Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-12 / 42. szám

GYEREKEK RONGYBABA Fogarasi Vera Orsolya... Száll a jégen Orsolya Pici lábán korcsolya Jobbra tőle cirbolyás Balra tőle borbolyás Az erdők is lábra kapnak A városba bekaptatnak S visszatérve korcsolyával Elsuhannak Orsolyával Fucskó Miklós Táncbahívó Gyöngyösmelléki gyermekjátékra) Án, tón, tini Száj reke vini Ölöm, pölöm, puft. Szó, szól. zene Hivj táncba, gyere Forogj, pörögj, állj. Csak az a jó tánc, Amit velem jársz, Amit velem ide-oda jársz. Ropd a táncot: hopp! Lábad járjon: kopp! Amíg járjuk, addig minden jobb. Eci, peci, pec Ova mala zee Ova mala eci, peci, pec Kistestvérnek, szomszéd gye­reknek készítsetek maradék anyagból rongybabát. A sza­básmintát úgy tudjuk kinagyí­tani, hogy behálózzuk négyze­tes kockákra a kis ábrát — például 5x5 mm nagyságúra — így kb. 65 cm nagyságú lesz a baba. A baba részei: 41. fej 2-szer 42. törzs 2-szer 43. kar 4-szer 44. láb 4-szer Ing részei: 45. eleje 1-szer 46. lába 1-szer Nadrág részei: 47. nadrág 4-szer. A test részeit kiszabjuk, kör­bevarrjuk, maid összevarrjuk a darabokat egymáshoz. A leg­megfelelőbb anyag a krémszí­nű jersey, de csinálhatjuk erős vászonból is. A babát vattával vagy laticel törmelékkel töm­jük ki. Haját sötét színű, vastag fo­nalból készítjük, szemét gomb­ból varrjuk fel. A szabásminta még fehérneműt is ábrázol, amit egyszínű vagy virágmintós jerseyből készíthetünk. [gy összeáll az „alapbaba”, melynek tetszés szerint varrha­tunk ruhát, hosszú nadrágot, hálóinget — esetleg már a gyerek fantáziájának és kéz­ügyességének a segítségével. Hornicsek Erika Papp Mária Kiszámolós Három fa a réten egy fa meggyfa két fa tréfa három párom lesz ezen a héten 1 1 ! K 2 42 < 43 44 2 ^>C 47 Papp Mária Kiszámolós Három fa a réten egy fa meggyfa két fa tréfa három párom lesz ezen a héten Az erdei pele A hazánkban élő három pele- faj közül a legritkább és élet­módjában a legkevésbé ismert az erdei pele. Alig nagyobb egy jókora pocoknál, bundája felül barnásszürke, alul fehéres, sze­mei körül a fülkagylókig fekete sáv húzódik. Farka a pelékre jellemzően dúsan szőrözött, bo­zontos. A lomberdők és a na­gyobb bokrosok lakója, de meg­telepszik az akácosok bodza aljnövényzetében is. A fákon mókusok módjára szaladgál, ügyesen ugrál egyik ágról a másikra, kitűnő egyensúlyérzék­kel a legvékonyabb gallyakon is végigszalad. A pelék éjszakai állatok, erre utal nagy fekete szemük is. A nappalt faodúban, sziklarésben töltik. A szürke bundájú nagy pele gyakran épületek padlása­in telepszik meg. Rejtekhelyükön összegömbölyödve pihennek, és csak az alkony beállta után élénkülnek meg. Ekkor indulnak táplálék után a bokrok és a fák között, de a hajnal első deren­gése már' ismét vackukon ta­lálja őket. •Az erdei pele, fajtársaihoz hasonlóan, téli álmot alszik. Az időjárástól függően szeptember végén vagy októberben vonul nyugovóra, és harkályok vájta odúk mélyén, néha a cinegék számára kihelyezett fészkelőló- dikákban készített puha vacok- ban alussza át a téli hónapo­kat. Alvás közben bozontos far­kával, mint valami paplannal, takarózik. Mély álmából az idő felmelegedésével, áprilisban éb­red, és valószínűleg rövidesen párzik, de ennek pontos ideje még nem ismeretes. A nőstény többnyire 3—5 kölykét abban a száraz fűszálakból és levelekből készített fészekben hozza a vi­lágra, amelyet a pele többnyire viszonylag alacsonyan, bokrok ágai között épít. Gyakran elő­fordul, hogy feketerigó vagy énekesrigó elhagyott otthonát alakítja át saját céljaira, azaz száraz levelekkel, növényi ros­tokkal egyszerűen beboltozza őket Az építőanyagot az avar­ban keresi, és a szájában hord­ja fel a fészekhez. Az erdei pele étrendje első­sorban különböző magokból, bogyókból és gyümölcsökből áll, de állati eredetű táplálékot, bo­garakat, hernyókat, tojásokat, madárfiókákat, sőt, alkalmilag kisebb rágcsálókat is fogyaszt. Ősszel jelentős zsírmennyiséget szed magára, kövéren, jóllakot­ton kezdi meg téli pihenőjét. A pelék hazai elterjedése csak hézagoson ismert, az erdei pe- létől meg éppen nagyon kevés adatunk van. Esetleges felbuk­kanását a Természettudományi Múzeum Állattárának (Buda­pest, Baross u. 13., 1088) lehet bejelenteni. Gyakorlati védelme szempontjából is elsőrendű fon­tosságú élőhelyeinek ismerete. Természetes ellenségei között első helyen áll a macskabagoly és a nyest, de a fiatal állatokra például a szajkó is veszélyessé válhat. Ha a pelék táplálékért a földre merészkednek, a me­nyét, a róka vagy a görény is nagy veszélyt jelentenek szá­mukra. Hazánkban mindhárom pelefaj védett, pusztításuk és a fészkek háborítása tilos. Schmidt Egon Pető Sándor HO Elül B El Egy téli napon a ház elé, pontosan Bencéék ablaka alá egy hóember költözött. Senki nem tudta, honnét jött, talán a gyerekek készítették, hógolyó­ból gömbölyítve hatalmas ha­sát, fejét, gombóc-lábát. De az is lehet, hogy egy másik térről gyalogolt ide, megunva az ot­tani ácsorgást. Lábos-kalapja ferdén ült a fején, konzervdoboz-szemében szomorúság csillogott. Bence fedezte fel egy reggel. Halkan felöltözött, és behúzva maga után oz ajtót, kiosont a szobából. — Szerbusz hóember! — kö. szöntötte a jövevényt. — Hogy hívnak? — Hóembernek — válaszol­ta a hóember. — Miért állsz itt? — Nincs hova mennem. — Te már ovis vagy? — Micsoda?— nézett rá ér­tetlenül a hóember. — Áh, persze, te már felnőtt vagy. — Nem, én hóember va­gyok. — Játszunk valamit? — Mit? — Fussunk versenyt. — Azt én nem tudok. — Akkor .játsszunk ugróis­kolát. — Azt se tudok. — De unalmas hóember vagy, nem tudsz te semmit! Én még azt hittem, hogy barátok leszünk. — Azért azok lehetünk. — De, hát te nem tudsz sem­mit se játszani I — Taníts meg! — Nehéz eset vagy. — Na, taníts meg! — kö- nyörgött a hóember. — Na, jó. Tudod, mit? Hó­golyózzunk, azt biztosan tudsz, hiszen hóember vagy, és azok tudják gyúrni a legmesszebb szálló hógolyót. — De én azt se tudok. — Azt s^, azt se... akkor mesélj valamit! Azt talán csak tudsz? — Tudok. — Na, akkor kezdd. — Egyszer volt, hol nem volt... — kezdte a hóember. — Ezt már ismerem! — vá­gott közbe Bence. — Az üveg­hegyen is túl, ahol a kurta far­kú kismalac túr, volt egyszer egy okárki. — Nem akárki, hanem egy ... — Király, egy sárkány, egy királyfi, egy királylány. Valami mást nem tudsz? — Tudok, de az is így kez­dődik. — És fuss el véle, úgy vég­ződik — legyintett Bence. — Hát akkor mesélj te! — dörmögte sértődötten a hóem­ber. — Én? — vakarta meg a fe­jét Bence. — Na, ugye, te se tudsz me­sélni! — De az apukám tud. — Az apukád, az apukád. Azt az enyém is tud. — Akkor most mi legyen? A hóember nem válaszolt. — Nem hallod? Mit csinál­junk? De a hóember most se vála­szolt. — Miért nem beszélsz, meg- kukultál? A hóember erre sem mondott semmit. — Mondj mór valamit! Kismisi fordult be a sarkon. — De jó hóember! — kiál­totta messziről. — Jó? Dehogy jó, egy kuk­kot sem akar szólni! — Persze, hogy nem, mert a hóember nem tűd beszélni. —• Dehogynem! Az előbb még mesélt is nekem. — Ez? — Igen, ez. — És miről? — Egy királylányról, aki olyan szép volt, hogy az embe­rek állandóan a napba néz­tek, mert az nem vakította őket annyira, mint a lány szépsége. — De buta mese! — Ez neked butá? Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem bu­ta, mert a hóemberek tudják a világon a legeslegszebb mesé­ket. És nemcsak mesélni tud­nak, de futni is, meg ugróisko­lát játszani, és legfőképpen hógolyózni tudnak. — Hisz meg se mozdul! — Mert már elfáradt. Annyit játszott velem, hogy alig győ­zi kipihenni. — Hát ha így van, akkor le­gyen így. De most velem fuss versenyt! — Azzal Kismisi sza­ladni kezdett. Bence a hóemberre kacsin­tott, s aztán uzsgyi, ő is sza­ladni kezdett. A hóember meg csak nézte, és titkon az ő győ­zelméért szurkolt. Főzőcske Egész héten szidom az üzemi konyhát és készítem a számat a vasárnapi ebédre, az otthoni ízekre, az otthoni illatokra. Vég­re azt, amit én szeretnék, s úgy, ahogy én szeretem — csirke­paprikást, apró galuskával; fó­liás húst karikás krumplival; új­házi tyúklevest meg rántott csirkét uborkasalátával ... Szó­val valami jót, valami csodála­tosat, aminek az ízét a követ­kező vasárnapig őrzi az ember az ínyében. Igen, most valami olyat kell enni, amilyet az üze­mi szakács nem is tud, vagy nem is akar: töltött csirkét! És egyetért vele az egész család, a gyerekek majdnem körbehor- doznak: az kell, töltött csirke, meg krumplipüré, meg birs- kompót! Természetesen ennek ára van. Reggel korán ki kell menni a piacra, hogy találjon az ember igazán hozzávaló csirkét, ame­lyik már nem gyerek, de még nem is öreg, amelyiket nem táppal fújtak föl, hanem jóféle szemes takarmánnyal. Tehát meg kell venni a csirkét, továb­bá a leveshez zöldséget, a pő­réhez krumplit meg még egy kis ezt és azt vásárolni, majd ott­hon el kell vágni a csirke nya­kát, és segíteni kell a tollasok­ból kiszedni azt a sok-sok apró tokot. Segíteni kell, mert kü­lönben nincs vasárnapi ebéd, mehetünk a vendéglőbe. Segít is mindenki, apró és nagy és tizenegykor már páro­log a leves gőze, vágjuk a zöld­séget, áztatjuk a zsömlét, ka­parjuk a májat, reszeljük a hagymát a töltelékhez és ügye­sen dugdossuk a csirke bőre alá. Már a tepsiben is van, pe­zseg a bőre, locsoljuk zsírral, kenegetjük sörrel, hogy ropogós legyen, megpucoljuk a krump­lit, a birset, keverjük, rakjuk, ízesítjük . . . Csupa iitat a konyha, csupa éber figyelem a család: ki ne fusson, oda ne égjen, el ne sózzuk. Dörzsöljük a tenyerün­ket, ujjúnkat tartjuk a leves gőzébe, aztán végre, végre egy órakor asztalhoz ülünk és eszünk. Nem is eszünk, hanem falunk, az ember állón meg az ujján fut, szivárog le a zsír. No, még egy kicsit, már igazán csak egy falatot, ezt nem lehet ott­hagyni, ezt már igazán csacsi- sóg volna félretenni ... Tehát megeszünk mindent, az utolsó falatig, az utolsó csöp- pig és nem akaródzik fölkelni az asztaltól. Pedig föl kell kelni, mert egy mosatlanhalmaz a konyha, nincs már egy szem tiszta tányér vagy lábas, se ka­nál, se villa, és olyan a kör­nyék, mint a csatatér. Csak egy negyedórácskát azért pihenni kell előbb, és aztán, aztán ne- kiállunk, súrolunk, csutakolunk, öblítünk, törölgetünk, lemossuk az asztalt, fölmossuk a konyhát, helyére rakunk mindent — és akkor összeesünk. Magunkba roskadunk, sóhajtozunk, s meg­állapítjuk, hogy ez tiszta őrült­ség, bolondság, ennyit dolgozni azért a nyomorult gyomorért! Különben is egészségtelen ez a magyar zabálás, ez az ízekkel való telhetetlenség, be is kelle­ne venni valami gyógyszert... És ésszerűtlen is reggel héttől délután négyig a hassal ver- . gődni. Hol itt a pihenés, a va­sárnapi megnyugvás? Hétfőn jólesik az üzemi koszt, mert más fut utána, más főz és más mosogat. Kedden már nem olyan egyszerű a kérdés, szer­dán egyhangú az ebéd, csütör­tökön undok, pénteken már gyalázatos, szombaton pedig már éppen csak csípünk belőle valamit, mert majd vasárnap, végre vasárnap ismét főzünk otthon valami jót! Sz. Simon István Báriumpoliszulfid 45 A télvégi lemosó permetezéshez a Neopolt használta nagyon sok ter­melő. A Neopol 20 százalék bárium­poliszulfid hatóanyagot tartalmazott. A vegyszert árusitó boltokban jelen­leg 49 százalékos hatóanyag-tartal­mú, Báriumpoliszulfid elnevezésű nö- vényvédöszer kapható. A Báriumpoliszulfid név alatt for­galmazott szer pontosan kétszere­sen annyi hatóanyagot tartalmaz, mint a Neopol. Az előkészítésnél és permetezésnél ugyan azok az elő­írások. Mivel a kéntartalmat növel­ték, a jelenleg kapható szer hatás­foka főleg a lisztharmat ellen jobb, mint a Neopolé volt. A Báriumpoliszulfid gyümölcsös­ben és szőlőben rügypattanás előtt, rügypattanáskor 5 százalékos tö­ménységben elsősorban lisztharmat ellen, valamint gyenge pejzstetű-, atka- és levéltetű tojásfertőzöttség gyérítésére használható. Előírás sze­rinti alkalmazáskor méhekre nem ve­szélyes. A permetlékészitést a cso­magolóanyagon feltüntetett utasítás szerint végezzük. A permetlé készítésekor mindig marad üledék, amit ajánlatos a ta­lajba forgatni. A Báriumpoliszulfid halakra közepesen veszélyes. A szer­maradékot vízfolyásba vagy állóvíz­be önteni szigorúan tilos. Dr. Frank József A Pannónia Sörgyár FELVESZ a műszaki főosztályra GYORS- ÉS GÉPÍRÓT, valamint KAZÁNKEZELŐT (magasnyomású olaj- és gáztüzelésű kazánkezelésre), FÉRFI ÖLTÖZŐŐRT, valamint férfi és női SEGÉDMUNKÁSOKAT. Kereskedelmi szakközépiskolát végzett és kereskedelmi gyakorlattal rendelkező HÁLÓZATI ELLENŐRI, munkakör betöltésére munkaerőt felueszilnk. Személygépkocsival rendelkezők előnyben. Jelentkezés a DÉL-DUNÁNTÚLI TUZÉP VALLALAT ellenőrzési osztályvezetőjénél., Pécs, Rákóczi út 17. sz. PÉCS Kertvárosi vásárlóink figyelmébe ajánljuk A HAJDÚ GYULA U. 50. SZ. ALATT! RUHÁZATI BOLT ARUAJANLATAT; REKLÁMÁRON: 4c férfipulfcverek 156—183 Ft-ig, 4c női kardigánok 146—174 Ft-ig, 4c női pulóverek 114—255 Ft-ig 4c női és bakfisblúzok 124—219 Ft-ig, 4c kamaszpulóverek 152—169 Ft-ig, 4c gyermekpulóverek 42,50— 102 Ft-ig vásárolhatók különböző színekben és fazonokban I »«% A BÖ VÁLASZTÉKBAN ON IS MEGTA­LÁLJA A MEGFELELŐT! VARJUK! Nö vényvédelem

Next

/
Thumbnails
Contents