Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-18 / 48. szám
1983. február 18., péntek Dunántúli napló 3 Mi történt a Xii. pártkongresszus óta? Minden új nap új feladatukat hoz Beszélgetés Devecseri Józseffel, a Mohács járási bizottság első titkárával A z elmúlt hetekben időről időre számvetést készítettünk: a 'megyénk városainak, járásainak első titkárait kérdeztük meg: mi történt a XII. pártkongresszus óta? Sorozatunk befejező részében a mohácsi járást kerestük fel e mérlegkészítés igényével, s a válaszokat Devecseri Józseftől, az MSZMP Mohács járási Bizottságának első titkárától vártuk. — Hogyan rpjzolná meg ön a terület arculatát? Melyek a legszembetűnőbb jelzők? — Talán azzal kezdeném — mondotta Devecseri József —, hogy járásunk szinte tiszta profilú mezőgazdasági vidék. Nyilvánvalóan itt-ott vannak kisüzemeink, melyek főleg a női munkaerő foglalkoztatására hivatottak, s e kisüzemek döntően exporttermelést folytatnak, mégsem ez a lényeg. A föld adja zömében a megélhetést a járásunkban élő 3Ó 000 embernek. Játsszunk kicsit a számokkal. Járásunkban a megyei mezőgazdasági terület 22 százaléka van, 1981-ben ezen termeltük a megye mezőgazdasági termelési értékének 33 százalékát és a nyereség 51 (!) százaléka itt képződött Tehát nem is akárhogyan gazdálkodnak az itt élők ezen a földön. Mi tagadás, jók a termelés lehetőségei, jó a termőadottság, de ezt csak egy potenciális lehetőségnek tartom, amit vagy kihasznál valaki, vagy nem. És az se mindegy, hogy hogyan? Mint mindenütt, itt is a szorgalmas, becsületes munka kamatozik. — Hogy néz ki a tavalyi esztendő? — Rekordokkal teli, jó évet zártunk. A járás legnagyobbja, a Búlyi Mezőgazdasági Kombinát sok nagyhírű társát megelőzve ott volt — és remélem ott is lesz —■ az országos elsők között, a mezőgazdaság állami szektorában. Tizennégy termelőszövetkezetünk között veszteséges nincs. Kialakult a járásban az optimális termelési szerkezet; a növénytermelés eredményei meghaladják a megyei átlagot, az állattenyésztés frontján pedig 100 hektáronként 43,5 tonna húst állítunk elő, a közel 20 tonnás megyei átlaggal szemben. Nyilvánvalóan mindezt örömmel nyugtázzuk. — Hol vannak még tartalékok? — Szinte mindenütt találhatunk valamit, ami előbbre vihet. Egyrészt — és erre kell elsősorban figyelnünk — a termés* eredmények ingadozásait kéne kiküszöbölni Gyakran előfordul — még szomszédos gazdaságokban, azonos termelési feltételek és lehetőségek mellett is —, hogy az átlagokban nagy különbségek vannak. Másrészt úgy vélem, hogy még korántsincs kihasználva az együttműködésekben rejlő lehetőség, s akadnak tartalékaink a munka- és üzemszervezésben is. Aztán ott a szocialista brigádmozgalom, melyről napjainkban sok vita folyik. Hogyan tovább? Biztos vagyok abban, hogy meg lehet találni a helyes utat. Aztán nálunk is, mint mindenütt, alapvető gond a termelés műszaki hátterének biztosítása; a kor követelményei szerinti szint megtartása. Gondolok itt a gépesítésre, az alkatrészellátásra. És végezetül célként fogalmaztuk meg a járásunk területén a mezőgazda- sági termékek tárolási feltételeinek javítását, a tárolókapacitás bővítését. Ma már nem mindegy — főleg, ha a külpiacokat nézzük — hogy mikor próbáljuk a termékeinket értékesíteni, s a jó üzlet függ a raktáraktól, a tárolási feltételektől.. — önök úgy fogalmaztak: sikerült az életszínvonalat a járásban megőrizni, s hp nem is nagy léptékkel, de valamicskét növelni is ... — Az életszínvonalnak több meghatározója van. Elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe nőtt meg e vonatkozásban; a községek, falvak lakossága ügyesen gazdálkodik — de nőtt a közösből származó jövedelem is. Sokat változott és változik a lakóhelyek képe is, s lehet, hogy egy kissé közhelyszámba megy, de véleményem szerint szépen formálódik a szocialista falu képe. Gondoljunk csak például Somberekre, Lippóra, Bolyra. Az erős gazdaságok nemcsak érzik, hanem tudják is: áldozniuk kell a munkaerő megtartása érdekében A Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát szép „titokban”, szinte észrevétlenül egy új falut épített, Sátorhelyet. Szinte minden községünk népességmegtartó ereje nőtt, s nincs baj a lakosság; építési kedvvel sem. Szederkény — mintapélda erre. Jó érzéssel fogalmazhatom: hirtelenjében egyetlen olyan községet, társközséget sem tudok mondani — 43 településünk van —, melynek napjai meg lennének számolva, mely bizonyos szintentartást, fejlesztést nem érdemel meg. Végezetül e témakörhöz — az életkörülmények alakulásához — szorosan hozzátartozik az emberek munkahelyi körülményeinek alakulása. Az iparosodó mezőgazdaság „ipari szinten lévő” szociális létesítményekkel, üzemi étkezdékkel tudja fogadni munkásait. — A járási pártbizottság vezetése sajátos módszerrel készült a félidős értékelésre: az. örömök, gondok számbavételére. E többletmunka — mert az volt — meghozta-e gyümölcsét? — Módszerünk kissé aprólékosnak tűnik, de haszna annál nagyobb volt. Szisztematikusan, alapszervezeti szintekről indulva az apparátus munkatársai úgymond elbeszélgettek a pártvezetőségekkel, észrevételeiket, véleményeiket csokorba kötve próbáltak a hallottákból bizonyos tendenciákat, következtetéseket leszűrni. Mi tagadás, ez az áprilistól novemberig tartó munka nagy tehertétel volt, de megérte Ez alapján kijelenthetem: a járásunkban élők a szocializmus építésének jelenlegi gondjait jól érzékelik, a tett intézkedések zömét elfogadják. A párttagság mind nagyobb hányada vállal következetes politikai munkát környezetében és nem hátrál meg a politikai, elméleti vitákban. A közgondolkodás fejlődése mutatkozik abban is, hogy a párttagság és a lakosság zöme elutasítja a társadalomellenes magatartást, a befelé fordulást, az anyagi önzést, a bürokráciát, a hatalommal való visszaélést. Az emberek igénylik a nyílt, őszinte légkört, ami egyébként — véleményem szerint — az alkotó munka, ha nem is elsődleges, de igen fontos és nélkülözhetetlen feltétele. Ez egyébként járási pártbizottságunk munkájának mottója is. Minden cselekvő, alkotó embert támogatunk. — Melyek az elkövetkező évek legfontosabb politikai feladatai, mik a tennivalók a pártéleten belül? — Jobban kell összpontosítanunk a napi feladatok végrehajtásának szervezésére, ellenőrzésére, szélesíteni a pártmun- kó'ban részt vevők körét. Ez szerves összefüggésben van az előkészítéssel: döntésre érett kérdésekkel, s ahol lehet, alternatívákkal álljunk elő. Véleményem: az alapszervezetekben folyó munkát tovább kell javítani, ha úgy tetszik, élénkíteni kell; tervszerű, rendszeres, fegyelmezett pártéletre van szükség. Még nem igaziak a pártcsoportok Itt is van tennivaló. Alapvető a párttagok példamutatása, hiszen csak követendő példákkal tudjuk a környezetünket megnyerni, feladatokra mozgósítani. Nem megy mindig és minden simán, de ha hibázunk — ez a párt tekintélyének fokmérője is —, a hibánkat be merjük vallani. A magam hitvallása — mondotta befejezésül Devecseri József —, elismerni a jó munkát, szólni a rosszért, de egyet még nem mondtam soha: így elég. Ma nem abban a világban élünk, ahol az. eredményeken meg lehet pihenni. Minden új nap új feladatokat hoz. Kozma Ferenc Honnan jennek az állattenyésztők? Hárman Baranyából Kaposvárott Még szokatlan a középiskola, hiányoznak a szülők, a régi pajtások, szokni kell a kö- töttebb életet, a kollégiumi rendet - s hát a tananyag is nehezebb, mint volt az általános iskolában. Soós Ferenc Mágocsról jelentkezett a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolába. — Miért éppen ide?- Szeretem az állatokat, otthon is van kutyám, macskám, galambok. Itt állategész- ségőr lehetek, ez az elsődleges célom. S ha lehet, szeretnék a főiskolára kerülni, az it- tenir,e. Félévkor 3,3 volt az átlagom, egy kicsit rontottam az általános iskolaihoz képest, mert ott 3,9-del végeztem. Édesapám autófényező, édesanyám a szekcsői Skála-raktárban dolgozik. Igen jó szakma az édesapámé, de nekem Soás Ferenc: Először ezt kell elvégezni... nem tetszik, mert nem egészséges, jobban szeretek állatokkal foglalkozni.- Honnan jönnek a középiskolába? — kérdezem Beregszászi Ilonát, a szakközépiskola igazgatóját.- Főképpen Somogy megyéből, s főképpen faluról. De jönnek Tolnából, Baranyából, s néha messzebbről, Lajosmi- zséről, Esztergomból, sőt Budapestről is. A gyerekek Ó0—70 százaléka ipari és mezőgazdasági fizikai munkások és közvetlen termelésirányítók gyereke. A városiak közül azok jönnek, akik gyengébb tanulók voltak az általános iskolában. A maradék 30-40 százalék -'Tanárgyerek, alkalmazotti családból származik, néhánynak a szülei mezőgazdasági értelmiségiek. Még nem volt olyan növendékünk, aki orvoscsaládból származna.- S milyen a felsőfokú iskolába kerülők aránya? Március 5-én: XVII. csertetői emléktúra Az 1937-es csertetői csendőrsortűz áldozataira emlékezve a KISZ Mecseki Szénbányák Bizottsága a vállalati szakszervezeti bizottsággal közösen immáron 17. alkalommal rendezi meg a csertetői emléktúrát. Az idén március 5-én indul a túra, a Va-~ sas II., Vasas-bányaüzem klubja (Petőfi Művelődési Ház), csertetői emlékmű közötti útvonalon, ami megegyezik az 1937-es bányásztüntetés útvonalával. A túrán az előzetes tervek szerint a bányászfiatalokon kívül részt vesznek a szovjet és a magyar katonafiatalok, munkásőrök, rendőrségi dolgozók valamint a KISZ városi és járási bizottságainak csapatai. A 17. csertetői emléktúrára a csapatok nevezéseit írásban a KISZ Mecseki Szénbányák Bizottsága címére — Pécs, Komját Aladár út 5. — kell megküldeni A benevezett 4 fős csapatokat a túra rendezői az indítóállomáson 1—1 szovjet katona odasorolásávol 5 főre egészíti ki. A túrán részt vevő valamennyi csapat és versenyző megkapja majd a túra emléklapját, s a túrán az első hat helyezett csapat külön díjazásban — oklevél, serleg, egyéni tárgyjutalom — részesül. — Egy-egy évfolyamon, két osztályban 50-60 gyerek érettségizik nálunk. Egyetemre 3—5 jut el átlagban, ők általában értelmiségi családból jöttek. 15—20-an kerülnek főiskolára, többségében ide, a kaposváriba. Néhányon pályát változtatnak és például a tanítóképzőt választják, főleg a lányok. Középiskolánk két szakra képez: szarvasmarha-tenyésztőire és állategészségőrire — az utóbbi a preferált szakma. Dél-Dunántúlon csak a mi szakközépiskolánk kifejezetten állattenyésztői, de mi is elégedetlenek vagyunk a szűk szakmai besorolással, hiszen nem szerepel a hivatalos tananyagban a sertés-, a juhtenyésztés, stb. Reméljük, a közeljövőben alkalom lesz általános állattenyésztői képzést adni, melyen belül érdeklődésüknek megfelelően szakosod- hatnak majd a növendékeink. A kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolába általában másfélszer annyian jelentkeznek, mint amennyit felvehetnek, igy tehát válogathatnak is a felvételnél. A vonzerőt nemcsak a szakirányultság jelenti, hanem a képzés jó színvonala, és nem utolsósorban az, hogy" a továbbtanulni szándékozók helyben,. a szakközépiskola melletti főiskolán folytathatják a tanulmányaikat. A főiskola és a szakközépiskola szorosan együttműködik a képzésben, a középiskolások például a főiskola tangazdaságaiban szerzik meg gyakorlati ismereteik nagy részét. A növendékek húsz százaléka termelőszövetkezetekkel kötött szerződés szerint külön ösztöndijat is kap a tanulmányi ösztöndíj mellé, ami természetesen csak a jó tanulmányi eredmény mellett jár. Az itt végzetteknek nincsenek elhelyezkedési gondjaik, sőt a gazdaságok pályázatokat írnak ki — mert kevés a jó szarvasmarha-tenyésztő, állategész- ségőr. S noha az iskola elég messze esik Kaposvártól, a zömében kollégisták jól érzik magukat, hiszen kulturálódási és sportolási igényeiket is kielégíthetik. A szajki Haál Gábor is a sport miatt került Kaposvárra. A főiskolának jó lovasszakosztálya van — ez vonzotta főképpen ide. Negyedéves, de még nem döntötte el, hogy merre tovább, pillanatnyilag a mező- gazdasági és a katonatiszti főiskola között ingadozik érdek- , lődése: minden a lovaglástól függ majd. A közelebbi mohácsi szakközépiskolát — a lo- vaglási lehetőségeken kívül — azért nem választotta, mert ott nincs állattenyésztői szak, márpedig őt is az állatok szere- tete vonzotta. Haál Gábor: A lovaglástól függ...- Honnan ez a vonzalom?- Édesapám a BÉV-nél üzemvezető, édesanyám a bólyi gyermekotthonban ápolónő. Valószínű onnan, hogy egyik nagyapám a mezőgazdaságban dolgozott, ő is szeretett állatokkal foglalkozni. Ez öröklődik, mert azért apám is tart galambokat. Pusztai Tamás szintén negyedéves, ő pécsi, Újmecsek- alján laknak a szülei, s a MÉV-nél dolgoznak. Az állatok iránti vonzalom gyerekkorban, a papagájtartásban nyilvánult meg Tamás részéről, most a szarvasmarha-tenyésztés tanulásában találja örömét.- Testvérem, aki a Leöwey Gimnáziumban érettségizett, ide jött a főiskolára. Azt hiszem, ez döntötte el, hogy én is ide jelentkezzem, mert gondoltam az erdészeti szakközépiskolára is. Szüleim támogatták törekvésemet, s nagyon szeretnék, ha a főiskolán folytatnám a tanulást. Tavaly kacérkodtam a fényképészettel, de ismerőseim lebeszéltek, s én is úgy látom, hogy ugyanannyi munkával az állattenyésztésben sokkal több pénz van. Ha nem sikerül a főiskolai felvételim, akkor valamelyik Pécs környéki gazdaságba megyek dolgozni. Azt hiszem, nem lesz gond az elhelyezkedéssel, akik itt végeznek, köny- nyen találnak munkát maguknak. Pusztai Tamás: Az állattenyésztésben van pénz... Néhányon tanulnak a kaposvári szakközépiskolában Baranyából, közülük hárommal találkoztam. Feltűnő, hogy egyikük sem olyan családból került ide, ahol a megélhetést a mezőgazdaság adná. Különben is elég nehéz lenne olyan gyerekeket találni a szakközépiskolában, kinek szülei mindketten a mezőgazdaságban dolgoznak. A „fizikai gyerekek" családja nagy részben „vegyes" család: az egyik szülő az iparban, a másik a mezőgazdaságban dolgozik. S * az igazgatónő szerint gyarapodik azon városi gyerekek száma, akik szüleinek csak annyi köze van a mezőgazdasághoz, hogy a kiskertben zöldséget termesztenek, az állattenyésztéshez pedig csak annyi, hogy van otthon kutya, macska, papagáj, vagy aranyhal. B. L.
