Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-27 / 26. szám

1983. január 27., csütörtök Dunántúlt napló s I Carbon és a kátolyi Aj Élet Tsz együttműködése Kedvezményes cementvásár Mázsánként negyven forinttal olcsóbban adja a cementet a Dél-dunántúli TÜZÉP e hét ele­jétől, a lakosság számára. Mindez elsősorban azzal függ össze, hogy ezzel is serkentse a vásárlói kedvet és tárolótereit megszabadítsa a meglévő ti­zenötezer tonnás készlettől, ez­zel együttvéve fölkészüljön a második és harmadik negyedév­ben jelentkező „rohamra". Mint ahogy Szederkényi György, a Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyette. se elmondta, hosszú évek óta visszatérő gondot jelent szá­mukra, a kereslet ciklikussága és ezzel összefüggően a rak­tározási lehetőségek szűkössé­ge: ugyanakkor, a cementgyá­rak termelése folyamatos. A vállalat éves szinten 240 ezer tonna cement értékesíté­sével számol, a gondot viszont az jelenti számukra, hogy mint minden építési anyag tárolása nagy mennyiségben visszatérő probléma, ami elsősorban az első és negyedik negyedévre ér­tendő! A TÜZÉP által indított akció jelentős megtakarítást je­lent a lakosság számára, a rak­táron lévő tizenötezer tonnás készlet kedvezményes áron va­ló értékesítése összességében hatmillió forint megtakarítást jelent a magánépíttetőknek, akik kistételben jobban tárol­hatják a cementet. Mindehhez hadd tegyük hozzá; azt kérik, hogy a telephelyekről a vásár­lók három napon belül szál­líttassák el a megvett zsákos­cementet. Az igazgatóhelyettes ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy a június végi csúcsra — ami 25 ezer tonnás készletet je­lent — is biztosítják a megfe­lelő ellátást. Végezetül még egy informá­ció: a Beremendi Cement, és Mészművek valamint a Dél-du­nántúli TÜZÉP által kötött szer­ződés értelmében, február el­sejétől a beremendi gyárban is megvásárolhatják az építtetők a zsákos cementet, meszet és mészhidrátot: viszont nem vo­natkozik a TÜZÉP-telepekre meghirdetett akcióra. S. Gy. Nadrágüzem Erzsébeten Bérmunkában varrnak az NSZK cégnek- Hazajöttem, akár a töb­biek. Itt helyben kényelmesebb, nem kell utazgatnom Pécsvá- radra. Innen a harmadik ház­ban lakom - mondja Ripszám Jánosné üzemegység- és sza­lagvezető az erzsébeti nadrág­üzemben. A kátolyi Új Élet Tsz tavaly együttműködésre lépett a kom­lói Carbon Könnyűipari Válla­lattal, hogy munkát adjon a helybéli és környező községek­ből Pécsváradra, Szederkény­be utazgató lányoknak, asszo­nyoknak. Az üzletet nyélbeütöt­ték, a kölcsönös előnyök alap­ján. A községi tanács átadta az erzsébeti volt iskolaépületet, hogy ott a tsz kialakítsa a nadrógüzemet. A Carbon jól jár, mert más-más modellekből viszonylag kis szériában, gyor­san és jó minőségben tud bél­és külföldi megrendelőinek nadrágokat készíttetni. A lá­nyok, asszonyok Kátolyból, Er­zsébetről és Kékesdről reggel felszállnak a tsz buszára, ami a műszak után hazaviszi őket. Tehát kevesebb időt és pénzt rabol el tőlük az utazgatás, így teljesítménybérben - ügyes­ségüktől, gyakorlottságuktól függően - megkeresik a havi 2200—3800 forintot. És helyben. A hajdani iskola két tanter­mében kialakított üzemben zö­rögnek az elektromos varrógé­pek. A kívül kék, belül sárga vagy püspöklila színű vászon- anyakból bérmunkában lány- kanadrógokat varrnak az NSZK Königsmühle cégnek. Ez a bérmunka már azt jelenti, hogy a tavaly májusban indult üzem kollektívája munkában elérte a legmagasabb szintet.- Sokat köszönhetünk a Carbonnak, gépeket adott, se­gített betanítani a lányainkat és bármikor segít/ ha szüksé­ges - nyugtázza Ripszámné. Érdemes végiglapozni, hogy milyen munkák' során kapták meg a bérmunka végzésére jo­gosító minősítést. — Szabványzsákokkal kezd­tünk, hogy ’ megtanuljanak jól varrni az asszonyok. Utána bel­földre dolgoztunk: gyermeksor­tokat, munkaruhákat — overál- lokat és melles nadrágokat — készítettünk. Szovjet exportra gyártottunk több mint ötezer hosszúnadrágot, utána jött az NSZK bérmunka,- mégpedig 1360 darabos tétel, melynek az utolsó mennyiségét ma készít­jük el. Simon Ilona, a Carbon tech­nológusa épp az új modell in­dításának utolsó részleteit be­széli meg az üzemegységveze­tővel : — A Königsmühle cég újabb megrendelése alapján 650 lányka bermuda sórtnadrágot készítenek bérmunkában itt az üzemben. Megbeszéljük az át­állást, a technológiai munka- folyamatokat. Jól dolgoznak és lelkesek, tartják — ha kell túl­órával — a határidőket. Az iskolaépület első részé­ben megüresedett a szolgálati lakás. A tsz építőrészlege most alakítja át, hogy nagyobb terü­lettel. mintegy 30 lányt, asz- szonyt foglalkoztathassanak. Az udvaron alapozzák a szociális létesítményeket. — Megéri-e a tsz-nek? — kérdeztem az elnököt, Balati- nácz Márkot, — Mindenképpen. Munkát adunk helyben a lányoknak, asszonyoknak, azon felül ta­valy már 750 ezer forint árbe­vételt hozott a nadrágüzemünk és majd 100 ezer forint tiszta hasznot. A kialakítás saját részlegünkkel mintegy 7-800 ezer forintot tesz ki. Ez évben a Carbonnal az együttműkö­dést más ágazatokban is ka­matoztatni fogjuk. M. L. A „középpályás” König Zoltán A NEB-ben bizonyítani akar Kánig Zoltán ugyan középpá­lyás a zöld gyepen, szerinte igazi keménysége csak akkor érezhető igazán. A Vasasi Bá­nyász ugyan a megyei első osz­tályban játszik, de valahol még­sem fogadom el teljes egészé­ben azt, hogy határozottsága csak azon a „pályán" érvé­nyesülne! Hiszen a fiatal mű­vezető 1968 óta megszakítás nélkül tanul: hegesztőként vég­zett, majd a katonaság ideje alatt kezdte el a gépipari szak- középiskolát és az érettségi megszerzése utón a marxista— leninista középiskola, ezt kö­vetően a hároméves tagozat, majd pedig a szakosító követ­kezett. Mások azt mondták vol­na! Egyelőre ennyi elég: de König Zoltán, Vasas-bánya­üzem föld alatti gépészműveze­tője ismét próbára tette önma­gát: sikeres felvételi vizsgával bizonyította ezt tavaly a Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdasági karán .. . — Elégedett önmagával? — Meglep a kérdés, ezen még sose gondolkodtam. Min­den tekintetben úgy akarok „focizni”, mint ahogy a közép­pályáshoz illik. Most egy kicsit összejöttek a dolgok, belevág­tunk az építkezésbe, az üzem­hez közel, Vasas ll-n négy és fél szobás otthoni akarunk te­remteni a feleségemmel. Az alapok már elkészültek, talán az őszre be is költözhetünk. A két kislánnyal ugyanis a nagy­szülőknél lakunk. A harminckét éves gépésznek jó tíz esztendővel ezelőtt egé­szen más elképzelései voltak a bányáról, ahová azóta is nap- mint nap leszáll. Most éppen a negyedik szinti fejtési alapvá­gat kiépítésén, annak gépészeti biztosításán dolgozik munka­társaival. A huszonöt gépkeze­lő, a tíz lakatos napi gondját is meg kell osztania a műve­zetőnek, ugyanakkor azt is tud­ja: mint a termelés kiszolgálói­nak mindent el kell követni an­nak érdekében, hogy a fejté­sekben miattuk ne - forduljon elő termeléskiesés. Gondolataiból megfogal­mazva úgy érzem, hogy számá­ra az üzem mint fogalom sok­kal tágabban értelmezendő; mert amellett, hogy havonta visszatérően egy-egy hetet a vasasi mentőállomáson tölt, mint éjszakás bányamentő, arra is jut ideje, hogy mint a Bara­nya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság tagja tevékenykedjen. — Tudomásom szerint, ön a fiatalabbak közé tartozik, a tes­tületben. — Valóban. Két esztendővel ezelőtt kerestek meg az üzemi pártszervezettől, hogy vállal­nám-e a népi ellenőri teendő­ket. Természetesen igent mond­tam, holott akkor ismereteim meglehetősen szűkre szabottak voltak a NEB munkáját ille­tően. Mert mindaddig azt hit­tem, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottság kizárólagosan szemé­lyi serelmekkel összefüggő be­jelentésekkel foglalkozik. 'Azóta már tudom, hogy ez a testület és azok tagjai milyen átfogóan és részletesen vizsgálják a gaz­dasági és társadalompolitikai kérdéseket, az aktuális dolgo­kat és a különböző cél-, vala­mint utóvizsgálatok nagyon is fontosak mindennapjainkat és jövőnket illetően is. Hozzám kü­lönben elsősorban a komlói te­rület tartozik, lévén közel lakom a bányászvároshoz. Mint fiatal NEB-tag remélem, hogy hama­rosan én is részt vehetek egy- egy célvizsgálatban, mert az eddigi tapasztalataimat így jobban kamatoztathatom, mivel közel állok az üzemi élethez, nem véletlen, hogy az egyete­men is az ipari szervező szakra jelentkeztem ... . Salamon Gyula Mire nevel a Fóti Gyermekváros? Találkozás dr. Barna Lajos igazgatával Az egész ország odafigyelt a múlt év novemberében a fóti jubileumra. Huszonöt éves volt a Fótj Gyermekváros, melynek igazgatója, dr. Barna Lajos, aki ezt a huszonöt évet ezen a poszton dolgozta végig, bara­nyai pedagógusokkal találko­zott tegnap a Nevelők Házá­ban. A hivatásszeretetről, a gyermek- és ifjúságvédelemről beszélt baranyai kollégáinak, főként gyermekotthonban dol­gozó pedagógusoknak. Egyéni­ségét nem könnyű ideidézni az újság hasábjaira, mert nem nagy szavakkal, magasröptű fejtegetésekkel ébresztett gon­dolatokat a pedagógus-hiva­tásról, hanem elsősorban azzal az évtizedeken át végzett min­dennapi aprómunkával, annak emlékeivel, amely egy gyermek- otthonban élő és dolgozó em­ber életét kitöltheti. Az elmúlt negyedszázad alatt 1158 növendék lett nagykorú a Fóti Gyermekvárosban, 458 szerzett itt érettségi bizonyít­ványt, 664 lett szakmunkás, 230 diplomás. Helytállásuk az élet­ben nem rosszabb a hazai át­lagnál. A fótiak figyelnek egy­másra, és kint a munkahelyeken is azon fáradoznak, hogy to­vább öregbítsék jóhírüket. Évente 70—80 nagykorú fiatal távozik az intézetből. Magam tíz éve jártam be, még pedagógusként a Fóti Gyermekváros épületeit, ottho­nait, műhelyeit, szakköreit, az egykori Károlyi-kastély parkjá­ban, és az ott töltött délután meggyőző volt. Nem az „inté­zet", hanem valóban az otthon benyomását keltette. — Nem akarjuk, hiszen nem is tudjuk mi a kiscsalád légkö­rét imitálni — mondja dr. Bar­na Lajos. — Relative sikeres csak a mi munkánk'. Tökéletes gyermekintézmény nem létez­het. Célunk, hogy nagyon erős legyen növendékeinkben a csa­lád utáni vágy. „Jó volt itt, de én majd igaz; családot aka­rok", mondja a búcsúzáskor sok gyerekünk. Mi pedig azt a tudatot igyekszünk megerősíte­ni bennük, hogy az életben ke­mény próbatétel vár rájuk. Nem számíthatnak senkire, és csak becsületes munkával érhetnek el eredményt. Az életre készít­jük azzal, hogy óvodáskortól adunk nekik önálló feladatokat. Növendékeink kijárnak a falu­ba, elmennek pénzt keresni a tsz-be, kisebb csoportban, egy nagyobb növendék kíséretében Pestre ... Nem áll szüntelenül a sarkukban a pedagógus — az életkezdés így sem könnyű feladat számukra. Fokozatosan, 1962-re alakult ki a Fóti Gyermekváros teljes létszáma, a gyerekek maguk segítettek az intézet létrehozá­sában és segítenek ma is a működésében. Fiúk és lányok, háromtól tizennyolc évesekig, mintegy kilencszázan, akiket a családi életre, a társadalmi be­illeszkedésre akarnak megtaní­tani nevelőik. Foton nincs fluktuáció a ne­velőközösségben. Főként peda­gógus-házaspárokat hívott ide Barna Lajos igazgató, s vala­mennyien tudják, hogy a szülők szerepét kell betölteniük az el­helyezkedés, a párválasztás gondjaiban is. Együtt laknak a növendékeikkel, akik évtizedek után is visszajöhetnek régi ne­velőikhez, megtalálják a régi portást, a konyhásnénit, a ta­karítónénit — és visszajárnak Fótra. G. O. Pécsi utcák - híres emberek Bródy Sándor „Békésgyulán, amikor egy ügyvédnél írnokoskodtam, vi­déki lap tárcahasábjain bele- belenézegettem Zola Naná jó­ba. Nem minden folytatását olvastam, csak ami a ke­zembe akadt. Aztán egy fran­cia képeslapból lemásoltam Zola Emil arcképét, minap küld­te el békésgyulai szobaasszo­nyom lánya. Ez volt az irodalmi tarisznyám, amikor elindul­tam. így teremtettem meg az úgynevezett magyar realiz­must," - írja a Fehér Könyv­ben. Az ottani lap, a Békés szá­maiból kiderül, hogy Bródy jól ismerte a francia írókat és tá­jékozódott a naturalizmusról is. Amikor elbeszéléseit Nyomor címmel saját költségén kiadta, e kötetével bekopogtatott a pesti szerkesztőségekbe. Félt a kudarctól, de szerencsére „nem így történt. Nagyon kegyelme­sek és jók voltak hozzám az emberek." 1884-ben újra meg­jelenteti a Nyomort, nagy sikert arat vele, és a Hét című folyó­iratot ebben az időben az ő novellái fémjelzik. „Kényelmes és gőgös török­magyar zsidó volt az apám, és én az ő fia vagyok" — írja ön­életrajzi írásában. Bródy Sán­dor Eger szülötte. András fia szerint apja 1863. március 15- én született, más források sze­rint ugyanezen év június vagy július 23-án. Az egri táj meg­kapó szépsége - ahogy ő írja — „csupa kész festmény", s ta­lán ez is egyik oka, hogy elein­te a rajztanári, a festőművészi pálya felé sodródik. A fővárosi lapoknál elért sikerei, majd Kolozsvárott egy romantikus szerelmi föllángolás a helybeli színház tragikája, Hunyady Margit iránt fölveti benne az önálló lapszerkesztés gondola­tát. Megszületik az Erdélyi Hír­adó és 1890. augusztus 15-én Bródy és Hunyady Margit fia: Hunyady Sándor (a Bakaruhá­ban, a Feketeszárú cseresznye, a Nyári zápor stb. színművek írója). Budapestre visszatérve, a Budapesti Hírlap tudósítója­ként részt vesz egy falusi far­sangi mulatságon, s itt megis­merkedve Rosenfeld Bellával, őt szülei ellenzése ellenére 1891-ben feleségül veszi. Novelláinak hősei az élet rendjével elégedetlenkedő lá­zadók, az éhezés, a hajlékta­lanság, a kizsákmányolás feke­te figurái, akik a külvárosok életképszerű típusaiként élik a maguk sexuális nyomorúságu­kat is, hirdetve az érzéki szen­vedélyek nyíltságát. E felfogásával Bródy szét­töri a századvég előtti szép­próza megszokott formáit, s nyelvével is meghökkenteni akar: kötetlen stílusa egyaránt merít a nagyvárosi élet és a csapszékek argójából. A Nyomor után egymás után jelennek meg írásai, amelyek közül kiemelkedik Hófehérke című regénye, amely a legtisz­tább romantika elkésett haj­tása és Az ezüst kecske, amely­ről Laczkó András, legújabb méltatója azt írja, hogy benne „az író a nagy elődök, külö­nösen Jókai példája nyomán hímes palástot borít a szegény­ségre." Várkonyi Nándor pe­dig éppen e művéért elsősor­ban romantikus írónak tartja Bródyt, akinek „művei natura- lisztikus részletekkel telnek meg csupán.” A nap lovagjai azonban már a századforduló magyar pol­gári társadalmának realisztikus rajza, a pénzmágnások és az arisztokraták világának meg­semmisítő szatírája. A drámaíró Bródy is éles kritikai érzékkel tapintja ki a kor társadalmi és morális konf­liktusait: A dadában, A medi­kusban és főleg A tanítónő­ben. Műveit a vérbeli irodalom- történész leplézetlen őszintesé­gével analizálja Laczkó And­rás (1982.). „Az utána jött nemzedék Bródy-kitaposta nyomokon vá­gott neki az irodalomnak" — summázza róla vallott nézeteit Hatvány Lajos. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents