Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-29 / 28. szám

így alkot am Alkotók GM „Fölvették” a sebességet Az ,,Alkotók” GM: fiatal pé­csi tervezők tizenegy tagú csa­pata. Mindössze héthónapos munka a hátuk mögött. Ez az idő, mint tudjuk, .még egy élet­képes emberi lény vilógrajötté­hez is kevés. Hagy mégis be­mutatásukra vállalkozom, ennek az az oka, hogy e rövid idő alatt is sokat dolgoztak, és munkájukról — egyáltalán: lé­tük feltételeiről, körülményeiről - értékes tapasztalatokat gyűj­töttek össze. Gyorsabban is, jobban is A múlt év végéig 18 munkát fejeztek be és megkezdték to­vábbi négyet-ötöt. Ez nem len-- ne sok, de figyelembe kell venni, hogy mindezt szabad idejükben: reggel, este, hajnal­ban végzik, minthogy állandó főfoglalkozásuk is van. Nem árt elöljáróban elmondani róluk azt is, hogy amit elvállalnak, az a legjobb értelemben vett „hiány­pótlás": felújításokat, rekonst­rukciókat vagy más, olyan „kis" munkát vállalnak el, amire a tervező irodák nem szívesen, vagy egyáltalán nem vállalkoz­nak. De tartsunk sort: hallgas­suk meg az egyik alapító tagot, Sik László építészt a legelső lé­pésekről:- A szükséges engedélyek megszerzését májusban kezd­tük, s az előkészítés június vé­gére fejeződött be. A tanácstól és a cégbíróságtól alig egy hét alatt megkaptuk a működési engedélyt, sokkal nehezebben ment viszont a szükséges enge­délyek megszerzése azoktól a cégektől, ahol főállásban dol­gozunk. Tizenegyünk között akad állami és szövetkezeti tervező vállalati dolgozó, főis­kolai tanár, sőt, nyugdíjas is. Magánvállalkozásunk létrejötte előtt is ismertük egymást. A szervezésnek mindössze egyet­len kritériuma volt: aki belép, ha munka van, gyorsan és jól tudjon dolgozni. Rugalmasan, olcsón — Különböző beosztásokban valamennyien tervezőként, vagy ehhez kapcsolódó munkakörök­ben dolgoztunk - veszi át a szót a másik alapító tag, Bla- szauer György. - Saját munka­adónknál is, másutt is láttuk, mennyire rugalmatlan az egész beruházási, tervezési folyamat, kezdve a gondolat megfogal­mazásától a programadáson át a létesítmény megvalósítására adandó változatokig, a pénz­ügyi lebonyolítástól a kivitele­zésig. Úgy gondoltuk, ezt sok­kal gyorsabban is lehet csinál­ni. Akadt rá példa, hogy egy délután megkaptuk a feladatot és másnap délutánra már adni kellett egy vázlattervet, egy hét­re rá az engedélyezési tervet, Ritka még a versenytárgyalás újabb néhány nap múlva pe­dig a kiviteli tervért érkező ki­vitelező mór ott állt a kapuban. A hivatásos cégek számára ér­vényes rendeletek minderre he­teket, hónapokat hagynak, ír­nak elő, de nekünk a valóság­hoz kell igazodni: most vart pénz, most kell építeni. A leg­fontosabb számunkra az volt, hogy ezt a sebességet „fölve­gyük". Bátran mondhatom, mert Az épülő szászvári lakóházak eddig még betartottuk: még nem volt olyan munkánk, amit a megrendelés vételétől számí­tott hat héten belül el ne ké­szítettünk volna. Igaz ugyan, hogy a tervező gmk-ra vonat­kozó ÉVM-rendeletek viszony­lag kis munkákra jogosítanak fel minket, de egy tizenkétlaká- sos társasház megtervezése, be­leértve a legkülönbözőbb ható­sági hozzájárulások megszerzé­sét, semmiképen sem kis dolog. Készítettek már bonyolult tervdokumentáció átdolgozást hét nap alatt, s a gyorsaság ko­rántsem ment a minőség rová­sára. Ez részben annak tulajdo­nítható, hogy kis csapatunk egyre jobban összeszokott, egyre ütőképesebbé vált - hi­szen tervezői felelősségük köl­csönös és egyetemleges -, rész­ben meg annak, hogy az anyag- költségben, a járulékos költsé­gekben is jelentős megtakarí­tósokat értek el. Úgy vélik, a tervezői becsvágyat, ami mór a munkahelyükön, külön-külön is jellemezte őket, át tudták men­teni a gmk-ba is. Ez annál is könnyebben ment, mert úgy érezték: a munkában többlet- kapacitásuk is van, amit a fő­állások bejáratott mechanizmu­saiban nem, vagy csak nagyon kevéssé tudnak kamatoztatni. Az időtényező, az év 356 nap­jának kihasználása azonban csak egyik forrása eredményes­ségünknek. A másik fontos té­nyező, hogy olcsón is dolgoz­nak. Az újpetrei iskola bővíté­se, a siklósi Batthyány utcai is­kola műemléki jellegének meg­felelő, födémcserés helyreállí­tása, egy szintén siklósi óvoda­átalakítás, egy szigetvári mun­ka és több műszaki vizsgálat után e kettő együtt hozott szá­mukra sikert egy érdekes ver­senytárgyaláson . . . Bizalmat teremtve- A társasházépités kedvelt feladata az állami tervező cé­geknek is — részletezi Blaszau- er György. - A mázaszászvári munkáslakások szóbanforgó versenytárgyalásán az egyik fő kritérium a rövid határidő volt, a másik a tervezési díj, a har­madik pedig a lakások egy négyzetméterének az ára. A tervezést rövid időre vállaltuk, a tervezési díjat hatezer forint­ban ajánlottuk meg, és tartani tudtuk a négyzetméterenkénti 6—7 ezer forintos kivitelezési költséget is. Ezzel az árral el­értük, hogy az építkezésben részt vevő bányászok „belépő­je" nem volt több, mint 80-90 ezer forint. A munkát még mint magántervezők kezdtük, de olyan bizalmat teremtettünk, hogy most, munkaközösségként is egymás után kapjuk a meg­bízásokat. Másutt viszont gyak­ran tapasztaljuk, hogy az árak­kal a megrendelők szinte alig törődnek — mintha nem is a földön élnének! Létrejön pél­dául egy lakásépítő szövetke­zet, ám akiknek a feladata len­ne, hogy az építtetők pénzén őrködjenek, úgy látszik, ez nem érdekük, mert a magasabb ára­kat is elfogadják. Az árak csök­kentésének igen jó módja a versenytárgyalás, de erre, saj­nos, alig akad példa. Mi vi­szont igyekszünk figyelembe venni például a művelődési ágazat szerényebb lehetősége­it az áraknál is. Csoportjukban egyébként kü­lönösebb belső hierarchia nincs; egyformán dolgozik min­denki, s az egyéni ötleteknek, leleménynek is teret adnak. Ha viszont sürgős a dolog, minden­ki rajzol, gépel, csomagol vagy éppen kocsit vezet - vasár- és ünnepnapokon is. A sokfelé ho­nos látszatmunka, improdukti­vitás helyett ők tizenegyen va­lamennyien — legalábbis — „kettős hasznositásúak". Tanulnak az állami tervezők­től is, ha van mit. Egyelőre azonban úgy látszik, inkább né­melyik nagy cég vehetné át egyik-másik praktikus, ésszerű elvüket, jó ötletüket. Varga János Erdőművelő társulások A tervszerűbb és ered­ményesebb erdőgazdálko­dás megteremtésére or­szágszerte számos szövet­kezeti gazdaság hozott létre társulást. Ez az in­tézkedés lehetővé tette az anyagi eszközök koncent­rálását, az erdőtelepítési, felújítási és kitermelési munkák gépesítését, kor­szerű technológiák alkal­mazását. Ennek eredmé­nyeként a társulások tag­gazdaságainak egykori, jobbára silány erdeiből ma már nem csupán tűzifát, hanem ipari fát termelnek ki. Pest megyében például a nyolc szövetkezet rész­vételével megalakult Tá- piómenti Szövetkezeti Erdé­szeti Társulás több, mint 3200 hektár erdőterületet művel. A társulás csemete­kertet létesített, gépesítette a fakitermelést, a rakodást és a szállítást. Tavaly fa- kitermelésük már megközelí­tette a 11 000 köbmétert, s a társulás mintegy 225 hek­tár erdősítés vegyszeres