Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-27 / 57. szám

1983. február 27., vasárnap Dunántúli napló 5 A sugárzó fűtés előnyei A szakértők kétféle, sugárzó és konvekciós (valamely köz­vetítő által ható) fűtést ismer­nek. A sugárzó fűtés a leve­gőt nem melegíti, csak a su­gárzós útjába eső tárgyat vagy testet hevíti. A hagyományos konvekciós fűtés viszont a fű­tőtesten keresztül áramló leve­gőt melegíti (ilyen a hagyo­mányos radiátor is). Az em­bernek a sugárzó fűtés a kel­lemesebb. így már sokfelé fű- tenek padlókat, oldalfalakat, mennyezeteket. Kipróbált válto­zata az ipari csarnokokban használatos sugárzó ernyő: több négyzetméteres nagyságú acéllapban keringő forró gőz. Tulajdonképpen a sugárzó fű­tés előnyeit hasznosítják az egyre inkább terjedő lapradiá­torok is. A lapradiátor konst­rukciója olyan, hogy a fűtő­vízzel érintkező legmelegebb felület jó része (egysoros ra­diátornál a felület fele) a íű- tendő helyiséggel szemben he­lyezkedik el. Ez jelentős mér­tékben fokozza a hőérzetet. De még kétsoros lapradiátor ese­tén is kedvezőbb a sugárzásos hő hányada — azonos fűtővíz. hőmérsékletet feltételezve — a bordás radiátorhoz képest. Képünkön egy különleges, elektromos lapradiátort látha­tunk. Úgy készül, hogy az üveg­szálas műanyag-lapnak a szo­ba belseje felé eső oldalára vékony grafitréteget visznek fel, amit azután szigetelőréteggel vonnak be. Az elektromos há­lózatra kapcsolva kellemes me­leget áraszt az ellenállás-fűté­sű könnyű és tetszetős lapra­diátor. Éles anyanyelvűnk A mohamedán kongresszuson megnyitották a törökülést, ízlés híján csak a pofonok közt tud különbséget tenni. Ősi, atletikus nyelvrokonaink a távol ugorok. Csináld magad — szólt a lelkiismeret, és abbahagyta a fur- dálást. Az ebadó múlt ideje az ebodta. Úgy hírlik, mohikánnak sem utolsó. Magasra állította a mércét — hogy átférjen alatta. Kéz-kezet mos. Néha lábat se ártana! Idegennyelv-tanításunk mottója: „Egy rózsaszál szebben be­szél". A demagógot kitörte a frázis. Kerekes László A„vörös arany” Effel, a karikaturista A világon naponként tízez­rek életét menti meg a semmi mással nem pótolható, mester­ségesen elő nem állítható gyógyszer: az emberi vér. A vér száznál több alkotórészből áll. Alakos elemei a vörösvér- testek, a különböző fehérvér­sejtek és a vérlemezkék. A plazmában az albumin a leg­nagyobb mennyiséget kitevő fehérje, utána az immunglo­bulinok következnek. Ezeken kí­vül a vérplazma nagy szám­ban tartalmazza a különböző funkciójú fehérjéket. A korsze­rű vérellátás ma vérkészítmé­nyek adását jelenti. A beteg azt a vérösszetevőt kapja, amelyik a számára szükséges. A vérkomponensek előállítá­sát a technikai fejlődés tette lehetővé, elsősorban a nagy fordulatú, hűthető centrifugák és a műanyag zsákrendszerek kifejlesztése. Két, három vagy több zsák összekapcsolásával a vér zárt rendszerben bont­ható főbb komponenseire, a fertőzés legkisebb veszélye nél­kül. Célszerű a friss vérkonzer- vet mielőbb — a vérvételtől számított 4—6 órán belül — feldolgozni. Vérvételkor egy-egy véradó­tól 400 ml vért vesznek tar­tósító oldatba. Ez a vérkonzerv egy egység vérnek felel meg. A térfogat a tartósító oldattal együtt 460—500 ml. A tartósító­ban olvadásgátló és szőlőcukor van, ez utóbbi tápanyagot biz­tosít a sejtek számára. A ha­gyományos vérvétel helyett egy­re terjed egy új vérvételi forma, melynek az a lényege, hogy a véradótól csak a plazmát ve­szik el. Ez a módszer jobb a véradó számára is, és lehető­séget ad sok plazma össze­gyűjtésére. Képünkön egy NDK-beli kor­szerű vérvételi állomást látha­tunk. Századunk nagy orvosi felfedezése A malária kórokozójának megismerése-- TölcfiUcö I Hagyod magad kifúrni egy ilyen remek helyről! 1907-ben a maláriakutatás terén kifejtett tevékenységéért Nobel-díjjal tüntették ki a francia Laveran professzort, és senki sem kételkedett annak jogosságában, hiszen az em­beriség egyik legpusztítóbb be­tegségének okára derített fényt. A maláriára vonatkozó meg­figyelések szinte az ókortól nyomon követhetők az orvosi szakirodalomban. Évszázadokon át az orvosok között szinte bi­zonyos volt, hogy e pusztító lázas betegséget a posványos, állóvizes talajok okozzák, és erre utalt a baj megnevezése is: mocsárláz, posláz, malária, miazma, stb. Lényegében a bakteriológia első nagy kor­szaka hozott döntő fordulatot a betegség megismerésében, főleg Charles Alphonse Louis Laveran (1845—1922), aki fel­fedezte a negyednapos (Plas­modium malariae) láz okozó­ját a maláriás betegek véré­ben. Laveran 1845. június 18-án született Párizsban. Apja is or­vos volt, s katonaorvosként hosszabb időt töltött Algériá­ban. Az ifjabb Laveran itt for­dult először a „gyarmati be­tegségek" felé, majd ilyen irá­nyú érdeklődése orvosi tanul­mányai alatt is megmaradt. Orvosdoktori oklevelét 1867- ben a Sorbonne-on szerezte, majd ő is katonaorvosi szol­gálatot vállalt. Részt vett a francia—porosz háborúban, de Metz eleste után felmentették a szolgálat alól. Lille-ben és Párizsban dolgozott különböző beosztásokban. 1876-ban meg. hívott előadó az egyetemen, majd 1878-ban ismét Algériá­ban élt. Itt a bone-i kórház­ban gyógyított, és ekkor kez­dett behatóbban foglalkozni a maláriával. Laveran kutatásainak már voltak előzményei: 1847-ben Meckel a maláriás betegek lépszövetében fekete pigmen­teket talált. 1879-ben Laveran- nak az is feltűnt, hogy ezek a fekete pigmentek a maláriás betegek vérében és szervezeté, nek sejtjeiben is jelen vannak. Ezek eredetét kutatva fedezte fel a malária kórokozóját. Meg­állapította, hogy a maláriás vérben megfigyelt új parazita a rohamok oka. A parazitának tűnő elemeket a vörösvérsejtek között találta meg, és 44 eset közül 26-ban pontosan azono­sította. Megfigyelte, hogy ezek a paraziták egysejtűek, ame­lyeket a kininszulfátok könnyen elpusztítanak. Továbbá azt is megállapította, hogy a malá­riában meghaltak összes szö­vet- és szervkapillárisában, kü­lönösen májában és lépében találhatók meg ezek a parazi­ták. A kórokozó felfedezése után azt kellett tisztázni, hogyan ke­rülnek ezek a paraziták az emberi vérbe? Laveran felfe­dezésében sokan kételkedtek. Kelbs és Tomassi-Krudelli La­veran állítását kétségbe von­va az általuk felfedezett bakté. riumot, a Bacilus malariaet tar­totta a haj kórokozójának. Marchifalva és Celli azonban hamarosan megerősítették La­veran megfigyelését: 1890-ben leírták a trópusi vagy más né­ven rosszindulatú harmadnapos láz kórokozóját, és azt Lave­ran tiszteletére Laverania ma­lariae néven nevezték el. Nem sokkal később pedig Roland Ross tisztázta a szúnyogoknak (az Anopheles-fajoknak) a ma. lária plazmodiumok átvitelében való szerepét, ezzel bizonyítot­ta Laveran felfedezésének iga­zát. A világ örömmel üdvözölte a francia tudóst, akit 1883-ban visszahívtak Algériából, és a Val-de-Grace-i orvosi egyetem bakterológiai professzorának nevezték ki. Itt működött 1896. ig, amikor meghívták a párizsi Pasteur-intézetbe, ahol rábíz­ták a maláriakutatás irányító-, sót. A maláriáról szóló mun­káját először Londonban adta ki 1883-ban, majd már a Pas- teur-intézet munkatársaként 1897-ben újabb alapvető köny. vet jelentetett meg. A szakmai előmenetel mel­lett csakhamar tudományos el­ismerésekben is részesült: 1889- ben elnyerte a Francia Tudo­mányos Akadémia éves nagy­díját, majd az orvosi és ter­mészettudományi tagozat ren­des tagjává is megválasztották. Legnagyobb elismerését az 1907. évi orvosi Nobel-díj meg­ítélése jelentette. Amikor 1922. május 28-ón elhunyt, a tró­pusi betegségekről, a malária különböző kórképeiről és más betegségekről írott alapvető tanulmányainak és könyveinek száma meghaladta a 660-at, amelyekkel hatalmas mérték­ben járult hozzá a malária- plazmodiumok megismerésé­hez és gyógyításához. Kapronczay Károly dr. HORGÁSZAT A Barcs és Vidéke Hor- gószegyesület 1948-ban ala­kult, ez évben ünnepli 35 éves fennállását. Az egyesület saját vizén a Kis-Bókon az egy főre jutó fogott halmennyiség 1982. évben 24 kg körül volt. A kis-bóki fogási lehetőségek 75 éve, 1908-ban született Francois Lejeune, művésznevén Jean Effel francia karikaturis­ta, Európa legnépszerűbb raj­zolóinak egyike. A karikatúra századunkban, ha veszített is a XIX. században betöltött közéleti szerepéből, az újságok és folyóiratok révén a tömegek felvilágosításának és hangulati befolyásolásának fontos esz­köze maradt. Az autodidakta J. Effel sajá­tos ízű, kissé naiv, de rend­kívül szellemes és találó gúny­rajzaival, amelyek haladó szem­léletéhez híven a francia bal­oldali lapokban jelentek meg évtizedeken keresztül, hatha­tósan hozzájárultak a francia polgárok világnézeti nevelésé­hez. Több, mint tízezer rajza kö­zül — amelyek először a Fran­ce Soir-ban a L’Expressben, a L’Humanité-ben, a francia Kommunista Párt lapjában és a Les Lettres Francaises-ben láttak napvilágot — sok ön­álló kötetben is megjelent, vi­lágszerte ismertté tette nevét. Mesekönyveket is illusztrált realista, a naiv művészek el­beszélő modorához közelálló felfogásban. Rajzalbumainak csattanós humorú szövegét is maga ír­ta. A csúfondáros, szkeptikus, mégis lírai előadásmód a ve­lős képaláírással feledhetetlen­né teszi munkáit, köztük a nálunk is több kiadásban meg­jelent Az ember teremtése (1956), Ádám és Éva (1956), A kis angyal (1957), Amikor az állatok beszéltek (1957), Ádám és Éva szerelme című könyveit, melyekben korunk minden hagyományt kétkedés­sel fogadó embere számára írta át a Biblia történeteit meg. értő humorral, feledhetetlen kedvességgel. Kifigurázta a világ teremté­sét is. Az Isten nagyszakállú öregember képében tudáléko­san mondja a két bámészkodó és eredmények hatására fel­lendült a Horgósztanya for­galma is. örvendetes, hogy az ország távoli vidékeiről is felkeresik a horgászok a Kis-Bókot és legtöbbjük szép élményekkel gazdagodott. Az egyesület anyagi hely­zete lehetővé teszi 1983. év­kisangyalnak: A levegő két rész hidrogén és egy rész oxi­gén. Ebből közkedvelt koktél lesz, meglátjátok." Az eső te­remtéséhez ezt irta: „Ahhoz, hogy a vízből felhőket gyárt­hassunk, szükségeltetik egy habverő.” A bányák úgy jöt­tek létre, hogy egy földgömbbe vájt feneketlen lyuk előtt az angyalokra ráparancsolt: „A szenet hordjuk le a pincébe gyerekek!" A francia történel­met is átköltötte az 1971-es Képes francia történelem cí­mű művében. Fasizmus elleni karikatúrasorozata a De la Rocque ezredes (1953). Politi­kai karikatúrái napjaink ese­ményeit magyarázzák pártos állásfoglalással. Munkássá­gáért a Béke Világtanács 1953- ban aranyéremmel tüntette ki, 1964-ben pedig megkapta a nemzetközi Lenin Békedíjat. Effel 1982-ben hunyt el. Brestyánszky Ilona Egy kevés bor jót tesz a szerelemnek A túl sok alkohol impoten­ciát okoz, a kevés szesz ellen­ben átmenetileg lokozhatja a szerelmi képességet, mert o kis mennyiségű alkohol csökkenti a gátlásokat, és ösztönzi a szexuális fantáziát, úgyhogy nö. vekszik a nemi vágy. Ezt álla­pítja meg dr. H. Solms genii professzor —, amit tulajdon­képpen mindenki tud. A kis al­koholmennyiség ezenkivül az érékeiét is lokozza. Minden­esetre az a fontos, hogy ki-ki meg tudja határozni a neki egyénileg leghatékonyabb szeszmennyiséget. ben a Horgász-tanya továb­bi korszerűsítését. A létszámhoz viszonyítva nem nagy az 1982. évben le. folytatott fegyelmi eljárások száma, de e téren szigorúbb ellenőrzésre van szükség. Legtöbb esetben a „több bo. tos” horgászokkal szemben kellett eljárást kezdeményezni és lefolytatni. Szántó József HE elnökhelyettes. Jó fogások Kis-Bókon Sok baranyai horgász keresi fel rendszeresen a Drávát. Kö­zülük többen eljutnak Barcs környékére is. Ezért adjuk közre a nemrégen hozzánk érkezett tudósítást

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents