Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-09 / 8. szám

1983. január 9., vasárnap Dunántúlt napló 3 Szűnőben a tüzelőgondok 30000 hőtárolós villan/kályhát várnak 1983-ra A lakosság nagy része tavaly idejében gondoskodott téli tü­zelőanyag-szükségletéről, ám akik késő őszig, vagy még tovább halogatták a szénvásárlást, sokszor hiába járták a TUZÉP-tele- peket. Az ellátás főként o tiszántúli megyékben akadozott. A borso­di szénbányákból — komoly üzemzavar, vízibetörés miatt — késve küldték a szállítmányokat, amelyék amúgy is kisebbek vol­tak a vártnál. Ennek következ­tében az ország keléti területei, re a dunántúli bányákból kel­lett átirányítani a szenet. Ez az átcsoportosítás azon­ban nem szüntette meg, ha­nem csak mérsékelte a hiányo­kat. Novemberre megoldódtak a Borsodi Bányák termelési gondjái, újra fellendült a ter­melés. így a szénbányászat az elmúlt év végéig szombat-va­sárnapi műszakok megszervező, sévél, többletmunkával behoz­ta a lemaradást, sőt 26 millió tonnás évi tervét még tű.| is tel­jesítette, — erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Orszá­gos Energiagazdálkodási Ható­ság illetékesei. 1982-iben a TÖZÉP 5,1 mil­lió tonna szén és brikett szál­lítására kötött szerződést a bá­nyászattal, amely év végéig en­nél mintegy 82 ezer tonnával többet is szállított. A kereske­delem így folyamatosan feltölt, hette készleteit, amelyek jelen, tösen növekedtek október ele­je és december utölsó napjai között. A megelőző év szintjét azonban nem érték el, ami a szénvásárlásoknál1 még mindig éreztette hatását; a hiányok csökkentek ugyan és fellendült az értékesítés, ám a tüzelő­anyag választéka sokfelé még szűkös volt A bányászok az idén január­tól további erőfeszítéseket tesz­nek azért, hogy szállítmányaik­kal folyamatosan biztosítsák az ellátást, s a kereskedetem kész. tetei is állandósuljanak. Az el­következendő hónapokban ki­egyensúlyozott kínálat várható a TÜZÉP-telepeken, helyenként és időnként azonban továbbra is előfordul, hogy a választék­ból hiányoznak majd egyes, kü­lönösen keresett szénfajták. Fő. ként a jobb minőségű hazai szeneknél lesz ez így, ezekből a íkereskedelem nem Is ígér a ta. valiyinál többet. A rendelkezés­re álló készleteket igyekeznek lehetőség szerint egyenletesen, ütemesen átadni az ország kü­lönböző részein lévő tüzelő- anyag-teleoeknek. Mint ismeretes, sok helyen átálltak az olajtüzelésről szi­lárd tüzelőanyagok használata, ra. Az ÁFOR tájékoztatása sze. rint azonban az elmúlt évben a tüzelőolaj-forgalomban ez még nem érződött. Az ellátás ennék ellenére kiegyensúlyozott vo*lt, s jelenleg is elegendőek a készletek. A kedvező időjárás­nak köszönhetően: egyelőre szállítási gondok sincsenek, hi­szen az utók az egész ország­ban könnyen járhatók. Atank­Minden forint megduplázódik Magán- gombapince Tenyészanyag és szaktanács a Pécsi á. G.-tól Tegnap a pécsi pincemun­kákról szóló írásunkban meg­említettük, hogy a város több pincét adott bérbe magán- gombatermesztőknek Ma ezek egyikét látogatjuk meg. A pince a belváros szélén az egyik Kossuth Lajos utcai ud­var mélyén van. Újonnan épí­tett beton lépcsőfokok vezetnek a több mint három emeletnyi mélységbe, a kétágú pincébe. Elsősorban az érdekel bennün­ket, hogyan is hasznosul egy pince, ezért állunk rá, hogy a magángombatermesztő ezúttal névtelenül szerepeljen. Utóbb kiderül: miért? Az évek folyamán számtalan pince szűnt meg és számosat állítottak helyre úgy, hogy va­lami célra hasznosuljon. A gond ezzel volt: a használó­jelöltek azt képzelték, hogy ál. járni ajándékként olyat kapnak, amibe csak bele kell ülni. Mi­vel nem ez történt, el is akadt a dolog a legtöbb esetben. Az­tán jött a Pécsi Állami Gazda­ság a nagy öttettél: gomba- termesztés Több nagyméretű pincében be is rendezkedett, megindult a nagyüzemi gomba, termesztés és azóta a gomba bármikor ott lehet az asztalún- kon. Aztán berendezkedett a PAG a gombatenyészettel be­oltott komposzt gyártására, ez pedig utat nyitott a magán­gombatermesztés előtt. A pincét egy éve vette bér­be a várostól szinte jelképes bérleti díjért, hónapokig tartó berendezkedés után (szel'lőzte- tő-rendszer, polcok, fóliafüg­gönyök stb.) szeptemberben került a helyére az első szállít­mány tenyészet, s október vé­ge — november eleje óta fo­lyamatos a termelés. Szinte na­ponta keli szedni és még a karácsony az újév kedvéért sem lehet kivételt tenni, ha a zsákok száját elborítja a tömén, télén sok, szép fehér gomba. Itt kívántatik elmondani, miért akart névtelen maradni a gom. batermelő. —1 Ugyanis mindenki azzal jön: ezzel aztán úgy meggaz­dagodsz, de úgy... Hogy? Ezekben a zsákokban 50 ezer forintom van, ennyibe jött, hogy ide kerültek a helyükre. A mintegy háromhónapos termelé­si ciklus egyik félében megtérül ez, hasznot csak utána hoz — úgy számítom, hogy minden fo­rint befektetés még egy forin­tot. Sok pénz, de sokat is kell dolgozni érte. Ez a pince szerencsés helyen van: a szellőzőkürtő a piactér­re nyílik, ott lehet leadni a 25 kilós komposztos zsákokat, s ugyanott lehet kiadni is, ha majd kimerültek. Nagy előny ez, ami kevés bérbeadott pincé­nél adatik meg a bérlőnek. És hogyan jut ki a gomba? — Amikor szedni kell — van, hogy naponta, de van, hogy 2—3 naponta (a komposzt pi­henési ciklusaitól függően) —, utána megérek kiegyenesed­ni .. . A rekeszeket kézben ci­peljük fel és ez — háromeme­letnyi lépcsőről van szó — szintén nem kis dolog. És ez csak a termés betakarítása! — Mi van még? — Állandóan gondoskodni kell a tisztaságról —1 időről időre fertőtleníteni kell perme­tezéssel —, a szellőztetésről, az egyenletes páratartalomról . . . Valamit mindig kell csinálni. Kétségtelen: patikatisztaság van a szépen megépített falú pincében, ahol a hőmérséklet állandóan 15 fok, a relatív pá. ratartalóm 95—98 százalék kö­rül van. Kiderül, hogy a nél­külözhetetlen szakértelem elég­gé újsütetű: szakkönyvekből szerezte és a PÁG szakemberei­től, akik gondoskodnak 'arról, hogy üzletfeléik a komposztos zsákok mellé a szakmai isme­reteket is megkapják H. I. kocsik a megrendeléstől számi, tott két héten belül házhoz szállítják az igényelt tüzelőola­jat azoknak a közületeknek és magánfelhasználóknak, akik tá­rolótartállyal re(nda)lkeznek. A kutaknál is viszonylag gyorsan kiszolgálják a vevőket. Sokan várnak hőtárolós vil- lonykályhára. illetve a bekötés­hez szükséges engedélyekre. Az elmúlt évben a terverett 30 ezernél néhány ezerrel több hő. tárolás villan ylkályh á t kötöttek be a lakásokba. A Magyar Vil. lamosművek Tröszt az idén is hasonló mennyiségű új kályha használatára ad engedélyt, s ebből minteqy 10 ezer engedély már az igénylők birtokában van. És az ipar és a kereske­delem várhatóan ezúttal bizto­sítja a 30 ezer hőtárolós vil­lanykályhát erre az évre. Színes alumíniumradiátor Az ALUKER Keresztúri úti központi raktárába, buda­pesti és vidéki üzleteibe meg­érkeztek a Balassagyarmati Fémipari Vállalat színes alu­míniumradiátorainak első szállítmányai. Az újdonságból az idén százharmincezer négyzetméternyit bocsát ki, ennek csaknem felét konver­tibilis valutával fizető orszá­gokba exportálja. Az eloxált, festett és mű­anyaggal bevont aluradiáto- rok gyártási licencét Auszt­riában vásárolta meg a vál­lalat; a tömeggyártás felté­teleit tavaly teremtette meg. A mintasorozat után a tö­meggyártás már hazai anya­gokból és szerelvényekből fo­lyik az év elejétől. Az aluradiátorokat öt szín­ben készítik: eloxált óezüst és mahagóni, festett metál- bronz és sárga, valamint fe­hér műanyag bevonatú kivi­telben. A termékeknek — amellett, hogy szép, több elő. nye van: a házi, tömb- vagy távfűtéshez egyaránt csatla­koztatható radiátorok kikép­zése olyan, hogy a meleg fel­felé áramlása közben a kül­ső felület legfeljebb negyven fokra hévül fel, ezért érintése nem kellemetlen, nem veszé­lyes. Újszerű tulajdonsága a variálhatóság: a tagok ma­gassága gyakorlatilag tíz cen. timétertől — lépcsőzetesen — kilencven centiméterig emelhető, szélessége pedig kilenc centimétertől — ennyi egy tag szélessége — há­rom méterig. Senki sem születik parancsnoknak egyedszázados fegyverek, 1919-es történelmi do­kumentumok, ismerős arcok vesznek körül bennünket az emlékszobában. Kiváló bá­nyászok, tudós professzorok, ré­gi gazdasági vezetők a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával kitüntetett Pécs vá­rosi Munkásőr Zászlóalj egykori alapító tagjainak, parancsnokai­nak fényképei. A zászlóalj két parancsnokával beszélgetünk, merthogy Krivicz Gyula most is főnöknek szólítja Sári Ferencet, pedig 1983. január elseje óta a harminckét éves fiatalember a kinevezett parancsnok. Sári Fe­rencről csak ezüst haja árulko­dik: valóban elérte a nyugdíj- kort. Arról az 1982. szeptember 18-t éjszakáról szeretném ha beszél­nének. Remélhetően talán so­sem lesz szükség arra, hogy igazi ellenséggel szemben bizo­nyítsák felkészültségüket. A Zengő ’82-es országos parancs­noki szemle keretében rendezett gyakorlaton megmutatta a pécsi zászlóalj, hogy mire is képes. A Munkásőrség negyedszázados történetében ezen a legnagyobb szabású erőpróbán a pécsiek kettős feladatot kaptak: néhány egység fontos objektumokat őr­zött, más csapatok pedig a kö­zeli erdőben rejtőző „ellenség" (kitűnően kiképzett, más me­gyéből érkezett munkásőrök vol­tak, akik számára a gyakorlat sikerét természetesen saját fel­adatuk teljesítése jelentette vol­na) felszámolását kapták fel­adatul. A parancsnokok pontos, jól átgondolt harcászati terveket készítettek, majd az egységek riasztása utón 22 órás keresés­ben, majd küzdelemben sem­misítették meg az ellenséget. Erdős, dombos terepen, a sok kilométeres gyaloglás, kúszás, a munkásőrök állóképességét, kitartását, elméleti és gyakorlati tudását egyaránt próbára tette. Sári Ferenc és al akkor még helyettes Krivicz Gyula munká­jának megméretése is volt ez az éjszaka. A munkásőrök szabad Az emberekkel együtt — az emberekért szombaton, vasárnap tartják foglalkozásaikat, gyakorlataikat, a parancsnokok évente húsz-hu­szonöt hétvégét áldoznak fel, hiszen nekik valamennyi egység felkészültségét figyelniük kell. Csaknem annyi a korkülönbség a két férfi között, mint ahány éves a munkásőrség. Hogy is lettek közeli munkatársak, bará­tok? — Apám a munkásőrség ala­pító tagja volt — mondja Kri­vicz Gyula. — Először Apával voltunk ba­rátok . . . Mindketten elhallgat­nak. Az idősebb Krivicz Gyula, a neves pécsi futballista, a ber­lini olimpián részt vevő magyar csapat tagja néhány esztendeje meghalt. Sári Ferenc is játszott, a Szol­noki MÁV erőssége volt. — A szolnoki járműjavítóban tanultam a lakatos szakmát, 1951-ig ott is dolgoztam. Ekkor vasútpolitikai főiskolára vittek, majd a MÁV Pécsi igazgatósá­gán, ezt követően a megyei pártbizottságon, aztán a MÁV vezérigazgatóságán dolgoz­tam ... A parancsnokság épületében, a lépcsőfordulóban egy moz­donymakettet láttam . . . — Ezt én kaptam — mondja Krivicz Gyula. Sári Ferenc, 1956 decemberé­ben jelentkezett a karhatalom­ba, 1957, január 15-ig ott telje­sített szolgálatot, aztán lakatos­nak ment vissza a vasúthoz. Utána hét évig az igazgatóság személyzeti osztályán dolgozott, 1964 óta pedig függetlenített munkásőrparancsnok. Közben persze állandó társadalmi meg­bízatásai voltak: KISZ- és párt- titkár. Állandóan tanult: párt­főiskolán felső-, a Műegyetemen középszintű oklevelet szerzett. Természetesen a parancsnoki beosztáshoz szükséges elméleti ismereteket is meg kellett sze­reznie. — Senki sem születik pa­rancsnoknak — mondja. K rivicz Gyula autó- és mo­torszerelő szakmát szer­zett, katonaként pedig a pécsi Munkásőr-zászlóaljnál teljesített gépkocsivezetői szol­gálatot. Leszerelés utón itt is maradt. Elvégezte a gépiparit, o MLEE 3 éves tagozatát, aztán ő is a munkásőri parancsnoki ismereteket adó 3 éves tanfo­lyamot. Már 1977-ben, 27 esz­tendős korában felelős beosz­tásban volt, miként Sári Ferenc is. Ebben az önkéntes fegyveres testületben, ahol a villanyszere­lő, orvos, kőműves, tanár, egy­forma ruhában, egyforma fegy­verrel, együtt tanul, gyakorlato­zik, különös tulajdonságok kel­lenek, hogy a parancs egyszerre legyen kérés, utasítás, biztatás, vagy éppen számonkérés. — A legfontosabb — mondja Krivicz Gyula —, hogy az em­berekkel megértessük, mit aka­runk, hogy a maguk sikerének tekintsék a feladatok teljesíté­sét. Csak velük közösen, együtt lehet eredményesen dolgozni. — Én sosem adtam kj olyan parancsot, amit magam ne tud­tam volna megcsinálni. Igaz, öt­venöt éves vagyok, nehéz a hu­szonéveseket a gyakorlatokon követni. Sosem szőttem álmokat, csak megvalósítható feladatokat tűztem ki. örök igazság az is, hogy a múltból nem lehet meg­élni, követni kell az életet, sőt a parancsnoknak egy kicsit előbbre kell mindig járnia. S persze mindig első a munkásőr, az ember, ki kell értük állni . .. Lombosi Jenő Kamara­est a Liszt Terem­ben A zenetörténetben a vonós­négyesek után kétségkívül az ún. zongoratrió a legelterjed­tebb kamarazenei műfaj. Főleg a klasszikában és a romanti­kában van jelen. Ebből a gaz­dag irodalomból játszott szer­dán este Bánky József, Gyér- mán István és Kakuk Balázs három művet: Haydn: A-dúr No. 18. trióját, Beethoven: Op. 1. No. 3. c-moll trióját és Schumann: d-moll trióját. Mindhárom mű egy-egy sajá­tos világot, stílust képvisel, egymás után hallgatva fontos zenetörténeti változásokat rep­rezentál, ezért a műsorválasz­tás külön dicséretet érdemel. Kamarazenei produkciót ele­mezve elsősorban az előadók egységes elképzelésére, játék­módjuk stiláris azonosságára és a megvalósítás egységes technikai színvonalára illik el­sősorban figyelni. Trió esetén mindez csak a szólisztikus eré­nyek tükrében jelentkezik, hi­szen a szólamok kirtiunkáltsá- ga szólistafeladatot jelent. A szerdai koncerten mindhárom művész nagyszerűen birtokolta hangszerét, technikai felké­szültségük semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Talán csak előadói egyéniségük kü­lönbözősége eredményezte, hogy a három különféle stílusú műben nem egyforma jelentő­séggel voltak jelen művészi alkatukból adódóan. Bánky József zongorajátéka minden összehasonlítást kiáll. Sziporkázó technikával, egész­ségesen erőteljes hangon ját­szott. Előadásában a művek rendezett formai egységként je­lentek meg, biztosan hordoz­ván a művészi tartalmat, a szer­zői szándékot. Valószínű, hang­szere jellegéből fakad az a magatartása, amit a szerdai hangversenyen éreztem. A hangzást egységbe fogó zon­goraszólamnak nem dinamikai, hanem jelentésbeli előtérbe helyezésével mintha egyedül hordozta volna a produkció fe­lelősségét. Gyermón István a tőle már megszokott (azért írom csak le, mert az értékre mindig fi­gyelni kell) gyönyörű hangon játszott, megragadva minden pillanatot, hogy a zene érzéki hatását hangsúlyozza, az egy­szeri megvalósítás örömét hall­gatóival megéreztesse, hogy a zenei szépségbe bennünket is beavasson. Emlékezetes marad e koncertről a Schumann-trió lassú tételtémájának megszó­laltatása és a harmadik tétel ritmikai sodrásának megterem­tése. Kakuk Balázs vérbeli kama­ramuzsikus. Nem törekedett szólisztikusan csillogni, hang­szerének, a csellónak elsősor­ban hangzásbéli fundamentá­lis jellegét hangsúlyozta. Ez különösen a Haydn-műnek vált előnyére, ahol a szólamok szerkesztése is ilyen, viszont erőtlenné lett abban a pilla­natban, amikor a szerző nagy ívű, elsöprően szubjektív fel­adatot ró a csellistára. Mindent összevetve csak büszkélkedhetünk, hogy váro­sunk muzsikusai ilyen jól meg­oldott és fontos koncerttel je­lentek meg a közönség előtt. Kircsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents