Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-24 / 23. szám

Tetszik, nem tetszik.

Csak emlék - vagy több?

„Üzenőfüzet”, de lehet helytörténeti dokumentum is

,,Köszönet a művésznek, hogy ennyi csodás művet adott nekünk". „Ez nem művészet, hanem az emberek becsapása, vagyis kóklerség". Egy kiállítási vendégkönyvből másoltam ide a magasztaló és elítélő véleményeket. Töb- bé-kevésbé minden kiállítás nézőiben megfogalmazódnak az egyetértés és az elutasítás különböző formái, ha nem is ilyen szélsőségesen. Egyébként a vendégkönyvbe nem mindig lehet beírni — mert nem mindig vanl

— Nem szívesen teszek ki könyvet a kiállításaimra — monja Soltra Elemér pécsi festőművész. — Az a tapasztalatom, hogy többnyire a dilettánsok agresszív véleményének gyűjteményévé válik a vendégkönyv. Nyomasztó élményem, hogy tíz évvel ezelőtt Egry József tihanyi kiállításán egy brigádvezető „kikérte

magának” a művész Kossuth- díját. A bejegyzők tollát sokszor vezetj feltűnési vágy, baráti kötelességérzet, ebből

nem tudjuk meg, valóban tetszett-e a látnivaló.

Nincs vendégkönyv a Pécsi Galériában sem. Pinczehelyi Sándor, a galéria vezetője ezt így indokolja:

— Amolyan üzenőfüzet lett ez az utóbbi időben: túlnyomó részt hozzá nem értők üzengetnek a művésznek, jól csinálta-e, amit csinált vagy rosz- szul. Csak felületes megfogalmazásra adódik lehetőség s ráadásul általában nem a

szakemberek írnak. Sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy a szervezett vagy spontán személyes találkozókon értsen őszinte szót egymással a művész és közönsége.

Van viszont vendégkönyv Kaposváron, a Somogyi Képtárban, olykor kettő is.

— Ez hagyomány — mondja Horváthné Bognár Zsuzsa, az iparművészeti gyűjtemény vezetője, de a jelzők a kiállítás valódi sikerének lemérésére egyáltalán nem alkalmasak. Mi inkáb a látogatók számán mérjük a sikert. Persze — fűzi hozzá — a vendégkönyv néhány évtized múlva akár értékes helytörténeti forrás, dokumentum is lehet.

Platthy György pécsi festőművész régebben vendégkönyvpárti volt.

— Én úgy gondolom, a művész számára fontosak ezek a visszhangok — bármilyen naivan fogalmazódnak is meg. Ezek jellemzők a korra, a társadalomra, a közönségre. Például a bányászoknál rendezett legutóbbi tárlatomról igen kellemes emlékeim vannak. El is tettem a vendégkönyvet.

Úgy tűnik tehát: a vendégkönyv alkalmas lehet magatartás-vizsgálatokra, izlésszo- ciológiai kutatásokra, de aligha alkalmas a közönség véleményének hiteles megismerésére. Mindenesetre emlék: mint a családi fénykép, a kiállítási meghívó, a kritika újságkivágása. S mint ilyen: fontos lehet annak, aki ragaszkodik az emlékeihez.

G. T.

Újjá szerveződik a Pécsi Nevelők Háza zenebarátok köre

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli idéft ősszel a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa. A két és fél évtized alatt a kórus nemcsak hazánkban szerzett tekintélyt és hírnevet a zenebarátok előtt, hanem nemzetközileg egyike a legismertebb magyar kamarakórusoknak. Ma már alig találnak olyan országot Európa térképén, a kórustagok, ahol még nem szerepelt a pécsi együttes: 22 külföldi koncertturnéjuk volt ezidáig.

Korai lenne még a 25 éves jubileum őszi ünnepségének tervezett eseményeiről írni, mégis már most említést érdemel az a törekvés, hogy a kórus jelenlegi tagjai szeretnék ebből az alkalomból találkozóra hívni a kamarakórus valamennyi egykori tagját, s velük együtt feleleveníteni az együttes történetét.

A hagyományok ápolásához

tartozik, hogy tavaly ősszel felújították a zenebarátok körét is, amely 1963-tól 1972-ig fogta össze a Nevelők Háza kamarakórusának tagjait, pártolóit, baráti és rokoni körét, a kórusmuzsika kedvelőit. Egy ilyen baráti kör a hatvanas évek közepén különlegességnek számított, s ugyanolyan híressé vált országszerte- a szakmai körökben, mint maga a kórus.

Az újjá szerveződő zenebarátok köre a Pécsj Nevelők Házában ennek a nemes hagyománynak a folytatását tűzte ki célul. Az elmúlt vasárnap délután volt a baráti kör második összejövetele, amikor a kórustagok a legutóbbi három turnéjukról, az ősszel és decemberben lezajlott kassai, ausztriai és olaszországi vendégszereplésükről tartottak vetítettképes élménybeszámolót „A kamarakórussal Villachtól Assisiig" címmel. D. I.

Tamási-emlékek

Farkaslakán

Ahová a pénz esik

A szoba kicsi, benne csak a megnyugvás nagy — vallja Tamási Áron Szülőföldem című írásában. És Valóban: olyan nagy a megnyugvás ott, mint künn a temetőben, az író testvérpár sírjánál, a kopjafákkal körülvett székely nép kőbe vésett figurái és a kedvenc tölgyek között. A szülőföld őrzi poraikat, a Hargita lábánál, mint ahogy Ábel őrizte legdrágább kincsét Amerikában, a szülőföld porát. A gazdagon berendezett emlékszoba pedig

— berámázott fényképek, okmányok, használati tárgyak — Tamási Áron munkásságának emlékeit. Az emlékek gondos ébrentartója volt pedig Tamási Gáspár — az író testvéröccse

— tavaly bekövetkezett haláláig.

Amikor először zarándokoltam e kultúrtörténeti helyre, az emlékszoba gondnoka csak nagysokóra jött közénk. Frissen vasalt fehér ingben, fényesre suvikszolt csizmában, peckesen. Érkezésünk hírére öltözött ünneplőbe, mondta, így szokta, ha magyar látogatókat fogad.

Apró termetével szerényen húzódott félre, alig vettük észlött velem szemben a srác, bakancsszeggel kivert bőrkabátban és oly veres hajjal, mint naplemente a havivásár festményein. Na jó, mondom, északi beütés a családban, norvég tanti, vagy ilyesmi. Nagyon részeg lehetett a borbélymester, mert a gyerek olyan összevisz- sza garádicsos hájjal állt előttem, hogy meg kellett már kérdeznem :

. - Hány stampedlit ittatok meg hajvágás előtt?

— Vén hülye! — (Ez én voltam, szóval a vén hülye!) — Idefigyeljen, ilyen a punklrizu- ra!

így mondta: punk. Amiből rögtön rájöttem, hogy a pank- nak ejtendő punkdivat hívei szaporodnak Pécsett, mint a csicsóka nyármezőn. Jó négy esztendeje láttam először ilyeneket a londoni Oxford Stree□tietföi

re. Ismerkedett velünk: „... nagy készülődéssel ássa a történetnek az ágyat, ahogy a folyónak is küszködve és kanyarogva ássa a medrét a víz. Aztán végre járható lesz a meder, s elindul benne a szó." Miként ez a székely embereknél szokás volt mindig is.

Megannyi keserűség, szemre, hányás és mégis: belenyugvás a székely sorsba, mind ott volt jelen öreg arcának barázdált árkaiban. A kiállított művek lapjairól előcsalta a huncut legénykéket, csalafinta leánykákat; benépesítette a Fehér Nyi- kó partját s a zarándok olvasó észre sem vette, máris köztük- valónak érezte magát, otthonra lelt közöttük.

Valamikor a Múzsa Kányádi Sándor képében kopogtatott be hozzá egy 400 oldalas irkával: írná azt tele egészen. Meg is ihlette az öreg parasztembert, mert az írni kezdett. Nem zavarta, hogy a sórs szűkmarkúsága folytán taníttatására csak négy elemiig futotta a családi vagyon, az sem, hogy az idő ekéje mély ráncokat húzott homlokára, s még a látása is megromlott erősen: hanem az biztatta, hogy olyan valamit alkot, ami megóvja nevét a feledéstől az utókor előtt... A füzet megtelt, s 1970 januárjában a nyomdai munkák is megkezdődtek: elkészült a „Vadon nőtt gyöngyvirág". így lett íróvá Tamási Áron mellett testvéröccse, Gáspár is. S toldotta meg élete végén az egyet mégeggyel.

Miközben könyvét méltóság- teljes nyugalommal dedikálta: „Ezt a könyvet olvasásra sok szeretettel ajánlom ..." — Kányádi Sándor szép metaforájára gondoltam, mellyel a két Tamásit méltatta: „Vannak helyek 0 Székelyföldön, ahol az ember csak lenyomja az ásót és borvíz tör fel. Odább lépik párat, ott is lenyomja, onnan is 'borvíz tör fel, s még ízbeli különbség is szokott lenni a két forrás között. Aztán melyik palackba, melyik korsóba kerül, vagy csak elcsurog a füvek s virágok tövére.

Inni mind a kettőből jó.”

Varga Ferenc

Országos fotópályázat a Dunántúlról

„Szülőföldünk — Dunántúl" címmel, harmadszor hirdet országos fotópályázatot a dombóvári Művelődési Központ és könyvtár. A pályázatra idén március 30-ig olyan fekete-fehér és színes fotók küldhetők be a dombóvári Városi Művelődési Központba (Dombóvár — 7200 — Hunyod tér 15. — Pf. 69.), amelyeket másutt még nem díjaztak. Témájukat a Dunántúl gazdasági, kulturális életéből merítik, művésziesen és dokumentálóan örökítik meg ezen országrész természeti szépségeit, néprajzi, művelődéstörténeti emlékeit, hitelesen tudósítanak az ott élő emberek mindennapjairól. Egy szerző legföljebb tíz képpel pályázhat, a maximálisan öt felvételből álló sorozaf egy képnek számít. A fotók hátoldalán tüntessék fel a kép címét, az alkotó nevét és pontos lakcímét, hozzá kétpéldányoj képjegyzéket mellékelve, melynek egyik példányát átvételi igazolásul visz- szaküldik az alkotónak.

Az elfogadott művekből májusban kiállítást rendeznek Dombóváron, s a zsűri által legjobbnak minősített fotók szerzői közt tízezer forint díjat osztanak ki.

Dél-zalai Áruház

Volt egyszer régen is egy áruház Nagykanizsán; úgy hívták, hogy Schütz Áruház. Pedig nem volt más, mint egy átlagosnál nagyobb méretű üzlet. Az egykori „ál-áruház" helyétől alig félszáz méterre igazi épült 1970-ben: a Dél-zalai Áruház, ami utóbb — szövetkezeti lévén, tehát természetesen — a Skála-Coop hálózat tagja lett. Az akkori 3600 négyzetméter alapterülettel a kanizsai az ország legnagyobb szövetkezeti áruháza volt, de nem sokáig: hamar „fejére nőttek" az újabbak. Ma, az évekig tartó korszerűsítő bővítés után, az ország egyik legnagyobb vidéki szövetkezeti áruháza. Ti. egy évtized sem kellett hozzá, hogy kiderüljön: a roppant szerencsés helyen (országos főútvonalak találkozási pontján épült áruház kinőtte magát. Új szárny építésével ma már 7000 négyzetméter az alapterülete és ez leiteten: kopaszra vágott leányzó, bögyös, de minek.

Ám ki vihogna ma II. Rákóczi Ferenc göndörszép hosszú fürtjein, ott a történelemképen?! A nagy fejedelem korában bizony ez volt a sikk, ahogy mostanság sok süket értekezleten az egyennyakkendő. Aztán mit nem kaptunk mi másfél évtizede a gombafrizuráért?! Most meg kiderülhetett, hogy John Lennon szemtelenőszinte gondolatait sem a frizurája, hanem a muzsikája, még inkább a jóért csatázó lázadásai hordozták. Meg a hosszú haj... Tiz éve még szívesen lelirták volna a nevét az ilyen srácnak. Kihívás volt a szolgálati szabályzatok szerinti gondolkodással szemben. De

két hete láttam egyik ilyen néhai hosszú hajút, elhízva és bé- •késen, két zöldséges szatyrot cipelt a piacról a felesége után. Pedig hatvankettőben még a Tettye réme volt. . .

* Kamaszhülyeségeink és a hajunk .. . Kivagyiságunk harsány jelképei. Aztán elmegy a kamaszhit . . . elment már a hosz- szú haj divatja is, és ki hord ma gombafrizurát? Most: a vörös punk! Ráborult a fejekre a paradicsomszósz. Ha rámköszönnek az utcán, kétnaponként, nem tudom, kinek mit köszönjek vissza. Mert jönnek a lányok tulipiros orcával, a srácok meg piros részeg-borbély- Irizurával, mint egykori kisbéres,

akit szakajtóval a lején nyírtak körül a nyári réten. Szóval nem tudok mit visszaköszönni. Rászólnék néha egy-egy kis aranyos fruskára:- Vagy mondd a neved, vagy ásd ki magad a lösték alól!

Aztán gonoszkodva tovább magamban: majd elás téged az első ránc húsz év múlva. Egy negyvenes, de farmerben járó és Mick Jagger-jelvényes mérnöktől azért megkérdeztem a Nádorban:

— Nocsak, ez ám az örökifjú gondolkodás, kopasz punkfri- zura ilyen korban?!

Azóta nem köszön. Mert tényleg kopasz volt, ohne hajhagyma!

Földessy Dénes

MDI1

tővé tette, hogy sok tekintetben teljesen új áruházként álljon ismét a vásárlók rendelkezésére. Legelőször —■ 1980 végén — az ÚT ABC-osztályt adták át, s ez nyitott utat a további építésekhez, átépítésekhez.

Milyen ma és mit tud?

Mindenekelőtt: új „profi, lók" kerültek az új falak közé. A kiskertmozgalom az áruház közel 100 km-es vonzáskörében is igen népszerű — a korábbinál jóval nagyobb kínálati területen a kisgépektől kezdve úgyszólván mindent megtalálnak a vásárlók, ami ehhez szükséges. Teljesen új az autóműszaki osztály, ahol három gépkocsitípushoz igen széles alkatrészválasztékot kínálnak. A vásárlói igények tanulmányozása alapján további típusok bevonásáról is szó lehet. Újdonságként mutatnak be komplett fürdőszobákat, ezzel elsősorban a magánépíttetők- nek nyújtanak ízlésformáló segítséget. Nagy területet kapott a hajdan mostoha körülmények között működött bútorosztály, ami ma az országos hírű Kanizsa Bútorgyár márkaboltjaként kínálja a termékeket a vásárlóknak.

Újdonság még, hogy a bővítésnek köszönhetően tucatnyi szolgáltatással áll az áruház a vásárlók rendelkezésére, a házhoz szállítástól az OTP- ügyintézésig. Ez utóbbi rendkívül kedvező fogadtatásra talált a vásárlók egy részénél, hiszen helyben elintézhetnek mindent. Nemígy azok, akik Somogybái jönnek ide vásárolni. Nagykanizsa Somogy megye tiatárán van, a város természetes vonzásköre átnyúlik a szomszéd megyébe, ahonnan sokan járnak ide dolgozni is, nemcsak vásárolni. Az lenne a logikus, hogy a somogyi vásárlók is az áruházban intézhessék áruvásárlási kölcsönügyle.

tűket, csakhogy a logika és a rosszul értelmezett megyei „szuverenitás” — ez esetben legalábbis — két különböző dolog. Hiába kérte ugyanis a Dél-zalai Áruház a Somogy megyei OTP-igazgatóságot, tegye lehetővé a somogyi vásárlók kanizsai ügyintézését, az elzárkózott ez elől.

Plusz a fődíj!

1. Mikor fejeződött be a Dél-zalai Áruház bővítése?

2. Melyik az a három gépkocsitípus, amelyhez alkatré. székét kínál az új autóműszaki osztály?

A válaszokat a Dunántúli Napló címére (Pécs, Hunyadi út 11., vagy Pf, 134, 7601), szerdáig, január 26-ig kérjük postára adni. A helyes megfejtők közül sorsoljuk ki februárban a fődíj — 1600 forint értékű vásárlási utalvány — nyertesét.

Olvasónk, akit o képen bekarikáztunk, mától a Dél-zalai Áruház áruforgalmi osztályán veheti át a 200 forintos vásárlási utalványt.

Tamási Gáspár halálára

Részeg borbély vagy józan punk