Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-28 / 27. szám

1983. január 28., péntek Dunántúlt napló 3 Mi történt a XIL kongresszus óta? Előtérben az alapszervezeti munka „Elsorvadhat a brigád mozgalom...” Új mozgási teret! A „Mi történt a XII. kong­resszus óta?” című sorozatunk­ban a városi és a járási párt- bizottságok önértékelése nyo­mán, s az első titkárokkal ké­szült interjúkkal adunk képet — egy-egy terület életének változásairól. Ezen a héten Gallusz József, az MSZMP Komló városi Bizottsága első titkára válaszolt kérdéseinkre. — Komló alapvetően bá­nyászváros, a 7000 bányász mellett azonban 3000-en dolgoznak a könnyűiparban 1 és 800-an a gépiparban. Mit jelent ez a városnak? — Az élet alapja a munka — ez a megállapítás igaz min­den társadalmi rendszerre, de különösen igaz a miénkre. Az elmúlt években azonban nem egyszerűen a munka, hanem a munka milyensége került az előtérbe. A kongresszus két alapvető követelményt támasz­tott a munkával szemben: te­remtse meg a népgazdasági egyensúlyt és biztosítsa az ed­dig elért életszínvonalat. Ez a két követelmény igaz minden munkahelyre, de nem szabad elfelejteni, hogy akár egy vá­ros is, de nem teremthet egyen­súlyt. Mi hozzásegíthetjük a népgazdaságot az egyensúly­hoz. Mi Komlón nyugodtak va­gyunk. Olyan termékek készül­nek a komlói üzemekben, ame­lyek jól eladhatók s nemcsak belföldön. A Carbon a Május 1. Ruhagyár, a MOM üzeme termékeinek 60—70 százalékát külföldön adja el. De azok a vállalatok is megtalálják a he­lyüket, amik belföldre termel­nek. A Kőbánya például né­hány éve nehéz helyzetben volt és most viszonylag jó évet zárt, s a Betonárugyár is ke­resi a lehetőségeket. A párt­bizottsági ülés is kimondta, hogy jól dolgoztak a komlói kollektívák, a Carbon például fennállása óta a legjobb évet zárta. Ami a városfenntartást illeti, a tanácsnak nem volt könnyű dolga az elmúlt két évben. Gyakorlatilag a jelenlegi város­rész készen van, minden terü­lete beépült, ami beépülhetett. Szükségessé vált azonban egy új városrész megépítése, fő­képpen a liászprogram előké­szítéseként, illetve ahhoz kap­csolódóan. A sikondai város­részben a napokban kezdenek hozzá az első házak alapozá­sához, pedig már eddig 240 millió forintot költöttünk rá: útépítésre, közművesítésre. Ré­gi gond Komló vízellátása, a végleges megoldásra 1987-ig kell várni, de Pécs segítségével ma már jelentősen enyhültek az ellátási zavarok, kevesebb panaszra van oka a lakosság­nak. Komló szennyvízhelyzete már a tűrés határán van, eb­ben az ötéves tervben neki­rugaszkodunk és meg fogjuk csinálni. összegezve elmondhatom, a komlói dolgozók megértették a KB-határozatot, a város dolgo­zói elismerést érdemelnek. — Milyen szerep jutott ebben a folyamatban a vá­rosi pártbizottságnak? A pártszervezetek hogyan se­gítették ezt a folyamatot? — A KB-határozat alapján a végrehajtó állami apparátus építi a gátakat: tereli helyes mederbe a folyamatokat. De ezek a gátak önmagukban nem elegek, megfelelő politikai hangulat, légkör is szükséges a nyugodt munkához. S itt jön­nek a pártszervezetek. A városi pártbizottság olyan témákat tudott napirendre tűzni, amik aktuálisak voltak, s így volt ez az üzemi, vállalati pártszerve­zeteknél is. Ami viszont új je­Az Európai Faluszociológia; Társaság július végén Buda­pesten tartja XII. kongresszusát. A társasághoz 42 ország tarto­zik, de —■ elnevezése ellenére — tagja az Egyesült Államok, Kanada, Egyiptom, Ghana, Brazília, Argentína, Mexikó, Új-Zéland és Ausztrália is. A nyári esemény előkészítését és szervezését a kongresszus ma­gyar nemzeti bizottsága már megkezdte. A kongresszus — melyre két­száznál több külföldi szaktu­dóst várnak — központi gon­dolatának a vidéki fejlődés: összehasonlító perspektívák cí­met választották. Az elnevezés a „nem városi” fejlődés útjai­nak vizsgálatára, az e téren ta­pasztaltak összemérésére, ki­cserélésére utal. A kongresszus munkacso­portjaiban egyebek között meg­vitatják a különféle agrárpoli­tikák társadalmi következmé­nyét, hatását. Áttekintik a pa­rasztságról kialakult fogalmi modelleket. Vizsgálni fogják a vidéki régiók fejlesztésének ta­pasztalatait, a hely; politika hatását a társadalom közérze­tére. összehasonlítják a világ különböző részeinek település- fejlesztési programját. A kétévenként ismétlődő fa­luszociológiai kongresszus szín­helyéül most első ízben válasz­tottak szocialista országot. A faluszociológusok érdeklődését magyarázza, hogy Magyaror­szág szocialista mezőgazdasá­ga világviszonylatban is szá­mottevő, megalapozott eredmé­nyeket ér el. Beszélgetés Gallusz Józseffel, az MSZMP Komló városi Bizottsága első titkárával lenség, hogy a termelési vál­tozásoknak megfelelően válto­zott a pártirányítás jellege is. Ez azt jelenti, hogy az alap­szervezetekre hárul a dolgok jó része, abból következően, hogy a dolgokról ott kell dön­teni, ahol jelentkeznek. Tíz éve még nem beszéltünk piacról, eladható versenyképes áruról — s ezekre most sem adhat a városi pártbizottság konkrét direktívákat: ez az alapszerve­zetek feladata. Ők ott vannak, értik dolgukat és többségében ellátják feladatukat. Ennek megfelelően a városi pártbi­zottság legfontosabb törekvése, hogy az alapszervezeteknek adjon meg minden segítséget ehhez a munkához. Régen például időarányosan kértük számon a terv teljesíté­sét. Ha ma ezt tenné a városi pártbizottság, az igazgatók bi­zonyára mosolyognának raj­tunk. Az alapszervezetek vi­szont valóban ellenőrizni tud­ják, hogy „időarányosan” hogy áll q vállalat, a gazdálkodó egység. Gondunk, hogy nem mindenütt ilyen még a párt­munka, ez egyben feladat is számunkra: segítsük olyanná tenni az alapszervezeteket, mint amilyenek a Carbonban, az aknamélyitőknél, a MOM- ban, a Május 1. Ruhagyárban. Ez az, amit a termelés szubjek­tív tényezőiként tartunk szá­mon. Legyen jó, erős pártszer­vezet, legyen jó, határozott gazdasági vezetés, de leg­alább ilyen fontos, hogy legye­nek olyan szakmunkások, akik működtetni tudják a korszerű technikát. Ez évi feladatunk élén énnek a folyamatnak az erősítése szerepel: a szubjek­tív tényezők erősítése. — Milyen hangulatban élnek a komlóiak? Érez- f nek-e perspektívát maguk- előtt? Hogyan viselik a ne­hézségeket? — Hát az biztos, hogy az úgynevezett „fényes szelek” idején pezsgőbb volt, lendü­letesebb az emberek gondol­kodásmódja. De én váltig tagadom, hogy ma ne lenné­nek forradalmi idők. Ha van változtatásra lehetőség, ha van tartalék, amit mozgósítani lehet, azt én forradalmi lehe­tőségnek tartom. Hogy való­ban kihasználjuk-e lehetősé­geinket, azt nem állítanám, de hogy erre inspirálunk minden­kit, azt igen. S ha ebben a fel­adatban mások is meglátják, megtalálják a lehetőségeket, akkor sokat léptünk előre a közhangulatban is. Gondjaink vannak: az új lakásépítések a liászprogramhoz kapcsolód­nak, tehát bányászoknak ké­szülnek az új lakások, de je­lentős a nem bányász dolgo­zók száma is, s róluk sem sza­bad elfeledkeznünk. Tény, hogy Komló nemigen tudja meg­tartani az értelmiségi réteget, részükre is több lehetőséget kell teremtenünk az alkotó munkára és a közéletiségre. A munkásemberek többsége, mégha kritikusan is fogalmaz, mégha nem egyértelmű lelke­sedéssel is fogad ezt, azt; még­is ennek a rendszernek a híve. S úgy tapasztalom, őket még egységesebbé is kovácsolta a nehéz gazdasági helyzet, moz­gósítja őket. Aggodalommal viseltetnek az ország sorsával. Az aggodalom mellett azon­ban kétségkívül érezzük az em­berek tevékenységét, még azo- két is, akik eddig távol álltak a politikai élettől. Erre oda kell figyelni, s konkrét vitát kell folytatnunk — a pártcso­portoktól kezdve a pártbizott­ságig. Tudatosítanunk kell, hogy a népgazdaság számára hasznos intézkedések egy-egy helyen kedvezőtlenül jelentkez­nek, s emellett törekedni kell a hátrányos helyzet lehetősé­gek szerinti csökkentésére. Ilyen például, hogy a prog­resszív jövedelemadó a bányá­szokat is sújtja. Miközben te­hát egyetértünk azzal, hogy „fizessenek a gazdagok", nem nyugodhatunk bele, hogy a bányászokat a „gazdagok" kö­zé soroljuk pusztán a bérsza­lag kimutatása szerint. Nyikos Géza 36 éves, a Hő­erőmű gépésze. Már érettségi után a vállalathoz került, 1965- ben különböző tanfolyamokat — kazángépészit, turbinagépé- szit — végzett el. Jelenleg a blokk-hővezénylőben dolgozik már tíz éve. Ö is elmondhatja magáról, hogy több kitüntetés birtokosa: Kiváló dolgozó, a Magyar Villamos Művek Kiváló dolgozója, Kiváló ifjúsági veze­tő, s mást legutóbb megkapta a KISZ Érdemérmet is. — A hetvenes évek első fe­lében lettem a vállalatnál KISZ-alapszervezeti titkár, majd 1975-ben üzemj KlSZ-vezetősé- gi titkár. Most a vállalati párt- bizottságban és a vb-ben va­gyok ifjúsági felelős, tehát to­vábbra is a fiatalokkal, mun­kájukkal, eredményeikkel, gondjaikkal kell foglalkoznom. Ez a mostani kitüntetés — no­ha nem számítottam rá —, igen hosszú folyamat eredmé­nye. Nem egyvalamiért kaptam, hanem sok év lelkiismeretes munkáját ismerték el, de én is csak azt tudom mondani, mint a többi kitüntetett: ehhez jó közösség is kellett. — Hány fiatal dolgozik az erőműnél? — Harmincöt éven aluliak körülbelül kétszázötvenen van­nak, ez 25 százalékot jelent. Hogy kevés a fiatal, az a mun­kahely jellegéből adódik, itt el­sősorban arra gondolok, hogy három műszakban dolgozunk, s ez őszintén szólva, nem vonzó. Persze, megpróbáljuk ezt az el­kerülhetetlen tényt ellensúlyoz­ni, mégpedig magasabb fizeté­sekkel, mert létérdekünk, hogy minél képzettebb, fiatal szak­emberek kerüljenek hozzánk. Jövőre indul az erőmű rekonst­rukciója, s mondanom sem kell talán, hogy olyan szakembe­rekre lesz, egyre többre, szük­ségünk, akik komoly irányítás- technikai ismeretekkel rendel­keznek. A magasabb fizetésen kívül más módon is próbáljuk támogatni a belépőket, pél­dául a mindenki számára leg­lényegesebbel, a lakással. ,.Sokszor könnyebb azt mon­dani, hogy gyenge, hiába a rálorditott energia, hogy tulaj­donképpen felesleges. S ezzel a hivatkozási alappal valóban elsorvadhat a brigádmozga­lom" - mondja a párttitkár. Mondja azután, hogy már egy órát arról beszél, hogy a ter­melőszövetkezetben miképpen próbálták új tartalommal meg­tölteni a brigádok életét. Nem a javuló brikádmozga- lom következménye, hogy az 1979-ben közel nyolcmilliós alap- és mérleghiánnyal küsz­ködő villányi termelőszövetke­zet a következő években 6 il­— Ebben a kérdésben ho­gyan áll <a vállalat? — Viszonylag jónak mond­ható a helyzet, ez az egész ve­zetés érdeme. A fiatalokat egy­részt szanálás útján juttatjuk lakáshoz, másrészt az erőmű épített egy lakótelepet is. A meglévő lakások hatvan szá­zalékát fiatalok kapták meg. Nálunk a fokozatos lakáshoz juttatás érvényesül, tehát elő­ször egy kisebbe költözhet va­laki, majd később a nagyobbá, s ekkor azt a kisebbet megkap­ja a következő. — Társadalmi munkák, sza­badidős programok? — Legelőször egy szakmai dologról szeretnék említést ten­ni: sokan vesznek részt az Alko­tó ifjúság pályázaton, s az újí­tómozgalomban. Ez azt bizo­nyítja, hogy a fiatalok igenis tenni, alkotni vágynak. A tár­sadalmi munkánál nem lehet szétválasztani az ifjúsági és brigádmozgalmat. Közösen pat­ronáljuk a bakócai gyermek- otthont, a gyárvárosi általános iskolát. Tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy ki csinálja, sokkal inkább az, hogy a kö­zösség életében, munkájában mindenki vegyen részt; hogy valamilyen célért ne külön-kü- lön, hanem együtt dolgozzunk. És nem szabad megfeledkezni az idősek példamutatásáról sem, akár munkáról, akár más­ról legyen szó. Az csak termé­szetes, hogy a fiatalok nem akarnak lemaradni. S végül a szabad idő: elég sok progra­mot szervezünk, lehetőleg min­dig értelmeset és vonzót. Per­sze, ezt inkább az alapszerve­zetek külön-külön szervezik, mert a három műszak miatt igen nehéz lenne egyeztetni. Voltunk már Bulgáriában, Csehszlovákiában, hogy csak két példát említsek. Hogy mik a terveim? Nem tudok mást mondani, mint hogy továbbra is ezt szeretném csinálni, mint eddig, csak még jobban. D. Cs. letve 10 milliós szövetkezeti eredményt ért el —, de az eredményekben benne vannak a brigádok is. Mert valóban: a brigádmoz­galom pár éve, s nemcsak Vil­lányban válságba került — ezt ha másról nem, arról is észre lehetett venni, hogy az újsá­gok is kevesebbet foglalkoztak a brigádokkal. Előtérbe kerül­tek a vállalkozó egyének és közösségek, a menedzser-típu­sú vezetők, az ötletemberek, a piachoz rugalmasan alkalmaz- kodók. A hatékonyság, a ver­senyképesség útjainak keresé­sében, kijelölésében, az első ösvények kitaposásában, azok szélesítésében nem a szocia­lista brigádokra számítottak elsősorban. A szocialista brigá­dok élete, tevékenysége sok­helyütt formálissá vált. A villányi termelőszövetke­zetben arra hamar rájöttek, hogy mégsem lehet lemondani a brigádmunka dinamizmusá­ról: új követelményrendszerrel igenis tartalmassá tehető a tevékenység. Egyrészt új pont- rendszert dolgoztak ki, ami azt segítette, hogy a munkahelyi feladatokon kívüli vállalások is értelmes, hasznos tevékenysé­get eredményezzenek. Ezzel párhuzamosan az egyes mun­kahelyek vezetőinek is feladat­tá vált a szocialista brigád­mozgalom segítése, figyelése, támogatása. Ha egy munka­helyi vezető nem megfelelő módon foglalkozik a brigádok­kal, prémiuma 20 százalékkal is csökkenhet emiatt.- A vezetők is, a brigádok is következetesebben dolgoz­nak - mondja Cziegler János, a villányi Új Alkotmány Ter­melőszövetkezet párttitkára. — Úgy tapasztalom, hogy a bri­gádokban is jobb lett a han­gulat, kevesebb túlórával, ki­sebb feszültséggel jobb mun­kát végeztek, mint a korábbi években. Nem minden megy még jól, de azon vagyunk, hogy jobban menjen. A párt­vezetőség, a tsz vezetése is rendszeresen beszámoltatja a munkahelyi vezetőket, brigád- patronálókat, s ez a követke­zetesség az alapja annak, hogy valóban tovább javuljon a brigádmozgalom. Mint ahogy Villányban, úgy másutt sem mondhatnak le a kisebb közösségek embert ala­kító, formáló lehetőségéről. Mert még mindig nagy lehető­ségek vannak ebben a mozga­lomban, csak meg kell szaba­dítani a sablonoktól, az álfel­adatoktól, a látszatelfoglaltsá­goktól, elvont értékek számon­kérésétől. Nem a brigádoktól kell vár­ni, hogy megtalálják gazdál­kodási kereteiket, hanem meg kell szervezni számukra a mun­kát és annak feltételeit. Nem azt kell várni a brigádtagok­tól, hogy egy aszkéta puritán­ságával éljenek, hanem azt, hogy nyitott szemmel járjanak, érzékenyebbek legyének sző­kébb és tágabb környezetük örömeire és gondjaira. Nem az a brigádtagok feladata, hogy kilóra mérjék az elolva­sott könyveket, hogy belépője­gyeket ragasszanak az album­ba; a kultúra fogalma sokkal­ta tágabb ennél. A lehetőségek, a feladatok és az elérhető célok pontos, tárgyilagos megállapítása nemcsak a gazdálkodás ered­ményében lehetséges, hanem annak módjában is. is ebben a módban kell újra mozgási teret adni a brigádoknak. . B. L. B. L. KISZ Érdemérmet kapott Még jobban, mint eddig Beszélgetés Nyikos Géza kitüntetettel Nemzetközi faluszociológiai kongresszus lesz Budapesten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents