Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-16 / 46. szám
1983. február 16., szerda Dunántúlt naplő 5 A szellemi tőke fontossága Főnökr I A leggyorsabban mozgatható tőke a szellemi tőke! — ez volt a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatóságának alapgondolata, amikor megkérte a Kereskedelemszervezési Intézet pszichológiai laboratóriumát; vizsgálná meg, milyen a vezetés a vállalatnál. A Belkereskedelmi Minisztériumban elismeréssel vették az ötletet. Ha a gazdaságpolitikában általában nem is egészen újdonság, a vendéglátásban mindenképpen országosan első kezdeményezés. Dr. Király József, az említett laboratórium vezetője az elismert magyar pszichológus jött a napokban Pécsre, és izgalmas előadásban vázolta fel a vendéglátóipari vezető; munka minden lényeges elemét,' folyamatát. A pécsi, sőt a dél-dunántúli vendéglős szakma azóta erről a kísérletről beszél, hiszen például a vállalat paksi üzemeinek vezetőit is „lemérték”. Weimper József, a vállalat igazgatója ismertette most az érdekes belső kutatómunkát: — A szellemi tőkénket gyorsan akarjuk mozgósítani, ezért ebbe a tükörbe, amit most szakemberek mielénk, a vállalat vezetői elé tárnak, belenézünk majd, és levonjuk az esetleges tanulságokat. Harmincon vetettük magunkat a vizsgálat alá: jómagam és helyetteseim, a főosztályok vezetői, a 11 osztályvezető, üzemvezetők, a segédüzemek vezetői, üzletigazgatók. Mindannyian legalább száz embert irányítunk. — A vizsgálat során milyen érdekes kérdésre kerestek választ? — Szerencsére sok mindenre kíváncsiak voltak. Attól kezdve, hogy milyen indíték alapján vállalták el a vezetői beosztást, egészen az igen fontos munkahelyi légkörismeretig — mindent. Egyebek között a figyelemösszpontosító képességet, a kapcsolatteremtő készséget, az ügyrendszervezést, a vezetőtársakkal való viszonyt, e társak „kezelését”, a beosztottak világának ismeretét, azok irányításának módozatait... Igen fontos: milyen a vezető tájékozódóképessége, milyen Jinformáció- szerzést épített föl munkája érdekében? De nem kevésbé fontos: milyen az önismeretünk, az önállóságunk, szakismeretünk, méghozzá önmagunk szerint. A vizsgálat eredményét most elemzik a laboratóriumban. A legkényesebb kérdésre, például arra, hogy milyen a vezető magánélete és az hogyan segíti, vagy hátráltatja a munkáját — névtelenül, zárt borítékban kaptak választ. Izgalmas lesz tehát a vizsgálat eredménye: milyen a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat vezetősége. A váltakozó gazdasági helyzetben hogyan kell a vezetői továbbképzést, a vezetők személyi kérdéseit, netán a sorsukat intézni? Az eredményről beszámolunk majd olvasóinknak. Hulladékgyűjtés közösségi célokért A Hazafias Népfront kezdeményezésére Vas megyében majd 1000 tonna fém-, papír- és textilhulladékot gyűjtöttek össze a települések lakói, ki- szesek, úttörők. Olyan anyagokat, mely az akció nélkül talán sose jutottak volna el a kohókba, a feldolgozóiparhoz. A Dél-dunántúli MÉH Vállalatra hárul a feladat, hogy Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyékben a HNF és a társszervek akciójának eredményeként összeegyűjtött vas-, fém-, papír- és textilhulladékot az adott településeken szervezett gyűjtések után átvegye, elszállítsa — ha szükséges bérelt szállítójárművekkel — és az ellenértéket kifizesse. A megyékben megalakultak az operatív bizottságok, melyek megszervezik, hogy a kijelölt településeken az adott időben össze- gyűjtsék a hasznos anyagokat az ott élők. A lakossági összefogás hasz-' na többszörös. Nemcsak a portákon elfekvő anyagokat gyűjtik össze, hanem az árokparton, erdőszéleken heverő, újrahasznosítható anyagokat is, vigyáznak arra, hogy az érték ne a szemétbe kerüljön. így környezetvédelmi szempontból is hasznosan cselekednek. A MÉH az átvett anyagokért az akció során megemelt árat fizet, az ellenértéket a tanácsi egyszámlákra utalja át. Az így befolyt összeget közösségi célok megvalósítására fordítják: gyér mekintézmények, öregek napközi otthona, sport, kulturális és ifjúsági létesítmények fejlesztésére, illetve azok fenntartási költségeinek kiegészítésére. A meghatározott ütemezések szerint sorra kerülő gyűjtések időpontja megyénként változik, nyitány március 19-én Barcson lesz. Baranyában április 1.— június 30. között Pécsett, valamint Szigetvár városban és a járásban. M. L. A Muzsikáló Kávéház sorozat keretében ezúttal a Nádor éttermében adott szép hangversenyt tegnap este Gyermán István, Gy. Vass Ágnes, Balptinecz Márta, Simonfai Mária és Paláncz Tamás. Műsorukban „örökzöld dallamokat" hallhatott a közönség Bassi—Giampieri. Kreisler, Paganini, Sarasate és Schubert müveiből. Fotó: Cseri László Kinek a járdája? .Remélem, amikor e sorok megjelennek, még érvényes a megállapítás, miszerint eltűnt a hó ... Bizony, eltűnt! S hogy ez milyen jó dolog, azt azok értik meg igazán, akik új városrészekben laknak. Mert havazás idején különleges élményben van részük. Sok-sok éve! Mint tudjuk, az élet természetes rendje szerint havazás idején a -házmester köteles megtisztítani a_ házhoz tartozó járdákat, s ez általában meg is történik. Előbb vagy utóbb. Ám az új városrészekben — „lakótelepeken" — sok száz méternyi olyan járda is van — a beépítés rendszerének is köszönhetően —, ami nem a házakhoz tartozik. Ezekről — éppen ezért — senki sem takarítja el a havat „Nem az enyém!" — „De az enyém sem!" alapon. Az „élmény" pedig: elindul az ember hazulról tiszta járdán, aztán egyszerre azt veszi észre, hogy bokáig gázol a hóban, aztán megint tiszta járda, és így tovább... Évekkel ezelőtt a pécsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának az ülésén a köztisztaságról esvén szó, ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát tették szóvá a vb-tagok. És pedig úgy, hogy el kellene dönteni végre, kinek a dolga e „senki-járdáinak" a tisztogatüsa. Úgy látszik, azóta sem került elő a gazda. Lvov-Kertváros egyes területein biztosan nem. H. I. Amíg virág a virág WR Babos Margit és Ihárossy Jánosné munka közben a verseny után. Á győztes csokrok Viróghírek jöttek Kaposvárról: a jövő esztendei országos virágkötőverseny dunántúli elődöntőjében, vasárnap, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat az 1976-ban alapított Heizer József vándorserleget immár harmadszor elhozta. Babos Margit, aki két éve Ihárossy Jánosné, a pécsi Kossuth utca eleji virágüzlet vezetője mellett dolgozik, a menyasszonyi csokor és a kirakati csokor kötésben második, a koszorúkötésben harmadik és az ösz- szetett versenyben az első díjat kapta. Maga Ihárossyné menyasszonyi csokor és kötelező virágkötési munkában első, összetett versenyben pedig a második díjat nyerte el. Ezen kívül Papp Éva, aki a pécsi temető menti virógpavilon- ban dolgozik, a menyasszonyi csokorkötésben a harmadik díNem minden jó, ha a vége jó... Falugyűlés Szűrben Még a falugyűlés előtt beszélgettem Lovászi Csabával, a hímesházi tanácselnökkel. Nem kis örömmel említette, hogy Hí- mesházának és két társközségének — Székelyszabarnak és Szűrnek — ivóvízgondjait rövidesen megoldják. Az igény jogos: a környéken élők Geresd- lakról, Mohácsról hordják az ivóvizet, annyira elfertőzöttek a kutak. A feladat: a Jenei völgyből gerincvezetéket húzni még az idén, jövőre pedig megkezdődhetnek a bekötések. A szép elgondolás természetesen elég tetemes summába kerül a tanácsnak is, a lakóknak is. Lakásonként — telkenként — 25 ezer forint a lakossági „hozzájárulás", s ezt az összeget tíz év alatt kell kifizetni. Talán éppen ez az ivóvíz-akció töltötte meg hétfőn este a volt szűri általános iskola nagyobbik tantermét, mondván: vonzó a falugyűlés egyébként is, de ha ennyire közös témáról esik szó, érdemes ottlenni. A 420 lakót számláló kisközség minden ötödik polgára eljött, nem is jutott mindenkinek ülőhely. A tanácsi beszámoló után — amelyben sok mindenről szó esett, úgy mint a központi iskola felújításáról, a társadalmi mun- kaakciókról, a faluszépítésről, az új ABC-ről, az ellátás színvonaláról — mondhatni parázs vita keletkezett. A kedélyek nem a törpe vízmű körül csaptak fortisszimóba. A tavalyi év útépítése — az út minőségének megítélése — volt az ok. Tudniillik épült Szűrben néhány száz méter belterületi út, s az érintett utca lakói — vagy legalábbis a hozzászólók szerint — nem éppen kifogástalanra sikerült. Hogy egy példával élve megvilágítsam, olyan lett, mint amikor festőt hívtunk a lakásba, s a munkáját végezve a háziakra bízza a takarítást. Aztán a takarítás közben rájövünk, nem sikerült a glette- lés, mégis átüt néhol a penész, s a minta se tetszik. Az útra vonatkozó kritikákat — a kritikák egy részét — a tanács képviselői is elfogadták, mondván, ők sem szakemberek. Hogy c munkások hidegben betonoztak, amikor nem jól köt a beton? — erről nem tehetnek. Talán majd az idén, kaphat az út valamiféle felületkezelést, s az út körüli földhányások is elkerülnek,- s talán majd azt is elérik, hogy a terveknek megfelelően a vízlevezető árok felé' lejtsen az útfelület, ne a másik oldalra ... Volt még egyéb téma is a falugyűlésen — az ivóvíznek örvendenek, a közlekedésen javítani kéne, s álljon a buszváró elé a busz — de végül is ezek tizedrangú kérdéseknek tűntek az ominózus út mellett. Ahogy mondani szokás: ez az út-bosz- szúság „elvitte1.^ a falugyűlést, így aztán az újságíró sem állhatja meg, hogy szóvá ne tegye; félmunkót végezni, tessék- lássék alapon dolgozni bűn. Főleg egy közösség, jelen esetben egy kisközség lakói szemelóttó- ra. Éri az embert naponta több bosszúság is, nehezen nevezendő, .de ha ily konkrétan testet ölt, akkor hiába a bizonyság: az úton végig lehet menni, az utólagos rendbehozatal csak az út- felület-útminőség számára gyógyír. Nem minden jó, ha a vége jó — tekerek egyet a mondáson. A közbülső emberi bosz- szúságokat, gyötrődéseket nem lehet nem megtörténtté tenni... Végezetül tegyem hozzá: a szőriek nem a kívülálló pozíciójából mondtak kritikát. Az útépítésben társadalmi munkájuk, társadalmi hozzájárulásuk is benne volt. Egészen pontosan minden egyes lakóra jutó 2800 forint értékben. Kozma Ferenc jat szerezte meg. Tanítvánnyal és mesterével beszélgettünk a Kossuth utcai boltban: — Hisznek-e a mondásban, hogy aki o virágot szereti rossz ember nem lehet? IHÁROSSYNÉ: Hiszek. Rossz érzésű ember rossz szándékkal nem jön be. Legfeljebb a hízelgők, a talpnyalásból virágvivők talán nem egészen őszinték, de ez a ritkább. BABOS MARGIT: Én is hi szék, mert sok szép virág sok szép emberi pillanatot hoz. — A virágvétel hangulatából könnyen kiderül, hogy milyen típusú ember a vevő? IHÁROSSYNÉ: Ahogy köszön, megszólal, ahogy mozog Van, aki kivagyimód levágja a pultra a slusszkulcsot, van aki örömmel, ragyogó szemmel kö rülnéz.... Könnyen kiderül, hogy ki kicsoda! BABOS MARGIT: Nem vagyunk egyformák, de aki virá got választ, annak a szemében mindig van pici megnyugvás. Akármilyen ember. — Melyik a kedvenc virá guk? IHÁROSSYNÉ: A hamvas rózsa és a madárforma, ritka strelitzia. BABOS MARGIT: Szeretem a tavaszt és minden tavaszi vi rágot, mert várni keli rá! Riport közben emberek jön nek a boltba, emberek mennek onnét, változó kívánságokkal, mint amilyen változó a divat. A két győztjes virágkötő szerint: az utóbbi évek legnagyobb változása, hogy a meny asszonyi csokrokat már nem szűzi fehér virágból kérik. De ne nevetgéljünk most a színek jelentésért; mert amíg virág a virág, addig szép! Földessy Dénes Rédló fttß/fß í fmmu Ipari történetek Figyelmesen hallgattam a pesti vezérigazgató nyilatkozatát, miszerint döntési joggal ruházzák fel a gyáregység-vezetőket, s ezzel megnövekszik a felelősségük jogkörükkel egyetemben. Ugyanis eddig a vezérigazgató eléggé szétaprózta magát, minden piszlicsáré üggyel hozzáfordultak, tőle várták a döntést még olyan kis dolgokban is, hogy például milyen színű cérnával varrják fel a gombokat a konfekciós ruhákra, vagy hogy milyen típusú gombokkal pótolják a korábban tervezett, de már fogyófélben lévő gombokat. Ez nem vicc. ö mondta. És én el- ámultam, hogy ilyesmivel egy vezérigazgatónak kellett foglalkoznia és a megoldásra csak most jöttek rá. A továbbiakban azt is elmondotta, hogy saját maga által vezetett statisztika kimutatta: munkaidejének — ami ugye soha nem fér bele a nyolc órába — hetven—nyolcvan százalékát tanácskozással töltötte el. Igaz persze, hogy minél magasabb egy beosztás, annál jobban sűrűsödnek az értekezletek, tanácskozások,'üzleti tárgyalások. Ez hozzá tartozik az irányítás felelősségteljes munkájához. Csak attól tartok — sőt elsősorban maga a vezér- igazgató — hogy egyre kevésbé lát ki a tanácsteremből. Mert bárhogyan is megszervezik az információs csatornát, amelyen át a vezető értesül a termelés órára kész folyamatáról, az üzleti élet pillanatnyi állásáról, a dolgozók véleményéről, hangulatáról, előfordulhat, hogy ezek a jelzések szűrve, kiglancolva, tömörítve jutnak el az asztalához. Félő, hogy elveszíti a gyár dolgozóival korábban még meglévő közvetlen kapcsolatot. És ugye, akkor már a bizonyos üzemi demokráciáról sem beszélhetünk. Nem tudom, a szóban forgó vezérigazgatónak sikerül e a jövőben kevesebb időt eltöltenie a tanácskozó asztalnál,' s inkább többet a gyár üzemrészeiben. Mindenesetre szurkolok neki: járjon sikerrel. Példája követhető: gyárak, intézmények, szervezetek vezetői, tegyenek próbát. Elképesztő dolgokba persze gyakran belebotlik az ember. A napokban hallgattam egy ügyes kis riportot: egyik főváros környéki művelődési házban kiállítást rendeztek a fiatalok a lakosság közreműködésével. Nem hiánycikkeket, hanem „hiányos” cikkeket mutattak be, s ahogy kiderült, ez már a tavalyi után a második ilyen rendezvényük. Láthat — volt itt olyan — valamelyik szövetkezet által gyártott — csokoládé, amelynek csomagolásába egy kis cédulát helyeztek el a csokigyártók. Az volt ráírva, hogy a csokoládén látható sárga lepedék nem gyártási hiba, még csak nem is ártalmas az emberi szervezetre, csupán az anyag sajátságos elszíneződése. Tehát ehető. Aztán egy másik lakó olyan virágvázát adományozott a kiállításnak, amelybe egy szál szegfűt is alig lehet elhelyezni, olyan szűk a nyaka. Viszont modern vonalú a cserépdarab. Valaki elhozta a drága, pénzért vásárolt gyermekkerékpárt. Statikailag rossz konstrukció, a gyerek örökké leesik róla, a nyereg is fickósan van „megtervezve”, úgy, hogy aki ráül, azonnal előrecsúszik a biciklin s pedálózós közben pokoli kínokat áll ki. Volt itt aztán‘szintén „formatervezett” W. C.-öb- lítő, amely öblít ha kell, ha nem, csak ereszti a vizet veszettül. Éppen most, amikor már a vízzel is illő takarékoskodni. Érdemes lenne ezt a kiállítást megnézni, hogy tudja az ember, mit nem szabad megvásárolni. Ha olvasóink esetleg találkoznak ilyen fura termékekkel, írják meg nekünk. Mulassunk együtt. Esetleg jókedvre derítjük a gyártó cégeket is. Rab Ferenc
