Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-10 / 9. szám

Van is, nincs is paragrafus Som Lajosról mindenki hallgat ■ A Színművész Szövetség elnökségének gondja ■ Aki sosem tanult énekelni, az is ezret kap két dalért Letartóztatták Som Lajost, a sok tízezres közönségű Piramis rockegyüttes vezetőjét. Másfél milliónyi értékű aranyüzletet szer­vezett — törvénytelenül. A fiatal közönséget — mert sokan sze­rették a Piramis színvonalas zenéjét — szíven ütötte a hír. Szí­ven ütötte és megzavarta. Tízezrek kérdezgetik: miért tették? Hi­szen nemcsak Som Lajos, hanem Köves Miklós, az együttes do­bosa is tagja a lebukott szervezetnek. Megpróbáltuk felderíteni a háttért; az anyagi indítékot, — de hiába. Az Országos Rende­ző Iroda, a Magyar Hangle­mezgyár és természetesen a szakma — a Piramis barátai és ellenségei egyaránt — hallgattak. Mindössze néhány általánosságot tudtunk meg; például, hogy egy lemezért a bolti ár nyolc százalékát kapja a zeneszerző és a szövegíró, kö­zösen és hogy az ótlagpéldány. szám közel húszezer. Akkor te­hát 90 forint egy popzenei nagylemez! — jó fé| százezerét kapnak fejenként. A hangversenyek gázsija Aztán a lemezen játszás dí­ja, a hangversenyek gázsija —, ezekről sem adtak ki ada­tokat. Sok utazással talán a közepes községi orvos keresetét érik el. de hát ez vajmi kevés az oknyomozáshoz. Gátlástalan, ságuknál legfeljebb a naivitásuk nagyobb. Somék három hét alatf lebuktak. Morzsák ezek, magyarázat helyett. Sokkal izgalmasabb az összefogás, hogy senki sem akar nyilatkozni. Törvényesen szerzett jövedelemről? Szót se, senkinek! Hát még a sajtó­nak!? De miért nem, ha tör­vényes? Naiv kérdés! Hiszen e mögött a törvényesség mö­gött azért nem mindent lehet paragrafusokkal, fehéren-feke- tén igazolni. Az ügyesebb színészek, éne­kesek egyaránt nem a fizeté­sükből szedik össze jövedel­mük nagyobbik felét. Csak né­hány példa; most szilveszter­kor csupán Dél-Dunóntúlon tu­catszám énekeltek kisvendég­lőkben hatodrendű színházi énekesek, egy rangos színész gázsijáért. De nem csak szil­veszterkor! Nemrég Pécs kör­nyéki bányásztelepülésen 1000 forintért énekelt el egy énekel­ni sosem tanult színésznő — írd és mondd! — két dalt. Liszt-díjas művész közreműködő díjáért! Az ország színházai­nak felében pedig néha min­den második széksor üres, avagy fantomnézők ülnek ben­ne! összefog a művészvilág és nem nyilatkozik, ha valaki le­bukott. Pedig a Magyar Szín­művészek Szövetségének elnök­sége az ősszel már arról tár­gyalt, hogy néhány Budapes­ten lakó színész, az ugyanab- bán a városban lévő filmgyár­ba csak két napidíjért hajlan­dó egyáltalán kimenni, hozzá persze a rendes gázsit is kéri. Aki nem nyilatkozik... Aztán, ha valaki megnézi az adóbevallást? Még akkor is csak félig ámulhat el, mert nem tudja, mit nem vallottak be. Szóval, ha jövedelemről kell nyilatkozni, akkor jobb a csönd és a gáncs nélküli lo­vag szerepe, aki „nem nyilat­kozik". Som Lajosnak, a re­mek basszusgitárosnak bűnpe­réből a tanulság egyértelmű. Az erkölcsi és anyagi indí­ték? Arról hallgat a művészvi­lág. De azok a százak, akik mellőzött helyzetben, „üzleti" érzék híján mégis fanatikus hittel lépnek a dobogóra, azok csendben vannak. A műsorel- lenórzés pedig késik! Fejetlen a helyzet; egyfajta csibészség ellen van pragrafus, másfajta ellen pedig nincs! Földessy Dénes sbbb* »«sb Öregek hallgatója, Zselic szerelmese Feltárni a szülőföld szépségeit, értékeit Mi volt Fáiké Bánéi igazi utóneve? Fesztelenül fogad, s mutatko­zik be, de sápadtságán átüt egy kis belső bizonytalanság. Pedig ha tudná, mekkora az én bizonytalanságom: helytör­ténészt vártam — pontosabban: afféle sete-suta könyvmolyt —, s most egy sugárzóan kedves és szép lány ül előttem. Pörögi Mária somogyvisziói, s alig tizennyolc éves. A Szi­getvári Cipőgyár szakmunkása; tavaly meg azelőtt egy-egy dí­jat nyert országos helytörténeti pályázatokon. Szíve szerint is, meg „rang” szerint is arról be­szél készségesebben, amiért or­szágos harmadik díjat kapott. — Szülőfalumban véletlenül akadtam rá egy idős kádár­mesterre, Mirzajev Gergely bá­csira — mondja, és felhőt von arca elé az emlék. — Sajnos, már nem él... Hányatott éle­te volt; a Kaukázusiból, orosz hadifogolyként vetődött előbb Olaszországba, majd hozzánk, itt házasodott meg, nálunk vert gyökeret. Az ő kalandos, fordu­latokban gazdag életét írtam le, fűszerezve azzal, amit ta- pasztailbtairóll és ma már ki­veszőben lévő mesterségéről mondott. Ekkor tanultam meg becsülni a falumbelieket, s fő­ként a sokat látott, tapasztalt idős emberekét. Innen támadt második munkám öltete: egy summóscsalád történetét dol­goztam fel; anyámét, rokonai­mét. — Segített valaki? — Szakmunkástanulóként helytörténeti szakkörbe jártam, ottani tanárom. Varga Ferenc tanított arra. hogyan kell kér­dezni, mit kell meglátni, mi a lényeges vagy kevésbé lénye­ges. Sokat tanultam Dinnyési Jánostól is: részt vettem néhány honismereti szaktáborban, ahonnan bejártuk a Zselic fal­va it, pusztáit, mondákat, betyár, történeteket, summásdalokat gyűjtöttünk. Vásárosbécen pél­dául anyakönyvi dokumentu­mokból tudtuk meg, hogy Pat­kó Bandi, a betyár, ilyen né­ven bizonyíthatóan nem léte­zett, legalábbis más volt a keresztneve. A béci temetőben ezt olvastuk egy betyár sírján: „A vármegye katonája / lába nyomát sokat járta. I Itt nyug­szik Nagy Pál, / kit megölt a pipaszár." — A hagyomány sze­rint nem fogta golyó, s vagy pipaszárat fogtak rá, vagy azt töltötték a puskába . . . Munkahelyén megbízott KISZ. titkár; a somogyapáti művelő­dési házban honismereti szak­r Skála-Szekszárd Aruház Téli vendégcsúcs a Mecseken A naptár szerint tél van, az időjárás viszont tavaszt mutat. Az év első nyolc napjában az átlaghőmér­séklet 3,6 fok — mindössze két tizeddel alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor — te­hát nincs fagy. Tegnap, a kellemes va­sárnapon a kirándulóhe­lyek látogatottsága meg­nőtt. A Mecseken a dömör- kapui Turistaház szállója, étterme és presszója telt házat vonzott, a Misina étterem is vendégcsúcsot állított fel, a tv-presszó több mint félezer vendéget etetett — cukrászsütemény­nyel, szendviccsel, pizzával — és itatott. Ki autóval, ki gyalog, ki busszal tartott a Mecsekre, ahová a Volán két kisegítő járatot is indí­tott tegnap. Ahogyan mondani szokták: „eszméletlen” a rendetlenség a Skála-Szekszárd Áruház kör­nyékén. Annak