ápolási és 243 hektárnyi terület részleges talajfer- tőtlenítési munkáit is el­látta. Új vonások és törekvések Készülődés a 9. Pécsi Iparí Vásárra Eddig 191 hazai cég és a jugoszlávok jelentkeztek Szegeddel váltakozva, két­évenként rendezünk vásárt, pá­ratlan év lévén, most Pécs kö­vetkezik. Az ország gazdasági kistükrét adó ipari seregszem­lére ezúttal kilencedszer kerül sor. A rendszeresen részt vevő és a szóba jöhető kiállítók többsége máris elküldte jelent­kezését. Pavilonokban a kisiparosok A vásárt július 15—24-e kö­zött rendezik meg a szokásos helyen, a Köztársaság téri isko­lákban és a környezetükben le­vő szabad téren, a Jókai úti Ál­talános Iskolában és a sport- csarnokban. A kiállításra eddig összesen 191 vállalat, szövetke­zet és intézmény jelentkezett, nagyjából egyharmad—egyhar. maduk Budapestről és a dél­dunántúli megyékből, egyhar- maduk pedig az ország többi megyéjéből. Ami a résztvevőket illeti, a vállalatok és szövetkezetek a legkülönbözőbb iparágakat és szakmákat képviselik, a legna­gyobb számban ezúttal is a könnyűipar vonul fel. Rajtuk kívül ezúttal is helyet kapnak a kézműves kisiparosok. Szá­muk a korábbinál kevesebb lesz, ezzel párhuzamosan be­mutatkozásukat színvonala­sabbá kívánják tenni. Megszű­nik a bazárjelleg, a kisiparoso­kat külön a számukra épített pavilonokban helyezik el. Sok vállalat és szövetkezet jelentet­te be szándékát, hogy árusítani is akar a vásáron. Ezúttal sem marad el a kül­földi részvétel. A vásár köztu­dottan a magyar—jugoszláv ha­tár menti árucsere egyik fontos fóruma és találkozóhelye, szá­mítanak tehát a jugoszláv cé­gek részvételére. A jugoszláv kiállítókat az OsijeTc Export— Import cég szervezi, jelzése szerint az idén is 30—40 válla­lat termékeit hozzák el és mu­tatják be 400 négyzetméternyi területen. Szó van arról, hogy jönnek a Ivoviak, a vásár ren­dezősége mindenesetre öröm­mel venné a szovjetunióbeli testvérterület kiállítóinak rész­vételét. Válaszol a számítógép — A kiállítók száma előre­láthatóan a szokásosnál keve­sebb lesz, de a vásár színvo­nala egyáltalán nem marad el a korábbiaktól — állapította meg Asztalos Ferenc, a Me- csek-Tourist igazgatóhelyette­se, érdekes előrejelzésekkel szolgálva. Sok új cég jelentke­zett, melyeket először üdvözöl­hetünk városunkban. Érdekes például, hogy a most önállóvá vált AFIT-vállalatok közül töb­ben is be szeretnének mutat­kozni, szolgáltatásaikat népsze­rűsíteni, még a külmegyékből is. Meglepő viszont, hogy a kis­vállalkozások részéről nincs ér­deklődés, holott szívesen adná­nak helyet ezeknek az új gaz­dasági szervezeteknek is. A bú­toripari vállalatok gyér jelent­kezése meg egyenesen érthe­tetlen, hiszen lépten-nyomon el­hangzik, egyes gyárakban tele a raktár eladatlan készletekkel, a bútoripar értékesítési gon­dokkal küszködik. Feltűnő, sok országos nagy­kereskedelmi és külkeresekdel- mi vállalat jelezte részvételét, irodát nyit majd többek között a Délker, a Konsumex, a Hun- garocoop, a Hungexpo, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara. A vásár külön érdekessége és új­donsága lesz a számítástech­nika bemutatkozása. A KSH Számítástechnikai és ügyvitel­szervezési Vállalat gyakorlati bemutatót tart, számítógépével a helyszínen információs szol­gálatot ad. A vásár korábbi hangsúlyai továbbra is megmaradnak. A TÜZÉP és a Fészek Áruház az építőanyagok választékát fel­vonultatva ezúttal is látványos formában kíván ötleteket és ösztönzéseket adni a családi- és hétvégiház-építőknek. A Köz­társaság téren, a szokásos he­lyen az idén nyáron is felállít­ják a Dunai Vasmű hatalmas könnyűszerkezetes csarnokát, melyben az Agroker mutatja be választékát a háztáji és kiskert-tulajdonosoknak. Nemzetközi szakvásár Pécsett ? S végül a nagy nyári ese­mény legfőbb új vonásáról, amit a vásár új elnevezése ön­magában is jelez: 9. Pécsi Ipa­ri Vásár és Bőripari Kiállítás. Tulajdonképpen már egy ko­rábbi elképzelés, régebb óta dédelgetett terv, mivel a hazai bőr- és bőrfeldolgozó-ipar je­lentős része éppen Baranyában található, erősíteni kell a vásá­rok bőr- és bőrfeldolgozó ipari síakmai jellegét. Erre most az Ipari Minisztérium, a Magyar Kereskedelmi Kamara é$~ a Bőripari Egyesülés is áldását adta. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5. Jelenleg a tanműhely csarnokán dolgoznak az építők. Fotó: Läufer László Ahol a bútorkészítés művészetét taoolják A Pécsi Faipari Szövetkezet önálló tanműhelyt épít Építkezés folyik a Nagyárpádi út elején. A Faipari Szövetke­zet tanműhelye épül, volt tmk- műheiye és anyagszárítótelepe helyén. A Pécsi Faipari Szövetkezet megyénkben nem szorul külö­nösebb bemutatásra, hiszen kü­lönlegesen szép bútoraival éve­ken keresztül több kiállításon vitte el a pálmát, és a hazai bútorgyárak között változatla­nul az élvonalban van. És nem­csak tartani tudta a színvona­lat, hanem évről évre képes megújulni, újabb típusokkal, még igényesebb faragásokkal, hajlatokkal díszített bútorokkal kirukkolni. A barokkos stílus után áttértek az egyre divato­sabb rusztikus bútorok gyártá­sára, majd alig két éve elkezd­ték a kolóniái garnitúrák gyár­tását, és most legutóbb a kölni bútor világkiállításon a régi fla- mand paraszt-barokk jegyeket viselő bútorokkal mutatkoztak be, olyan sikerrel, hogy máris jelentős megrendelést kaptak. A bútorok elkészítéséhez azonban olyan szakemberek szükségesek, akik mesterei a szakmának, nem elég egysze­rűen bútorasztalosnak lenni, hanem a műbútor készítésének, a faragásoknak, a hajlított fe­lületek illesztésének minden csínját-bínját ismernie kell. Ezé. két a sokoldalú tudással ren­delkező embereket pedig a szö­vetkezetnek kell kiképeznie. A szövetkezetnek pedig nem volt elég pénze új, önálló tan­műhely építésére. És ekkor jött a segítség. Megpályázták a Munkaügyi Minisztérium felhí­vását, mely szerint bizonyos feltételek és feladatok vállalá­sa mellett jelentős támogatást lehet kapni a szakmunkásta­nuló-képzéshez. A pályázatot megnyerték, és így ötmillió fo­rintos saját pénzzel és a pályá­zattal elnyert kilencmillió forint' támogatással elkezdhették a tanműhely építését. A kivitelezést a szövetkezet saját építőbrigádja végzi, és már meglévő épületek felújítá­sával és bővítésével oldják meg — így olcsóbb. A tervek szerint június 30-ra kell elkészülni és az építkezés menete arra en­ged következtetni, hogy ezt a határidőt tartani is tudják. Az új tanműhelyben a ta­nulók a legegyszerűbb és a leg­igényesebb kézi műveleteket ugyanúgy megtanulják, mint a modern gépek kezelését. A ma­gas szintű képzéshez valomeny- nyi tárgyi és személyi feltétel biztosítva lesz. Épp ezért a ter­vek között szerepel, hogy olyan emelt szintű szakmunkásképzést vezetnek majd be itt, ami négy­éves lesz és éréttségit is ad. A szövetkezet elnöke, Klement László a közelmúltban az Ipar- művészeti Főiskolán járt, ahol tárgyalások folytak arról, hogy a jövőben belsőépítész hallga­tóknak szakmai gyakorlat elsa­játítására adnának itt lehető­séget. S. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents