Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-05 / 4. szám

1983. január 5., szerda Dunántúlt napló 5 Befejezik-e határidőre...? Kenyérgyár épül Kunion Az Állami Biztosító az új esztendő küszöbén Kétszer ad, aki gyorsan ad Gépkocsi üvegkár rendezése Komlón és Mohácson is Új, korszerű kenyérgyár épül Komlón. Ez a tény mindenkit — okit érint — örömmel tölt el, hiszen a meglévő sütőüzem el­avult, nem tudja már sem mennyiségben, sem minőségben kellően ellátni a várost. Hegy eddig súlyos problémák nem adódtak, az elsősorban a mos­tani kenyérgyár dolgozói helyt­állásának köszönhető, valamint annak a ténynek, hogy a sásdi és a pécsváradi sütőüzem is be­segít. Ugyanakkor aggodalommal tölt el mindenkit — akit érint —, hogy az építkezés nem ha­lad olyan ütemben, ahogy a ter­vek és szerződések eredetileg rögzítették, és nagy a valószí­nűsége annak, hogy az átadás időpontja jelentős mértékben eltolódik. A szerződést 1981. jú­nius 4-én kötötték meg és a megjelölt határidő 1983. de­cember 31. 1981 év végén azonban már látszott, hogy el­húzódtak a munkálatok, ezért a kivitelező határidő-módosítást kért, amelyben az 1984. VI. 30-i befejezést garantálja. A kivitelező, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat sze­rint őket a késésben nem ter­heli felelősség. A terület ugyan­is, ahol az új kenyérgyár épül, laza talajú, egykor vizenyős te­rület volt, A tervek szerint ezt gyékényesi kaviccsal kellett vol­na 3—3,5 méter vastagságban tömedékelni. Költségmegtakarí­tás végett azonban a Baranya „megyei Sütőipari Vállalat kéré­sére a DÉLKŐ komlói kőbányá­jának meddőjét használták fel. Ez igaz, hogy jelentős — 6—7 millió forintos — megtakarítást jelentett a beruházónak, azon­ban ezt a kőzetet erre a célra még nem alkalmazták, ismeret­len volt — mondják — a mű­szakiak számára is, továbbá ez­zel a kőzettel nedves, fagyos időben nem lehetett dolgozni és a téli hónapokban le kellett vele állni. A kőbánya sem biztosítot­ta folyamatosan a kőzetet, mert a meddő melléktermék, és a bánya termelése csak meghatá­rozott mennyiséget biztosít. Ám való igaz, ezután sem ment a munka olyan ütemben, vetelte a változást: új, általá­nos rendezési tervre van szük­sége Szentlőrincnek. A 60-as évek elején készült régi rende­zési terven jelölt szabad terüle­tek beépültek, jelenleg nincs elegendő és megfelelő helyük sem új üzemek létesítésére, sem házak építésére. Ez az egyik fő oka annak, hogy a nagyközségi tanács megbízta a Dél-dunántúli Tervező Vállala­tot az új terv elkészítésére. A további ipari létesítmények kialakítására megfelelő terü'e- tet a Királyegyháza felé vezető út mentén jelöli majd meg a ahogyan azt a beruházó szeret­te volna. A kivitelező szerint er­re is van magyarázat: nem ér­keztek meg a födémelemek és ez megint lelassította a mun­kát. A beton födémelemeket Szolnokon gyártják, ám a Be­ton- és Vasbetonipari Művek arra hivatkozik, nincs elég em­ber, nem győzik kielégíteni az igényeket. (A szolnoki gyár ha­tékonyságát jellemzi, hogy egy nap alatt összesen két födém­elemet tudnak elkészíteni.) A komlói kenyérgyárhoz 100 da­rab kell, és a múlt év végére itt kellett volna lennj valameny- nyinek. Többszöri sürgetésre a két ünnep közötti időszakra ígérték. Az építővállalat be is rendelte embereit az elemek fo­gadására. A betonelemek rtem érkeztek meg. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a kivitelező építőipari vállalat sür­gette meg a szolnokiakat, ha­nem a Baranya megyei Sütőipa­ri Vállalat.) Az építésvezető, Schraub Fe­renc szerint a lemaradást be le­hetne hozni több ember idecso- portosításával, több műszakkal, azonban ez más beruházások rovására menne. Az időponto­kat azonban — szerinte — min­denképp egyeztetni kell a tech­nológiai szerelést végző Élelmi- szeripari Gépgyártó és Szerelő Vállalattal, mert hiába lesz kész az épület, ha azok nem tudnak jönni arra az időre. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat pedig aggódik — jogo­san. Hiszen ha az építkezés 1984 első feléig csúszik, az ne­kik 1—1,2 millió forintjukba ke­rül. Arról nem beszélve, hogy a komlóiak kenyérigényét válto­zatlanul gond kielégíteni, a kü­lönböző sütemények választékát pedig egyáltalán nem tudják biztosítani. És az sem közömbös, hogy a jelenlegi üzemben csak jelentős túlóra-vállalással tud­ják a legszükségesebb feladato­kat ellátni és ennek nem min­den dolgozó örül — a többlet­pénz ellenére sem. terv. Amj a lakásépítést illeti: a következő években a tánchá­zak építésére alkalmas telkek lesznek majd túlnyomó több­ségben, de a nagyközség nem mond le a panellakások, illetve a családi házak építéséhez szükséges területek kijelöléséről sem. Arra is kérték a tervezőket, hogy határozzák meg azokat a részeket, ahol játszótereket, parkokat létesíthetnek. Végül, de nem utolsósorban szeret­nék, ha a nagyközség jelenlegi Az utóbbi néhány évet, így a tavalyit is, s alighanem még néhány ezután következő esz­tendőt is, a gazdasági hely­zet és lehetőségek szempontjá­ból a szigorúbb évek közé szó. mithatjuk. Mind a gazdálkodó szervezetek, mind a családok rákényszerültek és rákénysze­rülnek, hogy nagyon megfon­toltan rangsorolják 0 szükség­leteiket. S a „papírforma" sze. rint a biztosítás aligha szere­pel a szükségletek szigorú rangsorának listavezetői között. — Úqy vélem, nem a szakmai elfogultság mondatja velem, hogy a mostani gazdasági kö­rülmények között minden koráb­binál nagyobb szüksége van a biztosításra a magánszemélyek­nek és gazdálkodó egységek­nek egyaránt — mondta a be­szélgetés kezdetén Gábor Já­nos, az Állam; Biztosító Bara­nya megyei Igazgatóságának vezetője, amikor az intézet idei terveiről érdeklődtünk. — A káresemények bekövet­kezésének valószínűségét álta­lában nagyon nehéz előre ki­számítani. s ugyanilyen nehéz, vagy éppen lehetetlen a követ­kezményeiket helyrehozni, leaa- lább is saját erőből. A gazdál­kodás biztonsága érdekében naqyobb srükséa lesz a bizto­sításra. Csak néhány számada­tot említek példaként. Tavaly egvedül a Mecseki Szénbá­nyáknak 82 millió forintor fizet­tünk ki biztosítási kártérítésként. Baranyában mintegy ötvenezer darab személyi kór kifizetésére került sor 92 millió forint érték­centruma tovább erősödne: a meglévő néhány régi kisebb ke­reskedelmi egységek helyén korszerű bevásárlóközpont épülhetne, s itt kapna majd he­lyet a művelődési ház is. Az el­képzelések szerint a már itt lé­vő intézményekhez tartozó nagy kertek egy részének beépítésé­vel elérhető, hogy Szentlőrinc központja tovább fejlődjön. A két és fél millió forint értékű általános rendezési terv ez év végére készül el. ben. 8700 műszaki káreset volt, a gépjárműkár meghaladta a tízezret. Ez utóbbiak esetében 58 millió forint kártérírést fizet, türvk ki. — Milyen újdonságok lesz­nek az Állami Biztositónál 1983- bon? — Új biztosítási módozatok valószínűleg nem lesznek idén. A tavalyi óv azonban az Állami Biztosítónál a felkészülés idő­szaka volt a magasabb szintű fe'adatok ellátására, s ez mór idén elkezdődik. A központi ter­vezés helyett a megyei igazga. tóságok önálló szabályozási és tervezési rendszerre térnek ót. Ez lényegében annyit jelent, hogy a saját munkánk függvé­nyében tudjuk a dolgozóinkat fizetni. Fejlesztenünk kell az üz. letpolitilkai és piackutatási mun­kát, a kárrendezés és ügyfél­szolgálat színvonalát. Még ak­kor is szükséges ez, ha az üavek számához viszonyítva 1982-ben elenyésző volt a pa­naszok száma, s ebből a 41- ből is csak 9 volt a jogost — Olykor olyan panaszokat is lehet hallani, hogy az Álla­mi Biztosító hatóságként visel­kedik? — Nem vagyunk hatóság, s nem is igyekszünk az lenni, de a társadalmi tulajdon védelmé­ben be kell tartamunk a köz­ponti előírásokat, másrészt vi­szont bizonyos ügyekben be kell várnunk az igazi hatóságok — rendőrség, tűzoltóság — hatá­rozatait, hogy a kárt rendez­hessük. Mi a gyors ügyintézésre törekszünk, hiszen kétszer ad, aki gyorsan ad. Ezt a célt szol­gálja néhány szervezeti változás is, amelyek hosszabb távon fognak kifejlődni: a lakossági biztosítások ügyintézését mind jobban a helyi fiókokra ruház­zuk ót, míg a szocialista szek­tor biztosítási ügyeit az igaz­gatóság központjába centrali­záljuk. A megyei feladatokat ellátó gépkocsi kárrendezési fió­kot fokozatosan decentralizál­juk, hogy gyorsabb legyen az ügyintézés és az ügyfelek is kevesebb időt veszítsenek. Ja­nuár 10-től Mohácson és Komlón helyben intézik már az apróbb gépkocsikárokat, első­sorban az üvegkárokat A kár­rendező kimegy, készpénzcsek­ket ad az ügyfélnek, amit az a helyi fiókban beválthat. D. I. S. Zs. Telkek az építkezőknek A jó tempójú fejlődés kikö­Új rendezési terv készül Szentlörincről Remecz Béla kiállítása Uránvárosban Remecz Béla képeiből látható kiáflitás január 30-ig, a BéV Szántó Kovács János utcai klubkönyvtárában. Remecz Béla, mint a BÉV nyugdíjasa, és mint az ódon hangulatú régi utcák megörö- kitője állít ki ezúttal. Kiállításának címe „A régi Pécs”, és képei azon túl, hogy gyönyörködtetnek és örömet okoznak a város sze­relmeseinek, helytörténeti értékkel is bírnak, hiszen több Ízben már eltűnt, lebontott vagy átalakított városrészleteket mu­tatnak be. RÁDIÓ MELLETT... Mélyedés a kanálon Rádiós jegyzetében mondja el a riporter a főváros egyik kerületi tanácsülésén tapasz­taltakat, miszerint némely ta­nácstag — miután kézjegyüket otthagyták a jelenléti íven - az első szünetben elhagyták az üléstermet. Nem tiltakozásul persze, hiszen nemtetszésüknek éppen úgy adhattak volna han­got, hogy véleményüket el­mondják. Egyszerűen hazasom- fordáltak, „nyűgnek" érezték a néhány órányi ülésezést, ahol tulajdonképpen választóikat kellett volna aktivan képvisel­niük, közvetíteniük a lakosság óhaját, észrevételét a kerület vezetőinek s ezzel segíthetnék a kerület tanácsi munkáját. Nem egyedi jelenség, előfor­dulhatott volna másutt is: a képlet ismerős. A beszámolót követő és a vitát megelőző szü­netben — nemcsak tanácsi te­rületen! — gyakran látni kabát­jukat, táskájukat hónuk olá csapva kiosonni embereket, né­ha sürgős dolgukra hivatkozva, vagy még arra sem. Soha egyetlen ülésen, anké­ten, értekezleten nem várták el valamennyi résztvevőtől a fel­tétlen hozzászólást. Nem is le­het. Nem mindenki tud azonnal véleményt formálni a hallottak alapján, inkább választja a jól átgondolt cselekvést az elkövet­kezendő időkben. De az is fur­csa, hogy egyeseknek soha, semmikor nincs véleménye, azaz hogy van —, a folyosón, vagy a házon kívül. Már-már anelf1- dotaszámba megy a történet: egyik megyében mezőgazdasá­gi szakemberek és küldöttek összevont tanácskozásán a tar­talmas beszámoló után hosszon Elhunyt Bihari Ottó 1983. január 4-én, 62 éves korában elhunyt Bihari Ottó pro­fesszor, állami-dijas, az MTA rendes tagja, a Dunántúli Tu­dományos Intézet igazgatója, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának tagja, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettje. Temetése január 13-án 12 órakor lesz a pécsi közteme­tőben. Magyar Tudományos Akadémia MSZMP Baranya megyei Bizottsága Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem B iharj Ottó 1921. január 13-án Temesváron született, értelmiségi családból. Debrecenben vé­gezte iskoláit, ott érettségizett 1939-ben és szerzett diplomát a jogi egyetemen, 1943-ban. 19 éves korában, 1940-ben került kapcsolatba a mun­kásmozgalommal és ez az el­kötelezettség egész életét meghatározta. 1941-ben lé­pett be a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjába és éve­kig dolgozott az illegális moz­galomban. A felszabadulás utón a párt Tolna megyébe küldte, ahol főispáni titkár és a me­gyei bizottság közigazgatási felelőse lett. 1949-től a Bu­dapesti Közigazgatási Iskola igazgatója, majd 1951-től a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemen oktatott. 1956-ban nevezték ki c Pé­csi Tudományegyetem Állam­jogi Tanszéke vezetőjének, majd 1957-ben egyetemi ta­nárnak, ugyanezen évtől 1964-ig a kar dékánja volt. 1973-ban az MTA levelező, majd 1979-ben rendes tagjá­vá választotta, 1973-tól kezd­ve a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója lett; veze­tése alatt vált az intézet a hazai területfejlesztési kuta­tások egyik kiemelkedő bázi­sává. Az intézet vezetése mel­lett az egyetemi államjogi tanszéken is aktívan oktatott és tudományszakát, az állam­jogot is nemzetközileq elis­mert szinten művelte. 10 könyve és mintegy 100 tudo­mányos dolgozata jelent meg. A Magyar Államjog egyetemi tankönyvét röviddel elhunyta előtt fejezte be. A Magyar Népköztársaság Alkotmányá­nak és számos törvénynek előkészítésében, valamint ki­dolgozásában tevékenyen részt vett. Tudományos tevékenysége mellett mindvégig aktív tár­sadalmi és tudományszervező munkát végzett. 1959 óta tag­ja az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának, 1962— 1980 között a párt végrehajtó bizottságának is. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai társadalom­tudományok fejlesztésében, az egyetemi oktatás korszerű­sítésében, a területi tudo­mányszervező munka, a fiatal kutatók pályakezdésének tá­mogatásában. Elnöke volt a Pécsi Akadé­miai Bizottságnak, az MTA Politikatudományi Bizottság­nak; alelnöke a Bécsi Társa­dalomtudományi Koordinációs és Dokumentációs Központ­nak. Ezenkívül a hazai és nemzetközi tudományos élet­ben számos társadalmi és tu­dományos funkciót töltött be. Érdemei elismeréseként több kitüntetésben részesült. Tulajdonosa volt a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Szocialista Magyarországért Érdemrendnek, a Munka Ér­demrend arany fokozatának, s Állami Díjjal is kitüntették. Emberi tulajdonságai, se­gítőkészsége, közvetlensége, családszeretete őszinte tiszte­letet és elismerést ébresztett hallgatóiban, munkatársai­ban és mindazokban, akik őt ismerték. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. tartó csend következett, míg végre jelentkezett az első hoz­zászóló, valahol a hátsó sorok­ban: „Hol lehet felvenni a napidijat, meg az útiköltséget, mert megy a vonatom...!?” De hát ugye — ahogy mon­dani szokás -, ez az érem egyik oldala. Mert azon is eltűnődhe­tünk: vajon minden tanácsko­zás tartalmas-e? Leköti-e a hallgatók figyelmét? Van-e ér­telme annak, hogy a hozzá­szólók egyike-másika — csak azért, hogy lássák, jelentkezett, itt van! — ismétlésekbe bocsát­kozik, mellőzve minden önálló gondolatot, értelmes javaslatot. Vagy a másik, aki butábbnál butább szöveggel untatja a résztvevőket és a szavai nyo­mán támadt megdöbbentő csendet, ámuldozó sikernek könyveli el. A fellengős szövegtől nem mentes sok előadó sem a szó­noki asztalnál. Jobbra-balra osztogatja üdvözlő fejbólintá- sait, majd elfoglalja a helyét és elmondja azt, amit a jelen­lévők már rég tudnak — eset­leg jobban, alaposan tájékozot­tabban — mint ő moga. Bizo­nyítja, hogy a „kanálon mélye­dés vanj’, holott ez természetes és ez nem is téma. De a szó­áradat lassan elönti a termet, a hallgatóság rég lemondott arról, hogy a gondosan odaké­szített jegyzetfüzetbe csak egyetlen ép gondolatot is rög­zítsen. Azért mert nincs. A jegyzőkönyv vezetésével megbí­zott kartársnő mértani ábrákat rajzol a füzetlapra, azon tűnőd­ve, holnap mit tegyen át gép­re a hallottakból? Semmit. Csodát nem művelhet, pedig elég gyakorlata van ahhoz, hogy borzas hozzászólásokat megfésülve örökítsen majd meg az utókor számára. A semmitmondó frázisokat gyötrelem végighallgatni. A frá­zis-őzön megalázza a hallgatót, aki az előadónak tiszteletet előlegezett azzal, hogy tőle okos dolgokat remélve, beül a terembe és meghallgatja. Aztán csalódik. Restelkedve ég az ar­ca, holott nem neki. hanem a pulpitus túlsó oldalán állónak kellene pirulnia. Hát ezért mondom, kettőn áll a vásár. Némely esetben az elő­adó is hazasomfordálhatno. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents