Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-25 / 24. szám
1983. január 25., kedd Dimantuii napló 3 Bar any öböl 12 tsx pályázott Bérszínvonal helyett - „kísérleti” bérezés Választási lehetőség: a baksai vagy a szécsényi modell A Pénzügyminisztérium 1983-tól országosan 80 mezőgazdasági termelőszövetkezetnek ad lehetőséget, hogy a jelenleg általánosan érvényben lévő bérszínvonal helyett a jövedelemszabályozás új módját válassza. A nagyüzemi keresetadóztatási, ismertebb nevén szécsényi, és a fogyasztás-felhalmozás arány tartására kialakított — baksai — kísérleti jövedelemszabályozási modelleket pályázat elnyerése útján lehet bevezetni, és három évi időtartamra alkalmazni. A pályázati határidő 1983. január 15-én lejárt. A pályázatok elbírálására egy hónapon belül kerül sor. lett segédüzemek kialakítása. Ezért évek óta 48:52 százalékon tartjuk a fejlesztés-fogyasztás arányát és további három évin ilyen magasan akarjuk tartani, mert aki megáll ö fejlesztéssel, az megbukik. * Egy hónap múlva, Egyházas- kozárban is, Bolyban és Bicsér- den is többet tudnak. Addigra eldől, hány tsz térhet át Baranyában a jövedelemszabályozás új módszereire. Rné Az ÉPGÉP mohácsi gyárában, az ELBA-cég számára készülnek o betonkeverő silók. Erb János felvétele Felndtlek az iskolapadokban Növényvédős gépészek továbbképzése Harkányban Téli továbbképzés a mezőgazdaságban Telt ház Sellyén, Harkányban és Szigetváron Gazdasági munkaközösségek a mohácsi EP6EP-nél A gm-tevékenység nem mehet a gyári munka rovására Egyeztetni az érdekeket Baranya megyéből 12 termelőszövetkezet nyújtotta be a Pénzügyminisztériumhoz pályá. zatát: a bólyi, a dunaszekcsői, az egyházaskozári és a szederkényi termelőszövetkezet a szécsényi modellt, a bicsérdi, a diósviszlói, az egyházasharaszti, a majsi, a mohácsi Új Barázda, a reménypusztai, a rózsafai és száj ki termelőszövetkezet pedig a baksai jövedelemszabályozási modellt pályázta meg. Egyházaskozárban Vass János, az egyházaskozári tsz elnöke már az első mondatban leszögezte: — Nálunk létkérdés, hogy a bérszínvonalszobólyozás helyett valami korszerűbbet alkalmazzunk, mert ha nem változtatunk, nem fogunk előbbre jutni. A szécsényi módszert pályáztuk meg, jobb munkaerő-hatékonyságra ösztönöz. Ennél a jövedelemadót nem oz elért össz- nyereség, hanem a tagok keresete után fizetnénk az államnak. A baksai módszer — annak ellenére, hogy kissé bonyolultabb — ugyancsak szimpatikus, a jelenlegi bérszínvonal- szabályozásnál mindenképpen jobb. Ha a pályázatunkat elutasítják, szövetkezetünk, megáll a fejlődésben. Nem tudunk fejleszteni, nem tudjuk a béreket a környező nagyüzemek színvonalára felhozni, dolgozóinkat elszívja a jól fizető bányászat és a közeli ipar. Csak Szászváron kilenc nagy ipar- vállalatnak van kihelyezett gyáregysége. A tsz-elnök borúlátó szavaiból az érződik ki, hogy itt mindenképpen számítanak arra, hogy megnyerik a pályázatot. Miért olyan lényeges ez ebben a mostoha termőhelyi adottságú — átlag aranykoronájú 6,9, ám jónevű és mindez ideig dinamikusan fejlődő szövetkezetben, amely jó eredményeiért elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet? — Mi únv lettünk kiválóak, hogy állandóan fejlesztettünk — mondja az elnök. — 1975 és 1982 között évi 25—30 százalékkal bővítettük a termelést. Az árbevételt az 1975. évi 50 millióról 1982-re 200 millió forintra növeltük, ezen belül az ipari tevékenység hányada 70 milliós. A bérszínvonal-szabályozás és az állandóan növekvő termelési költségek mellett csak így volt lehetséges az évi 5—6 százalékos béremelés. Az egy főre eső éves keresetben azonban így is le vagyunk maradva a környező üzemek mögött, de a tsz-ek között is. A bérszínvonal-szabályozás 2,3 százalék adómentes béremelést tesz lehetővé. Az ennél nagyobb béremelés csak regulativ adó befizetésével lehetséges, erre pedig rámenne a nyereségnek a fejlesztésre fordítható része is. A 2,3 százalékos bérfejlesztési lehetőséget a korszerűsített — ötven helyett 200 állatot gondoz egy fő — szarvosmarha-te- lepen dolgozók bérrendezésére vagyunk kénytelenek fordítani. A tsz-taaság nagyrészének bérét tehát egyetlen százalékkal sem emelhetjük jövedelemnö- vekmény-adó mentesen. Ennek a következménye, hogy a dolgozók itthagynak minket. Egyetlen reményünk az, hogy megnyerjük a pályázatot. BAlvban A bólyi Kossuth Tsz földjeinek átlag aranykorona értéke 40,4, a 100 pontos új földminősítési rendszer szerint 98 pontosak, ez a legmagasabb érték az országban. Ehhez mérten az 5,3—5,8 tonnás búzater. mések és a 8—9 tonnás kukoricahozamok messze nem merítik ki a kiváló termőhely tartalékait. Cséplő György, a tsz elnöke mondta: — Mi azért pályáztuk meg a szécsényi módszert, mert termelési színvonalunk nagyfokú emelkedését várjuk tőle, ugya. nis honorálja a többlet termésekkel járó munkatöbbleteket. Azon kívül e módszerrel felszámolhatjuk vagy legalábbis mérsékelhetjük az ágazotok között kialakult bérfeszültségeket. A jelenlegi bérszínvonal- szabályozás mellett a szolgáltatásban dolgozók — szerelők stb. — bére túlságosan leszakadt az állattenyésztésben, főleg a tehenészetben dolgozókétól. Egyébként felkészültünk rá, hogy ha a szécsényi módszert elvetik, akkor a baksait vezetjük be, ugyanis mindkettőt kidolgoztuk és mindkettőt pályázzuk. A hároméves kísérlet minden feltételének megfelelünk és minden ódiumát vállaljuk. Bicsérden A'baksai módszert választotta a bicsérdi Aranymező Tsz. — A jelenlegi bérszínvonal, illetve bruttó jövedelem adózás ott jó, ahol magas létszámot akornak tartani. Nálunk más a helyzet — mondja Tompa György bicsérdi tsz-elnök. — Beléptünk az intenzív gabonaprogramba, s vállaltuk, hogy 3 évig évente a búza átlagtermését 9 mázsával, o kukoricáét 14 mázsával növeljük hektáronként. Célunk: magas növény- termelési szinvonal, stabil állattenyésztés — most végezzük a teleprekonstrukciót és a fejA tél a felnőttoktatás, a szak- és betanítottmunkás- képzés, -továbbképzés időszaka a mezőgazdaságban. Baranya megyében a Sellyéi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet, a Villányi és a Pécsvá- radi Mezőgazdasági Szakiskola szervezésében zajlanak a tanfolyamok a legkülönbözőbb helyszínekkel. Sellyén és részben Bogád- mindszenten helyezték el a termelőszövetkezetekből beiskolázott traktorosokat, növénytermelő gépészeket, illetve motorfűrész-kezelőket. Ez utóbbiak a szövetkezeti erdők fakitermelési munkáiba kapcsolódnak be a tanfolyam elvégzése után. A Baranya megyei Tanács, illetve a Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szervezi a növényvédő szak- és betanított munkások képzését, továbbképzését, amelybe az idén először bekapcsolódtak a keszthelyi technikusminősítő vizsgára jelentkezett érettségizett fiatalok is. A növényvédő szakmunkásokat Harkányban, az Állami Gazdaságok Oktatási Székházában helyezték el, a betaní- tottmunkás-képzés a szigetvári Munkásotthonban zajlik. Az állattenyésztési szak- és betanítottmunkós-képzés hagyományosan az üzemekben zajlik. A tematikát a Pécsvára- di Szakiskola adja meg, s ezek alapján képezik tovább a szarvasmarha-tenyésztő, sertés- és baromfitenyésztő szakmunkásokat. Általános panasz, hogy ezekre a szakmákra kevés a jelentkező. Jellemző, hogy míg a sellyei, harkányi, a szigetvári és a villányi tanfolyamokra évente, s ebben az oktatási évadban is 400—500 főt iskoláznak be a termelőszövetkezetek, addig a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán kapott információ szerint az üzemekben zajló állatenyészté- si továbbképző tanfolyamok létszáma megyei szinten alig haladja meg a 100 főt. Általános megállapítás az is, hogy míg a növénytermelési rendszerek évről évre a legújabb ismeretekre kiképezik az újonnan munkába álló traktorosokat, szövetkezeti szak- és betanított munkásokat, szerelőket, addig az állattenyésztési rendszerekről nem mondható el mindez. Pedig a legújabb technikai, biológiai ismeretekre nemcsak a növénytermelésben van szükség, nagy igény van erre az állattenyésztésben is. A most folyamatba lévő állat- tenyésztési teleprekonstrukciók és tartásmódváltozósok, korszerűsítési munkák utón minden bizonnyal megnő az érdeklődés e szakmák iránt is. A mezőgazdasági téli oktatási idény ezúttal is múlt év november végén kezdődött és márciusig tart. A tél folyamán különböző turnusokban, több mint félezer termelőszövetkezeti tag, felnőtt dolgozó ül az iskolapadokban. A vizsgák február végén,, március elején kezdődnek meg. Baranya megyében — Pécsen kívül — a legtöbb vállalati gazdasági munkaközösség az ÉPGÉP pécsi gyárának mohácsi gyáregységében működik. Nevük: Puffer, Elán, Acél, Spirál és Fémmunkás, 20 szakmunkást tömörítenék. Az ötödik 1982 szeptemberében szerveződött. Az utolsó negyedévben a közösségek termelési értéke megközelítette a 2 millió forintot. Ha ilyen ütemben végzik a munkát, idén a fenti összeg megnégyszerezése várható. A 200 fős gyáregység átlag termelési értéke 100—110 millió forint. Segíti az exportot Burján Ervin gyáregységvezető szívesen beszél az újfajta munkacsoportok tevékenységéről : — Gyorsak, tartják a határidőt, kifogástalan minőséget produkálnak, a pluszmunkát azonnal vállalják. Szorgalmukat főként az exportteljesítéskor vesszük igénybe. Az év végi NSZK-beli szállítás sikere nekik köszönhető. Általa többet tudunk gyártani. A hagyományos termékeink száma 10: építőipari gépek, berendezések főegységeit, így silókat, konténereket, szállító csigákat állítunk elő. Egy-két hónapja élénk az érdeklődés NSZK részéről a silók iránt, de bővül a közel- keleti piac is. Pór héten belül kérik az árut, de közben gyakori a típusváltásra vonatkozó kérelem, sőt többletigényt jelenthetnek be. Úgy tarthatjuk meg a vevőt, ha teljesen alkalmazkodunk és olcsóbbak maradunk a nemzetközi piacon. Mindebben komoly segítség a gm. Magó Sándor, a kooperációkért felelős fődiszpécser megemlítette, hogy egyre több kisiparos jelentkezik bedolgozó munkára. Elégedettek a 60—70 mellékfoglalkozásban alkalmazott munkással is, akik a saját dolgozóik, és bizonyos feladatok gyors teljesítése érdekében szerződést kötnek velük. Nemrég önálló gm-ek keresték a kapcsolatot, de erre nem tartanak igényt. Egészséges versenyszellem bontakozott ki. A munkaközösség termelési tempója igen gyors, és több milliós munkába is belefogna bármelyik 2—4 fős csoport. Igyekeznek egészséges mederbe terelni a vállalkozói kedvüket. Tapasztalni, hogy kimerülnek emberek és a gyári teendőiket lassan, felszínesen látják el. A hozzájuk tartozó 60—70 segéd- és betanított munkás sem dolgozik oly lelkesen. A fizikai kimerültség mellett egyéb gondok is jelentkeznek. Bérfeszültség forrása, hogy ugyanazért a munkáért a gyárban 20, a mellékfoglalkozásban 30—35, míg a gm- ben 50—100 forint jár. Nehéz félórai munkára kérni a közösségek tagjait, mert nekik nem kifizetődő. Saját gép, műhely Az üzemérdek és a gm-ér- dek egyeztetését most tanulja a gyárvezetés. A megoldásokat nem szabad elkapkodni, mert jó pár közösség bármikor önállósulna és az üzem elveszítheti a legjobb, 2—3 mesterséghez is értő szakembereit. Szó sincs bármelyik jogos előny, támogatás megnyirbálásáról. Továbbra is bérelhetnek gépet, a feldolgozandó anyagokat előkészítve kapják meg stb. Ma mór irreális ötlet, mégha az anyagmozgatás, a ki- és beszállítás magas költségeire is hivatkoznak a képviselői, hogy a gyárba települjenek a gm-ek. Már mindegyik rendelkezik saját vagy bérelt műhely- lyel Mohácson, Lánycsókon és Somberekén. Pajtát, szőlőhegyi pincét alakítottunk át e célra. Némelyiknek a gépparkja 100 —200 ezer forint értékű. Tavaly nyáron majdnem hatvanon akartak bekerülni az újfajta munkaközösségekbe. Szándékukról azóta sem mondtak le. A mohácsi ÉPGÉP vezetői jól tudják, hogy az aktivizálódott vállalkozói és munkakedvet a gyár javára is még nagyobb biztonsággal kamatoztatni kell. Csuti János