idején a létesít­mény a Séd-patak mellett épült fel, s mostanában jutottak el odáig a városrendezők, hogy a medert lefedjék egyúttal ren­dezzék a környéket, kialakítsák Tolna egyik legnagyobb áru­háza mellett a parkolót. Most még minden feltúrva, terelőtáb­lákkal tűzdelve, ám a Skálát mindenki megtalálja. Nem csak azért, mert a város szívében van, hanem azért is, mert egyi­ke volt az első vidéki Skála- Coop áruházaknak, a nyitás óta jó híre terjedt, a szomszéd megyékből is érkeznek vásár­lók. Kint a rendetlenség, bent a rend fogadja az érkezőt. Ez itt korántsem könnyű fel­adat, lévén teljes keresztmet­szettel működő, azaz a kiflitől a méterárun át a cipőig és az autóalkatrészekig mindent árul­nak, az étterem, a presszó, vagy éppen a kertészeti ABC és az S-modell-bolt üzemelte­téséig. Itt egy pillanatra meg is kell állnunk, hiszen borvidéken va­gyunk. Könnyen felfedezhetünk újdonságokat, hasznos eszkö­zöket, más vidékeken nagyon hiányolt, a szőlő- és borkultú­rában használatos anyagokat, felszereléseket. Példaként a szőlővessző-oltó készüléket em­lítjük: a kertészeti ABC vezető­jétől hallottuk, hogy használata rendkívül leegyszerűsíti a szőlő­oltást, egy mozdulattal készen van a korábban bonyolult el­hDn járás, nem kell kötözni sem, csak összeilleszteni a két vesz- szőt. A szokásostól eltérően itt nem csak a szüreti szezon ide­jén rendeznek hordóvásárt, ha­UafUln pihent meggyógyult Zoli eldobta a mankót Üdülő a mozgássérült gyermekek számára „Nézzétek, bot nélkül foci­zok!", kicjtott fel boldogan Z. Zoli a tornateremben: a fel­ügyelő pedagógusok meghatot- tan nézték, hogyan dobja el mankóját a tízéves fiú, és ho­gyan tud segítség nélkül bele-, rúgni a labdát helyettesítő luftballonba. Zoli egy Tolna megyei faluból érkezett a SZOT vajtai gyermeküdülőjébe, amely a mozgásszervi megbetegedés­ben szenvedő gyerekek szana­tóriuma — itt dobta el először a botját. Huszonöt holdas gyönyörű park közepén áll a klasszicista stílusú kastély. A Zichy grófok megrendelésére még Pollack Mihály készítette a terveket, amelyek vagy 100 évig poro­sodtak a családi levéltárban. Végül 1923-ban kezdték el az építkezést, 1930-ra kész is lett. Az évszakok, a naptár számai szerint négy főbejárat, 12 osz­lopa, 54 ajtaja és 365 ablaka van. A kastély 1958 óta gyer­meküdülő, 1981 óta — amikor új feladatához 20 millió forin­tos költséggel átalakították, fel­újították — a SZOT és az Egészségügyi Minisztérium gon­dozásában a mozgássérült □tiétföi gyermekek üdülő-szanatóriuma: az egyetlen ilyen az országban.. Télen és nyáron hagyomá­nyos szakszervezeti üdülőként működik az épület, a tanév alatt 2—8. osztályos mozgás- sérült gyermekek tanulnak itt. Négy hétig, turnusonként 140-en. Délelőtt tanítás, a szo­kásos iskolai tárgyak mellett naponta gyógytorna (egy-egy osztályt négy gyógytornász irá­nyít), délután egyéni foglalko­zás. Négy tornatermük van, ősszel, tavasszal szabadtéri me­legvizes uszodába járnak a gyerekek. A kastélyt a műemlékjelleg megőrzésével alkalmazták az épület sajátos céljaihoz. A ku­polateremben hangversenyt tartanak, a társalgóban még ott a rég; kandalló, a faragott könyvszekrények, az eredeti be­rendezésből valók. Színes tévé, filmvetítés, bábszínház, kirán­dulás teszi felejthetetlenné a gyerekek számára az itt eltöl­tött időt. És persze, a gyógyu­lás: majdnem 2000 mozgássé­rült gyerek fordult meg Vajtán 1981 ősze óta. Némelyik több­ször is. — Az a célunk, hogy a ge­rincferdülésben, csípőficamban, enyhébb Little-kórban szenvedő gyerekeket olyan gyakorlatokra tanítsuk meg, amelyeket otthon egyedül, vagy szülői segítség­gel is elvégezhetnek, segítve a gyógyulást — mondja Szántó József tanár, az üdülő vezetője. — Hogy juthatnak be ide a gyerekek? — Elsősorban a körzeti orvos beutalójával. Sajnos, az a ta­pasztalatunk, hogy még keve­sen ismerik ezt a lehetőséget. Az orvostól kapott jelentkezési lapot Budapesten bírálják el, a szülő a munkahelye szerint ille­tékes szakszervezeti bizottság­tól veheti ót a beutalót. Egyéb­ként ott is lehet kérni üdülője­gyet Egy-egy gyerek gyógyke­zelése tanítása 3000 forintba kerül — ebből 500-at fizet a szülő. Sokan jönnek Fejér me­gyéből, Csongrádból, Bács-Kis- kun és Hajdú megyéből, Buda­pestről. Kevesen Tolnából, So­mogybái, Baranyából. Szlatényi Béla testnevelő ta­nár mégis egy Baranya megyei kisfiút említ, mint emlékezetes tanítványát. T. Gyurit a pécsi klinikán operálták meg a lábá­val. Vajtán pihent, itt kapta az utókezelést, és jtt hagyta el végleg a járógépet. nem tavasszal is. Hogy jó kez­deményezés volt, az is bizonyít­ja: messzi vidékről jönnek ilyenkor a vásárlók. Figyelmébe ajánljuk más áruházaknak is: a Skála-Szek­szárd ABC osztályán kaphatóak a külföldről származó, vissza- válthatatlan befőttes üvegekhez tetők, így ezek a korábban fe­lesleges üvegek a háztartások­ban jól felhasználhatók. Ugyan­csak a monopolcikkek közé sorolandó a műanyagból ké­szült zuhanyozófüggöny. PLUSZ A FŐDIJ! O Mikor nyílt meg a Skála- Szekszárd Áruház? Q Hol lehet az áruházban könyveket vásárolni? A válaszokat a Dunántúli Napló (Pécs, Hunyadi út 11., vagy pf. 134.) címére szerdáig, 12-ig kérjük postára adni. A helyes megfejtők közül sorsol­juk ki a fődij - 1600 forint érté­kű vásárlási utalvány - nyerte­sét, február elején. Olvasónk, akit a képen bekarikáztunk, mától a Skála-Szekszárd infor­máció-szolgálatánál veheti át a 200 forintos vásárlási utal­ványt. kört és úttörő tűzoltószakkört is vezet. Az öregektől hallani, ta­núin; épp úgy szeret; mint gye. rekekkel foglalkozni: — Tíz egynéhány évesen nagyon fogé. konyak még, ekkor kell őket rávezetni, megtanítani a táj, az emberek szeretetére. Ha megismerik falujukat, ha felfe­dezik a Zselic értékeit, szépsé­geit, talán később sem vágya­koznak el onnan .. . — Maga sem? ... — Szeretem Somogyviszlót, mert szép a fekvése. Szívesen vagyok ott; csend van, és jó a levegő. Anyám örül, ha életé­ről, bármiről kérdezem. Nagyon egyszerű asszony, tsz-ben dol­gozik, fizikai munkás. Kicsit büszke is rám, azt hiszem . .. A pályadíjjal járó kétezer fo­rintból — első fizetésemből ezerrel megtoldva —, egy fény. képezőgépet vett; tavalyig ott­hon tévéjük sem volt... Az idén, esti tagozaton érettségi­zik, s azt tervezi, hogy tovább­tanul — Pécsett, ahonnan he­tente hazatérhet. Varga J. Ahova a pénz esik!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents