Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-31 / 30. szám
Pécsett Is kipróbálják Novák néni bőrregeneráló teakeverékét Ötlet-meccs kísérlet az írisz szalonban Bányász, orvosnő, nyomdász, diáklány és hivatalnok vállalkozott a kezelésekre Évekig tartó eredménytelen kezelés után teakeverékkel próbálta bőrpanaszait enyhíteni egy idős budapesti asszony. Novák néni nem feltalált, csak megtalált, rátalált olyan -növényekre, amelyek főzete gyógyító hatásúnak bizonyult. Tapasztalatairól — sajnos már csak posztumusz riportban — beszámolt a tv idei első ötlet- meccs adása. Novák néni váratlanul elhunyt, de szellemi öröksége nem vész kárba, a televízió felkarolta az ügyet, lehetőséget adva a bőrregeneráló teakeverék nyilvános, széles körű kipróbálására. Óriási érdeklődés követte a bejelentést. Nem tudni ponto- Hhr hágyan jelentkeztek, mivel a megadott számon „csak" 700 hívást volt képes rögzíteni az -automata. Mint arról a HDN január 10-i számában hírt adtunk, Pécsről elsőként, együttesen jelentkezett Szentklárainé Götli Ibolya, a Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezet írisz szalonjának műszakvezető kozmetikusa és a HDN szerkesztősége, hogy örömmel vállalna részt a kísérletből. Egyben azt is megírtuk, kedvező válasz esetén - a szalonnal együttműködve - folyamatosan beszámolunk a kísérlet eredményeiről. Az ötlet-meccs legutóbbi műsorában szemtanúi lehettünk a bőrregeneráló teakeverékes kezelésnek. Ekkor mi még nem kaptunk választ, úgy tűnt, Pécs kimarad a kísérletből. Érthető volt az örömünk: pénteken csomagot hozott a posta, lezárt műanyag dobozban Novák néni teakeverékét. Megbocsátható a kíváncsiság: szerkesztőségünk dolgozói legszívesebben felbontották volna a titkot rejtő dobozt. Végül is, természetesen sértetlenül továbbítottuk a küldeményt az írisz szalonba. A cikkünk nyomán jelentkezők közül a kozmetikussal együttműködve választottuk ki a kísérletben részt vevő személyeket. Az volt a cél, hogy lehetőleg eltérő foglalkozású, életkorú, más-más bőrpanasz- szal küszködő egyének részesülhessenek a kezelésekben. Ma délelőtt elkezdi a gyógy- teás pakolásokat Szentklárainé egy bányászon, orvosnőn, nyomdászon, diáklányon és hivatalnokon. Amit gyógyítani, szépíteni kell: zsíros, pattanásos arcbőr, lelógó szemölcs, sebes kézfej, ekcémás jellegű bőrelváltozások. A vállalkozókról a kezelés előtt, közben és a kísérlet után is fotó készül, hogy regisztrálni lehessen a kedvező, vagy kedvezőtlen változást. A kísérletekről folyamatosan beszámolunk a HDN- ben. Még annyit. A tv-től kapott kis mennyiségű bőrregeneráló tea csupán a felsoroltak kezelésére elegendő, tehát olvasóink egyelőre hiába fordulnak ilyen jellegű kéréssel a szalonhoz. Wesztl M. Kistelepülések versenye 1 Nyolcmillió fa I uf © j lesztésre Somogybán Nagyberkis szolgáltatóház Mosdós s úszásoktatás a szanatóriumban Somogy jellegzetes aprófalvas megye. Nem menekült meg az utóbbi évtized fblu-elhalá- soitól, sok olyan kis községe van, ahol már nagyon kevesen laknak, több falu lakossága elöregedett. Ahol ez a folyamat természetes, ott nem is lehet megállítani. Viszont jó néhány olyan település is veszélybe sodródott, amelx nem eredendően életképtelen; önfenntartó képességét némi — elsősorban anyagi — segítséggel megőrizhetné. Ebben az ötéves tervben a megyei fejlesztési alapokból a korábbinál jóvá! több jut a falvaknak: 808 millió forint. A megyei tanács annak idején úgy döntött, a szűkösebb pénzügyi lehetőségeket elsősorban a városoknak kell „lenyelni". Így sem sok az a pénz, ami a községek közt eloszlik, ám a helyi erőkkel kiegészülve több reményre jogosítja a falvak lakóit, mint a néhány évvel ezelőtti anyagi helyzet. A megyei tanács által meghirdetett településfejlesztési verseny értékelésének módja is megváltozott az utóbbi időben. Brandtmüller István tervosztály-vezető erről elmondta: — A versengésben elérhető díjak — főleg egy kisebb település esetében — sokat jelenthetnek a nyerteseknek. így ezzel a versennyel közvetett módon a természetes folyamatokat igyekszünk segíteni: oda juttatjuk a pénzt, ahol a faluért sokat tesz a közösség, ahol ezek szerint jól érzik magukat az emberek, tehát életképes a település. Régebben a verseny értékelését szűkebb információk alapjón, elsősorban statisztikákra támaszkodva végeztük el. A tanácsot értékeltük, $ nem az egész közösséget, így a társközségek többnyire háttérbe szorultak. Az új kiírás szerint tulajdonképpen külön versenyeznek a társközs- ségek is, mindent sorra veszünk az értékeléskor, amit a lakosság a faluért tett, és az elnyert jutalom is csak ott használható fel, ahol az eredmények megszülettek. Tehát társközségek esetében, ha a nyertes az „alárendelt" falu, a díj nem használható fel a székhelyközségben. A versenyt évenként értékelik. Az adatgyűjtés még tart, tavasszal derül majd ki, hogy 1982-ben mely települések voltak a legjobbak. Fonyód? Az 1981-es verseny egyik díjazottja, ahol ezrek fogtak ösz- sze azért, hogy legyen sport- csarnok ... Nagyberki? Ahol szolgáltatóház épült azért, hogy ne kelljen a városba menni mindenért... Társközség Mosdós? Ahol a tüdőszanatóriumban az iskolások úszásoktatását is megoldó uszodát létesítettek ... Üj községnevek kerülnek fel a listákra? Természetesen sokan, sok helyütt tippelnek. Már ez a találgatás is serkentő lehet az 1983-as versengéshez. Nyírfajdok a szomszéd megyében C saknem 450 évvel ezelőtt Török Bernát levelet írt Nádasdy Tamásné Kanizsai Orsolyának. Minket most csak az utóirat érdekel: „És küldtem Nagyságodnak egy császármadarat és egy lajdot." Fájd? Volt, nincs, lesz Somogybán. A nyírfajd, amit a vadászkönyvek, útleírások forgatói jobbára az északi régiók lakóinak ismernek, s aligha tudnak Magyarországon olyan területet elképzelni, ahol megtalálná létfeltételeit. Most ismét előtérbe került, mégpedig a Dél-somogyi Állami Gazdaság vadgazdálkodási kerületénél, ahol dr. Galamb Gábor kerületigazgató izgalommal készül e szép madár újrahonositásárcrr — Olyan volt, amikor Hannover környékén vendégként mászkáltam és a lefolyástalan, mocsaras részeket, gyalogfenyőkkel, nyírekkel tarkított erdőket- ligeteket jártam, mintha itthon lettem volna a kerület központjának, Nagysallérnak a környékén, mondjuk a Kígyós-tónál... Akkor jutott eszembe: a németek is Skandináviából hozzák a tenyészanyagot, s ha ők így nyírfajdokat kínálhatnak a puskacsövek elé, ugyan miért ne próbálhatnánk meg mi is? Nagysallér környékét ismerve- figyelve egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy itt valamikor ne élt volna nyírfajd ... A szerencse'egy fekete-erdei vadász képében jelent meg. A nagysallériek német vadászvendége hobbiként foglalkozik a nyírfajdok tenyésztésével. Dr. Galamb óvatosan előadta ötletét. — Itt a nyírfajdnak mennie kell! — mondta az idős ember pipája mellől, amikor megnézte a környéket. — Lassan hét éve lesz — folytatja a kerületigazgató —, amikor a schwarzwaldj vadász megérkezett egy mlkrobusszal, bent a kocsiban dürögtek a fajdkakasok .. . Nem volt kellő tapasztalatunk, így az első nekifutás nem is sikerült. Most szeptemberben megint itt volt a vendégünk, tavaszra 30 nyírfajdot ígért. Kezdjük megint, de most már okosabban. Nem mindegy, hol lesznek a sál léri fajdok. Nem lehet a közelében fogoly, Se fácán, s különösen nem házi veréb, köny- nyen fertőződhet ez a szép madár. A szép jelző elsősorban a kakasokra áll: gyönyörű, kékesfekete madarak, farktollaik mint a lant, hófehér villanásokkal. Nagysallérban azt tervezik, hogy a most érkező harminc madárnak elsőként csak a felét engedik szabadon, majd — miután a szakértő német vadász három hónapig itt lesz, s segít „beindulni" a tenyészetnek — a többit is. A várakozások szerint 4—5 év múlva mintegy 150— 200 nyírfajd él majd a somogyi homokhátnak ezen a részén, s akkor indulhat a vadászat is, mégpedig — s ez a telepítés egyik haszna — a kora tavaszi hónapokban, amikor egyébként vadászati holtszezon van. Ami azt jelenti, hogy az év minden szakában tudnak fogadni vendégeket, s ez gazdaságilag koránt sem mindegy: például Ausztriában egy nyírfajdkakas lelövési díja több ezer nyugatnémet márka. A fájd különleges vadászati módja élmény. A párzás időszakában a kakasok dürögnek, a hang utón lopózva kell az egyébként nagyon éber madarak közelébe férkőzni, kihasználva a dürgés rövid dalai alatt süketté-vakká váló kakas bó- dultságát. Ha jó a vadász, nagy ára lehet a szerelemnek ... Mészáros Attila L. P. Kanizsai falak Megérkezik az ember Nagy. kon iz sár a „Somogyország", azaz Pogányszentpéter felől, s mit lát mindjárt a Néphadsereg útja mentén, a keleti városrész szélső házain? Számokat. A házak egyszínűre festett végfalain hatalmas, 3—4 méteres számok, nyilvánvalóan házszámok. És amikor az ember elhagyja Nagykanizsát, ugyanezeknek a házaknak a másik végfalán látja ugyanezeket a számokat. Remek dekorációs ötlet! De nem ez az egyetlen. A kanizsaiak — az 1981- ben elnyert Hlld-érem birtokában — a házak, a tűzfalak dekoratív festését is fontos feladatuknak tartják, s ettől a város érdekes, egyéni ízt kap. Láttam pl. eg.y házat Nagykanizsa egyik forgalmas utcájában: eredetiben vigasztalanul sima falfelület, amit még ablak-, ajtónyílások sem törnek meg Valakinek a jó ötlete révén a színek által kapott tagolást ez a sík homlokzat. Van oromdísz a tető alatt, tekintélyes keretet kaptak színből az emeleti ablakok a földszinti üzletajtók, kirakatok. Aztán van egy hatalmas tűzfal, ami ugyan belső teret határol, igaz, nem akármilyet. A két éve pécsi tervek alapján helyreállított ún. Vasember-ház (ugyan hová tűnt e| a „vasember", ami valaha a Szabadság téri homlokzatot díszítette?) udvarót határolja le a déli oldalon, pontosan a Hild-kapu- val szemben. Az irdatlan tűzfalat úgy tették elviselhetővé, hogy szabályos ablakokat festettek ró. Volnának még példáim, de minek soroljam?... Az egész egyébként azért ragadott meg, mert eszembe jutott, hogy valamikor novemberben a pécsi tűzfalakról írtam, másutt látott ötleteket idéztem, s nyílt felhívással fordultam értő és laikus olvasóinkhoz: jelentkezzenek tűzfaldíszítő ötleteikkel. Senki nem jelentkezett. Vagy ötlet híjám, vagy közömbösségből ... H. I. Ha minden szóló termőre fordul... Eldugaszolt borkinálat... A Szabaditól Kéthely—Marcali—Böhönye vonalig behatárolt területen az ország legfiatalabb borvidékének dimbes- dombos területe hullámzik! A valaha jobb napokat látott, boráról híres vidék — a nagyban pusztító betegség utón — újra borvidékké lett, tavaly augusztusban. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a Balaton kedvező klimatikus hatása ma is változatlan. A Balatonboglári Állami Gazdaság, mint gesztor, megalakította az ún. Viticoop- rendszert, s olyan jóhírű tagjai vannak, mint a siófoki, szabadi, szárszói, leilei, kéthelyi, somogyvári téeszek, vagy az Agárdi Állami Gazdaság. Mindez talán közismert, de a társulásnak ma gondja van. Erről beszélgettünk a közgazdasági igazgatóhelyettessel. — 1985-re már harmincezer tonna szőlővel számolhatunk — kezdte Cziráki Imre. — Várható volt ez az eredmény, hiszen itt sem rosszabbak az adottságok. A társulás már bebizonyította, mekkora előnnyel jár. Először a szellemi tőkét említeném, ami a szőlőtermelő gazdaságunkból kisugárzik. Aztán itt van a tagok értékesítési biztonsága, a beruházási költség csökkenése. Ma a hazai és külföldi értékesítésünk fele-fele arányú. Mi azt szeretnénk, ha ez az arány a jövőben az export javára eltolódna. Telepíteni 1977-ben kezdtünk, azóta folyamatosan végezzük ezt a munkát. Ha minden szőlőnk termőre fordul, komoly mennyiséggel kell számolnunk. — A piac meghatározó tényező. — Olyan bort kínálunk, amit megvesznek. Ma már elfogadott boraink vannak. Ilyen a bogiári muskotály, a kékfrankos és a zöldszilváni. — Megterveztek és létrehoztak egy korszerű rendszert. A telepítéstől a szüretelésig mindenről gondoskodnak. Egyre több lesz a termés, a bort ugyanakkor egyre nehezebb eladni. — Tőkés exportunk hetven százalékát küldjük hordókban az NSZK-ba. Kétségtelen, hogy a továbblépéshez új piac szükséges. Mi ezt a piacot Amerikában látjuk. És itt jutottunk egy „prózai" dologhoz. Kiderült: hiába kedvelnék a borainkat, ha a rossz minőségű parafadugó miatt nem tudjuk eladni. Ugyanis a külföldi vásárló ma is ragaszkodik hozzá: a jó bort jó minőségű parafadugóval illik lezárni.. Viticoop-rendszer által kölcsönként fölvett negyvenmillió forintot 1984-ig vissza kell fizetni. Ehhez nem csupán jó bor, de megfelelő piac is kell. Félő, hogy az oktalan spórolós miatt éppen ettől a piactól esnek el ... Az olcsó dugó eldugaszolja a borexportot.. . Megnettói □
