Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-22 / 52. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XL. évfolyam, 52. szám 1983. február 22., kedd Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Változások a vagyon­átruházási illetékeknél (6. oldal) MNK-sorsolás (8. oldal) Sikeres újítások a Pécsi ÉPSZÖV-nél. (3. oldal) A tárgyak veszélye A tárgyakról, amelyek kö­rülvesznek bennünket, amelyeket naponta használunk, nemigen szoktunk beszélni. Megszoktuk, megsze­rettük, használatba vesszük, élünk velük, majd megunjuk őket. Egy öreg karosszék, egy törött fülű bögre, egy emléke­ket melenaetve őrző elhasznált ruhadarab barátjává tud válni az embernek. De ez csak ránk tartozik, mi kötődünk hoz­zájuk, más megmosolyogja kü­lönös kötődésünket. Tulajdon­képpen kinek-kinek a legtelje­sebb magánügye, milyen a vi­szonya a tárgyakhoz, amelyek őt körülveszik, amelyeket meg­szerez magának, hogy életét kényelmesebbé vagy tartalma­sabbá tegye általuk. Nem is lenne semmi baj, ha mindenki egyformán magán­ügyként kezelné a tárgyakhoz való viszonyát. Néha azonban a tárgyak helye és szerepe az ember életében mégis közügy- gye válhat, válik. Akkor, ha megszüntetjük azt az intim kapcsolatot, amely létrejöhet a tárgy és a tulajdonosa között, s ha a tárgyakat másnak fog­juk fel, mint amik. Nem éle­tünk, hétköznapjaink részeként tekintjük őket, hanem arra használjuk, hogy felmutassuk a világnak: mennyi mindenünk van, milyen divatosak, korsze­rűek vagyunk, mennyivel és mi­ben tudunk a tárgyak birtoklá­sa által embertársaink fölé emelkedni. Népszerű szóval: ekkor válik a tárgyakkal való kapcsola­tunk közüggyé, ha afféle stá­tusszimbólumnak tekintjük őke*. Ha megszerzésüket, bii'.oklásj- kat kiemeljük a magánélet szfé­rájából, s dicsekvés, flanc lesz abból, aminek pedig más a funkciója az ember életében. Vannak, akik azt hiszik, érté­kük, megítélésük athil függ, hogy naponta divatbemutatót rendeznek a munkahelyen. Munkahelyen? Középiskolában például. Tudok arról, hogy egyes kislányok hosszú ideig fájó sebeket szereztek éppen azáltal, hogy ők nem kaphatták meg a több ezer forintos érté­ket, amelyet osztálytársuk megkopott, sőt igyekezett is fel­hívni rá mnidenki figyelmét, hogy megkapta. Életünk természetes rendje, hogy anyagi lehetőségeink ará­nyában tesszük gazdagabbá életünket. Szerencsére nagyon kevesen vannak társadalmunk­ban, akik súlyos anyagi gon­dokkal küzdenek, a nagy több­ség megteheti, hogy évtizedes mosógépét, elkopott szőnyegét, kigödrösödött fekhelyét újjal cserélje ki. Ez a lehetőség és igény természetes. A: viszont nem természetes, ha csupán a divat gyors hullámzásait kö­vetve cserélgetjük tárgyainkat, s csak azért, hogy az új cik­kekkel bizonyíthassuk kivételes­nek vélt anyagi és társadalmi pozíciónkat. Az nem természe­tes, hogy közüggyé növeljük azt, ami pedig csak ránk tar­tozik: viszonyunkat o tárgyak­hoz. Mondanám, hogy az illető, aki így tesz, maga sem gon­dolkodik. Elfelejti, hogy az em­ber értékét, helyét és szerepét a közösségben soha nem a tárgyai határozzák meg, hanem ő saját maga. Ő Dedíg azono­sítja a tárgyakat önmagával, felcseréli az értékek sorrendjét, s ezzel nemcsak irigységet vált ki környezetéből, nanem érték­ítéletét is alapvetően befolyá­solja. Pedig az ernoe' vonzere­jét, fölényét soha nem jelentik, nem is jelenthetik a tárgyak, amelyek esetlegesen kerültek birtokába. Van aztán ennek a jelenség­nek még két másik — az elő­zőnél súlyosabb — veszélye is. Az ugyanis, hogy valaki önma­gát a tárgyakkal helyettesíti, és így alkot értékítéletet önmagá­ról, jószerint megint csak ma­gánügy. Az olyan ember azon­ban, aki tárgyait hivalkodásra, dicsekvésre használja, nagyon súlyosan rombolja, rontja kör­nyezete közérzetét is. Egyrészt úgy, hogy magatar­tásával, flancoló életvitelével egyfajta divatot teremt, rossz divatot, s így a környezet teljes értékítélete deformálódik. Meg­változik az értékrend, s ez a változás nemcsak a tárgyakhoz való viszonyt befolyásolja ez­tán hanem az emberekkel való kapcsolatot is. Elkülönülhetnek azok, akik bizonyos tárgyakat meg tudnak szerezni, azoktól, akik számára ez — helyesen — külsőség csupán. Másrészt — ami még veszé­lyesebb, mint az utánzás —. ez a magatartás igencsak megke­serítheti az emberek szájízét. Mint ahogy anyagi gyarapodá­sunk természetes, úgy termé­szetes az is, hogy nincs min­denkinek ugyanolyan lehetősé­ge. Egy többgyerekes édes­anya például hiába kezdi haj­szolni a divatot, csakhamar ró kell jönnie, hogy lem bírja anyagilag a versenyt. Mi tör­ténik ilyenkor? Következik o mesterséges elkülönülés, a stá­tusszimbólumok alapján kiala­kuló csoportosulás, majd kö­vetkezik a társadalmi méretű elégedetlenség, a különbségek felnagyítása, és a keserű száj­íz nagyon sokszor egész éle­tünket megkeserítheti. S enkinek sem nő meg az­zal a személyes értéke, ha villája van a Balaton­nál, ha kocsit tart, ha a Klára divatszalonban csináltatja a szoknyáit. A személyes érték sohasem függ a tárgyaktól A személyes érték attól függ, aho. gyón élünk, ahogyan és ameny- nyit dolgozunk, amilyen a kap­csolatunk az emberekkel, a kö­zösséggel. A fetisizálás csak tartalmi értékekre vonatkozhat — legfeljebb! — semmiképpen sem tárgyakra. Az egyik török szultánról őrizte meg az alábbi történetet egy krónika. Amikor érezte ha­lálát közeledni, elrendelte, hogy egyik lenből készült alsóruhó- ját tűzzék fel egy dárda hegyé­re, és hordozzák körül a tábor­ban. A körülhordozós során az alábbiakat kellett kiabálni: — Szaladiln szultán, Ázsia meghódítója, azon sok kincs­ből, melyet összegyűjtött élete során, csupán ezt a leninget viszi el magával a halóiba! Bölcs példabeszéd. Végül is az igazi öröm nem a tárgyakban rejlik. Az öröm forrása a másik ember. Ha van kihez szólni, van kihez fordulni, kitől segítséget kérni, kinek segí­teni. Ha érezzük, hogy mások­hoz tartozunk, nem a tárgyaink­hoz. A státusszimbólumok elkop­nak, megfakulnak. Az emberi kapcsolatok soha. Bényei József Szovjet-francia megbeszélések A Moszkvában tartózkodó francia külügyminiszter hétfőn talál­kozott az SZKP főtitkárával. Képünkön: Claude Cheysson (balról) a Kremlben megbeszélést folytatott Jurij Andropovval (jobbra). 3. Andropov fogadta Claude Cheyssont Beszámoló Brüsszelben a moszkvai látogatásról Havasi Ferenc Algériába utazott A Nemzeti Felszaba- dítási Front (FLN) Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn az Al­gériai Demokratikus és Né­pi Köztársaságba utazott Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. Kíséretében van Mar­kó István, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályá­nak helyettes vezetője és Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Abdelaziz Kara, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaság budapesti nagykövete. Hétfőn Algírba érkezett Havasi Ferenc. A repülőtéren Glimane Hoffman, az FLN külügyi bizottságának tagja fo­gadta, akivel a délután fo­lyamán megbeszélést foly­tatott a kétoldalú párt- és államközi kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehető­ségeiről. H Finn KP küldöttségének látogatása Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára hétfőn megbeszélést folytatott a Jouko Kaja- noja, o Finn Kommunista Párt elnöke vezette hazánk­ban tartózkodó pártküldött­séggel. A Finn KP küldöttsége látogatást tett a SZOT- nál, ahol Jakab Sándor fő­titkárhelyettes ismertette a magyar szakszervezetek te­vékenységét. A finn vendé­gek felkeresték a Társada­lomtudományi Intézetet, ahol Huszár István főigaz­gató tájékoztatta a finn kommunisták képviselőit az intézet munkájáról és idő­szerű társadalompolitikai kérdésekről. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn Moszkvában fo­gadta Claude Gheysson fran­cia külügyminisztert, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, o Szovjetunió kül­ügyminisztere is. A megbeszélésen Jurij And­ropov és Claude Cheysson át­tekintette a szovjet—francia kapcsolatokat és megvitatott több időszerű nemzetközi kér­dést is. Mindketten megállapí­tották, hogy jók a lehetőségei a különböző területekre kiterjedő gyümölcsöző és kölcsönösen elő­nyös szovjet—francia együttmű­ködés továbbfejlesztésének. A nemzetközi kérdéseket vizs­gálva különös figyelmet szen­teltek az európai biztonság és együttműködés megszilárdításá­nak, ezen belül a közepes ha­tótávolságú nukleáris fegyverek egyenlőségen alapuló csökken­tésére tett szovjet javaslatnak. Hangsúlyozták annak fontossá­gát, hogy folytatódjon a politi­kai kapcsolattartás és a párbe­széd a Szovjetunió és Francia- ország között, o két ország né­peinek hagyományos barátsága szellemében. Claude Cheysson a találkozón átadta Jurij Andropovnak Mit­terrand köztársasági elnök sze­mélyes üzenetét. * Hivatalos látogatásának be­fejeztével hétfőn elutazott Moszkvából Claude Cheysson. Cheysson búcsúztatására a repülőtéren megjelent Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tag­ja, a Szovjetunió külügyminisz­tere, valamint más hivatalos személyiségek. JU. Brüsszelben az EGK hétfőn kezdődött, kétnapos külügymi­niszteri szintű tanácsülésének egyik szünetében Cloude Cheys­son francia külügyminiszter rö­viden beszámolt moszkvai láto­gatásáról és Jurij Andropovval. az SZKP főtitkárával folytatott megbeszéléséről. Az ülésen más külpolitikai kérdések nem kerültek szóba. A miniszterek március 1-én Bonnban kizárólag külpolitikai egyeztető értekezletet tortanok majd. Hazánkba érkezett Stefan Olszowski Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hazánkba érkezett Stefan Olszowski. a Lengyel Népköztársoság kül­ügyminisztere. A lengyel diplomácia veze­tőjét a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója. Púja Frigyes fo­gadta. Jelen volt Gramvölgyí József, hazánk varsói, valamint Tadeusz Pietrzak, o Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A megérkezést követően Ste­fan Olszowski megkoszorúzta a V magyar hősök emlékművét, majd késő délután a Külügy­minisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—lengyel külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen jelen volt Garamvölgyi József és Todeusz Pietrzak. Este Púja Frigyes a Külügy­minisztérium vendégházóbon díszvacsorát adott a lengyel diplomácia vezetőjének tiszte­letére. Budapesten a kubai űrhajós A Magyar Honvédelmi Szö­vetség meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett Arnaldo To- mayo Mendez ezredes, az MHSZ kubai testvérszervezetének elnö­ke, a Kubai Köztársaság űrha­jósa. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyára jelentős mennyiségű stíl- és modern formájú székeket gyárt szovjet és nyugat­német exportra. Az NSZK-ba elsősorban nyers állványként, alkatrészként szállít, a Szovjetunióba pedig kárpitozott székeket. Ké­peinken balról: a felületkezelő, ahonnan kárpitozásra kerülnek a székvázak, jobbról: az NSZK-ba és szovjet exportra kerülő kü­lönböző stílusú kárpitozott székek, Erb János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents