tetszik tudni.. . akkor is Verekszik édesapám, ha nem csinálok rosszat. Pedig édesapám a hibás, mert nem ad kékparírra pénzt. — Mért nem ad? — Hát... elissza I S ahogy elsírja magát előttem, magam is elérzékenyülök. Az én kislányom lesüti a szemét, úgy piszkálja a kabátja gombját. Kihalószok a zsebemből egy pénzdarabot, odanyújtom Erzsikének: — Nesze, vegyél rajta egy ív kékpapírt, kössétek be a könyveidet. Még nem érek Borsi Pista bácsival a tanácsházáig, amikor nagy viháncolással elszaladnak mellettünk a gyerekek: — Apukám, máris megvesz- szük Erzsikének a kékpapírt. — Jól van, kedves! De ahogy mennének át a túlsó oldalra, a papírboltba, megtorpannak. Egy ember áll az árokban, vagyis nem ál+r csak állna fel, négykézláb mászna kifelé; de mindig visz- szacsúszik. Végre sikerül, talpra erőlködik, s nagy himbálózással megindul az egyik fáig, mgjd sorraveszi a többi fatörzset. A kis Erzsi melléje lép, megfogja a kézét': — Édesapám, segítek. Hazq- kísérem. Az ember kiegyenesedik, ösz- széhúzza bozontos szemöldökét, nagyot ordít: — Hun csavarogsz itt? Mi? — Megyekdcékpapírt venni, a könyveket-füzeteket bekötni. — Mutatja is a kétforintost, hogy bizonyítsa, igazat mond, nem csavarog. Az ember vadul kap a pénz után. A másik kezét meg már emeli ütésre. Borsj Pista bácsi odaugrik, széleset káromkodva az emberre, de már későn. Csattanás hallatszik, utána gyermeksikoly. Bent, a tanácsteremben még mindig ökölben a kezem. Alig bírom lélekjelenléttel a kultúr- rendezvényről szóló napirendi pontot végighallgatni. Mikor a hozzászólásokra kerül a sor, elsőnek jelentkezem. Vállalom a műsor rendezését. — De még volna egy-két szavam. S én elmondom Csontos Mihály és Erzsiké esetét. A tanácselnök' is beszél. Mellettem. Hogy Csontos Mihálynak, a gazdaság tehenészének munkája ellen nincs kifogás, de hiába, kereshet akármennyit havonta, ha a családja nélkülöz. Még a családi pótlékot is elissza. Cselekedni kell. Aztán látom, hogy minden tanácstag egyszerre, helyeslőleg emeli magasba a kezét. Egy hónapja is elmúlt, hogy Csontos Mihályt nem láttam, de Erzsikét sem. Biztosan tiltva van az én'házamtól. Biztosan fülébe jutott Csontos szomszédnak az én javaslatom, meg a tanácsülés határozata. De azt is mondják, hogy mostanában már ritkázza a kocsmát. Vesz egy üveg innivalót, s hazaviszi. Magam se hallom nyikorgó hangját az ablakom előtt, amint vé-" gigrikácsolta majdnem mindennap az utcát egy-egy kocsmós nótával. Tegnap megyek haza ebédelni. Lépek be a kiskapun, s hát a kerítés a Csontosék kertvégében ki van. dőlve. Tudtam, hogy ez lesz a vége. De mozog is ott valaki. A kapu csu-. kodására kiegyenesíti derekát. Hát akkor látom, hogy ... Csontos Mihály. Javítja a kerítést. Odaköszönök, fogadja. Ezek szerint nem haragszik. Azért- egy kicsit viszolyogva lépdelek feléje. De ő mosolyog, nyújtja a kezét, mintha nem történt volna semmi. Rátapad a szeme a kerítésre. Megnyalja a markát, egyet nyom az ásón, mire meginog a korhadt oszlop tövestül, Közben megáll, rámnéz, majd megint a kerítést pislogja. A józan emberek módján, tiszta hangon kiböki: — Megcsinálom mán ezt a kerítést, mert így mégse maradhat. — Bizony, jól teszi — hagyom rá, mintha az övé lenne ez az újítás. De látom, hogy még maradt kimondatlan a fejében. Csak pislog tovább. Előveszi csibukját, kiveri, megtörni, rágyújt, nagyot szí, kifüstöl: — Hát köszönöm az irántam való intézkedésit, szomszéd. Mán mint az ital ügyibe, amit ellenem tett a tanácsülésen. Tudja, hogy amikor megtudtam, majd megöltem magát? Meg én. De pár napra lehiggadtam. Magam is elismerően megdicsérném, kihangsúlyozva, hogy a tanácsülés határozatának ebben a javulásban semmi szerepe nincs. Hadd higyje, hogy ő magától lett „hős". Az ilyenfajta hősök mind hiú emberek. Önteném is rá a sok dicsérő szót, de nem enged szóhoz jutni. — Drága szomszéd úr, láttam, hogy tavaly többet vett abból a kapocsszegből. Ha volna kimaradva, kettőt adhatna belőle. — Miféle kapocsszépről beszél? — Hát... amit tavaly vett, amikor a kishintót csinálta. — Ugyan minek kellene magának olyan óriási szeg? Lesüti a szemét. — Hát... azokat a kapocsszegeket verném a felső oszlopra. Rájuk akasztódna a kötél... Mint a szomszédé, szakasztott olyan hintát csinálnék én is az én kis Erzsikémnek. Pontosan Olyat. Németh Miklós rajza A múlttal olykor nehezebb megbirkózni, mint a jövővel. Míg a jövő tényei többé-kevés- bé alakíthatóak, a múlt tényei tömbszerűek, megkövesedettek, tehát rugalmatlanok.. A felszíni alakzataikból levont következtetések rendszerint még köznapi értelemben sem helytállóak, csupán arra „jók”, hogy egy történelmi hamis tudat alakuljon ki a közvéleményben, vagy annak egyes régióiban. Ezért föl kell törni ezeknek a tömbszerű kövületeknek a burkát, el kell hengergetni egymásról a halmazokat, meg kell nézni, mi van alattuk. A jövőt tudatosan vállalni és alakítani képes, reális történelmi tudat csak a tudomány által is objektívnek ítélt tények, összefüggések talajából növeszthet ki életerős ágakat. A második világháborúban való magyar részvétel zeg-zú- gos összefüggéseivel rengeteg cikk, tanulmány, önálló kötet, monográfia foglalkozik az utóbbi időben. Sok ez? Kevés? Aligha mennyiségi a kérdés. A múlt intenzív vizsgálata, vallatása nélkül ugyanúgy lehet művelni a földet, bányászni a szenet, gyártani a legkülönfélébb ipari termékeket, mint azzal együtt. .. Az értelmiségi lét kereteit kitölteni, értelmiségi munkát végezni azonban szinte^ lehetetlen, ha tabukkal vesszük körül magunkat és éppen a múlt felé való kilátást takarják el ezek. Szerencsére a második világháború tényei már rég nem tabuk. Hogy mostanában meg- újulóban van a velük kapcsolatos irodalom, annak sok oka közül kettőt érdemes ezúttal megemlíteni. Az egyik a megnövekedett érdeklődés, a másik pedig a titkos iratanyagok egy részének az utóbbi években történt felszabadulása. Mindkettőnek örülni kell, különösen annak, hogy ez a — történelmünk iránti — tömeges érdek-' lődés nem kuriózum-központú, még kevésbé öncélú. A gondolkodó emberek természetes és minden szempontból megalapozott, jogos érdeklődése, ez olyan tények, történések iránt, amelyek nemzettudatunkat lényegileg érintik. Érinthetik. Számos klasszikus írót, gondolkodót lehetne idézni annak érzékelésére, bizonyítására, milyen fontos egy nemzet életében a „rendezett múlt”. Milyen fontos az, hogy reális ismereteink legye/iek annak a népnek a múltjáról, amelynek fiai, következésképpen valamilyen szempontból örökösei vagyunk. A múltban persze igen sok fájó pont, mozzanat van. Mindenekelőtt a legfájóbb az, hogy a múlt korrigálhatatlan. A múlt adott. Olyan, amilyen. A benne rejlő kérdések eldöntött kérdések. A velük kapcsolatosak viszont egyáltalán nem azok. A múlttal kapcsolatos kérdésekre adott, adható válaszok egyáltalán nem elfogulatlanok. Érdekek öltenek testet bennük, érdekek játszanak szerepet megfogalmazódásukban. Ezekkel a kérdésekkel el is lehet játszani: „mi lett volna, ha ...?” De nem érdemes. Úgy vélem, ezt nálunk nem is sokan teszik. Alighanem rég túl vagyunk már ezen. Nem a. „mi lett volna, ha” izgat bennünket, hanem maga a valóság. A tények — önmagukban. A tények, amelyek közül még ma is rengeteg ott lapul, rejtőzködik valahol makacsul a félhomályban, a mélyebben fekvő kőzetrétegek sötétjében. Kis országunk nagy titkai izgatnak bennünket, ha nem is lázasan, de minden jel szerint permanensen. A múlt reális szemléletének a kérdése kapcsán már a „köldöknézés” kifejezést is hallottam emlegetni. Ez a szélsőséges megnyilvánulás, szélsőséges álláspontot fejez ki. Olyan szemléletet takar, amely nem számol a fiatalság és a közép- nemzedék egyre fokozódó szellemi-tudati igényességével, nem számol azzal, milyen súlyos következményei lehetnek a hamis-tudati elemek köznapi tudatba való beszivárgásának és ottani fölerősödésének. Ugyanakkor nem veszi számba azt a történelmi folyamatot sem, amely a hatalom jellegének az össznépivé való fejlődéséből eredően megváltoztatják a közgondolkodást, a köznapi tudatot befolyásoló tényezők struktúráját is. A közgondolkodás részéről ma már többé-keVésbé megfogalmazott az a kívánalom is, hogy a történelmi tudat nyitottabbá válásával a progresszív tendenciák, folyamatok állandó reflektorfényben tartása mellett megismerhessük a regresszív erők összetételét, tulajdonságait, magukat a regresszív folyamatokat is. Hosszú ideig az volt a vélemény ezzel kapcsolatban, hogy nem szabad fölmelegíteni a már egyszer kihűlt kását... Nem is kell! Nem is erről van szó! A magyar közvélemény, a magyar értelmiség érettségét, ‘megbízhatóságát vonná kétségbe, aki ezzel próbálná elintézni a dolgot. A gondolkodó ember egyénileg némi utánjárással, magánkutatással különben is előbányászhatja és ha akarja önmagának' fölmelegítheti a már megkövesült kását... De az igazi értelmiségi nem ezt akarja. Látni akar. A múltba, a jelenbe és a jövőbe — természetesen. De ezt a kilátást ma még sok minden akadályozza. A második világháborúról nem keveset olvasunk, gondolkodunk. Mégis kevés, amit tudhatunk róla. „A társadalmi légkör, a társadalom szellemi és morális állapotának elfogulatlan feltárásával persze a történelemtudomány is adós ma még. Pedig egyszer szembe kell nézni ezzel a feladattal, különböző előjelű minősítések, ítéletek nélkül. Ez talán a legnagyobb munka, amit el kell végezni ahhoz, hogy megírhassuk Magyarország valóságos második ' világháborús történetét”, — írja Juhász Gyula történész egy 1982-ben megjelent kötet utószavában. A nem történész értelmiségiek, gondolkodó emberek, át-, lagoívasók alapállását ez utóbbi tények is nagyban befolyásolják. Elolvasnak mindent, amit csak tudnak, ami csak megje-- lenik e tárgykörben. Szerencsére egyre több az olvasnivalójuk. Am, hogy mindez ténylegesen sok, vagy kevés (?) — mint annyi más — ebben az országban ez se mennyiségi kérdés. Bebesi Károly HÉTVÉGE 9. Dénes Géza Csontos Mihály megjavul ■■nBnaBEBOBHBBBBHBMBBIBaMBnBBHHBIHBfBBBMBMnMB Somogyi Győző: Kőmives Kelemen Köldöknézés...?
